Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-19 / 51-52. szám
ö l^üggetten Budapest 1928. december 19. [Gallérokat csak a Király gözmosoda tisztít kifogástalanul »^tan^Taa.vii;;SőhlTvVIo. Kis Tükör a lakáskértíések tárgyalásához. Irta: líi*. Ncliuler I)i‘znő főjegyző. Talán nem is csodálatos jelenség, hogy egészen ritka a lakáskérdésekhez való tárgyilagos hozzászólás. Aki ezeket a tárgyalásokat figyelemmel kíséri, az inkább kap képet a felől, hogy mennyiféle a baj a kérdések megoldatlansága miatt, mint a felől, hogy miképen lehetne a bajokon segíteni. A tárgyalók nagy része annyira a saját szemüvegén át nézi a kérdéseket, hogy a tőle távolabb álló szempontok jogosságát, nagy méltányosságát figyelembe venni nem tudja. A háztulajdonos a lakáskérdések bajaiból egyedüli helyes kivezető útnak a szabad lakásgazdaságot tekinti, lehetőleg a bérbeadó és bérbevevő közötti megállapodásnak is teljes szabadságával. A bérlő a mainál olcsóbb lakásbéreket, lakásépítkezést és lehetőleg olyan lakóvédelmi intézkedéseket is sürget, amik számára a bérlet olcsóságán kívül annak biztosságát és egészségügyi, stb. szempontból való kifogástalanságát is hatósági rendszabályokkal támasztják alá. Azok, akiknek semmijök sincs, legélesebben követelik a lakásépítést, akiknek iakás- bérre is alig telik, a közép-exisztenciák háztulajdonhoz, vagy lakástulajdonhoz való juttatását sürgetik. Vannak, akik egyedüli megoldásnak a sok új lakás építését tekintik és mások, akik a további lakásépítést egészen feleslegesnek tartják. Mindez eléggé megvilágítja a bevezető sorokban fölvetett megállapítások helyességét. Nem látszik feleslegesnek tehát, ha a kérdésnek lehetőleg minden oldalára rávilágítunk, hogy állandóan szemünk előtt legyen mindaz, ami annak tárgyilagos elbírálásához szükséges. Kétségtelen ugyanis, hogy a tárgyilagosság ellentétes érdekű tényezők megértését egyedül teszi lehetővé, tehát egyedül alkalmas arra, hogy az ügy érdekében fekvő megoldásokhoz segítsen. A lakások építésének költsége és az építkezési költség megszerzése sokkalta drágább, mint azelőtt volt. Ezek a körülmények azt okozzák, hogy a iakás- bérek olcsóbbodására gondolni belátható időn belül nem lehet, még akkor ‘•'em, ha látjuk azt a nagy különbséget, ami a most meglevő lakásbérek és a lakók jelentékeny részének fizető képessége között mutatkozik. Lakbérmérséklést csak akkor remélhetünk, ha egyéb előfeltételek között bérházakat oiyan módon építhetnének, hogy a kisebb bér is az építésbe fektetett tőkének legalább szerény jövedelmezőségét biztosítaná. Ügy látszik, hogy az adókedvezmény magában elégtelen ennek a célnak elérésére. Ha ennek dacára a bérházépítkezés nem szűnt meg egészen, az egyik jele a lakásínségnek, vagyis annak, hogy a lakosság egy része viszonyaihoz képest lehetetlenül magas lakbérfizetést még mindig teljesíteni kénytelen. Ellenkező esetben ugyanis az új bérházak nagy részében a lakások üresen maradnának és a bérházépítkezés egészen megszűnnék. Ennek is mutatkoznak már jelei. Növeli a bajt, hogy a kérdés gyökeres megoldási módjai helyett oiyan részletkérdések kerülnek előtérbe, — hatósági lakásépítkezés; tisztviselőknek, vagy az építkezési tőke bizonyos részével rendelkezőknek saját otthonhoz juttatása; stb., amik magukban véve, nagyon egészséges és szép dolgok megvalósítását jelentenék, amiknek azonban az egész lakáskérdés megoldatlansága mellett egyrészt jelentékenyebb eredményeket elérniük lehetetlen is, másrészt, amik a mai viszonyok között a kérdés lényegéről terelik el a figyelmet. A lakásproblémára legélesebben a törvényhatósági bizottság július hó 5-iki közgyűlésben hozott határozat mutat rá a következő szavakkal: „Megállapítja a közgyűlés, hogy a fővárosi lakásprobléma megoldásának alaptétele az. hogy mindaddig, míg a lakástermelés rendes folyamata helyreállítva nincsen, addig a lakásforgalmat felszabadítani nem lehet. A kötött lakásgazdaságot tehát csak akkor lehet megszüntetni, ha az építkezés rentabilitása a lakosság zömének fizetőképességével egyensúlyba jut. Ezt az egyensúlyt egy általános bérszint juttatja kifejezésre, ami unnál alacsonyabb, minél kisebbek a lakástermelési költségek, illetve az ehhez igazodó bérek és minél inkább valósítható meg az a törekvés, hogy a régi házak béreit fokozatosan olyan mértékben engedjük magasabbra, hogy azok legfeljebb az említett szinthez közel jussanak. A közgyűlés a lakástermelés költségeinek csökkentésére a következő módozatokat tartja alkalmasnak: a) adómentesség; b) olcsó hitel; (Természetesen lakbérlimitálással. És konvertálásra is. A cikk írójának megjegyzése.) c) hatósági intézkedés aziránt, hogy az építéshez szükséges anyagok minél olcsóbban és tényleg rendelkezésre álljanak.“ A közgyűlési határozat a most említett módozatokat részletezi, azután „kimondja, hogy amennyiben a kormányhatóság megfelelő pénzügyi megoldást tesz .számára lehetővé, a fővárosi lakásprobléma megoldását vállalja, felkéri a kormányhatóságot, hogy álláspontját a fővárossal lehetőleg sürgősen legyen szíves közölni, hogy a főváros a kormányhatóság álláspontjának közlése után a kérdések részleteire vonatkozó javaslatait minél előbb előterjeszthesse.“ Ez a közgyűlési határozat a főváros törvényhatóságának készségét jelenti a kérdés gyökeres és teljes megoldására, illetve az annál való közreműködésre, - sajnos, azonban várakozó álláspontot is jelent. Figyelemreméltó a lakáskérdések szempontjából a magy. kir. minisztériumnak legutóbbi lakásrendelete is, amelyben a kötött lakásgazdaság határidejének kitolásával a kötött lakásgazdaság alá tartozó lakbérek emelkedésének további intézkedésig gátat vet. A lakosság anyagi helyzete ezt az intézkedést nagyon is megokolja, de nem szabad szem elől téveszteni azokat a hátrányokat, amikkel az általános gazdasági helyzetre a lakásgazdaság kötöttsége jár. Nem tudom elkerülni, hogy hasonlattal ne éljek. A sérült ember sebére, a mozgás káros. Mégis, ha útközben sebesül meg, mozognia kell, hogy a legközelebbi helységet, ahol orvost és segítséget talál, elérje. A kormányrendelet is egy lehetőseget biztosít az anyagilag súlyosan megsérült bérlő lakosság számára, hogy kitartson addig, amíg a segítéshez, a kéidések megoldásához való közelítés lehetővé válik. De ez az intézkedés csak akkor hasznos, ha a segítés, a kérdések megoldása tényleg bekövetkezik. Ez még nem az orvos, és a gyógyszerek; azokra a kormányrendelet után még fokozottabb mértékben van szükség. A harmadik körülmény, amire rámutatni szükségesnek látszik, egy a legutóbbi hetekben megjelent hírlapközlés, amely szerint a magy. kir. pénzügy- miniszter készségét nyilvánította arra, hogy a főváros egyes részeiben az építkezést rendkívüli' adómentességekkel segítse elő. Ez a készség és az attól várható _ intézkedések szintén csak akkor lehetnek igazan értékesek, ha azoknak dacára a lakáskérdés valódi megoldása sem el nem marad, sem el nem odázódik, mert különben vagy nem fognak építkezni az adókedvezmények mellett sem, vagy ismét fellendül az építkezés s a lakbéríelszabadulással olyan magas általános lakbérszint alakul ki, hogy az gazdaságilag súlyos következményekkel járhat, vagy végül a további építkezések esetén „lakbérkrach“ fogja olcsóbbá tenni a lakbéreket. Mindezek a körülmények, szerény véleményem szerint, ismét vissza mutatnak az ismertetett közgyűlési határozatra s arra, hogy aki a lakáskérdések megoldását tényleg óhajtja, kell, hogy magáévá tegye azokat a megállapításokat, amiket ez a közgyűlési határozat tartalmaz. Szeretetet villamosainknak. Irta: Dr. Laczó Viktor. Dr. Laczó Viktor. Keserű mosollyal nézem szomszédom kis fiát, Barnuská Hogy rajong a villamosokén Hogy szereti ez még a villámé sokat] Az egyik asztallábtól széklábig, majd a zongoralábi spárgát köt. Ez a felső vezetél Azután pedig síneket rak aláj; váltókat jelöl ki, megállóhelyekt tűz ki: van hurokvágánya, vég állomása, egyszerű kocsija, dupl kocsija s mindegyikben szert nyen és csendesen meghúzód babái. Boldog gyermek, vajjo felnőtt korodban is szereted- majd a villamosokat? Mert mi felnőttek, nem szt retjük, én legalább nem szeretem. A lófogat má: A vasút is más. A lófogatnak mintha lelke is volm A vasúton pedig a gőzmozdony olyan, mint eg hatalmas szép állat. Ezt szeretem, ez imponál ne kém. A fütyülése, a lihegése, a menetele, a jövt tele. A mi felejthetetlen sárga villamos állatainké nem szeletem. Különösen ezeket a budapesti vilié mosókat nem szeretem. És még nem is hallottan l^’sartársaim közül csak vallaki is szereti! okét. Külföldön találkoztam magyarokkal. Könnye szemmel emlékeztek meg a pesti korzóról, a pes kavehazakrol és cukrászdákról s a budai hegyekn is, de egy sem mondta, hogy sajnálja a mi drági kedves villamosainkat. Frírntí* lcllCt' a,m a villamosokat is megszeretni emlékszem rá, hogy Komában körülbelül 1895-bei amikor a villamosokat bevezették, azok szinte veté kedtek a kedvességben. Persze véglet volt. be i vei ett szüntetni, de érdemes a megemlékezésn Nem csinálták megállóhelyeket! Az ember odaáll! sínekhez s intett a kezével. Es a nagylelkű, burái sagos villamos mely amúgy sem rohant, szépe megállóit es felvette. Ez a közönségért való éléj nek túlzása. Elismerem. De vannak ám túlzás nélkí IN k(r1(Jves villamosok. Például Grácban. Az idege a villamoson kap jegyet. Azt másutt is kapja. I) 'rácban a jegy hátán ott van a városi villamosok nuk schematikus térképe. A villamosok átlóban mennek a városon keresztül: északról délnek, északkeletről délnyugatnak, szinte csillagalakú'an. A tájékozódás gyermekjáték. És hiába, a gyermekjáték a felnőtteknek is jólesik. Igaz, hogy Budapest nagy város, de talán éppen ezért nagynak kellene lennie intézményeinek kedvességében is. Ott van azután Bécsi Nem dicsérem Bécset — elvből. De ami való, az való. Bécsben mindig és mindenütt van villamos. Sohasem kellett negyedórát át fáznom a megállóhelyein. A személyzete pedig annyira tanult és jómodorú, hogy idegenforgalmi szolgálatokat tesz a városnak. Kalauzom egész hosszú úton minden szabad percét nekem szentelte, hogy az út mentén levő középületeket megnevezze. Pedig azokon is, meg a szobrokon is általában láttam feliratokat is. Nálunk azonban magától értetődőnek találják, hogy minden magyar és minden külföldi a külsőről ráismerjen neves épületeinkre, a városházára, a megyeházára, a múzeumra, a milleneumi emlék királyaira és az 1848-as minisztérium összes tagjaira. Pedig nem lehet. Még iskolás emberek is elfelejtették már régen. Szóval a bécsi villamosokat is megszerettem. A budapesti villamosokat azonban nem. Sőt néha gyűlölöm őket. Nem a vezetőséget. Tudom, mind derék úriember s bizonyára egy sem akarja azt a vállalatot, amelyből él. a közönséggel meggyűlöl- tetni. Az ellenőröket, a kalauzokat és a kocsiveze- tőket sem gyűlölöm. Karácsony ünnepén annál ke- vésbbé. Szegények, talán nem bírnak tökéletesebbekké lenni, mint amilyenek. Azt hiszem, magukat a kocsikat gyűlölöm s azoknak viselkedését. Költői hajlamom talán csak abban mutatkozik, hogy ezeket a kocsikat megszemélyesítem. A közönség ellenségeinek látom őket es nem barátainak, még kevésbbé alázatos szolgáinak. Merev, gőgös, néha kegyetlen és vérszomjas vadállatoknak nézem őket. Csak azért szállók rájuk, mert rájuk szorulok. Ha tehetném, soha tudomást sem vennék róluk, nem csodálom, hogy tehetős ember nem veszi hasznukat. Valami rossz szellem van bennük. Egyszer apró-cseprő, máskor pedig súlyos bosszantásaikkal káromkodásra izgatnak! Mikor úgy a Retek-utcai hurokvágánynál megérkezem s csak át kellene mennem s abban a pillanatban elrohan és fittyet hány nekem a másik. Vagy amikor a végállomásnál utána szaladoK a 14-esnek s még egy lépés kellene s lecsengetnek, elrohannak, mert nem voltam abban a pillanatban a megállóhelynél. Vagy amikor az Uj- Szent János kórháznál nem jön a 14-es, de jön a 44-es, átrohanni azonban nem lehet, mert a kettőnek megállóhelyei olyan messze vannak egymástól hogy közben vagy az egyik, vagy a másik röhögve elszalad az orrod elől! Vagy amikor negyed órán át éppen csak az a kocsi nem jön, amelyik neked kellene, te ázol és fázol és vársz és azután egymás hátán jön három is abból, amely neked kellene. Vagy amikor csak úgy lekiabál a kocsiról az a rendeltetés, hogy fő a menetidő s a közönség java csak véletlen járulék. A személyzetből hiányzik az a szerény, barátságos szolgálatkészség, amely azoknál a csúnya osztrákoknál megnyer minket, s néhány kivételtől eltekintve lármás, pusztai hangú legények közelében kell csak állni is, vagy úgynevezett vicces kalauzok bizalmaskodó megjegyzéseitől kell undorodni. De ki tudná az apró-cseprő bosszantásoknak sorozatát akár estig is . tovább folytatni, vagy ki tudná azt egyáltalában befejezni, a vérengzésekről nem is szólva. Pedig utóvégre is a saját vagyonúnkról, a saját intézményünkről, a saját embereinkről van szó, akiket elsősorban kellene szeretnünk. Persze nem feltétlenül és minden áron csak azért, mert a mieink, hanem azért, mert szeretetünket kedvességükkel, szolgálatkészségükkel, javunkra való törekvésükkel kiérdemlik. Hála az égnek, erre végre megnyílt a remény! A budapesti villamosok oly vezért kapnak, akinek nagyvonalúságát, gavallér lelkületűt, az intézményeket megaranyozni tudó lelkületűt barát és ellenfél egyaránt elismeri. Biztosra vesszük, hogy a budapesti villamosokat oly szellemmel tölti majd meg, amely azokat a közönség barátjaivá, alázatos szolgáivá teszi. Ö kiadja a jelszót, hogy villamosainkat pedig szeretnünk kell s ezt majd ki is érdemelteti velük. M£E ItlÁO papirosáruk, üzleti könyvek gyára, vonalozá intézet, könyvnyomda BUDAPEST, Vili., MÁRIA TERÉZIA-TÉR 15. SZ. Telefon: József 386- 02.
