Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-03-28 / 13. szám

XXIII. évfolyam. 1928. március 28. >: ..■-.cd 13. szám. FűggdenBudapesl Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPÄY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3lt5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. A közgyűlés baloldali pártjai obstrukcióval akarják megakadályozni az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár és a Vásárpénztár fúzióját. Egy vita, amely öt napja és három éjszaka óta folyik — és senki sem tudja, mikor ér véget. — Kloíür és ügyrendmódosítás a láthatáron. Az obstrukció a kisebbség fegyvere, amelyet azonban joga van használni akkor, amikor már nincs más fegyver és végső veszedelem mutatkozik. Ez az ultima, ratio kivételes esetekben megbocsát­ható, sőt szükséges is lehet: a magyar alkotmá­nyos élet a háború előtt nem egy esetben volt színhelye obstrukciós küzdelmeknek, amelyek­ben az egész ország az obstruáló ellenzéki kisebbség mellé állt. Ezek a békebeli obstrukciók nemzeti nagy kérdések tárgyalásánál merültek fel egy olyan országgyűlésben, amelyen a kisebbség joggal hivatkozhatott arra, hogy ő képviseli a nemzet többségét. A békebeli országgyűlési választá­sok, mint emlékszünk, nem voltak választások, hanem a közakarat meghamisításának egyszerű eszközei s a nemzeti ellenzék joggal hivatkoz­hatott arra, hogy az antidemokratikus, elavult választói törvény mellett összeült országgyűlé­sen ő képviseli a nemzet érdekét és igaz aka­ratát. A fővárosi takarék ügyében nincs különbség a pártok közt: mindem egyes párt, a szélsőjobb­tól a szélsőbalig egyformán szükségesnek, mielőbb megvalósítandóbbnak tartja a főváros takarékját. Húsz-huszonkét esztendeje folyik a harc a községi takarékpénztár felállításáért s ez a mostani alkalom lenne az, amikor eredmé­nyesen lehetne befejezni az eddig hiábavalónak bizonyult küzdelmet. A kormányok nem akar­ták, vagy nem tudták hozzájárulásukat adni a takarék felállításához s ez a mostani eset az első, amikor a kormány ellenzése végre meg­tört. A kormányokra ránehezedtek a nagyban­kok, amelyek eddig meg tudták akadályozni a községi takarék megalapítását. Az obstruáló ellenzék — akarata ellenére is — a nagybankok segítő hadserege, amely az ő céljaikat segíti a községi takarék megteremtési lehetőségének elbuktatásával. Abszurd, sőt ko­mikus a helyzet, amely a nagytőke érdekében kényszeríti harcra a szociáldemokratákat olyan cél ellenében, amely az ő céljuk is. De a politi­kában gyakori az ilyen perverzus helyzet s nem is szabad csodálkozni rajta. Különösebb azon­ban a demokraták harca, akik a 12-es bizottság­ban még nem is sejtették, hogy ők a végső fegyverhez fognak nyúlni s hogy itt az alkalom a harci bárdok kiásására. A tizenkettes bizottságban a demokratapárt vezetőinek minden egyes kívánságát nagy előzé­kenységgel honorálták s úgy látszott, hogy er­ről a részről minden rendben van. Baracs Mar­cell kitűnő érzékkel és nagy loyalítással tár­gyalta a fúzió ügyét s meg vagyunk róla győ­ződve, hogy nem akart harcot-háborút csinálni ebből a kérdésből, amelynek kiélesítése amúgy is céltalannak látszott előtte. Meggyőződésünk az is, hogy a demokratapárt községi frakciójának e kérdésben tanúsított korábbi magatartása nem találkozott a párt parlamenti csoportjának he­lyeslésével és nem a parlamenti csoportnak van igaza, amikor a fúzió ügyét olyan döntőjelen­tőségű alkalomnak tartja, amely alapul szol­gálhat a végsőkig menő harcra, arra az ultima ratio-ra, amelyet az obstrukció jelent a közélet fegyvertárában. Baracs Marcell követeléseit a tizenkeíttes bizottság száz százalék erejéig honorálta s egészen váratlan dolog az, hogy a demokraták most teljes erővel sietnek felvo­nulni a fúzió ellen, amelyet megakadályozni egyébként amúgy sem tudnak. A községi takarékpéztárt meg kell csinálni. A mostani alkalom nagy árat követel a takarékért, akkora árat, amelyet rendes körülmények közt nem volna szabad megadni. De az évtizedes harc után nem szabad a mostani alkalmat el­halasztani, mert az ár, amelyet fizetünk, nem, áll arányban a nagy eredménnyel s a községi Budapest közgyűléseinek történetében jelentős fejezet jut az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár I tervezett fúzióját megobstruáló éjszakai üléssoro­zatnak. Sok régi tagja van a törvényhatósági bi­zottságnak és sok évtizedek óta szolgáló főtisztvise­lője a főváros vezetőségének, de ilyen hosszantartó közgyűlésre senki sem emlékszik közülök. A szociál­demokrata párt és a demokraták mint egy ember vonultak fel a tanács javaslata ellen s bár jól tud­ják, hogy a fúziót, megakadályozniok az erősebb túloldal akaratával szemben nem tudják, mégis de­monstrálni akarták éles tiltakozásukat és a tranz­akció létrejöttével szemben való felelőtlenségüket. A pénzügyi bizottságban nem okozott nagyobb vihart a Községi Takarékpénztár ügye s egy rövid délelőtt sikerült is megszavaztatni a javaslatot. Ezek után joggal számíthatott a tanács és a köz­gyűlés többségi pártja arra, hogy a közgyűlésen is símán, néhány felszólalás után keresztülmegy az elő­terjesztés. Már szerdán feltűnést keltett, hogy 11 szónok iratkozott fel a tárgyhoz, de az obstrukcióra akkor még nem is gondolt a jobboldal. De amikor látták, hogy az első szónok 3 órás beszédet tart, a következő még azon is túltesz, nyilvánvalóvá lett, hogy a Községi Takarék­pénztár ilyen módon való létrejöttét a baloldal megobstruálja. Pénteken már 43-ra növekedett a feliratkozott szó­nokok száma s mire reggel 6-kor az ülést félbesza­kították, már 53 név szerepelt a felszólalók listáján. Hiába volt a főpolgármester és a Wolfí-pártnak közbelépése: olyan garanciát nem tudtak nyújtania baloldalnak, amely mellett megszavazták volna a fúziót. Ebben a túlfeszített légkörben sok izgalmas incidens is keletkezett, de a viharok csak múló jellegűek voltak, úgy, hogy komolyabb botrány nem támadt. Inkább a sok * ügyrendi vita kavarta fel a kedélyeket, mert látható volt, hogy az ügyrendhez csak azért szólalnak fel a demokraták és a szociáldemokraták, hogy ezzel is húzzák az időt. Az obstrukció első szónoka különben Baracs Mar- cél volt, aki hatalmas és hatásos beszédben foglalt állást a tanácsi javaslat ellen. Utána csak Vámbéry Rusztem beszélhetett, mert az ügyrend értelmében 7 órakor áttértek az interpellációk tárgyalására. A második nap, illetve éjszaka szónokai, Bánóczy László, Kiss Jenő, Hegedűs József, Magyar Miklós, Lázár Miklós, Elek Hugó voltak. Szombat éjjel Vár- konyi Kálmán, Körmöczy Zoltán, Eótky Vilmos, Rosenák Miksa és Kleiner Artur beszéltek. A hétfői nap szónokai Pakots József, Erdőssy Antal, Vértes Emil és Feleki Géza voltak. A további szónokok listáján szerepel: Zala Zsigmond, Vörös János, Mil- kovits Vazul, Vörösváry Miklós, Vitéz Aladár, Lis- sauer Sándor, Szigeti János, Friedrich István, Lázár Ferenc, Miklós Ferenc, Földváry Béla, Bibid Hor­váth János, Müller Antal, Frühwirth Mátyás, Vas Béla, Bedő Mór, Erdőssy Antal, Gál Jenő, Horváth Károly, Tauffer Gábor, Bozóky Ádám, Kiár Zol­tán, Zimmermann Dezső, Szakáll Antal, Divényi Károly, Ambrus Gyula, Lakatos Géza, Weiler Ernő és Deutsch Mór neve, A Wolff-pártot nagyon elkeserítette a baloldal ki­tartó obstrukciója s ezért a köztudatba dobták azt a jelszót, hogy a közgyűlés munkaképtelen s a bel­ügyminiszter a törvényhatósági bizottságot még a fővárosi törvény életbelépése előtt feloszlatja. Ennek a hírnek a tendenciája nagyon is álátszó s épp ezért komoly hitelre nem is talált sehol. A közgyűlés fel­oszlatására iletékes helyen egyáltalán nem gondol­nak. A közgyűlés majd csak akkor oszlik szét, ha a fővárosi törvény tető alá került. Annyi bizonyos, hogy a baloldal hatalmas obstruk­ciós vitája nagy elkeseredést váltott ki a kormány­párton, de még inkább a Wolff-párton. A szónokok végtelen sora s a 3—4 órás beszédek újra felszínre vetették az ügyrend módosításának kérdését. A középen s a jobboldalon a Fővárosi Takarékpénztár körüli obstrukcióból kifolyólag erős mozgalom indult meg a klotiir bevezetése érdekében. Ilyen irányban már egy év előtt folytak tárgyalások a főpolgármester s a tiszti főügyész bevonásával és Szabó Imre tiszti íőügyé ' el is készítette az új ügyrend tervezetét, amely sok szigorú megszorító rendelkezést tartal­mazott volna a mai állapotokkal szemben. A kérdés, nem tudni miért, lekerült a napirendről s most haj­nalig tartó vitáknak kellett elkövetkczniök, hogy újra előtérbe kerüljön a szigorított ügyrend problé­mája. Értesülésünk szerint nemcsak a pártok, hanem a főváros intézőkörei is szükségesnek tartják, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzanak. A Szabó Imre-féle tervezet, amely a klotür be­vezetéséről is intézkedik, rövidesen a tárgyaló asztalra kerül, csak az nincs még eldöntve, milyen fórum tárgyaló asztalára. Ha a közgyűlés elé terjesztenék az ügy­rend módosítását, kétségtelen, hogy a baloldal ha­sonló obstrukciót rendezne a javaslat ellen. A leg­alkalmasabbnak találják azt a megoldást, hogy az ügyrend problémáját a készülő fővárosi törvénnyel kapcsolatban rendeznék. , Pártokon kívül álló helyen, ahol ezzel a kérdéssé! behatóan foglalkoznak, a következőket mondották a Független Budapest munkatársának: ' — Kétségtelen, hogy a közgyűlés békés, nyu­godt munkálkodásának biztosítása érdekében múlhatatlanul szükséges az elavult ügyrend re- f ormi a. Nagy kár, hogy már a múlt évben, amikor ez a kér­dés napirenden volt, nem hajtották végre a módo­sítást, noha valamennyi párt megegyezett abban, hogy a reformra szükség van. Ilyen esetek után, mint a most szóbanforgó obstrukció, természetesen nehéz az ügyet újra napirendre tűzni, mert a módo­sító tervezet egyes rendelkezéseit az obstruáló pár t talán magára vonatkoztatja és megakadályozza a reform egyhangú megszavazását. Már^ pedig több­ségi erővel ügyrendet módosítani és súlyos rendel­kezéseket megszavazni politikai irányváltozások ese­tében nagyon veszélyes, mert visszafelé sülhetnek el. A legalkalmasabb módja az ügyrend módosítá­sának az volna, ha a készülő fővárosi törvény­ben hoznának olyan intézkedéseket, amelyek a közgyűlés munkaképességét biztosítják. Valószínűnek tartom, hogy azok a tényezők, akik az új fővárosi törvény kodifikálásban részt vesznek, ilyen értelmű javaslatot terjesztenek majd a minisz­ter elé. Legmodernebb gyógy- 11 lr. PAJOR-SANATORIIi Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij m III BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- m VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap­intézet sebészi és bel- |j betegek részére _ es legfurdok. ipi 12 pengő. --------5----------­takarék egy év alatt behozza azt az árat, ame­lyet most érte adnunk kell. A mostani' obstrukciót nem nagy elvi kérdé­sek okozták. Holott a végső fegyvert csak nagy, kiegyenlíthetetlen ellentétek esetében szabad igénybe venni. Mi nem látjuk idején és helyén­valónak ezt a mostani végső harcot, nem ért­jük a nagy elkeseredést s nem látjuk azt a nagy okot, amely igazolhatná a lázas fevonulást, a késhegyek harcát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom