Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-17 / 42. szám
XXIII; évfolyam. 1928. október 17. 42. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. a Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Az útépítési ma a főváros egyik legfontosabb kérdésé és egyszeriben olyan aktuális lett, mintha eddig minden a legnagyobb rendben lett volna és csak most romlottak volna el a főváros útjai. A pártok szokatlan egyöntetűséggel helyeslik a nagy útépítési mozgalmat*és rég nem volt kérdés, amelyben oly harmonikus egységbe tömörültek volna, mint ez, amely meg akarja oldani a főváros közlekedésének egyik legfontosabb problémáját. fiát persze, hogy rosszak az utak. De nemcsak ma rosszak, tegnap se voltak jók, sőt tegnapelőtt sem. Hogy idáig nem törődtek komolyan ezzel a kérdéssel, hiba volt, olyan hiba, amelyet inkább bűnnek nevezhetnénk, mert a motoros közlekedésre való átalakulás nem ma kezdődött, hanem már évek hosszú sora előtt. A főváros ebben az esetben is azt csinálja, amit mindig: nem előzi meg a dolgokat, nem akkor csinálta meg a motoros közlekedésre szolgáló utakat, amikor már mindenki tudhatta, hogy a jövő az autóé, hanem most gondol csak rá, amikor már érzi mindenki, hogy ez így tovább nem mehet. Idáig nyugodtan építették a rossz, idejüket múlt utakat, s most egyszerre eszmél rá a főváros arra, hogy hiába dobta ki a pérftt, mert egészen mást kell csinálni, mint amit eddig csináltak. De ne nézzük a múltat, nézzük inkább a jelent s még inkább a jövőt. Uj utakat kell építeni és rendbe kell hozni a régi, rosszul épített utakat. Pénz kell, átépítési kölcsön, de még ez sem elég, mert van valami, ami még ennél is fontosabb: tudni kellene, hogy a pénzből — ami már megvan és ami még nincs meg, de meglesz, mert meg kell lennie — mit akarnak építeni. A főváros nagy útcsinálási programmot dolgoz ki, tervszerűen, nagy koncepciók szerint akarja modernizálni az összes útburkolatokat, milliókat szán erre a célra és — jaj —= nem tudja, hogy mibe és hogyan ölje bele ezeket a milliókat. Kiderül, hogy még csak nem is sejtik, milyen utakat építsenek. Kísérletek folynak, az új utcák és új burkolatok mind-mind kísérleti nyulak, tapogatózások és egyelőre az egész utcaburkolási akció nem egyéb, mint rejtvény, amelynek megfejtését még senki sem sejti. Bizottságot küldenek ki az európai nagyvárosokba, járják végig hat hét alatt az összes metropolisokat és aztán nosza, rajta, gyerünk és lóhalálában építsük meg az utakat, egy-kettőre költsiik el a soksok millió pengőt, ami már megvan és ami még nincs meg. Nem értjük a dolgot. Minden esztendőben megy ki bizottság és minden esztendőben legalább egyszer, de néha többször is megállapítják, hogy mi történik külföldön ezen a téren. Nemrég volt az olaszországi útépítési kiállítás, amelyet ugyancsak végigtanulmányozott egy bizottság, megtette a jelentését is és beszámolt a lapokban is a tanulmányút eredményéről. Most utakat kellene építeni és megint csak ott tartunk, hogy bizottságot küldünk ki, mert e nélkül Magyarországon nem történhetik semmi sem. Vagy ankét, vagy bizottság, akármit akarnak is kezdeni nálunk, Magyarországon, illetve helyesebben — Budapesten. A bizottság elmegy, a bizottság haza fog jönni, be fog számolni útjának eredményeiről, elő fogja adni szenzációs tapasztalatait és propozíciót is fog tenni. Aztán majd jön egy nagyvállalkozó, akinek új szabadalma van, remek találmánya (és még remekebb összeköttetése) s megint elkezdődik a küzdelem, hogy mit is csináljunk tulajdonképen az utakkal. A vállalkozó — vagy esetleg többen is lesznek és ez még jobban komplikálja majd a dolgot, kimutatja, hogy más a külföld és mások a mi viszonyaink, újból kezdődik az egész, újabb bizottság, újabb ankétek és megépülnek majd j az új utak, melyek megint rosszak lesznek. Ez a legjobb eset, hogy t. i. épül majd valami. A fontos azonban, hogy a bizotság utazik. Hat hétig utazik Európa összes városaiban. Ez a fontos, a többi már kevésbbé* az. Utazik a bizottság, elkölt egy csomó pénzt és mi várunk. A Független Budapest hozta elsőnek a hírt, hogy a belügyminiszter véleményadás végett Ripka Ferenc főpolgármesternek küldte meg az ügyosztályok szaporításáról szóló közgyűlési határozatot. Az erre vonatkozó leirat a közgyűlési határozattal együtt tényleg meg is érkézéit a főpolgármesterhez, aki különben is teljesen ismeri az ügyet. Azóta természetesen sokan érdeklődtek Ripka Ferencnél, milyen véleményt fog felterjeszteni a belügyminiszterhez és interveniáltak a kedvező döntés érdekében. Ripka főpolgármester bizalmas körben a legmegnyugtatóbb kijelentést tette és hangsúlyozta, hogy pártfogó javaslatát mielőbb a kormány elé terjeszti, mert neki is az a véleménye, hogy az új szervezést a legsürgősebben, a fővárosi törvénytől függetlenül végre kell hajtani. Különösen a műszaki ügyosztályok szétválasztását tartja múlhatatlanul sürgősnek a főpolgármester, és kifejezte azt a nézetét, hogy legcélszerűbb volna A lejáró mandátumoknak egy évvel való meghosszabbítása a főváros polgárságát elüti attól a jogától, hogy a törvényhatósági bizottságot legalább felerészben megújítsa. A mandátum-meghosszabbítással kapcsolatos • egyszakaszos törvény a törvény- hatósági bizottság feloszlatása után hosszabb ideig tartó átmenetet is fog biztosítani, ennek ellenére megindult a jobboldalon a választási harcot megelőző szervezkedés. Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, a Keresztény Községi Párthoz tartozó kerületi párt- szervezetek reorganizálását már megkezdték, központi irányítás alá vonják az összes szervezeteket és kerületi pártnapok rendezésével készítik élő a talajt a választási harc megszervezésére. A pártvezetőség a kerületi pártszervezetektől aziránt is szerez be információt, hogy a kerület jobboldali választói megvannak-e elégedve az odatartozó kereszténypárti bizottsági tagokkal s az új szervezkedésnek nincsenek-e személyi .akadályai. A szervezkedés hivatalos meghirdetése az idei Károly-nappal kapcsolatban fog megtörténni. Ezen a napon Wolff Károly nem kevesebb, mint négy helyen ] fog nagy beszédet mondani s ezekben a beszédek- j ben összefoglalja az elmúlt évek községpolitikai beszámolóját, egyben pedig Közben mi is utazunk, még pedig itt, a főváros hepehupás, antik útjain, utazunk a reménytelenség, a kilátástalanság szomorú útjain és haladunk, haladunk valami ismeretlen cél felé, mint maga a főváros, amely nem tudja, hogy merre vezet és milyen lesz az új út, amelyen el kell indulnia. Igen: új utak kellenek. De mindenben. A városházán is! j az út- és csatornaépítési és a magánépítési ügyosz.- tályok külön-kíilön vezetéséről már most gondoskodni. Annál is inkább szükség van erre, mert Riimbacli Dezső tanácsnok a jövő hónap közepén nyugdíjba megy és az egyesített ügyosztály teljesen 'vezető nélkül marad. A kérdést úfgy fogják megoldani, hogy már most intézkednek a két ügyosztály ügykörének széjjel választásáról. A főpolgármester még a napokban beterjeszti kedvező javaslatát s így a városházán biztosan számítanak arra, hogy a belügyminiszter jóváhagyása legkésőbb no-s vembe* első napjaiban leérkezik. Annál inkább remény van erre, mert, mint a tények igazolják, az új fővárosi törvény tető alá hozása s nyoméiban az új tisztújítás csak egy év múlva történhetik meg s addig a mai állapotokat nem lehet fenntartani. Amennyiben novemberben az ügyosztályok szétválasztásának jóváhagyása megtörténik, a végrehajtásra még ez évben sor kerül. Ez esetben az év vége felé az üres állások betöltésére egész kis tisztújításra van kilátás. programmot ad az új választásokra. Wolff legelőször a Keresztény Nőszövetség gyűlésén beszél, majd arcképének leleplezésével kapcsolatban nyújt visszatekintést az elmúlt évekre. A jövő programmját, a beszámolóval együtt, a nagygyűlésen mondja el s este a díszvacsorán politikai nagy- beszéd fejezi be a seregszemlét. A jobboldali pártokban nagy érdeklődéssel várják a Károly-napi seregszemlét. Egyesek úgy vélekednek, hogy Wolff Károly valamelyik beszédében alkalmat fog keresni arra, hogy a nyilvánosság előtt megmagyarázza a Keresztény Községi Párt és a Községi Polgári Párt viszonyát. A pártszervezetek vezetői ugyanis nincsenek megelégedve a Wolff—-Kozma szövetséggel s ezért magától a vezértől várnak magyarázatot. Megnehezítette a keresztény párt helyzetét a fajvédő párt feloszlatása is. Eckhardt Tibor és több társa, a legutóbbi választásokon, mint a fajvédők jelöltjei kerültek a Keresztény Községi Párt listáira. Gömbös Gyula pártvezér viszont most azt az utasítást adta a fajvédöszervezeteknek, hogy a szervezeti kereteket oszlassák fel s olvadjanak a kormánypárti szervezetekbe, ahol pedig ez nem lehetséges, igyekezzenek az együttműködés lehetőségét megteremteni közös akcióprogramul alapján. Most az a fonák állapot Ripka Ferenc dr. ({polgármester ez ügyosztályéit szaporítását javasolja a belügyminiszternek Még ebben az évben felállítják az új ügyosztályokat. — A belügyminiszteri jóváhagyás már nem késik sokáig. — Decemberre „kis tisztújítás“. Wolff Károly ellenzéki zászlót bont a Károly-napi seregszemlén. Friedrichék szerint a tömeghangulat a legélesebb ellenzéki harcot követeli. — A Keresztény Községi Párt nem folytathatja eddigi politikáját. — Wolffék, a fajvédők és a középpárt. legmodernebb gyógy- 1)« Qi IHD P A AI ATfiDIIIII BUDAPEST, Vili intézet sebészi és bel- |||a I AljUll uAlln I UHIUlfl VAS-UTCA 17.sz betegek részére szív- és érbetegeknek tjj osztály Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
