Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-11-07 / 45. szám

XXIII. évfolyam. 1928. november 7 45. szám Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. Felelős szerkesztő VIRÁOH GÉZA LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Megkezdődött a költségvetés vitája, a főváros törvényhatósági életének legfontosabb eseménye. A költség- vetési vita a főváros konstrukciójának gerince, amelyen az egész szervezet nyugszik: ha a gerinc ép és erős, akkor erős az egész test, nem kell félni attól, hogy összeroppan a testnek súlya alatt. Az már most is kétségtelen, hogy a jövő évi költségvetés nem lesz olyan, mint amilyennek azt a tervezők akarták, s bizonyos, hogy még sok változáson fog keresztülmenni, mielőtt meg­kapja végleges formáját. Sok minden kellene, amire egyelőre nincs még fedezet a költségvetés­ben, és talán vannak olyan tételek is benne, amelyek egyelőre még varhatnak, amíg meg­valósítja őket a főváros akarata. A közkórházak ügye máris megváltoztatta a költségvetést, viszont az útépítéstől elvett milliókat is pótolni kell valahogyan. Budapest parlamentjének hete­kig tartó nagy munkájába fog kerülni a költség- vetés végleges formába való öntése s ez a nagy munka a törvényhatósági bizottság legszebb, iegemelkedettebb feladata, amely az utóbbi években is előkelő, magas_ színvonalú, nemes vitákat szokott provokálni. A törvényhatósági bizottság átérzi a feladat nagy jelentőségét és ehhez a munkához méltó szellem fűti a bizottság tagjait. Egy dolog két­ségtelen : a polgárság terheit nem lehet súlyos­bítani, sőt ellenkezőleg, csökkenteni kell ezeket a szörnyű terheket, amelyek most már elvisel­hetetlenekké lettek. Akármilyen nagy feladatok várnak is a fővárosra, ezeket úgy kell meg­oldani, hogy a lakosság terhei kisebbek legye­nek, mert ezen a téren is el kell kezdeni az úgy­nevezett leépítést és meg kell csinálni azt a második B-listát is, amelyen egyes adók és ter­hek szerepeljenek, mint eltűnésre ítélt, proskri- bált tehertételek. Elismerjük, sok mindenre kell a pénz és még sokkal többre kellene, — ha volna. Amikor fel akarjuk támasztani Budapestet, amikor a ma­gyar fővárosnak kell reprezentálnia minden vonatkozásban a magyar kuítúrfölényt, akkor gondolatban megtízszerezzük a költségvetés egyes tételeit, hogy olyannak láthassuk, mint amilyennek álmainkban álmodjuk Budapestet. De —- sajnos — a költségvetésnél reálisabb valami nincs a világon, álmoknak itt nem sza­bad szerepelniük és éppen ezért fogunkhoz kell vernünk minden egyes garast, amely kiadási tételként szerepel a büdzsében. Nincs elég pénz iskolára, nincs kórházra, nincs útépítésre, nem szólva a kulturális kiadá­sok egész tömegéről, amelyeket hatványozott összegekkel szeretnénk látni a költségvetésben. Pedig Budapest kultúrájának ragyognia kell, világítani ebben a nagy éjszakában, hogy fénye messzire vetítse sugarait, hogy tündököljön, mert.a mi kultúránk az a fáklya, amelynek világa felfedi a trianoni átok hazugságszövevé­nyének mélységeit. És itt, ezen a ponton válik politikummá a költségvetés. Itt válnak a szürke számoszlopok, az igénytelen tételek harcos katonákká, az egy­szerű összeadás és kivonás itt lesz egyszerre nemzeti feladattá. A magyar főváros költség- vetése nem egyszerű matematikai feladat, nem elég az, hogy „stimmeljen“ az összeadás, mert ez a művelet nálunk több, mint másutt. Bele kell adnunk szívünket ebbe az összeadásba, lobogó vágyaink minden erejét, agyunk felfoko­zott energiájának minden lángját, hogy minden egyes legkisebb tétel is azt a célt szolgálja, ami egyformán szent mindenkinek a közgyűlésben, azt a célt, ahol nincs pártkülönbség, amelyről nem kell beszélni, de amelynek ott kell rejtőznie minden gondolatunk, minden cselekvésünk mö­gött, még akkor is, ha — kivonunk és össze­adunk. Ebből a szempontból kell néznünk a költség- vetést, ennek a gondolatnak kell vezetnie a nagy vitát. És ha ebben a jelben készül el a költségvetés, akkor szép lesz és méltó Buda­pesthez, és méltó a jövendő Nagy-Magyar- országhoz, amelyet most készítünk elő, akkor is, amikor a reális számoszlopokat l^zzuk egy­mással harmóniába. Ki lesz Folkusházv utóda? Változatok az alpolgármesteri szék körüli küzdelmekből. — Behelyettesítés-e, vagy választás? A városháza életében nagy eseményt jelent Folkus- házy Lajos alpolgármester küszöbön álló távozása s ezt követően az új alpolgármester kijelölése. A városházi köröket ez a kérdés sokkul jobban izgatja, mint a költségvetés sorsa, ami nem csoda, mert a személyi kérdések mindig jobban izgatják a kedé­lyeket, mim a közügyek. hogy előmenetelükre reménységük lehetne. Általános megkönnyebbülés fogad egy-egy megnyílt állást s mi­után most már mindennapossá vált a nyugdíjazások helyett a sok visszatartás, szomorú, de való tény, hogy a tisztviselők csak a kihalási rendszerben bíz­nak. Most azután, hogy egy előkelő állás üresedik meg, ami az egész vonalon egy lépcsőfokkal való elöbbrejuitást biztosítana a jogi képzettségű tiszt­viselőknek, igen sérelmesnek tartják, hagy erre a Folkusházy november 15-én távozik a város­házáról és ez a közeli dátum nagyo.u is aktuálissá tette az új alpolgármester személyének kérdését. Ripku Fe­Folkusházy Lajos. Szabó Imre dr. Borvendég Ferenc. Liber Endre. Bérezel Jenő. Csupor József. renc főpolgármester napok óta folytat tanácskozá­sokat ebben a fontos személyi kérdésben s termé­szetesen nem marad el ezekről a megbeszélésekről maga Folkusházy sem, aki ugyancsak kifejtette véleményét utódja személyére nézve. Bár végleges elhatározás e tekintetben még nincs, beavatottak mégis azt állítják, hogy Ripka Ferenc főpolgármester egyelőre helyet­tesítés útján kíván gondoskodni a megüresedő alpolgármesteri szék betöltéséről s a végleges választást a jövő évi tisztújításra halasztják. E benfentesek közlése szerint a főpolgármester­nek már meg is van a jelöltje dr. Szabó Imre tiszti főügyész személyében s őt fogja behelyettesíteni erre a magas pozícióra. Dr. Szabó Imre tiszti főügyész személyét mindenütt nagy szeretettel és tisztelettel veszik körül és kiváló képességeit pártkülönbség nélkül elismerik. Mint főügyész is olyan kiemelkedő tagja a főváros vezetőségének, hogy véleményét minden kérdésben mindenkor kikérték és respektálták. Épp ezért különös, hogy dr. Szabó Imre alpolgár­mester-jelöltsége még sem kelt általános megelé­gedést. Az elégedetlenkedők — akik a városháza falain belül találhatók — hangsúlyozzák, hogy kifo­gásuk nem szól a tiszti főügyész személye ellen, akit ebben az állásban is a régi nagyrabecsüléssel vennének körül. Ezel^ Szabó Imre alpolgármester- jelöltségét a városháza kebelén belül igyekeznek megakadályozni, mert alpolgármesteri behelyettesí­tésének tényében — elég különösen hangzik — a jogászi kar újabb súlyos sérelmét látják. Ez a sére-* lem — amelyet az egész jogikaron, kezdve a leg­szerényebb segédfogalmazótól a tanácsnokokig han­goztatnak— .szerintük az, hogy lehetetlennek tartják az előmeneteli viszonyokat. Évekig, évtizedekig re­kednek meg eg,y-egy állásban a tisztviselők, a nélkül, pozícióra az ügyészi szakról hoznak jelöltet s ezzel a közigazgatási tisztviselők előmenetele előtt ismét leeresztik a sorompót. Ez az egyedüli oka, hogy Szabó Imre jelöltsége ellenzékre talált s alpolgár- mestersége ellen, bár nem erőszakos, de csendes harc indult meg. A városházán ragaszkodnak ahhoz, hogy vala­melyik tanácsnok jusson be az alpolgármesteri székbe, s miután a tanács e tekintetben jobban bízik a köz­gyűlésben, mint a főpolgármesterben, követelik, hogy behelyettesítés mellőzésével Folkusházy távo­zása után azonnal írják ki a választást. Választás esetén — úgy vélik — Borvendég Ferenc, Liber Endre és Bérezel Jenő a valószínű jelöltek, s azt hiszik, hogy okvetlenül közülük kerülne ki az új al­polgármester. Mindhárman igen nagyszámú hívek­kel rendelkeznek s igazán nem lehet előre meg­jósolni, hogy a küzdelemből melyikük kerülne ki győztesként. Van azonban olyan mozgalom is, amely szintén behelyettesítéssel szeretné a problémát megoldani, csupán a személyt illetően tér el ez a terv az előbbi­től. Ennek az akciónak az irányítói Csupor József tanácsnokot akarják behelyettesíttetni, azzal a meg- okolással, hogy Csupor József tanácsnok már közel egy éve látja el az alpolgármesteri teendőket, ki­érdemelte minden tekintetben ezt az elismerést és különbén is . Csupor József két év múlva eléri a nyugdíjhatárt, de hajlandó arra is, hogy a jövő évi tisztújítás előtt vonuljon nyugdíjba s helyét más­nak engedje át. Ezek a kombinációk merültek fel ezidőszerint az alpolgármesteri állás körül. Néhány napon belül mindenesetre eldől a kérdés, mert Folkusházy utód­ját haladék nélkül ki kell nevezni, vagy meg kell választani. Legmodernebb gyógy- Ro RI IRO Q ÄII ATÍlBiliU BUDAPEST, Vili intézet sebészi és bel- Ul. I All U I UllBllSvI VAS-UTCA 17. sz betegek részére s/.iv- és iciíi?e i i :a eilin ek tjj osztály Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom