Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-21 / 47. szám
1928. november 21.Független Budapest 5 S OHASE VOLT olyan boldog a magyar, mint most. Ünnepelhet, amennyit csak akar, és annyi nagy emberünk van, hogy szinte káprázik bele a szemünk, alig győzzük őket ünnepelni. Hol Jenő napját ünnepeljük (és van két nagy Jenője is a városházának), hol Károly egészségére ürítjük poharunkat, de nem szabad megfeledkeznünk a Ferenc napról sem, mert ez is fontos, sőt talán elsőrendűen fontos dátum a városházi névnapok sorában. Szóval van névnap bőven s mi ki is használjuk ezt a bankettezési és ünneplési lehetőséget. Valamikor csak egyetlenegy névnapot ünnepelt egész Nagy- Magyarország: Lajos napját, amely dátum alkalom volt arra, hogy imádatával a turini remete felé forduljon a magyarság. Lajos napja nincs már, de van helyette Ferenc, Jenő, Károly, István és egyéb napunk, van bankett és ünneplés, csak győzze a pesti polgár. (Meggyőződésünk, hogy eljön azért még egyszer és diadalmaskodni fog mindenekfölött Lajos napja, csak még nincs itt az ideje. Kossuth Lajos napja, amely fel fog virradni a most sötét magyar égen.) Valóságos új adónem a sok bankett költsége, amelyet fizetni kell, mert boldog az a nemzet, amelynek ennyi nagy férfia van, s ha már boldog, akkor fizessen is, mert a boldogságnak ára van. Ára, amelyet nehezen izzad ki megürült zsebéből a magyar. De ez mindegy, a fontos a lelkesedés, amelyet kötelesek vagyunk kifejezni azzal, hogy -feketébe öltözünk és megesszük a tokot tartármár- tással. Soha annyi tokot és tartármártást nem fogyasztottak Budapesten, mint mostanában, csak azt nem tudjuk éppen, hogy —- miért nyeltük le a tokot?... * * * I ZGALMAS A START, pedig még starthoz sem álltak azok, akik indulni fognak a versenyben. A mezőny nagy és népes s csupa kiváló atléta áll starthoz: Szabó Imre, Bérezel, Purébl, Lamotte, Borvendég, Liber, Némethy, Lobmayer és mások. A tribün népe azonban más most is zajong, már most is izgul és megkezdődtek a fogadások, amelyek elkerülhetetlenek az ilyen izgalmas sporteseménynél. Persze: vannak favoritok és vannak outszejdesek, vannak úgynevezett titkos tippek is és nincs kizárva, hogy éppen az fut be első helyre, akire most még senki se gondol. Az egyik páholyban egy szemüveges, idősebb úr ül, aki érdeklődéssel nézi a készülődést, • de nem nagyon izgatja az egész. Eolkusház.y ez az úr, aki most már páholyból nézi az egész harcot, amely az ő örökéért folyik. A Beszkárt-páholyból. C IPŐ NÉLKÜLÍ, didergő had áll a városháza kapujában, Zala Zsigmond vezeti őket. Kik lehetnek? Bizonyára kéregetők, adósok, akik tartoznak a városnak, vagy más efféle népség. Láttak már önök hitelezőt? Én már láttam. (Sajnos, nem eleget.) A hitelező az dölyfös, büszke, elegáns és fölényes, a hitelező, az úr. Hogyne: nála van a pénz, ő adja. Hát még milyen dölyfös, nagy urak lehetnek azok, akik a főváros hitelezői? Tessék megnézni: ezek a szegény, szerencsétlen emberek, akik Zala vezetése mellett vonulnak fél cipő és kenyér nélkül, ezek a főváros hitelezői. A kötvénytulajdonosok, akik nem kapják meg a pénzüket, akiknek a vagyonát a főváros megtartja magának. Ezek a pesti szegények és Zala Zsigmond a kapitány. Sírás és panasz bennük a lényeg, egytől egyig mind szegények. Ezek azok, akiket a főváros „palira vett“, amit a derék önzetlen Zala nem tud nézni és most felvonul velük, hogy könyörögjenek a városhoz: „adjatok, adjatok, amit Isten adott“, holott csak azt kérik, amit —- ők adtak. * * * P ETŐFI BÚCSÚJA. Mindenki ismeri a képet, a szülei háztól búcsúzó Petőfit, amint visszainteget az elhagyott hajlék felé. Most Folkusházy búcsúzik a régi hajléktól s megy új hajlék felé, ahol szebben csilingel a kalauz, zöldebben virul a szakasz- és átszállójegy. —- Isten veled, te kis hajlék, — énekli a távozó Folkusházy és cilinderét meglengeti az eltűnő városháza felé. A búcsú érzékeny, sokaknak fáj, de van egy kis csoport, amely alig várja, hogy eltűnjön végkép a látóhatárról a távozó. Ez a csoport már versenyre kész és — mint fentebbi képünkön látható — starthoz is áll már, hogy a búcsúzó helyébe lépjen. Folkus szigorú ember és bizonyára vannak, akik most megkönnyebbülten lélekzenek fel, amikor kilép a kapun. Ezek is boldogan búcsúznak tőle. Búcsúznak az akták, búcsúzik a közgyűlés, ahol oly sok szelet vetett el és oly sok vihart aratott, búcsúznak a különböző bizottságok, amelyeknek ő volt a Po- sedoinja, aki a háborgó vizek felett ült szigonyával és megnyugtatta a feltorlódó hullámokat. És búcsúzik végül a sok gordiusi csomó, amelyeket Folkus oly könnyedén oldott meg, vagy vágott ketté, mint fifikus alpolgármester. Azt mondták róla mindig, hogy srófra jár az esze. Ez nálunk nagy dicséret. A Fíofckusházyak, mint Mikszáth novelláiból tudjuk, a palócföldről kerültek ki, s ha Folkus nem is beszélt palócosan, az esze, az palócos, vagyis magyarul srófra Járó volt. Most ez a sróf kiesik a városháza masinájából s az alpolgármesteri gép ezentúl nem jár srofra. DRÓTFONAT A LEGJOBB KERITÉSANVAG. KOLLERICHmi »UOAPEST.fY.rEREWC-JÓZSEr RAKP. 24, Ő SRÉGI LELETET találtak Aquincumban a munkások ásatás közben. Amennyire a felírást el lehet olvasni, a leletre ez van ráfestve: „Autótaxi- ügy". A leletet nagy gonddal kell kiásni és ezért egy szakavatott munkást bíztak meg ezzel a munkával: Folkusházynak hívják. Ő fogja kiásni és restaurálni ezt a kincset. Beavatottak-szerint a kiásott kő másik oldalán is van felirat, csak még nem olvasható el tisztán. Legfelül ez a név van rajta: Műnk és David- sohn", de vannak más nevek is, amelyek nemsokára szintén kivehetők lesznek. Kíváncsian várjuk a restaurálás eredményét és főkép a rejtett neveket. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁSVÁNYVÍZ-ÜZEME HARMATVIZ a Hungária-gyógyforrás szénsavval telített vize. Kapható mindenütt! Telefon : AUT. 530—03. »MINIMAX« a legtökéletesebb kézi tűzoltó készülék. Független a vízhiánytól. Oltóereje óriási. Mindenkor használatra készen áll s bárki által könnyen kezelhető Prospektussal és felvilágosítással szolgál a Magyar Minsíviax RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, VI., Rózsa-utca 85. — Telefon : T. 237-31. Szállít műjeget ^ii(l:i|tes(rc és vidékre minden mennyiségben * * * * * *
