Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-14 / 46. szám
XXIII. évfolyam. 1928. november 14. 46. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Elmúlt a magyar hét s most jönnek újból az idegen hetek. Ügy érezzük, hogy nékiink, a főváros népének minden hét idegen, már régóta és talán még sokáig. Évenkint ötvenkét magyar hét kellene, ötvenkét olyan hét, amelyet nem rendezőség rendez, amelyen nincs díszes felvonulás, de amely a mienk, értünk van, mint ahogy például Amerikában az év minden napja és hete az amerikaiaké. Olyan magyar hétre van szüksége a fővárosnak, amelyen felvonultathatnánk mindazt, ami most szégyen és gúny tárgya: a demokráciát, munkaszabadságot, gazdasági és társadalmi liberalizmust, szabad versenyt, a tehetség érvényesülését és az igazságot. Ez volna az igazi magyar hét és amíg ez el nem következik, addig lehet ünnepelni, de nem lehet eredményt elérni, nem lehet komoly alapon komoly munkát végezni. A magyar ipar védelme után következzék a magyar polgár hete. Az a magyar hét, amelyen az újságíró azt írhatja meg, ami a legszentebb meggyőződése, nem pedig azt, amit szégyel leírni, de muszáj, mert egyébként... Az a magyar hét, amikor nem a protekciós tehetségtelenség érvényesül, hanem a szabad polgár szabad gondolata, küzdőképessége és energiája. Amíg a protekciósoké a világ, addig csak a bornírtságnak és stréberségnek van magyar hete, a tehetség fogcsikorgatva jár az őszi utcán és álmodik egy másik hétről, amikor majd alkotnia is szabad és megmutathatja, milyennek kellene lennie az igazi magyar hétnek. Az a magyar hét, amikor mindenkinek szabad dolgoznia és tanulnia s nem verik be senkinek sem a fejét azért, mert tele van a lelke tudásvággyal; az a magyar hét, amikor a magyar polgár meg tud élni keresetéből: az a magyar hét, amikor a betegek nem esnek össze a kórház előtt, amelyben nincs hely részükre; az a magyar hét, amikor nem lesz minden tizedik ember tuberkulotikus és végül az a magyar hét, amikor beteljesedik a nagy Reménység, amikor egy lesz ismét a régi, Nagy- Magyarország, amikor örökös magyar hete lesz ismét Kolozsvárnak, Pozsonynak, Kassának és Szabadkának. De maradjunk Budapestnél, Budapest magyar heténél. A költségvetési vita során hallottuk mindazokat a rekriminációkat, amelyek a főváros heteit idegen hetekké teszik. Az autonómia most még megvan papiroson, de csak papiroson és nincs senki, aki meg akarná ismerni, hogy csak a kéz az Ézsaué, a hang azonban a Jákobé, hogy látszat az egész és az autonómiából nem maradt semmi sem, csak a belügyminiszter hangja, ami nélkül pedig meg tudna lenni a főváros, bármilyen szép is ez a hang. Itt a költségvetés, van benne sok minden és még sincs benne semmi sem, mert ez a költségvetés nem egy repülni, magasságokba szárnyalni akaró város nagyvonalú lendületéé, hanem szürke szénhalmaz, amelyet nem szív és tehetség szült, hanem szürke agyvelő. Nem aratás ez a költségvetés, hanem fájó böngészés egy learatott tarlón, akad benne itt-ott egy- egy kalász is, de abból is hiányzik többnyire a mag, kipergett belőle valahogy valahol. A főváros büszke arra, hogy többet tesz szociális téren, mint Newyork. A szocialisták szónoka igazolta ezt az állítást, holott erre nem kell büszkéknek lennünk, mivel Amerikában a szociális gondoskodás nem hatósági feladat, mint nálunk, Newyorkot könnyű lefőznie Budapestnek, amikor Newyork nem is akar szociális munkát végezni. Amerikában a karitatív munkálkodás a társadalom és az egyházak feladata, ne legyünk hát büszkék arra, hogy Budapest többet áldoz, mint Newyork, mert ezzel semmit sem mondtunk. Nézzük meg Bécset, Berlint és aztán piruljunk el. Nem telik iskolára és kórházra. Halálsorompók vannak, de a tüdővész előtt nincs sorompó, ott vígan arathat a halál. Nyomortanyák, szegénység, súlyos adók és szörnyű házbérgon- dok, egy mindent megfojtó rettenetes bürokrácia, amely öncéllá merevedett és polipként fojtogat ezer karjával mindannyiunkat, fejetlenAz alpolgármesteri kérdés november 15-ikére vált aktuálissá. Folkusházy Lajos alpolgármesternek a Beszkárttal kötött szerződése értelmében november 15-ig kellene elfoglalnia a villamos vasutak vezérigazgatói székét s addigra alpolgármesteri nyugdíjaztatásának is meg kellene történnie. E hétre esik ez a nevezetes dátum, amely most elvesztette aktualüását. A Besz- kárt igazgatósága ugyianis kedden délelőtt rendkívüli ütést tartott, amelyen Folkusházy vezérigazgatói hivatalbalépé- sének elhalasztását tárgyalták. Folkusházy városházi elfoglaltságára való hivatkozással azt kérte az igazgatóságtól, hogy egy hónapi haladékot engedélyezzen új állása átvételére. Az igazgatóság egyhangúan megadta a haladékot és így Folkusházy Lajos végérvényesen december 15-én veszi át a Beszkárt vezérigazgatói székét. Természetesen nyugdíjazni is csak december első felében fogják. A hátralevő egy hónap alatt ugyanis a távozás előtt álló alpolgármester több nagyjelentőségű ügyet akar keresztülvinni. Így mindenekelőtt az autótaxi-kérdést fogja dűlőre vinni és személyesen intézi el a kormánynál az új rendszámok szétosztását. Ezenkívül az autóbuszüzem elintézetlen ügyeinek likvidálását is még alpolgár- mestersége alatt igyekszik végrehajtani. Folkusházy Lajos nyugdíjaztatásával a jövő hónapban foglalkozik a közgyűlés. Természetes, hogy a városházán ezt az időnyereséget az alpolgármesteri állás aspiránsai nem hagyják kihasználatlanul s A városházi politikában izgalmas napok teltek el az elmúlt héten, amikor a képviselőházban néhány erős, de eredménytelen ellenzéki felszólamlás után tető alá került a lejáró mandátumok egy évvel való meghosszabbításáról szóló törvény javadat. Ez a törvény most már teljesen feleslegessé és formalitássá tette az igazoló választmány szerda délutáni ülését, ahol a választások előkészítésé és kiírása iránti intézkedésekről akarnak tárgyalni. A felsőház is pár napon belül megszavazza a mandátum-meghosszabbítást, úgy, hogy az időszaki választás most már végleg elmarad. A fővárosi törvény felöl semmi újabb pozitív értesülést nem hoztak az elmúlt napok. Még ma is teljesen bizonytalan a törvény javaslat benyújtásának időpontja, ami részben annak is tulajdonítható, hogy súg és kapkodás az ügyosztályokban, vezetés- nélküli céltalanság, hiteltúllépés és pénzpocsé- kolás az egyik oldalon, viszont a legszükségesebbre nincs pénz a másikon. Ez a ma képe, ezé a hété. Jöjjön hát az igazi magyar hét, az, amelyet várunk. Amikor felvonul a szabadság, a demokrácia, a tehetség és az igaz szó. Erre a hétre a főváros népe már idestova tizenöt esztendeje vár, ideje, hogy eljöjjön. Erre a magyar hétre gondoljanak a városházán. óriási kortesharc kezdődött az egész vonalon az egyes jelöltek érdekében. Az egész tanács és az autonómia összes hívei akcióba léptek annak hírére, hogy főpolgármesteri behelyettesítéssel akarják a megüresedő alpolgármesteri állást betölteni, és — mint már megírtuk — Szabó Imre dr. tiszti főügyész érdemes személyét szemelték ki erre a díszes pozícióra. A tanács nemcsak azért tiltakozik e terv ellen, mert így a jogi kar számára elvész a 10 esztendőben egyszer megüresedő magas állás, hanem azért is, mert sérelmesnek tartja, hogy behelyettesítés útján kerüljön új kézbe az alpolgármesterség. De Szabó Imre dr. tiszti főügyész sem híve ennek a megoldásnak. A tiszti főügyész, aki, mint a törvény őre. sohasem tántorodott el egyetlen lépéssel sem a törvényes alaptól, kijelentette, hogy ö sem helyesli, hogy behelyettesítés útján töltsék be az alpolgármesteri állást, függetlenül attól, hogy az ő személyével, vagy más valakivel van-e az kapcsolatban. Szabó Imre dr., aki nem titkolja, hogy aspirál az alpoígármester- ségre, fel fogja venni a nyílt harcot a tanáccsal de arra kérte Ripka főpolgármestert, hogy mellőzze a behelyettesítéssel való megoldást és e helyett írja ki a szabályszerű pályázatot és választást. Ezek után m'ár csak a főpolgármestertől függ, hogy megmarad-e álláspontja mellett, vagy honorálja-e a tiszti főügyész törvényes és igen helyes álláspontját. Amennyiben választásra kerül a sor, azt még január előtt megtartják. A választásra az összes tanácsnokok felvonulnak, mint jelöltek. A választás egészen nyílt és kosiatokba igazán nem lehet ma bocsátkozni. Minden tanácsnoknak vannak hívei, és minden pályázónak csaknem egyforma esélye van. a törvénytervezet szövege még ma sincs megállapítva, sem írásba fektetve. Beavatott helyen azonban mégis közölték azt az újságot, hogy az új fővárosi törvény szerint többé nem lehet nőket bizottsági tagnak választani. s így a „városanyaság“ a törvény életbeléptetése után megszűnik. Azok a partok, amelyek városanyákkal rendelkeznek, igyekeznek megvigasztalni a bizottsági tagnőket s ’ mindegyiknek megígérték, bogy módot adnak nekik ,,hattyúdaluk elzeugéséie. Á vita körüli izgalmakból kijutott a városházának is, ahol a költségvetési vitában Szilágyi Lajos és Friedrich István szereplése keltette a legnagyobb érdeklődést. A két népszerű politikus akciója nyoLegmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. Helye, vízgyógyintézet, napSZÍV- ÉS ÉRIiETEGEKIVEK TJJ OSZTÁLY és légfürdők. Erős harci készülődés Folkusházy örökéért. December 15-én megy át Folkusházy a Beszkárthoz. — Megindult az alpolgármesteri állásért való küzdelem. Szaoó Imre dr. Folytatódik a demokrata párt bomlása. Nem lesznek időközi választások. — Fogalmak a madátum-meghosszabbitás körül.
