Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-04 / 14-15. szám
2 Függeilen Budapest 1928. április 4gyakorlat egyesek önkényének fenné ki a nyugodt, komoly, köteiességszeríí tárgyalás lehetőséget, amely mindenütt ellenszenvet, jogos felháborodást, indulaA közgyűlésen körülbelül nyolcvan óra hosszat tárgyaltak a szónokok az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár megvásárlása ügyében. A külső jelek igazolják, de az ellenzék saját beismerése szerint is obstruál. A javaslat ellenzői ugyanis részben ismétlik azokat az érveket, amelyeket az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár megvásárlása ellen fel lehet hozni, részben pedig ügyrendi vitát folytatnak A javaslat védelmezői viszont hallgatásba burkolóznak, mert tudják azt, hogy minden új felszólalás további tápanyagot nyújt a javaslat ellenzőinek. Az egész harc ma már oda csúcsosodott ki, hogy a javaslat ellenzői azt állítják, hogy feltétlenül híve mindenki a Községi Takarékpénztár megalapításának, azonban ennek minden egyébtől függetlenül úgy kell megtörténnie, hogy a főváros alapít egy községi takarékpénztárat, nem pedig magára vállal egy veszteséges üzletet. Hiába mondják ezzel szemben a javaslatot támogató fővárosi bizottsági tagok és a tanács, hogy az Egyesült Fővárosi Takarék- pénztár átvétele nem jelent nagyobb veszteséget a fővárosra, mint az a font perdu, amelyik minden alapításnál keletkezik. Ugyanis a Pénzintézeti Központ kikapcsolt minden veszteséges üzletet az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár terhei közül és úgy adja át az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár üzletét, hogy azokból semmiféle veszteség a fővárost nem terhelheti. A Községi Takarékpénztárnak az ára tehát 250,000 P kerüli összeg, amelyet a részvények 52%-áért kell fizetni, és az a nyugdíjteher, amelyet a tisztviselők átvételével vállalni kell. Miután a nyugdíjalap a mérlegteher oldalán 700,000 pengővel fel van véve és csak ha az összes tisztviselőket egyszerre végkielégítjük, akkor tesz ki a nyugdíjteher 2,700,000 pengőt, egyetlen szakértő sem mondhatja azt, hogy a fővárost a tisztviselők nyugdíja címén a szokásosnál nagyobb megterhelés illetné. Adva van tehát a helyzet, hogv a Községi Takarékpénztárnak a megvásárlási ára 250,000 pengő és a nyugdíjteher, amelyik — hasonlóan a harmonikához, — gusztus szerint 700,00-től egészen két millióig nyújtható, ismétlem: ez az ára a Községi Takarékpénztárnak. Ha a tranzakció ellenzői tényleg olyan nagy lelkesedéssel volnának a Községi Takarékpénztárnak hívei, mint például én vagyok, akkor azt mondanák, hogy ezen ár ellenében azonnal meg kell szavazni a Tanács javaslatát. Ök azonban a következő ellenvetést hozzák még fel. Szerintük egészen bizonytalan, hogy a kormány jóvá fogja-e hagyni a Községi Takarékpénztár alapszabályát és különösen annak a leglényegesebb pontját, azt, hogy a székesfőváros körülbelül 300,000 millió pengőt érő összes vágyótokat váltana ki és alapot s alkuimat szolgáltatna árrá, hogy az önkormányzat életképtelensége bizo- nylttassék. nával jótállhasson ezen Községi Takarékpénztár minden kötelezettségeért, röviden adósságáért. Miután a tanácsnak a javaslata szerint a Községi Takarékpénztárra vonatkozó egész tranzakció csak akkor jön létre és a részvényeket csak akkor vásároljuk meg, ha a kormány jóváhagyja a Tanács javaslatát egész terjedelmében, ebben pedig bent van, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár alapszabálymódosítás útján, 'illetőleg a fővárossal kötendő szerződés útján Községi Takarékpénztárrá alakítandó át, és abba többé a kormánynak beleszólása nem lesz, hogy a főváros és a Községi Takarékpénztár részvénytársaság hogyan fognak megszerzödni; a javaslat ellenzőinek ez az érvelése csak obstruk- ciós argumentum. Ha valaki meggyőz engem arról, hogy a kormánynak ezen tanácsi javaslat határozattá való emelkedése után • is megvan a hatalma ahhoz, hogy a Községi Takarékpénztár ne létesülhessen, akkor azt mondom: ne tegyünk tovább egy lépést sem, hanem várjuk meg Wolff Károlyt és Kozma Jenőt, akik ebben a kérdésben tárgyaltak, hogy meghallgathassuk az ő véleményüket is ebben a kérdésben. A helyzet tehát jelenleg az, hogy a javaslat ellenzői és a javaslat támogatói lábhoz tett fegyverrel várják a további közgyűlési tanácskozásokat. Ha Wolff és Kozma kijelentik, hogy a kormánnyal úgy állapodtak meg, hogy a Községi Takarékpénztár megalapításának több akadálya nincs és az obstruk- ció mégis tovább folyik, akkor ennek a körülménynek nagyon hátrányos következményei lesznek. Mindenki ismeri a politikai felfogásomat, hogy semmi olyan nyilatkozatot nem teszek, amelyiknek az volna a célja, hogy zavart keltsen, mert közel egy évtizedes politikai működésem alatt meggyőződtem arról, hogy alkotó politikát csak úgy lehet végezni, hogy kikeressük azokat a becsületes és reális princípiumokat, amelyek a polgárságot összekötik, és minden olyan momentumot, amely a polgárság szétválasztására alkalmas, figyelmen kívül hagyunk. Mikor tehát azt mondom, hogy az cbstrukció folytatásának következményei lesznek, akkor ezzel nem terrorizálni akarom az obstruáló- kat, hanem tisztán és logikusan rá akarok mutatni az obstrukció következményeire. Az első következménye az lesz, hogy a Tanács és a javaslat támogatói — a főpolgármesterrel az élükön — élni fognak azzal a jogukkal, hogy folytatólagos közgyűlésen két- három napig éjjel-nappal tartó tárgyalással az obstrukció erejét megtörjék, ez azonban csak a kisebbik következmény, mert a nagy, súlyos következmény abban fog állni, hogy minden logikusan gondolkozó ember azt fogja mondani, hogy nem lehet a közgyűlés elé vinni olyan ♦ KUNZ JÖZSEF és TÁRSA királyi kiváltságos nagykereskedők Budapest, V., Deák Feranc-utca és Bécsi-utca sarok. Telefun : 21G-83. Vászon és asztalnemű. Szállodai és kórházi fehérnemű. ügynek a tárgyalását, amelynek bármilyen okból ellenzői vannak, mert ez bizony lehetetlenné teszi a nagy tranzakció lebonyolítását. Azt kérdezem én Baracs Marcel és Gál Jenő igen tisztelt Barátaimtól, hogy a nagy bankoknál és egyéb részvénytársaságnál a vezérigazgató dönti-e el az ügyek sorsát, vagy a részvénytársasági közgyűlés? Ok, akik a közgazdasági élet minden fázisát ismerik, nagyon jól tudják azt, hogy a részvény- társaság alkotmánya szerint vannak ügyek, amelyeket csak a részvénytársaság közgyűlése intézhet el és mégis ezek az ügyek akkor kerülnek a közgyűlés elé, mikor a vezérigazgató az ügyet perfektuálta és nem azért kerülnek a közgyűlés elé, hogy ott a részvényesek hozzászóljanak, hanem azért, hogy a vezérigazgató által megkötött szerződést jóváhagyják. Ne méltóztassék most erre azzal válaszolni, hogy a részvénytársaság és a fővárosi autonómia két különböző dolog. Nagyon tisztában vagyok vele, hogy ez a két intézmény mennyiben különbözik egymástól. De viszont az új fővárosi törvény is le fogja vonni a konzekvenciát erről az obstrukcióról, hogy a közgyűlés elé csak olyan ügyeket lehet odavinni, amelyeket már a polgármester és a Tanács megkötöttek és a közgyűlés elé csak jóváhagyás céljából viszik oda, úgy, mint ez a részvénytársaságoknál történik. Az új fővárosi törvény ezen mostan folyó obstrukcióból kifolyólag gondoskodni fog arról, hogy az ügyrend ne adjon lehetőséget arra, hogy a többség alkotmányos akarata megakadályozható legyen. Nálunk Magyarországon, ahol a polgárságban nincsen vállalkozói kedv, ahol a bankárok nem olyan organizátorok, mint az angol, amerikai és német bankárok, itt nálunk nagyon sok kommunális üzem fog létesülni, amelyek csak azért kerülnek a székesfőváros kezébe, mert egyrészt a polgárság, másrészt a bankok nem mernek vállalkozni. A főváros tehát kénytelen az újabban felmerülő problémákat megoldani, miért is nálunk feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy obstrukcióva! ne lehessen a társadalom fejlődését megakadályozni. Az üzemek koncentrációja és kommunizálása nem csupán magyarországi tünet. Az egész kultúrvilág- ban most folyik a munkamegosztás elvére felépített társadalmak eltrusztösödése és Angliában épp úgy folyik a községi pártok harca, mint nálunk Magyar- országon, a különbség csak az, hogy Angliában^ a szocialisták harcolnak az üzemek községesítése mellett, mert ott a vállalkozó polgárság kezében van minden közüzem, míg nálunk a szocialisták a Községi Takarékpénztár elten harcolnak, — bármilyen megokolással, az mindegy, — tehát szembehelyezkednek a saját nagy politikai irányeszméikkel. AU£E IGNÁC papirosáruk, üzleti könyvek gyára, vonatozó intézet, könyvnyomda BUDAPEST, Vili., MÁRIA TERÉZIA-TÉR 15. SZ. Telefon : József 386—02. Az obstrukció és a kibontakozás. Irta Ereky KároSy. Ereky Károly. A dunaparti Szent "fános-kápolna és szobor története. Irta Gárdonyi Albert főlevéltáros. Az Eötvös-tér 2. szám alatti ház udvarán ál! egy régi kút, amelyet egy még régibb Szent János- szobor díszít. A kutat ma már a vízvezeték vize táplálja, a szobor azonban még abban az időben kerülhetett mai helyére, amikor alatta valóságos kút volt. Ez a szobor azt a látszatot kelti a szemlélőben. mintha a ház építtetője nagyon buzgó ember lett volna s buzgósága indította volna a Szent János-szobor felállítására. A látszat azonban ez esetben is csal, mert a szobornak a kúttól teljesen független története van s ezt a történetet kívánjuk most rövidesen feltárni. Azon a telektömbön, melyet a Dorottya- és Gróf íisza István-utcák, a József-tér és a Wurm-utca határolnak, 1820-ig a sóhivatal palotáján kívül más épület nein állott. Beépítetlen volt a Dorottya-utcá- tol a Dunáig terjedő rész is annyira, hogy a mai Vigadó-épületen túl csupán néhány épületet találunk. A Wurm-utca, Mária Valéria-utca, Eötvös-tér é.s Dorottya-utcák által határolt telektömbön állott asóraktár a Leszámítoló- és Pénzváltóbank palotája helyén, a hozzátartozó őrház a Dorottya-utca 12. számú ház helyén és a Nepomuki Szent János- kápolna az Eötvös-tér 2. szám alatti ház helyén. Az építkezés csak akkor indulhatott meg a nevezett telüktömbökön, mikor a sóhivatalt a hozzátartozó sóraktárral együtt 1820-ban a Vámház-téren épült új palotába helyezték el. A felszabadult telkek értékesítését a József nádor legfőbb vezetése mellett működő ^ er schöner lings-Commission végezte s unnalp felügyelete alatt történt az építkezés is. A légi épületek közül csupán a mai Gerbeaud-palota helyén állott harmineadhivatal maradt meg, amelynek emlékét ma is őrzi még a Harmincad-utca elnevezése. 1823-ban a Harmineadhivatal kertjét is szabályozták s akkor nyerte a József-tér mai szabályos alakját. .4 Mária Valéria-utcai telkek értékesítésének egyetlen akadálya az olt álló Nepomuki Szent János- kápolna volt, melynek eredetét és rendeltetését illetően a Szépítő Bizottmány nem bírt adatokkal s ezért 1819. évi június hó 27-én kelt leiratában a pestváros] tanácstól kért felvilágosítást. A pest- városi tanacs 1919. évi október hó 30-i jelentésében a kápolna eredetéről csupán annyit tudott mondani, hogy 1755-ben épült és 1759-ben Szent llonay érseki hely nők engedélyt adott rá, hogy miséket mondjanak benne. Rendeltetését illetőleg azonban már többet tudott a tanácsi jelentés, mert Melling József sóhivaíaii főnök 1780. évi jelentésére hivatkozva megállapította, hogy a sóhivatali tisztviselők naponként misét hallgatlak a nevezett kápolnában s ezért az uralkodó rendeletére sóhivatali jövedelmekből tartortták fenn. E jelentés alapján József nádor 1820. évi január hó 27-ón kelt leiratában megengedte, hogy mihelyt a sóhivatal vámháztéri új palotájába költözik, ez a kápolna lebontassák, mert azontúl nem szogálhat többé eredeti rendeltetésének. 1820. évi augusztus hó 22-én történt meg a vonatkozó s 474. számmal jelzett telek árverése, amely alkalommal a kápolna anyagának . becsértékét 545 forint 20 krajcárban állapították meg. A 206 öles telek négyszögöléért az óbudai kamarauradalom tiszttartója, Urbanovich Pál igért a legtöbbet s.euuek következtében a telek a kápolnával együtt 11,178 forintért az övé lett. Urbanovich azonban sem a telek vételárát nem tudta kifizetni, — mert 1825. évi február hó 12-én még mindig 7,446 forinttal tartozott a Szépítő Bizottmánynak, — sem az építési kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanekkor a szomszédos Dorottya- utca 12. szám alatti telken, melyet a morva származású Mudelz VciTcel vele egyidőben vásárolt meg a Szépítő Bizottmánytól, már tekintélyes ház emelkedett. Ez a Mudelz Vencel 182,3-ban, szeptember elsején lett pesti polgárrá s ugyanakkor már terézvárosi háztulajdonos volt. Testvére, Miuletz János kereskedő még 1819. évi február hó 27-én vétetett tel a pesti polgárok sorába s valószínűleg ö hozta Pestre Miuletz Vencelt is. Mudetz yencel szemet vetett a szomszédos telekre s miután Urbanovich Pállal az átvételt illetően megállapodott, 1825. évi február hó 13-án a telek átírását kérte a Verschöne- rungs-Comniissiontól, ami meg is történt. Miuletz Vencel a telek átírásával vállalt építési kötelezettségének gyorsan eleget tett, már 1825. évi május hó 8-án bemutatta az építendő kétemeletes ház tervét, amit a Verschönerungs-Commission jóvá is hagyott. Miuletz Vencel volt tehát az Eötvös- tér 2. számú ház építtetője és ő bontatta le a régi Szent János-kápolnát is, amelyből az udvaron álló Szent János-szobor származott. Ez a szobor volt a kápolna egyetlen olyan alkotó része, amelyet értékesíteni nem lehetett s így történt, hogy az udvaron álló kút díszítésére alkalmazták. Miuletz Vencel nem sokáig tartotta meg az új házat, mert már 1827. évi április hó 17-én 100,000 forintért eladta Fcvdiuándy Ignácnak és felesége* nek. Ezt a Ferdinándy Ignácot 1809. évi június ho 17-én mint pesti háztulajdonost vették fel a pesti polgárok sorába s először Ferdinand-nak, azután Ferdinündi-nak, végül pedig Ferdinándy-nak írták ja nevét. Több mint négy évtizeden át volt ez a ház a Eerdinándy-család tulajdona, azután Sárkány József és felesége birtokába jutott, végül a trieszti Assecurazioni Generali Részvénytársaság vásárolta meg. Amint az elmondottakból látható, a Szent János- szobor ismételten gazdát cserélt, amióta magán- tulajdonná lett és teljes mértékben rászolgált arra, hogy végre is megszűnjék vásári portékául szerepeink Ha már eredeti rendeltetésének nem is adható vissza, legalább olyan helyen kellene felállítani, ahol megfelelő gondozásban részesül. Műértéket nem képvisel ugyan, de a régi Pest városi életének kevésszámú emlékei közé tartozik, ezek között lenne a méltó helye, vagy pedig magánház udvarán.
