Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-08 / 19. szám

Egyes szám ára 50 fillér XXIV. évfolyam. 1929. május 8. 19. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIKÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Megújult a természet, friss tavasz köszönt a zord tél után és ez a tavasz szimbolizálja az elmúlt hét eseményeit. Budapestet át meg átlengi ez a tavaszi zsendiilés, megújult a vérkeringés a poshadó erekben és úgy tűnik fel, mintha ez az élet-halál harcát vívó város kezdene fellélekzeui és a jövőbe nézni, a jövőbe, amely felé idáig nem is mertünk reménykedni. A jövő felé mutat a tavaszi Árumintav ásúr. Mintha testet kezdene ölteni az az álom, amely mindnyájunkban él Budapestről, a keleteurópai nagy empóriumról. A múltban, a vérrel itatott nemzeti történelemből Budapest és Magyar- ország földrajzi helyzetét szerencsétlennek, fájdalmasnak láttuk. Itt ütközött össze kelet és nyugat, mi voltunk az a bizonyos védő­bástya, amelynek meg kellett védenie a nyugat polgári kultúráját a vad kelettel szemben, mi voltunk az a szirtes partoldal, amelyet állandóan ostromoltak a támadó hullámok. Ez a vásár most arról beszél, hogy ami a múltban olyan végzetes volt, az a jövőben szerencsévé válhatik: földrajzi fekvé­sünk itt nyugat és kelet határán kivételesen kedvező helyzetet teremt a magyar ipar és gazdaság számára és a sok-sok kiontott magyar vér most arannyá fog változni. A lipcsei vásár Budapesten járt igazgatója a pesti Áruminta- vásárban a Balkán lipcsei Messejét látja és a ragyogó tavasz friss hangulata azt hirdeti, hogy nem hazudnak álmaink, valósággá válhatnak és Budapestnek van jövője is, amiben már-már álig mertünk hinni. A jövő felé mutat a hét egy másik eseménye, a Budapest-Fürdőváros ankétja is. Nem föld­rajzi fekvésünk az egyetlen természeti kincs, amelyre ezt a jövőt felépíthetjük, itt a másik nagyszerű adomány is, Budapest remek hév­vizei és egyéb természeti adottságai. A fürdő­város is csak álom volt eddig, és mi szívesen álmodtuk ezt az álmot, nem gondoltunk^ azzal, hogy talán fel is lehetne ébredni és abból, ami csak ábránd, valóság is lehet valamikor. Messze, nagyon messze út áll még előttünk, de már el­indultunk ezen a végeláthatatlan úton. A ter­mészet megadott mindent, amit csak ránk pazarolhatott, az emberek tehetsége is megvan és nem elbizakodottság, ha azt mondjuk, hogy nincs tehetségesebb városa a világnak, mint a miénk, most már csak az kell, hogy felkeljünk végre-valahára abból a fotöjből, amelyben idáig álmodoztunk és két kézre fogjuk a munkát. Úgy látszik, hogy megértették ezt azok, akikre ennek a gyönyörű feladatnak a vezetése vár és Biida- pest-fürdőváros elindul a jövő napsütéses, tavaszi útjára. A jövő felé mutat a harmadik esemény is: az 0. M. K. E. huszonöt éves jubileuma. Mikor elindult egy negyedszázad előtt az a kis cso­port a maga útjára, hogy kereskedelmet teremt­sen ebben a jogász-országban, ajkbiggyesztés és gúnyos mosolygás kísérte. Ma már tudjuk, ma már látjuk, hogy sem az agrikultúra, sem az ipar nem élhet meg nagyszabású, jól meg­alapozott kereskedelmi élet nélkül, de tudjuk azt is, hogy kereskedelem nélkül el sem kép­zelhető az igazi jólét és igazi kultúra. Lehet a földünk áldott, lehet a népünk szorgalmas és becsületes: mindez hiábavaló, ha nem áll mögötte a megszervezett, szilárd kereskede­lem a maga mozgékonyságával, szervezett összeköttetéseivel és mindenre reagáló kalku­láló érzékenységével. Agrárország vagyunk és mégis egész gazdasági életünk ott dől el, hogy milyen nívójú a kereskedelmünk, mert hiába termelünk, hiába dolgozunk, ha nem funkciónál ennek a munkának a vérkeringése, a nagy­vonalú kereskedelmi ütőérhálózat. Az 0. M. K- E. jubiláns gyűlésén elhangzottak azt mutatják, hogy már világosabban látnak a szemek és hangosabban hallanak az elzárt fülek, a magyar kereskedelem kezdi elfoglalni azt a helyet, amely megilleti az ország életében és nincs messze az az idő, amikor mindenki ráeszmél arra, hogy a kereskedelem nem másodrangú, hanem elsőrendű fontosságú, mert a munkánál és értéktermelésnél is fontosabb, hogy el is tud­juk adni azt, amit produkálunk. Egy festő­A városi biztosítások körül meginlt fekete varjak kóvályognak. Csak a legutóbb emlékeztünk meg arról a tanácsi előterjesztésről, amely lényegében azt tartalmazza, bogy a főváros hat esztendőn ke­resztül való évenkinti tartalékolás után kellő alap­tőke birtokában 1936-ban térjen át az önbiztosítás rendszerére. A tanács igen kimerítő és igen alapos jelentésben kiterjeszkedik a biztosítás különféle nemeire, össze­hasonlító táblázatokat ismertet évekre vissza­menően, és mint legelőnyösebbet és legcélszerűbbet, az önbiztosítás rendszerét tartja megvalósítandónak. A Független Budapest, amely a városi biztosítá­sok kérdését a biztosítási törvény életbeléptetése óta nem csupán figyelemmel kíséri, de napirenden is tartja, állandóan azt hangoztatta, hogy a bizto­sító társaságok, vagyis azok a magánvállalatok, amelyek a város biztosításai révén a főváros száz és; százezer pengőjével gazdagodtak, mindent el fognak követni, hogy ettől a zsíros üzlettől a jövő­ben se essenek el. Már-már ügy látszott, hogy a ta­nácsi előterjesztés, amely nagyon lassan, két esz­tendő alatt készült el, nyugvópontra juttatta ezt a kérdést és a biztosító társaságok kénytelen kellet­len belenyugszanak abba, hogy a főváros az éven­kinti biztosítási díjakat nem fogja magánvállalatok­nak juttatni. Féltésük és aggodalmaskodásuk —mint az alábbiakból kitűnik — alapos és indokolt volt. A Független Budapest teljesen megbízható és hi­teles forrásból arról értesül, hogy a biztosító társaságok újabb akciót indítottak, amelynek célja, hogy az egész tanácsi előter­jesztést halomra döntse, az önbiziosííás gondolatát egyszersmindenkorra el­üt a sits a és a városi biztosítás ügyét más formában bár, de továbbra is a magánvállalkozás kezén hagyja meg. A magánbiztosítók ezt a szándékukat igen ügyesen a Községi Takarékkal hozzák kapcsolatba és arra szá­mítanak, hogy il'yeténképen megvan annak a lát­szata, mintha a városi biztosítások a jövőben a város kezében összpontosulnának. Három biztosító társaság, az Adriai biztosító tár­művészt megkérdeztek egyszer, mi a különbség a festészet és a képeladás közt, mire az illető így válaszolt:- Festeni — művészet; eladni — kunszt. Ezt a „kunsztot“ kell produkálnia a magyar kereskedelemnek, mert a munka és tehetség még nem ment meg bennünket akár attól, hogy éhenhaljunk, akár pedig attól, hogy saját zsí­runkban meg ne fulladjunk. A három esemény, amelyre jóleső érzéssel mutattunk rá, a jövő horizontját nyitotta meg előttünk. Itt a tavasz, itt a jövő, tágulnak a perspektívák és friss lomb zöldéi a májusi fákon: gyerünk, hagyjuk abba az álmodozást, hív a magyar munka, amelynek útját most már egyengetve látjuk. saság, a Fonciére pesti biztosító intézet és a Triesti Generáli biztosító — a Független Budapest értesülése szerint — közös ajánlatot nyújtottak be a Községi Taka­rékpénztár igazgatóságához, amelynek lényege a következő: a Községi Takarék­pénztár saját kebelében biztosító osztályt létesít, amelynek vezetését az ajánlatot tevő három intézet közösen vállalja és amely átveszi a főváros összes hivatalainak, intézményeinek, ingó és ingatlan va­gyonának kárbiztosítását, sőt azoknak az üzemeknek a biztosítását is, amelyek a tanácsi előterjesztés szerint az önbizosítás rendszerét a jövőben sem hajlandók igénybe venni. A fentemlített három biz­tosító társaság a Községi Takarékpénztár minden egyes fiókjába saját költségén egy-egy tisztviselőt delegál, akire a biztosítással járó ügyek intézkedése bizatik. Ennek a delegált tisztviselőnek fizetését és ellátását a három biztosító társaság vállalja, viszont a főváros a Községi Takarékpénztárt bízza meg a városi biztosításoknak az egyes biztosító társaság közötti elosztásával. A három biztosító társaságnak ez a beadványa a Községi Takarékpénztár igazgatósága előtt fekszik, amely e kérdésnek tanulmányozására és előkészíté­sére szőkébb bizottságot küldött ki. Nem tudjuk, mi lesz e bizottságnak javaslata a beadvány dolgában, az ellen azonban már most felemeljük tiltakozó szavunkat, hogy a városi biztosítások ügye olyan megoldást nyerjen, amely az egész ügyet kiveszi a város kezéből és továbbra is magánbiztosító társaságnak jut­tatja a főváros százezreit. Azt is furcsáljuk, hogy olyan biztosító társaságok tesznek ilyen irányú javaslatot, amelyek magyar társaságoknak a legjobb akarattal és szándékkal sem mondhatok, mert tőkéjük és vagyonuk külföl­dön van elhelyezve és már maga a közszállítási sza­bályzat is parancsoló módon rendelkezik olyan irányban, hogy közhatóságoknak, vagy közintézmé­nyeknek csak magyar vállalkozást szabad táimo- gatniok. A városi biztosítások ügye ezzel az új ajánlattal olyan fordulatot vett, amely után jól fel kell készülni mindenkinek, hogy a városi biztosításoknak éven­kinti sok százezer pengőnyi tételeit a főváros javára meg lehessen menteni. A biztosító társaságok újabb kísérlete a vá­rosi biztosítások visszaszerzéséért. Néhány biztosító intézet közös szervezetet akar felállítani, hogy meg­menthessék maguk részére a többszázezer pengős városi biztosí­tást, amelyet most veszélyeztet a főváros önbiztositási tervezete. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR­BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­szív­VAS-UTCA 17. sz. helye, vfzgyógyintázet, nap­ÉS ÉRBETEGEKNEK TJJ OSZTÁLY és légfürdök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom