Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-17 / 16. szám
I ■ i v wmmtammtsm ^ ...■wbwbbWBWWBjPHWjWIBIgiiWBWPI 2 Fü ggetlen Budapest 1929. április 17. 35 millió pengő hevert parlagon a pénztárakban, a helyett, hogy a haldokló ipart és kereskedelmet új beruházásokkal táplálták volna.------------------------—^———-—— Eb ben az évben fogják felhasználni a heverő hatalmas tőkét. — Milyen tételekből adódik ez az összeg? A költségvetések tárgyalása során a közgyűlési pártok általában arra törekedtek, hogy minél több közmunkaalkalmat teremtsenek, és ezzel a magyar ipart és kereskedelmet mai nehéz helyzetében munkához és keresethez juttassák, egyben a munka- nélküliséget a lehetőséghez képest csökkentsék. Éppen ezért a költségvetés kiadási tételeinek jelentős része produktív kiadásokat és beruházásokat szolgál. A múlt évben is óriási összegeket állítottak be a 200 milliós költségvetésbe ilyen célokra, mégis előállt az a helyzet, hogy a munkanélküliség tetőfokán, a gazdasági összeomlás válságos idejében a főváros nem kevesebb, mint 35 millió pengőt fel sem használt a megszavazott hitelekből, hanem ezen összegek felhasználásúra a következő évre kért felhatalmazást. Megdöbbentő ez a tény, amikor az egész ország, de különösen a főváros lakossága válságos helyzetben van a tarthatatlan megélhetési körülmények miatt. Sehol sincs munka, a dolgozni akaró munkáskezek könyöradományokért koldulnak, a műhelyek és boltok kapui sorra bezáródtak és csak egy üzem virul: az adóprés, amely mind nagyobb jövedelmet hajt az államnak és a fővárosnak. Amikor a múlt évi zárószámadás is közel 8 millió feleslegről ad számot, ugyanakkor a zárószámadás vastag kötetének másik végén szomorúan ötlik szembe a másik valóság, hogy az elmúlt évben 35 millió pengő hevert parlagon a főváros pénztáraiban, a helyett, hogy ezt a hatalmas összeget beruházásokra, közmunkákra költötték volna és elősegítették volna ezzel a megdermedt gazdasági élet újjáéledését. Hogy milyen tételekből áll ez a 35 millió fel nem használt és a következő évre átvitt hitelösszeg, azt a következő felsorolás mutatja: Pengő Ingatlan és ingó vagyon........ 2,143,623 Kö zélelmezés .................................... 52,458 Köz egészség ■........................... 4,935,259 Vallásügy ......................................... 266,258 Közoktatás................. 4,468,172 Né pjólét és szegénygondozás . . . 7,436,687 Közművelődés............................ 342,851 Városépítés és közüzemek .... 8,720,808 Különféle illetmények............. 686,773 Ál talános igazgatás................. 3,276,859 Hi telügy................................... 217,004 Kö zségi közszolgáltatások .... 305,017 Önálló vagyonkezelésű intézmények . 16,463 Kisajátítási alap...................... 123,392 Kórházi alap.................._.___. . . . 2,034,455 Összesen . . 35,026,087 Részletezve, a jelentékenyebb hitelfenntartások a következők: Utak építésére 3,060,000, közoktatásügyi beruházásokra 2,800,000, a Takarék- és Vásárpénztár tőkeemelésére 2 millió, inségakció-kiadásokra 1,861,000, kislakások közműveire 1-5 millió, új szeretetotthon építésére 1,400,000, kórházi beruházásokra 1,236,000, a vámvonalak kihelyezésére 1,200,000, köztisztasági beruházásokra 1,050.000, a vízművek beruházásaira 860.000, nyugdíj rendezésre 820,000, csatornaépítésre 820.000, új népfürdőépítésre 750,000, leányárvaház- J építésre 600,000, bérházépítésre 530,000, hóeltakarí- s tási költségekre 500,000, a ferencvárosi kikötő beruházásaira 500,000, a telekszerzésre 475,000, a Millenáris-híd átépítésére 433,000, elektromos szivattyúk beszerzésére 270,000, köztemetői beruházásokra 255,000, a Kelenhegyi-út rendezésére 200,000, tüdőbeteggondozó-intézetek létesítésére 200,000 laktanyák rendezésére 130,000, piacok rendezéséire 144.000, szükséglakások létesítésére 172,000 pengő. Mennyi munkaalkalom kínálkozott volna és hány szegény családnak jutott volna kenyér, ha ezeket a munkálatokat a főváros elvégzi! Most legalább, ha kenyérrel nem is, de azzal a reménnyel táplálhatják magukat, hogy ez a félrerakott 35 millió pengő idén kerül kiadásra és talán javítani fog valamit azon a kétségeejtő helyzeten, amely ma tönkremenéssel fenyegeti a főváros még megmaradt iparát és kereskedelmét. VIGADÓ KÁVÉHÁZ IV., Deák Ferenc-iiíca 2. VIGADÓ KIOSZK V. kerület. Vigadó-tér. Tulajdonos: BABÓCSY LŐRINC. Kárász Géza építőmester Budapest, VII,, Dohány-utca 16. Tei.: j. 370-38. A9 Al Ift fénymásolás száraz úfon. A porosz pénzügyminiszter a német kataszteri hivatalok részére elrendelte az Ozalid száraz fénymásolás kizárólagos használatát. Kunsfädfer Vilmos világszab. Ozalid száraz fénymásolás magyarországi kéyviselete. Központ : Vili., József-körút 7. Tel. : ]. 300-58. Fiók : I., Budafoki-út 9. Tel.: J. 385-20. Gyár: VIII., Conti-utca 23. Tel.: ]. 308-33 Budapest, V. kér., Vilmos császár-úf 76. sz. Telefon: Auf. 262—51, 219-53. Budapest székesfőváros útjait special-Impregnol-ola- jaival szabadalmazott eljárás szerint porfalanítja. SZQBRÁR7 műkő, stucco- (mennyezeti) és mfl1 márvány munkák elsőrangú kivitelben RÁKÖSS tlA.Xl BUDAPEST, VII., SZÍ. DOMONKOS-UTCA 5. sz. -Telefon : József 380—37 TÁJKERTÉSZET tervezés és kivitel FAISKOLAI CIKKEK gyümölcs- és díszfák, gyümölcs- és díszcserjék, szőllőojtványok, rózsák, évelők és minden más a kertészethez tartozó anyagok elsőrendű minőségben Tost és Molnár is tájkertészet Budapest, VII. kér., Erzsébet királyné-út 39. szám. ________ ____________Telefon: József 396—36.____________ r t Á sr c i sa va v \ I v á % kitűnő gyógy- és borvíz gyógyít: gyomorégést, szívet, vesét, hurutot. Magyarországi főraktár; Budapest, VIII., Baross-utca 87. sz. Telefon : József 365—14. Bőrkabátok rövid és hosszú, bőrnadrágok, sportmellények, szőrmebundák, soffőrbundák és őrbundák, lábzsákok és kocsitakarók, Trench- Coat, autó bőrfejvédők és kesztyűk. Ü s j e 1 j e ii az „ABI“ v é d j e gr j r e ! Gyártja : Aczél Bőrruházati Ipar Budapest, VII., Károly-körút 13. Telefon : ]. 364-91. A fővárosi templomépítésekről. Irta: Laczó Viktor. Néha elég érdekes dolog az is, hogy az ilyen cikkecske miképen születik meg. Először is már hosszabb ideje figyelemmel kísérek egy kemény markú és erős hangú urat, aki telve buzgósággal nemsokára megjelenik majd az illetékes fórumokon és azt fogja kérni, hogy az ö vidékén is építsenek egy templomot. Azután pedig olvastam, hogy a III. kerületben szó van a Re hér egy házi Árpád-templomnak felépítéséről. Végül pedig a minap künn sétáltam az emberi akta _ csúnya Szépvölgyben s láttam több munkáslakást és az ezeknek megfelelő mellékhelyiségeket. Ekkor eszembe ötlött a következő hasonlat: Szegény, kopott ruhás asszonynak brilliámsos fülbevalót adnak... Ezért a metaforáért íródott ez a cikkecske. De jaj, csak félre ne értsen valaki! Először szeretem az embereket, szeretem a vallást, szeretem a templomokat. Másodszor, ha valami ellenvetést teszek,^ az nem gancsoskodás akar lenni, csak gondolkozás. Harmadszor pedig, ha én valakiről azt mondom, hogy egyéni érdekből tesz valamit, az nem szidás, mert_ az egyéni érdeket is szentnek tartom, az csak felfigyelés. Egészen úgy, mint mikor hatan szedtünk egy tálból s én voltam az utolsó. Mindig néznem kellett, hogy az előttem levők ne túlságosan sokat rakjanak a tányérjukra. Vallási dologról van szó s ez kényes. De hát tapintattal komoly igazságokat is meg lehet mondani. Először is a vallással úgy vagyunk, mint a hazafisággal. Van vallásos gondolkozás és van hazafias gondolkozás, van vallásos érzés és van hazafias érzés. Mindenekelőtt ne gyanúsítsunk meg senkit sem vallásosságában, sem hazafiságában, hacsak ő maga ki nem jelenti, hogy nem vallásos vagy nem hazafias. A vallásnak lényege az Isten elismerése és akaratunknak az ő akarata alá rendelése. A hazafiságnak lényege nálunk az, hogy magyarok akarjunk lenni s egyéni boldogulásunkat a magyar köznek javával összhangban kívánjuk. Milyen utakon és módokon keressük az egyiket vagy a másikat, kinek-kinck gondolkozásától és érzésétől függ. De a gondolkozás a gépezet, az érzés az olaj. Ne legyünk csak gépezet, de ne legyünk csak olaj sem. hogyan támadt Budapesten a templomépítési láz? Először is a tömeghangulat terelődött errefelé. Az amúgy is vallásos érzésű emberek nagy része szivének alázatosságában azt hitte, hogy a forradalmaknak és a kommunizmusnak oka a vallásos érzés hiánya és még magasabb fokra emelte a saját vallásos érzését. A nem vallásosakon tudniillik nem sokat tudott változtatni. Ezek legfeljebb elhallgattak. Én nem vagyok ilyen pesszimista. A szentírással tartok, amely azt mondja: „pietas ad omnia utilis“, a jámborság igen hasznos; de hozzáteszem, séd non omnia supplet, nem mindent pótol. A háborít veszteségeit, erő, ész és pénz hiányát a vallásos érzés sem képes pótolni. Még az az érdekes dolog is történt, hogy katholikusok buzgósága felfokozta a protestánsok és a zsidók buzgóságát is. Mindannyian kezdtek templomokat építeni. Azután természetesen ebbe az irányba terelődött a pénz is. A székesfőváros kegyuraságát a kommunizmus megszüntette. Erre hitközségek támadtak, amelyek önmagukat megadóztatták. A kommunizmus után ismét a gavallér kegyúr' vette át a vallási ügyeknek anyagi gondozását, de a hitközségi adót nem szüntették meg. Persze, ki tette volna? Méig nem láttam katonatisztet, aki a hadügyi kiadások megszüntetése vagy csökkentése mellett szót emelt volna. Ezeken a pénzforrásokon kívül ott van még a hívek adakozása. Tehát pénz van. Nem tudom, mennyi. A múlt heti lapokban megjelent egy háromsoros közlemény a katholikus egyházközségek 1928. évi zárszámadásáról s abból megtudtuk, hogy 70,740 pengőt fordítóit a tanács egyházközségei támogatására, szociális célokra és katholikus intézmények segélyezésére. A világosság kicsit véka alá van téve. Szeretnék a bevételnek és a kiadások ktilönféleségé- nek is örülni; szeretném, ha jobban dicsekednének. De hát az a fő, hogy valami pénz van, kimondottan vallási célokra. S minthogy legmagasabb célnak tartják a templomépítést, azért legfőképen erre töre- kesznek. Mint minden közügybe, a templomépítés ügyébe is belejátszik az egyéni boldogulások ügye. Rendben van. Négy fiatal káplán nehezen tud kivárni egy nem: is öreg plébánost. Buzgóságuk erejével ki- kanyarítanak a régi plébánia testéből egy-egy_kara.it s alapítanak cgy-egy új plébániát. Ez az állásszerzésnek második módja: embernek hivatalt! A temp- loniépítésscl aztán sokféle munkaalkalom is jár. Akik ennél érdekelve vannak, az eszmét mindenképen támogatják. Még, az asszonyok is. Hát van valami ellenvetésem? Dehogy, csak megjegyzéseket teszek. Mindenekelőtt attól félek, hogy a kikany árit ásókkal a régi plébániákat inci-finci kis területekre szorítják. Vár, Víziváros, Kapucinusok, Ferencesek már régen szűk térre szorultak. Most ilyen több is lesz. Miért nem lehet a belső plébániákat a perifériák felé nagyobbítani? Vagy pedig azt, amire nincsen szükség, megszüntetni? Ne hozzuk fel mindenkor akadályul a történelmi tradíciót! Éljen az élet! Azután, nem tehetek róla, de kis Rómában (Nagyszombatban) és nagy Rómában megszerettem a monumentalitást. A falusi templom szép falun, de Budapesten jobban szeretnék húsz falusi templom helyett négy nagyot, északon, délen, keleten, nyugaton, középen a Bazilikával. Van már néhány kis templom, amelyet nem régen építettek s máris le akarják azokat bontani, mert a hívek nem férnek be. De hiszen szabad egy papnak háromszor is miséznie! Nem lehetne turnusokat tartani? Ha az új templomok is kicsinyek lesznek, nem fogják azokat is nemsokára lebontani? Nem tudom, van-e a fővárosi templomépítkezéseknél szigorú tervszerűség: van-e három vallásos gondolkozáséi, vastag nyakú úr, aki ennél a kérdésnél a rideg financiális, városrendezési, szociálpolitikai elveket képviseli s elég erős arra, hogy a sok-sok túláradó vallásos érzéssel szembeállítsa a trianoni Magyarország székesfővárosának égbekiáltó kenyér- bajait. Mert nemcsak kenyérből él az ember, igaz, de kenyér mindenesetre kell, hogy azután meghallgassuk az Isten igéjét. Hatóságilag meg kell állapítani, mit jelent ez a kifejezés: „A templomépítés egyes helyeken égetően sürgős és szükséges.“ Mi ennek a sürgősségnek és szükségnek a mértéke különösen lélekszámúban. Azután pedig mindenki, aki apa vagy anya, gondolja meg, mennyi adósságot szabad neki a saját gyermekeinek terhére felvennie. Én pedig még csak a kedvenc metaforámat hozom fel. Fürdőt és tisztességes modern ruhát ennek a szépséges Budapest-asszonynak s azután adjanak neki brill iánso kát. De nocsak split ter eke t! Az első felében nem osztom ugyanis a genazzanói olasz parasztnak rezignációját: „Igaz ugyan, hogy szegények vagyunk és százados piszok ragad emeletes köházainklioz (aki nem látta, elképzelni nem tudja), de legalább a Jó Tanács Anyjának temploma szép és a papjaink boldogok,“ Laczó Viktor.
