Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-02-08 / 6. szám
XXIII. évfolyam. 1928. február 8 6. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. portnak, a háziuraknak dolgozik, hanem saját magának és az államnak. Mi a háziúrnak és az államnak dolgozunk, saját magunkra semmisem, telik. Ez a keserűség ilyenkor, házbérnegyed idején önkénytelenül is a toliunk hegyére csordul. A vutótízaeios vita tette meg aktuálisabba, a valorizációs törvény, amely nem valorizálja a hadi- kölcsönt, az árvapénzt és a főváros adósságát, mert ezekre nincs pénz. Csak a háziúr van valorizálva, arra kell pénzünknek lenni, mert lakni kell, ha jóllakni nem is lehet. Négy új elöljárót választ a főváros. Ki lesz az új főügyészhelyettes. Sok a jelölt a megüresedő főíisztviselői állásokraHázbért fizetett, ha ugyan volt miből, a szegény pesti ember és most^ csorog róla a verejték. Mert, hogy mi a házbér Budapesten, azt idegen nem értheti, azt csak ennek a városnak a lakói tudják: olyan vesszőfutás, lótás-szaladgálás, keserves vergődés, szörnyű kín, amelynek mása nincs sehol a világon. 'Fessék megkérdezni akármelyik pesti vendéglőst, kávést vagy kereskedőt, hogy mondja meg, mit tapasztal ilyenkor, házbérnegyed táján.. A válasz nagyon elszomorító lesz: meg fogjuk tudni belőle, hogy házbérnegyed előtt hetekkel már megszűnik minden üzleti forgalom, az emberek nem vásárolnak, de nem is esznek és isznak és a házbérnegyed utáni hetek még szomorúbbak, mint az előbbiek. Budapestet hetekre kivégzi a házbér és hogy ez a halálos dermedtség mit jelent a kereskedelemre és iparra nézve, azt talán felesleges magyarázni, A statisztika még nem terjed ki erre a,kérdésre, de ha egyszer megcsinálnák azt a statisztikát, hogy menynyivel kisebb Budapest üzletforgalma a házbér- negyedes időkben, kétségtelenül megkapó számok tűnnének ki ebből a kimutatásból. De nem kevésbbé lenne' érdekes az a másik statisztika sem, mely arról beszélne, hogy mekkora része van a házbérnek a drágaságban. Most csak azt olvassuk, hogy hány százalékos a drágulás a múlt évi és a két év előtti árakhoz képest, de azt, hogy ezeknek a drágulási indexszámoknak ki, vagy mi az okozója, arról nem beszél senkisem. Holott meg lehetne állapítani, hogy a drágaság a házbérrel egyenes arányban növekedik, sőt az, hogy a drágulás nem nagyobb, mint amilyen, részben annak köszönhető, hogy az erős verseny folytán a szorongatott, vergődő kereskedő és iparos nem meri olyan mértékben emelni munkadíja árát, mintahogy azt a házbér megköveteli. Ilyenkor, házbérfizetés táján csak egy emberfajta elégedett Budapesten: a háziúr. Ö a város ura, parancsolója, néki dolgozik Budapest, miatta izzad vért és önt könnyet, miatta sikkaszt és miatta lesz öngyilkos. Most folyik a valorizációs vita. Az állam nem valorizál. Az árvák nem kapják meg elveszett pénzüket. A kereskedő nem kapja meg követeléseit. A főváros sem valorizálta belföldi adósságait és a főváros árvái — mint ezt más helyen megírjuk — huszonöt millió aranykorona készpénzüket siratják. Csak a háziurat valorizálták, a háziúr megint a békebeli fölényes, öntudatos rabszolgatartó, aki igájában tartja a főváros népét, a szegény, dolgozó, roskadozó kisembert. A kormány felvette a programmjába a magán- gazdaság szanálását. Tanácskoznak azon, hogy lehetne segíteni, könnyíteni a magángazdaságon, a kisiparon, kereskedelmen és nem látják meg a segítés egyetlen lehetőségét, a házbér- teher szörnyű nyomasztóságának megszüntetését. Adókedvezmények és egyéb kisebbfajtájú csökkentések nem sokat érnek, mert mind eltörpülnek a legborzalmasabb adó, a házbér mellett, amelyet a Háziúr nevű ékes moloch nyel el, a pesti igavonó állat kegyetlen korbácsa. Mindenütt máshol jobbak a megélhetési viszonyok, nagyobb a kereseti lehetőség mint nálunk, az élet viszont olcsóbb. Becsben minden olcsóbb, mint Budapesten. Még azok a közszükségleti élelmicikkek, amelyeket mi szállítunk ki Bécsbe, még azok is olcsóbbak ott, mint idehaza. A differenciát a házbér teszi ki, amely aránytalanul nagyobb mértékben sújt bennünket, mint osztrák szomszédainkat. A bécsi dolgozó polgár magángazdaságát nem kell szanálni, a bécsi kereskedő és iparos nem megy tönkre, mert az osztrák főváros népe nem egy kis érdekcsoMegírtuk, egyik legutóbbi számunkban, hogy a közeli hetekben nagyobb arányú nyugdíjazások lesznek a Városházán. A kérdés most már nagyon aktuális és a különböző pártok is napirendre tűzték az egyqs tisztviselők ügyében követendő magatartásukat. Különösen Folkusházy Lajos alpolgármester és a nyugdíjra megérett négy kér. elöljáró sorsa fog- Folkusházy Lajos lalkoztatja a pártokat, valamint a tisztviselői kart is. Folkusházy Lajos, szolgálati ügyében az az egyhangú nézet kerekedett felül, hogy az alpolgármestert a folyó év végéig meg kell tartani állásában, mert több aktuális nagyfontosságú kérdés megoldásánál szükség van az ö tudására és tapasztaltságára. Február 15-én a közgyűlés inár határoz is Folkusházy visszatartása dolgában. Ugyanezen a közgyűlésen kerül napirendre Zunu Béla tiszti főügyész-helyettes nyugdíjügye is. Zuna Béla szolgálatát a múlt évben már egyszer meghosz- szabbították, most azonban a közgyűlés a főügyész-helyettest nyugdíjazni fogja. Állását rövidesen betöltik s utódjául* valószínűleg Szemethy Károly, Eszti ügyészt választják meg. Sok híve van azonban Reichl Károly és Váradi Jenő tiszti ügyészeknek is. Márciusban kerül sor a kerületi elöljárók szolgálati ügyének elintézésére. Mint ismeretes, Rupp László, Ernőd József, Badál Ede és Szalay Sándor töltik be idén megállapított szolgálati idejüket. A községi polgári párt legutóbbi ülésén mind a négy elöljáró nyugdíjazása mellett foglalt állást s ez a szándék a többi pártokban is. Csak a szociális- ták akarják Badál Edét a folyó évre visszatartani. A jelek szerint, azonban mind a négy elöljáró nyugdíjba vonul s így a közgyűlés rövidesen abban a helyzetben lesz, hogy új elöljárót válasszon. A 20 millió dolláros beruházó kölcsönre épített nagyszabású programúi még ma is csak Programm. Másfél, két évvel1 ezelőtt, amikor még csak a kölcsön felvételéről volt szó, a városházán lázasan készültek a nagy építőmunkára s mindenütt azt hirdették, hogy azonnal munkához fognak, amint rendelkezésükre áll a szükséges pénz. A kölcsön felvétele azóta rég megtörtént, hosszú hónapok múltak azóta, de a kölcsönből semmi új nem létesült, és az eddig kiadott pénz nagyrészét is olyan dolgokra költötték, amelyek már a kölcsön felvétele előtt folyamatban vofltak. A bizottságokban és a közgyűlésen többször megsürgették a beruházások megkezdését, de eredménytelenül. A nehéz milliárdok pedig ezalatt külföldi bankok A megürülő négy vezető állásra nagyon sok a jelölt. Nemcsak az összes főjegyzők, hanem sok érdemes tanácsjegyző is pályázni fog az elöljárói állásokra. A választás meglehetősen nehéz lesz s mint értesülünk elő fog állani az a furcsa helyzet, hogy számos kiváló főjegyzőt mellőznek majd az elöljáróválasz- tásnál Ez azonban nem lesz annak a jele, mintha érdemeiket a pártok nem méltányolnák', sőt ellenkezőleg, ép az a szándék, hogy ezeket a nagy tehetségű főjegyzőket a küszöbön álló tisztújításkor tanácsnokokká válasszák. A tisztújítás már nincs mész- sze s ép ezért ügyelni kell, hogy a tanácsnoki állásokra igazán rátermett, erőskezü tisztviselőket válasszanak meg. A négy megürülő kerületi elöljárói állásra legalább két elöljárót a kerületekből, kettőt pedig a központból fognak választani. A kerületi főjegyzők közül Havass István, Spannberger Alajos, Holtzspach Ödön és Thorday Lajos jöhetnek leginkább számításba, míg a központban működő főjegyzők közül elsősorban Bucsánszky Bertalan, Gömöry Albert és Márkus József számíthatnak leginkább a megválasztásra. E választás folytán négy új főjegyzője is lesz a fővárosnak és pedig Unger Ferenc, Vigyázó Géza, Földváry Imre és Vadas Géza. Amennyiben Bucsánszky Bertalant és Muzsikó Istvánt tényleg megválasztanák elöljáróknak, úgy a városgazdasági ügyosztály vezetője Vigyázó Géza, a közélelmezési ügyosztályé pedig Unger Ferenc lesz, akik edd'g is nagy hozzáértéssel és szorgalommal intézték ügyosztályaik munkájának nagy részét. A legutóbbi tanácsülés, mint már jelentettük, nyugdíjazta Linhardt József műszaki főtanácsost, az útépítési ügyosztály helyettes vezetőjét. Munkakörét a polgármester rendeletére most Molnár László műszaki főtanácsos fogja átvenni. Ugyancsak nyugdíjazták Klenovits Nándor számvevőségi főtanácsost, aki legutóbb mint a javadalmi intézőség igazgatója működött. A pénztár-igazgatók közül is nyugdíjazott kettőt a múlt heti tanácsülés és pedig Enyingi Aladár és Halm Mátyás pénztári aligazgatókat. A megürült állások helyére csak később hirdet pályázatot a tanács. pénztáraiban heverrtek s a főváros alaposan ráfizet pénzének pihentetésére. ,50 millió pengő van ezidőszerint is külföldön elhelyezve s mialatt a főváros 6%-os kamatot fizet hetelezőinek, addig a külföldi bankoktól csak 4y2%-ot kap. Ez a differencia már eddig is közel 80,000 pengőjébe került a fővárosnak, s ha a beruházások még sokáig késnek, újabb százezrek vesznek el a közönség pénzéből. Lamotte Károly tanácsnok, a pénzügyi ügyosztály vezetője, a beruházások késéséről a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: Még ebben az évben elfogy az egész dollárkölcsön. \ Lamotte tanácsnok a kölcsön felhasználásáról. Több százezer pengőt veszít a főváros közönsége a Nemzeti Bank pénzügyi politikája miatt. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAÜOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, adiilük gyógyVAS-UTCA17.SZ. helye, vízgydgyintézet napMagánklinika! osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. és légfurdők.
