Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-02-01 / 5. szám
6 Függeilen Budapest 1928. február \. A villamosító mozgalom Magyarországon. Dr Szilas Oszkár előadása a hazai elektrifikálásimozgalomról a gyárosok és gyárigazgatók klubjában. A gyárosok és gyárigazgatók klubjában január hó 20-án vénleken Tolnay Kornél ny. máv. elnökigazguló elnöklete alatt előadó ülés volt. melyen ár. Szilas Oszkár, az Erőátviteli és Világítási r.-T. igazgatója, előadást tartóit „A villamosító mozgalomról hazánkban' címmel. Az előadást igen nagyszámú és előkelő szakközönség hallgatta végig, amely nagy érdeklődéssel fogadta a kitűnő szakférfiú fejtegetéseit és az előadás végeztével lelkesen ünnepelte az előadót. /Íz előadást kivonatosan az a láb- Inakban ismertetjük: A mintegy másfél évtizede megindult villamosító mozgalom gyümölcsei kezdenek mutatkozni. Ma már átment a köz-tudatba az a kívánság, hogy a villamos energia használatának áldásait s az ezzel kapcsolatos magasabb életnívót a legtávolabb eső faivak lakossága részére is hozzáférhetővé kell tenni. E mozgalom ma a gyakorlati megvalósulás stádiumába lépett. Telepek, távvezetékek épülnek, községek. sőt egész megyék hálózatai kiépülnek. Mindamellett az eddigi építkezések sem a fogyasztót, sem a vállalkozói nem elégítik ki. Az építtetők túldrága. nagy fenntartási költségeket igénylő berendezéseket kapnak, viszont a vállalkozók úgy találják, hogy az egyes építkezések megindítása oly költséges előzetes agitációt igényel, melynek költségei az el.es versenyben szerzett építési megbízások lebonyolításánál nem kereshetők meg. Mindkét bajnak egy az oka: a villamosító mozgalom szervezetlensége. Valamely villamos, építkezés előkészítése és lebonyolítása körül igen sok tényező működik közre. Ilyen tényezők: valamennyi hatóság, úgy a község, a főszolgabíró, az alispán, a minisztériumok, az államépítészeti hivatal, a posta; a máv., különféle magánmérnökök,, az egymással! harcoló építővállakkozok, majd mindezek protektorai, barátai és ellenségei. Negatív közreműködő tényező: a különleges törvényhozás teljes hiánya és egy elavult, a villamos építkezésekre alkalmatlan közszállítási szabályzat. Ezt a sok széthúzó tényezőt csupán a vállalkozó energiája és ügyessége foghatja össze. E számításba veendő tényezők nagy száma már utal arra, hogy mily néhéz egy építkezést megindítani és lebonyolítani, dé utal arra is. hogy az építkezés hosszantartó folyamat, melynek lebonyolítása sok utánjárást, helyszíni agitációt, költséget okoz. A villamosító mozgalom célszerű megszervezése az építéssel járó költségeket oly mértékben csökkentené. hogy az építkezések olcsóbbodhatnának s még ■a vállalkozók is megtalálnák számításaikat. A villamosító mozgalom megszervezése alábbi intézkedéseket igényelné: 1. A parlament elé terjesztendő az a háromszakaszos törvény, melyben a kereskedelemügyi minisztérium a magánterületeknek villamos vezetékek építésére való felhasználását kívánja szabályozni. 2. Az elektromos energia term'■léséről. elosztásáról és éét ékesít ésér öl szóló törvny javaslat, mely ivek óta fekszik a kereskedelemügyi minisztériumban, sürgősen az országgyűlés elé volna terjesztendő. 3. Új villamos közszáhíiásí szabályzat volna készítendő, mely többek között szabályozná a megün- máruökök közreműködését a villamos közszállítások körül. 4. Nyilvánosságra kellene hozni azokat a szerződési feltételeket. melyeket az áramszállítás, hitel- beszerzés és építés tekintetében a minisztériumok jóváhagyni hajlandók. 5. .4 megyei és községi hatóságokat instruálni kellene a villamosító mozgalom célszerű helyi irányításáról. Ezen hatósági teendők mellett az építő érdekeltségnek saját körében is szerveznie kellene az építést és a munka-felosztást. A villamosítás nagy horderejű országos feladat, melyet csak az összes erők célszerű összefogásával lehet megoldani. | PJtSZlTY 8HKE fémdrit© telepén I | Alapítva 1912. KISPEST, KLAPKA-UTCA 38. Alapítva 1912. 2B^8S^MWMMI6W0Mfle8.M vánvalóan azzal a szándékkal, hogy — amint a - véghatározat kifejezetten meg is mondja — a jelen fellebbezés és a közigazgatási bírósághoz benyújtandó panasz céltalan voltáról győzzön me;g. Legyen szabad ezzel kapcsolatban tiszteletteljesen megjegyeznem,, hogy E nem tudom, hogyan kerülhetett bele a Budapest székesfőváros tanácsának az 1927. október 20-i.ki ülésében hozott határozatába a közigazgatási bíróságnak 1927. október 25-én hozott s november hó végén kikézbesített ítélete és 2. tudomásom szerint az érdekelt Szinnay István éppen a fent kifejtett tények, t. i. a Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága akaratát nem fedő közgyűlési határozat téves leírása miatt ezt az ítéletet újrafelvételi kérelemmel támadta meg. Az előadottak alapján mély tisztelettel kérem a t. törvényhatósági bizottságot, hogy a jelen fellebbezésemben előterjesztett kérelemnek helyt adni méltóztassék.“ Az érdekes ügyben mindem oldalról izgalommal várják a közgyűlés döntését, de nem lehet kétséges, hogy az akciónak sikere lesz, mert a tiszti főügyész is a legszigorúbb jogi elbírálás alapján is a sérelmet szenvedett tisztviselőknek ad igazat. ülocic mm építőmester Budapest székesfővárosi árvaszéki hites szakértő. Budapest, IV., Váci-utca 36. Telefon: ]. 450—34. GABOS OSZKÁR oki. építész, építőmester Budapest, V., Újpesti rakpart 4. Telefon ; Teréz 289SINGER MIKSA építőmester Budapest, III., Lajos-u. 54. Telefon: Óbuda 624-14. 140 fellebbezés 140 tisztviselő sérelme miatt. A fizetésrendezés során alacsonyabb fizetési osztályba szorult főíiszívisclők a közgyűlés elé viszik méltányos és jogos panaszukat. A Független Budapest beszámolt azokról a perekről, amelyeket a múlt évi státuszrendezés alkalmával visszasorozott tisztviselők indítottak a főváros ellen. Az 1926-os fizetésrendezés során tudvlevöen 140 főbszviselőt alacsonyabb fizetési osztályba és fokozatba osztottak, mint amilyenekben azelőtt voltak. Kimondotta ugyan a határozat, hogy a vissza- sorozásból kifolyólag senki sem kaphat kevesebb fizetést s ha a visszasorozás miatt kisebb fizetések illetnék meg az egyes tisztviselőket, úgy a különbözeiét' pótlék címén kell kiosztani. A pótlékot egy ideig meg is kapták az érdekeltek, de rövid néhány hónap múlva a tanács megszüntette a pótlék folyósítását. A 140 tisztviselő erre, Szinnay István iőszám- tanácsos útján próbapert indított a közigazgatási bíróságnál, de n. legfelsőbb bíróság a tanács téves információja alapján a oanaszt elutasította. A tanácsi határozat letisztázásakor ugyanis egy lényegbe vágó rendelkezés kimaradt s ez a hiányos határozat került a közigazgatási bíróság asztalára, mint perdöntő akta. A próbaper elvesztésébe nem nyugodtak bale az érdekeltek, hanem Szinnay István újrafelvételért folyamodott, a többiek pedig a közgyűléshez fellebbezték meg a sérel'me)s intézkedést. Minden tisztviselő külön-kiilön adta be a maga nevében a fellebbezést, amelynek indokolásában egyebek közt a következőket ..adják elő a fellebbezők: „Budapest ^ székesfőváros tanácsának ez az álláspontja téves, annál az oknál! fogva, mert maguk a 410., illetve a 791/1926. számú közgyűlési határozatok, amelyekre való figyelemmel az újabb besorolásom eszközöltetett és amelyekre va.ó hivatkozással a tanács az észrevételeimnek helyt nem adott, sem nyugszanak tön vény es és jogszerű alapokon. A szóbanforgó közgyűlési határozatokkal szemben kifejezésre juttatott fenti jogi felfogásom alátámasztása végett legyen szabad tisztelettel az alanti tényekre felhívnom a m. t törvényhatósági bizottság figyelmét. A nagyméltóságú belügyminiszter úrnak Budapest székesfőváros' közönségéhez 1926. január 9-én „a székesfővárosi közigazgatási és közkórházi tisztviselők, hivatalnokok és alkalmazottak létszám viszonyainak és illetményeinek stb. rendezése“ tárgyában intézett 50.399/926—IV. számú leirata amelyet a Fővárosi Közlöny 1926 április 16-án megjelent 15. számának IV.’ melléklete WIHART FERENC építész építőmester BUDAPEST, VIE, COLLMBUS-UTCA 5/b. SZÁM. Telefon: József 350—97. egész terjedelmében tartalmaz — az I. fejezet 13. pontjában kifejezetten kimondja, hogy azok a közigazgatási tisztviselők, akik ezidőszerint a IV-tői XI. fizetési osztályban vannak, saját személyükre nézve az új fizetési’ende zés után is megmaradnak a jelenlegi fizetési osztályukban." Ezután fi'vatkoznak a téves lemásolás következményeire és minden egyes fellebbező a következő kon- zekvéncákat vonja le: A fent előadottak alapján nyilvánvaló, 1. hogy a közgyűlés nem azt a határozatot fogadta cl, amilyet a jegyzőkönyv tartalmaz.,, 2. hogy a in. kir. belügyminiszter úrhoz nem a közgyűlés által elfogadott határozat terjesztetett Del, 3. hogy a belügyminiszter úr nem azt a határozatot hagyta jóvá, amelyet a közgyűlés hozott, 4. hogy ennélfogva az a határozat, amelynek alapján engefmet és számos más társamat az engem megillető fizetési osztály helyett hátrányosabb fizetési osztályba soroztak, nem fedi Budapest székesfőváros közönsége akaratát, 5. s Tyképen a belügyminiszter űr előtt nem feküdvén a törvényhatósági bizottságnak jogéi vényesen jóváhagyható akarata, nyilvánvaló, hogy ebbet/t a kérdésben még formailag sem jött létre törvényes és a magyar alkotmányjognak megh 11.elö közgyűlési hniürozut. Már pedig ha igaz az, amit a közigazgatási bíróságnak 3,952/927. K. számú s Budapest székesfőváros tanacsa általi a jelen fellebbezésemmel megtámadott véghafározatához csatolt ítélete megállapít, hogy t. i. „téves hatósági intézkedésekből jogot származtatni nem lebet“, annál inkább igaz az is, hogy nem lehet jogfosztást sem származtatni egy olyan közgyűlési 'határozatból, amelly tartamilag homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint az, amelyre való hivatkozással most engem és érdekeit társaimat a bennünket megillető jogok érvényesítésében mgakadályoznak. Egy másolási, avagy sajtóhiba nem lehet jogforrás arra nézve, hogy Budapest székesfőváros közönségének törvényes formában létrejött akarata ellenére súlyos jog- és ennek következtében érzékeny anyagi sérelem érjen olyan főváros' tisztviselőket, akik egész életüket a székes- főváros hűséges szolgálatában töltötték. A beadványt az egyes fellebbezők az alábbi kérelemmel végzik: ,;Meg_ kell még jegyeznem, hogy a Budapest székesfőváros tanácsának a jelen fellebbezésemmel megtámadott véghatározatához mellékelve voll a m. kir. közigazgatási bíróságnak Szinnay István Budapest székesfőváros nyug. számvevőségi főtanácsosi, budapesti lakosnak nyugdíjügyében hozott 3,952/927. k. sz. számú ítélete is, nyíl-
