Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-12-19 / 51-52. szám

4 Független Budapest 1928. december 19. Karácsonyi gondolatok a gyermekről. Irta: Liber Lnclre tanácsnok. i Lilétek kereteibe a környékbeli községek, köztük több város, mint egységek már nem illeszthetők be; űrről pedig, hogy e községek egy központosított fő­városi igazgatási szervezetbe azonnal teljesen beleolvadjanak, szintén nem lehet szó. Az év legszebb ünnepe a karácsony: a szeretet ünnepe. Ez az ünnep nemcsak a leg­bensőbb családi ünnep, de ünnepe az egész világnak, amikor megindul1 a szíve min­denkinek, hogy a nálánál sze­gényebbeken segítsen és örö­met okozzon a legszegényebb gyermekeknek is. Ez a ma­gyarázata annak, hogy erre az ünnepre esnek a szeretet- akciók; karácsony előtt min­den egyesület, minden társas­kör. sőt az egyes emberek is gondoskodnak a maguk szegé- gényeiről, egyik ünnepély a másikat követi, a szegény gyermekeket felruházzák, ahol csak tehetik karácsonyfát állítanak, sőt most már második éve, nálunk az utcán is ott állanak a karácsonyfák azok számára, akik ezt otthon nélkülözik és az utcákon felállított karácsonyfák alatt a leg­szegényebbek is részesülnek apró, kis ajándékokban, amelyeknek nem az értékük nagy, inkább nagy az a szeretet, amely ezeket a kis adományokat a szegé­nyek számára juttatja. A gyermekszeretet ma már általános; ma már senki sincsen, aki a gyermekvédelem akármilyen helyes intézkedését ellenezné, mert ma már min­denki érzi és tudja, hogy a gyermek a nemzetnek a legdrágább kincse. De különösen áll ez nálunk, ahol a világháború emberirtó csatái nemzetünk munka­bíró, dolgos férfiainak százezreit pusztították el. Ez a nagy vérveszteség évtizedekre megbénítja kultu­rális és gazdasági fejlődésünket; a háború után pedig még szomorúbb, még sívárabb, majdnem re­ménytelen volt előttünk a jövő képe, mert azt a nemzedéket láttuk az éhség gyötrő és kínzó szen­vedései között elpusztulni, amelytől nemzetünk meg­erősödését vártuk, amely hivatva volt országunkat újjáépíteni és annak fejlődését fokozottabb erővel elősegíteni. A főváros nyomora hihetetlen mértékben növekedett az 1919—1920. években, de különösen az 1921. évet megnyitó erős télen, amely ruha, tüzelő, élelem és sokszor lakás nélkül találta a szegény nép­osztályt. Ezzel kapcsol?l"'"'m nőtt a le<?szomorúbb nyomor: a gyermeknyomor. Üresen maradtak a böl­csőkből sokszor az éhség, a nyomor rabolta el a kezdődő életet, napról-napra elnéptelenedtek az óvodák és iskolák; ahol azelőtt vidám, egészséges jókedvű gyermeksereg nyüzsgött, élt, tódult és mu­tatta a reményteljes jövő képet, a szomorúság és kétségbeesés tanyájává lett. Ez a nagy gyermeknyomor indította meg az embe­rek szívét és ez indította a főváros polgármesterét annak idején arra, hogy a főváros nehéz pénzügyi helyzetében a főváros lakosságához forduljon kérő­szóval, hogy mindenki vegye ki a részét a nyomor enyhítéséből. Megindult a főváros polgármesterének a nyomorenyhítö akciója, amelyet azután a népjóléti miniszternek a fővárossal együtt lefolytatott Inség- enyhítő Akciója követett és ezek a segítő akciók a főváros kezében biztosítják azt, hogy ma már éhező gyermekek nincsenek és nincse­nek olyan iskolás gyermekek sem, akik ruha és cipő hiányában kénytelenek volnának otthon maradni. Az étkeztetési akció, a tejakció, a csecsemőkelengye- akció, a gyermekek felruházása, amelyeket most már mind nagyobb és nagyobb mértékben egészíti ki a társadalom hasonló irányú tevékenysége, mind olyan intézkedések, amelyek a gyermekvédelem érdekében keltek életre és mindaddig meg fognak maradni, amíg az ország és a főváros gazdasági helyzete ezeknek a fenntartását szükségessé teszi. Ezekre csak akkor nem lesz már szükség, ha a gyermekvédelem rendszeres kiépítése megtörtént, az arra rászoruló gyermekekről születésétől kezdve mindaddig gondoskodnak, amíg ez a gondoskodás indokolt. Ha igaz az, hogy a nemzeteknek féltve őrzött, leg­drágább kincse a gyermek, igaznak kell elismerni azt is, hogy ínségben szenvedő, gazdaságilag legyengült, sőt halálra ítélt népeket és nemzeteket a gyermek ré­vén lehet megmenteni és a gyermekek révén meg lehet menteni az országot. Magyarország sok meg­próbáltatáson ment keresztül, testet szétdarabolták, mindenéből kifosztották, de egy kincse megmaradt: a magyar gyermek. Ha megmentjük a gyermeket, megmentjük az egész nemzetet, mert a gyermek az, akiben mindent megnyerhetünk és mindent vissza­szerezhetünk. Az a sok szegény éhező, fázó, beteges, sovány gyermek mind-mind a testbe öltöztetett ma­gyar géniuszt képviselik s ezt a magyar géniuszt kell megmenteni a magyar gyermekben. Ma már ezen a téren eredményekről is beszámol­hatunk, mert az állam, a főváros és a magyar tár­sadalom egyaránt mindent megtesznek, ami a gyer­mekre nézve előnyös, ami a gyermekre nézve jó. Nagy, nehéz, komoly nemzeti és. szociális munka ez, amelynek eddigi eredményei közül talán elég, lesz arra az egy adatra rámutatni, hogy a csecsemőhalandóság terén a halálozási arány- szám a legutolsó 5 év alatt 18-6%-ról ll*5%-ra csökkent és e mellett minden remény ineg va í arra, hogy a mind rendszeresebbé váló munka révén még ezt az arányszámot is sikerül csök­kenteni. Nem szabad ezen a téren lekicsinyelni még a leg­kisebb társadalmi egyesületnek talán csekélynek látszó munkáját sem, mert minden egyes megmen­tett gyermek egy-egy biztosítéka, egv-egy záloua a jobb jövendőnek; de azért lassankint. elérkezünk ahhoz az időhöz, amikor a mindenféle szétágazó munkásságot össze kell fogni és azt a sok szerete- ter. jóindulatot, megértést és áldozatkészséget, amely megnyilvánul a magyar gyermekekkel szemben, mind kellőképen ki kell használni és egységes, rend­szeres keretek közé kell szorítani. Az anya és csecsemővédelem terén ez a rendsze­res, egységes munka már megindult Itt állanak a fővárosnak új anya és csecsemővédő intézetei, ame­lyekben a főváros az állam által is kizárólag erre a célra kijelölt Stefánia Szövetséggel együttesen dol­gozik ennek a kérdésnek megfelelő, helyes meg­oldásán. Ezekben az intézményekben együtt van a csecsemő-dispensaire, ahol szakszerű orvosok vizs­gálják már a terhes anyát, később az újszülöttet; orvosi tanácsokkal látják el és a szükséges anyagi segítséget is biztosítják; itt van a csecsemőotthon, ahol a kisdedek egész napi gondozásban és étkezte­tésben részesülnek és itt vannak a napközi otthonok, ahol egész napi foglalkoztatásukról, ellátásukról és ápolásukról gondoskodnak. Ma még csak 6 ilyen intézetünk van, de 'ezeknek a számát évről-évre fog­juk emelni mindaddig, amíg az e téren feÉneriilő szükségletet teljesen ki nem elégítjük. Bátran szá­molhatunk az ilyen új intézményeknek a létesítésé­vel, mert a főváros törvényhatósági bizottsága nem­csak a legnagyobb megértéssel, de a legnagyobb szeretettel és jóindulattal karolja fel a gyermek- védelem kérdését. Az anya- és csecsemövédelem az alapja az egész gyermekvédelemnek. Ezt az alapot kell helyesen megépíteni, mert ha ez helyes, ezen fog felépülni majdan az egész rend­szeres gyermekvédelem, ez lesz az a szilárd és meg- ingathatlan bázis, amelyre azután az egész magyar nemzet jövendőjét biztosan felépíthetjük. Ez a szebb jövendő lebeg mindnyájunk szeme előtt, amikor a szeretet jegyében a gyermekért dolgozunk és min­denkor ott látjuk a szemünk előtt a végcélt: a ma­gyar igazság győzelmét. Nagy-Magyarország fel­támadását. Liber Endre. NAGY-BUDAPEST. Irta: S>r. ílai'STg' ShVrPíM*. Újabban mind gyakrabban olvasunk híreket a Budapest környékén fekvő községeknek tömörüléséről, egy Üj-Buda- pestnek keletkezéséről és c mozgalmaknak a mai Budapest­tel való kapcsolatbahozataláról is. Csak a kérdés egyetemes megfogásától a Nagy-Budapest problé­májától húzódik mindenki, innen is, onnan is. Pedig ez a probléma él, és élni log, inig valamelyes megoldást nem nyer. Miben is all Nagy-Budapest problémája? Abban, hogy Budapest gazdasági és kulturális erejének ki­sugárzása az órdekszálaknak egész szövedékét te­remti meg a szomszédos községekkel és települé­sekkel, amely érdekek tökéletes és gazdaságos összhangzatos kielégítés felé kiáltanak és amely ki­elégítés számára megfelelő szervezési formákat kell teremteni. Ilyen érdekek jóformán az összes szük­ségletek, amelyek közhatalom útján való kielégítést kívánnak, de ezek közül is kiemelkedően a város- építési es közlekedési szükségletek. Mindezen szűk- í ségletek kielégítésénél a nagyváros és környéke érdekközössége azonban nyilvánvalóan sokáig nem egy időben mutatkozik. Innen van, hogy majd az egyik, majd a másik fél húzódik az együttműködés­től, mindenkor pénzügyi érvekkel okolva meg tar­tózkodó magatartását. Sajnos, mindenki számára el­kerülhetetlennek a probléma csak akkor látszik, amikor az egymás fejlődésével való nemtörődés már nagy, részben orvosolhatatlan bajokat idézett eiő. És amint nem egy időben mutatkozik az érdek- közösség, úgy a szervezési forma tekintetében is változnak az igények, mert a nagyváros és környé­kének egymáshoz kapcsolódó élete szakadatlanul folyik tovább — akár fölismerik a helyes szabá­lyozás szükségét, akár nem — és mindig újabb hely­zeteket teremt, amelyek megoldására más és más szervezeti forma mutatkozik alkalmasnak. Az a terv, amelyről két évtized előtt szó volt, hogy a Budapesttel határos községek egyszerűen községileg Budapestbe bekebeleztessenek és a mai fővárosi kerületek alakjában folytassák életüket, immár meghaladottnak tekintendő, mert a fővárosi kerületi igazgatásnak szükségessé vált reformja előreláthatólag a kerületek szaporításának, de hatás­körük csökkentésének jegyében fog állami. Ilyen ke­Marad tehát a további fejlődés számára most már egyedül a helyes kiindulási pontnak: a közsé­geknek, illetve településeknek megfelelő csopor­tosításban önálló városokká alakulása. Minthogy egyelőre csak rendezett tanácsú városi alakulásokról lehet szó, a további probléma a Budu- pest-környéki városoknak a tőlük már teljesen ide­gen vármegyei kötelékből v.aló kikapcsolása. De amennyire nyilvánvaló ennek megokoltsága, any­aira bonyodalmas a kikapcsolódó városok újabb jogi helyzetének megállapítása. A képzelhető módok a következők: a) a városoknak önálló törvényható­ságokká emelése; b) törvényhatósági bekapcsolás Budapestbe; c) egységes törvényhatósági várossá alakulás; d) kollektív törvényhatósággá ala­kulás a törvényhatósági hatáskör részére. Minthogy a környékbeli városoknak külön-külön törvény- hatóságokká alakítására nem lehet számíta'ni, a Budapestbe való törvényhatósági bekapcsolás, el­tekintve a^ politikai nehézségektől, a főváros túl­súlya esetén a környéki városoknak, ennek hiányá­ban a fővárosnak aligha konveniál, az egységes törvényhatósági várossá alakulásnak pedig a peri­férikus irányban való vérkeringésnek hiánya miatt (a környéki városok élete nem egymás felé, hanem Budapest felé sugárzik) nehézségei vannak, gya­korlati megoldásnak a környéki községeknek a törvényhatósági hatáskör számára kollektív tör­vényhatósággá alakulása mutatkozik. A Budapest­hez való viszony alakulásának módjai: a) alkalmi megoldások (pl. víz-, vagy világítószolgáltatási meg­állapodások); b) bizonyos szükségletek kielégítésére állandó köteléknek teremtése, Eakultative vagy obli- gatóriusan (a német Zweckverbandok mintájára); c) a már említett törvényhatósági bekapcsolás. Föltétlenül megállapítható, hogy a Nagy-Buda- pest probléma él és megoldásra vár, továbbá hogy a megoldás ma már csak a környékbeli községek rendezett tanácsú várossá alakulásá­ból indulhat ki. i Persze az út szerteágazó, csak egy látszik csak­nem bizonyosnak — evvel végződött már a húsz év előtt e problémáról készült tanulmány is, — hogy minél később fog Nagy-Budapest kérdése megol- klást nyerni, annál kedvezőtlenebbek lesznek a körül­mények, különösen a fővárosra nézve. »NAGYBÄTONY-UJLAKI« Egyesült Iparművek Részvénytársaság Budapest, V, Vilmos császár-út 32.. Ko'rási és cemeűáru­Ujlaki rpítőanyagosztály gyártmányai: FALTÉGLA. Különlegestég- lak: szab. „Újlaki törtem, „Porosit válaszfal-, pillér-, püdlásburkoló-, kémény-, ké­részi metszeti traverz-, re­form-, kábel- és ikertéglák. TETÓCSERÉP. Hornyolt és hódfarkú. „ÚJLAKI“ AS REST CEMENI -PALA. GYÁRTELEPEK: Budapest, III , B esi út 134. Péturhegy-Téidagyár. Pélerhegy-Palagyar. Pestszentlőiinc : Gyömrői-út 9. szám. Basahacz (Pilismarót). SZÉNOSZTALY: Nagybátonyi darabos, kocka, dió I., dió II. és daradió- szén. BÁNYATELEP: Nagybát my (Heves megye), KŐBÁNYA: Csillaghegyen útépítésre elsőrendűen alkalmas mész­követ termel. osztály gyártmányai: CEMENTÁRUK : cement- és mo/.ai klapok, vasbeton kerí­tésoszlop k, betoncsövek és kútgyűrűk slb. MŰKŐ MUNKÁK: lépcsők latia-.ati és falburkolat kö­vek, kerítések, oszlopok, sír­emlékek, virágtartók és kerti dísztárgyak slb. MŰH ABARCS és OLTOTT- MÉSZ - DUNAKAVTCS. DUNA- és BÁNYA Hl MOK. „I>U ROMIT “-BETON, el­pusztíthatatlan anyag utak, járdák és helyiségek burko­lására. GYÁRTELEP: Budapest V., Bodor-utca 8. DUNAPARTI KAVICS­RA KO DÓK : Pálffv-tér Kizsébet-híd, Bo dor-u , Óbudai hajó yáú hid HAJÓZÁSI OSZTÁLY: Tömegcikkek mk hajofuva VALLAL: Palafedést, partepítést és mindenfele' vízszabályozási munkát. Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság Igazgatóság: Budapest, V., Mária Valéria-utca II. Hajópark: IS nagyobb, 29 kisebb személy­szállító gőzös, 32 vontató gőzös, 2 motoros uszály, 219 uszályhajó. Személyszállító járatok: A DUNÁN: Budapest—Pozsony- Wien, Budapest—Baja—Mohács, Budapest—Visegrád—Nagymaros—Esztergom és Vidin—Russe között (bolgár belforgalom). Helyihajójáratok. Átkelési járatok. A TISZÁN: Szolnok és Csongrád, Csongrád és Szeged között. Gyorsáruforgalom. Rendszeres darabáruforgalom. Teljes uszályrakományok szállítása a Dunának bármely rakodóhelyéről, illetve bármely rakodóhelyére. Felvilágosítást készséggel ad az igazgatóság, a képvise­letek- és állomások. SUROÖNYCÍM: MEETER. Dr. Harrer Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom