Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-28 / 13. szám
XXIII. évfolyam. 1928. március 28. >: ..■-.cd 13. szám. FűggdenBudapesl Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPÄY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3lt5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. A közgyűlés baloldali pártjai obstrukcióval akarják megakadályozni az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár és a Vásárpénztár fúzióját. Egy vita, amely öt napja és három éjszaka óta folyik — és senki sem tudja, mikor ér véget. — Kloíür és ügyrendmódosítás a láthatáron. Az obstrukció a kisebbség fegyvere, amelyet azonban joga van használni akkor, amikor már nincs más fegyver és végső veszedelem mutatkozik. Ez az ultima, ratio kivételes esetekben megbocsátható, sőt szükséges is lehet: a magyar alkotmányos élet a háború előtt nem egy esetben volt színhelye obstrukciós küzdelmeknek, amelyekben az egész ország az obstruáló ellenzéki kisebbség mellé állt. Ezek a békebeli obstrukciók nemzeti nagy kérdések tárgyalásánál merültek fel egy olyan országgyűlésben, amelyen a kisebbség joggal hivatkozhatott arra, hogy ő képviseli a nemzet többségét. A békebeli országgyűlési választások, mint emlékszünk, nem voltak választások, hanem a közakarat meghamisításának egyszerű eszközei s a nemzeti ellenzék joggal hivatkozhatott arra, hogy az antidemokratikus, elavult választói törvény mellett összeült országgyűlésen ő képviseli a nemzet érdekét és igaz akaratát. A fővárosi takarék ügyében nincs különbség a pártok közt: mindem egyes párt, a szélsőjobbtól a szélsőbalig egyformán szükségesnek, mielőbb megvalósítandóbbnak tartja a főváros takarékját. Húsz-huszonkét esztendeje folyik a harc a községi takarékpénztár felállításáért s ez a mostani alkalom lenne az, amikor eredményesen lehetne befejezni az eddig hiábavalónak bizonyult küzdelmet. A kormányok nem akarták, vagy nem tudták hozzájárulásukat adni a takarék felállításához s ez a mostani eset az első, amikor a kormány ellenzése végre megtört. A kormányokra ránehezedtek a nagybankok, amelyek eddig meg tudták akadályozni a községi takarék megalapítását. Az obstruáló ellenzék — akarata ellenére is — a nagybankok segítő hadserege, amely az ő céljaikat segíti a községi takarék megteremtési lehetőségének elbuktatásával. Abszurd, sőt komikus a helyzet, amely a nagytőke érdekében kényszeríti harcra a szociáldemokratákat olyan cél ellenében, amely az ő céljuk is. De a politikában gyakori az ilyen perverzus helyzet s nem is szabad csodálkozni rajta. Különösebb azonban a demokraták harca, akik a 12-es bizottságban még nem is sejtették, hogy ők a végső fegyverhez fognak nyúlni s hogy itt az alkalom a harci bárdok kiásására. A tizenkettes bizottságban a demokratapárt vezetőinek minden egyes kívánságát nagy előzékenységgel honorálták s úgy látszott, hogy erről a részről minden rendben van. Baracs Marcell kitűnő érzékkel és nagy loyalítással tárgyalta a fúzió ügyét s meg vagyunk róla győződve, hogy nem akart harcot-háborút csinálni ebből a kérdésből, amelynek kiélesítése amúgy is céltalannak látszott előtte. Meggyőződésünk az is, hogy a demokratapárt községi frakciójának e kérdésben tanúsított korábbi magatartása nem találkozott a párt parlamenti csoportjának helyeslésével és nem a parlamenti csoportnak van igaza, amikor a fúzió ügyét olyan döntőjelentőségű alkalomnak tartja, amely alapul szolgálhat a végsőkig menő harcra, arra az ultima ratio-ra, amelyet az obstrukció jelent a közélet fegyvertárában. Baracs Marcell követeléseit a tizenkeíttes bizottság száz százalék erejéig honorálta s egészen váratlan dolog az, hogy a demokraták most teljes erővel sietnek felvonulni a fúzió ellen, amelyet megakadályozni egyébként amúgy sem tudnak. A községi takarékpéztárt meg kell csinálni. A mostani alkalom nagy árat követel a takarékért, akkora árat, amelyet rendes körülmények közt nem volna szabad megadni. De az évtizedes harc után nem szabad a mostani alkalmat elhalasztani, mert az ár, amelyet fizetünk, nem, áll arányban a nagy eredménnyel s a községi Budapest közgyűléseinek történetében jelentős fejezet jut az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár I tervezett fúzióját megobstruáló éjszakai üléssorozatnak. Sok régi tagja van a törvényhatósági bizottságnak és sok évtizedek óta szolgáló főtisztviselője a főváros vezetőségének, de ilyen hosszantartó közgyűlésre senki sem emlékszik közülök. A szociáldemokrata párt és a demokraták mint egy ember vonultak fel a tanács javaslata ellen s bár jól tudják, hogy a fúziót, megakadályozniok az erősebb túloldal akaratával szemben nem tudják, mégis demonstrálni akarták éles tiltakozásukat és a tranzakció létrejöttével szemben való felelőtlenségüket. A pénzügyi bizottságban nem okozott nagyobb vihart a Községi Takarékpénztár ügye s egy rövid délelőtt sikerült is megszavaztatni a javaslatot. Ezek után joggal számíthatott a tanács és a közgyűlés többségi pártja arra, hogy a közgyűlésen is símán, néhány felszólalás után keresztülmegy az előterjesztés. Már szerdán feltűnést keltett, hogy 11 szónok iratkozott fel a tárgyhoz, de az obstrukcióra akkor még nem is gondolt a jobboldal. De amikor látták, hogy az első szónok 3 órás beszédet tart, a következő még azon is túltesz, nyilvánvalóvá lett, hogy a Községi Takarékpénztár ilyen módon való létrejöttét a baloldal megobstruálja. Pénteken már 43-ra növekedett a feliratkozott szónokok száma s mire reggel 6-kor az ülést félbeszakították, már 53 név szerepelt a felszólalók listáján. Hiába volt a főpolgármester és a Wolfí-pártnak közbelépése: olyan garanciát nem tudtak nyújtania baloldalnak, amely mellett megszavazták volna a fúziót. Ebben a túlfeszített légkörben sok izgalmas incidens is keletkezett, de a viharok csak múló jellegűek voltak, úgy, hogy komolyabb botrány nem támadt. Inkább a sok * ügyrendi vita kavarta fel a kedélyeket, mert látható volt, hogy az ügyrendhez csak azért szólalnak fel a demokraták és a szociáldemokraták, hogy ezzel is húzzák az időt. Az obstrukció első szónoka különben Baracs Mar- cél volt, aki hatalmas és hatásos beszédben foglalt állást a tanácsi javaslat ellen. Utána csak Vámbéry Rusztem beszélhetett, mert az ügyrend értelmében 7 órakor áttértek az interpellációk tárgyalására. A második nap, illetve éjszaka szónokai, Bánóczy László, Kiss Jenő, Hegedűs József, Magyar Miklós, Lázár Miklós, Elek Hugó voltak. Szombat éjjel Vár- konyi Kálmán, Körmöczy Zoltán, Eótky Vilmos, Rosenák Miksa és Kleiner Artur beszéltek. A hétfői nap szónokai Pakots József, Erdőssy Antal, Vértes Emil és Feleki Géza voltak. A további szónokok listáján szerepel: Zala Zsigmond, Vörös János, Mil- kovits Vazul, Vörösváry Miklós, Vitéz Aladár, Lis- sauer Sándor, Szigeti János, Friedrich István, Lázár Ferenc, Miklós Ferenc, Földváry Béla, Bibid Horváth János, Müller Antal, Frühwirth Mátyás, Vas Béla, Bedő Mór, Erdőssy Antal, Gál Jenő, Horváth Károly, Tauffer Gábor, Bozóky Ádám, Kiár Zoltán, Zimmermann Dezső, Szakáll Antal, Divényi Károly, Ambrus Gyula, Lakatos Géza, Weiler Ernő és Deutsch Mór neve, A Wolff-pártot nagyon elkeserítette a baloldal kitartó obstrukciója s ezért a köztudatba dobták azt a jelszót, hogy a közgyűlés munkaképtelen s a belügyminiszter a törvényhatósági bizottságot még a fővárosi törvény életbelépése előtt feloszlatja. Ennek a hírnek a tendenciája nagyon is álátszó s épp ezért komoly hitelre nem is talált sehol. A közgyűlés feloszlatására iletékes helyen egyáltalán nem gondolnak. A közgyűlés majd csak akkor oszlik szét, ha a fővárosi törvény tető alá került. Annyi bizonyos, hogy a baloldal hatalmas obstrukciós vitája nagy elkeseredést váltott ki a kormánypárton, de még inkább a Wolff-párton. A szónokok végtelen sora s a 3—4 órás beszédek újra felszínre vetették az ügyrend módosításának kérdését. A középen s a jobboldalon a Fővárosi Takarékpénztár körüli obstrukcióból kifolyólag erős mozgalom indult meg a klotiir bevezetése érdekében. Ilyen irányban már egy év előtt folytak tárgyalások a főpolgármester s a tiszti főügyész bevonásával és Szabó Imre tiszti íőügyé ' el is készítette az új ügyrend tervezetét, amely sok szigorú megszorító rendelkezést tartalmazott volna a mai állapotokkal szemben. A kérdés, nem tudni miért, lekerült a napirendről s most hajnalig tartó vitáknak kellett elkövetkczniök, hogy újra előtérbe kerüljön a szigorított ügyrend problémája. Értesülésünk szerint nemcsak a pártok, hanem a főváros intézőkörei is szükségesnek tartják, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzanak. A Szabó Imre-féle tervezet, amely a klotür bevezetéséről is intézkedik, rövidesen a tárgyaló asztalra kerül, csak az nincs még eldöntve, milyen fórum tárgyaló asztalára. Ha a közgyűlés elé terjesztenék az ügyrend módosítását, kétségtelen, hogy a baloldal hasonló obstrukciót rendezne a javaslat ellen. A legalkalmasabbnak találják azt a megoldást, hogy az ügyrend problémáját a készülő fővárosi törvénnyel kapcsolatban rendeznék. , Pártokon kívül álló helyen, ahol ezzel a kérdéssé! behatóan foglalkoznak, a következőket mondották a Független Budapest munkatársának: ' — Kétségtelen, hogy a közgyűlés békés, nyugodt munkálkodásának biztosítása érdekében múlhatatlanul szükséges az elavult ügyrend re- f ormi a. Nagy kár, hogy már a múlt évben, amikor ez a kérdés napirenden volt, nem hajtották végre a módosítást, noha valamennyi párt megegyezett abban, hogy a reformra szükség van. Ilyen esetek után, mint a most szóbanforgó obstrukció, természetesen nehéz az ügyet újra napirendre tűzni, mert a módosító tervezet egyes rendelkezéseit az obstruáló pár t talán magára vonatkoztatja és megakadályozza a reform egyhangú megszavazását. Már^ pedig többségi erővel ügyrendet módosítani és súlyos rendelkezéseket megszavazni politikai irányváltozások esetében nagyon veszélyes, mert visszafelé sülhetnek el. A legalkalmasabb módja az ügyrend módosításának az volna, ha a készülő fővárosi törvényben hoznának olyan intézkedéseket, amelyek a közgyűlés munkaképességét biztosítják. Valószínűnek tartom, hogy azok a tényezők, akik az új fővárosi törvény kodifikálásban részt vesznek, ilyen értelmű javaslatot terjesztenek majd a miniszter elé. Legmodernebb gyógy- 11 lr. PAJOR-SANATORIIi Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij m III BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- m VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, napintézet sebészi és bel- |j betegek részére _ es legfurdok. ipi 12 pengő. --------5----------takarék egy év alatt behozza azt az árat, amelyet most érte adnunk kell. A mostani' obstrukciót nem nagy elvi kérdések okozták. Holott a végső fegyvert csak nagy, kiegyenlíthetetlen ellentétek esetében szabad igénybe venni. Mi nem látjuk idején és helyénvalónak ezt a mostani végső harcot, nem értjük a nagy elkeseredést s nem látjuk azt a nagy okot, amely igazolhatná a lázas fevonulást, a késhegyek harcát.