Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-09 / 2. szám
K XXIV. évfolyam. 1929. januar 9 2. szám. I Függelen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3^5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a : 45.476. Az újévi beszédek bizonyos aggódást árultak el. Ha nem is mond- í ták ki a szónokok, de az aggodalmak mögött ott rejtőzött a készülő fővárosi törvény és a beszédek alaphangját nem annyira a szokásos bizakodás jellemezte, hanem inkább valami defenzív készülődés, amely az újév küszöbén a későbbi, egyelőre még ismeretlen eseményeknek harangoz elébe. A defenzív hang nem volt egyoldalú és nem is az ellenzék részéről hangzott el: az egész városházának idegességét jelezték az újévi beszédek, amelyek megmutatták, hogy az Ismeretlen, amellyel most már komolyan kell számolni, egyelőre nem szerezte meg azokat a szimpátiákat, sőt azt a bizonyos előzetes bizalmat sem, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy az új törvénynek bárki is már előre örülhessen. A városházán évtizedekig sürgették az új fővárosi törvényt, a közvéleményben is gyökeret vert az a tudat, hogy immár halaszthatatlan a főváros alkotmányának revideálása s most, hogy ez az esemény a küszöbön áll, egyszeri- • ben olyan defenzíva indult meg a javaslat homályba vesző intézkedéseivel szemben, amely már offenzívának is beillik. Ez így helyes. Nem azért, mintha mi már most, a priori elítélnők a jövő méhében szuny- nyadó új törvény tervezetét, amelyről pozitívumot egyáltalán nem, de kósza pletykát annál többet hallottunk, nem, ennyire okvetetlen ellenzékiek nem vagyunk. De az autonómiáról van szó, a főváros jövő életéről és ebben a kérdésben a legnagyobb óvatosság sem lehet túlzás és egyáltalán nem baj, ha a főváros felelős tényezői már akkor megkockáztatnak valami olyan harangfélreverés-fálét, amikor még nyoma sem látszik veszedelemnek, vagy ehhez hasonlónak. Vagy talán éppen azért kell már most is körülhordozni a véres kardot, mert semmit sem tudunk az új törvényről, holott elsősorban a fővárosnak kellene azt ismernie. Ha komolyan akarjuk venni az autonómia fogalmát, akkor nem is lehet máskép gondolkoznunk, mint úgy, hogy az ilyen készülő javaslatnak a városházán a helye, sőt, ha még komolyabban vesszük az önkormányzatot, úgy meg kell állapítanunk, hogy ennek a törvénynek tulajdonképen a városházcin kellene készülnie. Tudjuk, hogy a mai viszonyok közt ezt nem várhatjuk. Nem kívánhatjuk az autonómiának ezt a végsőkig való vitelét mai viszonyaink közt, de feltétlenül jogosnak és helyesnek tartunk minden megnyilatkozást és minden hangot, amely félti a főváros önkormányzatát, és amely defenzívát hangoztat akkor is, amikor még semmit sem tudunk. Sok nagy esemény vár a fővárosra ebben az 1929-i esztendőben, de minden eltörpül a legnagyobb, az egyetlen: az új fővárosi törvény előtt. A városházán megkezdődtek már az új év harcai, személyi és elvi küzdelmek, így e pillanatban például az alpolgármesteri választás izgatja a kedélyeket, de ezek a mindennapi élet megnyilvánulásaihoz tartozó események, nem életbevágóak, bármennyire nagyjelentősé- gűek is egyébként. Életbevágó esemény egy van: az új törvény és minden felesleges energiát arra kell fordítani, hogy ez minél tökéletesebb legyen, minél jobban szolgálja Budapest fejlődését, jövendő életét. Nem lehet, hogy ez a készülő javaslat továbbra is a Nagy Ismeretlen szerepét játssza. Nem lehet, hogy egy minisztériumi hivatal- szolga titka legyen és csak egyes kiröppenő, felelőtlenül kószáló, pletykaszerű információk, vagy még inkább indiszkréciók alapján értesüljön a közvélemény és a főváros arról, ami róla, nélküle készül. Az életünkről van szó, arról, hogy Budapestből lesz-e Budapest, vagy pedig nyomoré törpévé süllyed-e, arról, hogy nagykorú, szabad, friss szárnyalásé lesz-e Budapest, vagy pedig gondnokság alá helyezett, gúzsba kötött, ügyefogyott gyermekek le- sztink-e? Rassciy Károly, a Nemzeti Demokrata Párt parlamenti frakciójának elnöke — az ismeretes Fábián- iigy elintézése után — tudvalevőleg többedmagával kilépett a Nemzeti Demokrata Pártból. Akkor azt hitték, hogy miután Rassay Károly nem tagja a főváros törvényhatósági bizottságának, ennek az eseménynek nem lesz kihatása a Községi Demokrata Pártra, jóllehet Rassay álláspontját a községi frakció tagjai közül többen is helyeselték, így elsősorban Baraes Marcel, a községi frakció elnöke, sőt maga a mostani elnök: Bródy Ernő is. Bródy Erníő azonban terézvárosi híveitől telte függővé a maga elhatározását, és ennek az volt az eredménye, hogy Bródy Ernő megmaradt a régi pártban. Baraes Marcel egy pártválasztmányi ülésen nyíltan és férfiasán bejelent tte, hog^ ő Rassayhoz csatlakozik. Minthogy Bar ács < Mórásának követői nem akadtak, az volt a feltevés, hogy Baracs kilépésé a demokrata pártból izolált esemény marad. De ahogy teltek-multak a napok, azonképen nőtt azoknak a tábora, akik Rassay Károly oldalán keresik a jövőben boldogulásukat. Értesülésünk szerint eddig a törvényhatósági bizottság tagjai közül kilencen léptek ki a Demokrata Pártból és csatlakoztak Rassay táborához. A községi politika homlokterében már hetek óta a küszöbön álló alpolgármesterválasztás áll, amit nem csupán a városháza, de a főváros egész lakossága is fokozott érdeklődéssel kísér. A pályázati határidő lejárt s nem is keltett különösebb meglepetést a pályázók névsora, mert Déry Ferenc ny. alpolgármesteren kívül — akinek pályázata váratlan volt, — az összes jogi képesítésű tanácsnokok és Szabó Imre ár. tiszti főügyész pályázatát bizonyosra vették. Az izgalmas csata első fejezete tehát a jelentkezéssel lezáródott s most hátra van a sorsdöntő ütközet, a válsztásra bocsátcindók jelölése. Tulajdonképen a kijelölő választmány dönti el az egész harcot, mert hiszen tetszése szerint jelölhet, vagy mellőzhet bárkit a pályázók közül s így Damokles kardjaként lebeg a választmány döntése a legesélyesebb pályázók felett is. Miután pártközi konferencia még nem foglalkozott ezzel a kérdéssel s a pártok kebelében sem tisztázódott még a jelöltek helyzete, e percben nem is lehet jóslásba bocsátkozni a felett, hogy kit jelöl a választmány, még kevésbbé lehet megjósolni, hogy ki fog beülni a megüresedett alpolgármesteri székbe. Több világosságot, mert ez a sötétség, ez a bizonytalanság egészségtelen. Gyanakvást keltő és veszélyes. Hogy mennyire az, azt éppen az újévi beszédek mutatják meg, amelyek a szélsőjobbtól a szélsőbalig tele vannak aggodalmakkal, offenzív defenzívával és burkolt gyanako- dásokkal, holott talán nincs is ok arra. Talán ... Ezek a csatlakozottak, akik kilépésüket a Demokrata Pártból formálisan is bejelentették, a következők: dr. Baracs Marcel, dr. Kabakovits József, dr. Kleiner Artur, Fischer Ödön, Lázár Miklós, dr. Hajdú Marcel, dr. Weiller Ernő, Zimmermann Dezső, és Angyalfi Sándor. Ez az átcsapartosulási folyamat azonban még nem fejeződött be. A Községi Demokrata Párt szigorú revíziót tartott a párt tagjainak hovátartozandósága kérdésében és ez avval a meglepő megállapítással végződött, hogy a Községi Demokrata Párt által igazolt és nyilvántartott bizottsági tagok száma ma: 34. Megdöbbentő esemény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a választások alkalmával a blokkban képviselt pártok közül 54 mandátum jutott a Községi Demokrata Pártnak. Szabó Imre tiszti főügyész személye kétségtelenül előtérben áll, de nem lehet letagadni, hogy a pályázó tanácsnokok egy része leküzdhetetlen ellenfélnek látszik s igazán csak néhány szavazat dönti majd el a választás kimenetelét. Beszélnek arról is, hogy, a jelölés megtörténte után az érdekelt tanácsnokok összeülnek és megállapodást létesítenek az iránt, hogy csupán az egyik alpolgármesterjelölt tanácsnok vegye fel a küzdelmet Szabó Imrével szemben s a többi jelölt vonuljon vissza a választástól. Ezzel meg akarják akadályozni a szavazatok szétforgácsolódását és^ azt akarják elérni, hogy az erőmérkőzés ne személyek, hanem az ügyészi kar és a tanács harca legyen. Természetesen nagy kérdés, hogy a jelöltek között meg lesz-e erre az áldozatkészségre a hajlandóság, s akad-e az alpolgármesterségre jelölt tanácsnokok között bárki is, aki az egyik kolléga javára lemondana reményeiről s ezzel elismerné a maga gyengeségét. Annyi bizonyos, hogy óriási arányú korteskedés folyik az egész vonalon és soha nem tapasztalt izgalommal várják elsősorban a jelölést, azután a bizonytalan eredményű va34 tagra olvadt le a községi Demokrata Párt ItaüHj kilépésit a Demokrata Pártiból a községi frakció kilenc tagja követte élen Baraes Jla reel lel. Ki lesz Folkusházy utóda? A kijelölő választmány ilönli el a választás sorsát. — Meg* csak kombinálni sem leliet. mert legfeljebb néhány szavazattal győzhet az áj alpolgármester. — Egészen egyenlöek a választási esélyek. — A tanács és Szakó Imre ilr. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TJJ OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülök gyógy- VAS-UTCA17.SZ.. helye, vízgyógyintézet, napés légfürdők.
