Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-19 / 38. szám
Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. A régi jelszó újul fel nap-nap után, amerre nézünk, mindenütt ott vannak a „pereat“-üvöltők és a „bűnös Budapest“, amely politikai kalapács volt azelőtt, most átalakul gazdasági és morális bunkóvá, hogy lesújtson a főváros fejére, a fővároséra, amely mindenért bűnös. A főváros az oka a drágaságnak, az Ínségnek, a rossz gazdasági helyzetnek, közlekedési meg egyéb bajoknak, a főváros a felelős mindenért, mert hiszen letagadhatatlan, hogy a bajok nagyon nagyok és valakit csak felelőssé kell tenni ezekért a bajokért. Deficites költségvetés réme fenyeget, de mivel tudjuk, hogy deficitet a kormány nem engedélyez, tehát ki kell maradnia a költségvetésből mindennek, ami fejlődést, gazdagodást jelentene s marad a száraz, szürke, aktaporszagú költségvetés, amely nem beszél új perspektívákról és nem tár új reményeket a közönség elé. A városházán gondfelhők ülnek a tanácsnokok és ügyosztályvezetők homlokán, mert az elmaradt alkotásokért, a halvaszületett és elvetélt tervekért ők a felelősek, akármennyi buzgósággal igyekeznek is megmenteni legalább a morzsáit annak a sok szépnek és jónak, amiről álmodoztak: az előirányzatokon végigszánt a piros ceruza, nem lesz kórház, iskola, nem lesznek új, lendületes kezdeményezések, nem lesz munka és íejlődés és ennek mind a főváros az oka. Divatba jött a főváros. Ahol ütni kell, ott Budapestet veszik elő, nagyszerű szerep jutott a fővárosnak: a prügelknabe szerepe, amelyet nem tudnak mással pótolni. A kormányt bántani nem lehet, az ellenzéki lapok nem merik, a kormánypártiaknak meg nem lehet. De valakit csak felelőssé kell tenni a sok bajért, nyomorúságért, tehát jöjjön a főváros, verjük el rajta a port! A nagy elkeseredésben mi mást tehet a magyar közvélemény, minthogy nagyot üt botjával a szamár fejére, mert a szamár türelmes állat és sok mindent bírt már ki eddig is. A fővárosra hárult a belügyminiszter által reá rótt rendőrségi költség, a fővárosnak, akár akarja, akár nem, mágnáspalotákat kell vásárolnia, tehát nem jut pénz egyébre. A fővárosban kevés az autótaxi. változtatni akar a lehetetlen állapotokon, de a kereskedelmi miniszter közel félévig a fiilebotját sem mozgatja és amikor végre mégis csak megmozdul, akkor kiderül, hogy mégse lesz rendben a taxikérdés: ki az oka a sok bajnak, keserűségnek, káromkodásnak? A főváros. A nagy szárazság miatt nincs takarmány, napról-napra növekszik a drágaság, nincs megszervezve az élelmiszerfelhozatal, az országot megöli a szörnyű nincs- telenség: Ki az oka? A főváros, mert hiszen a piacok a főváros területén vannak és az „őstermelő“, akinek az állam monopóliumot adott a drágításra, Pestre jön uzsoraárujával, hogy itt zsaroljon, mert itt lehet legjobban vért szívni. így van ez az egész vonalon. Ahol baj van, ott Budapest a hibás. Ennél kényelmesebb megoldást képzelni sem lehet: álljunk csak ki a sarokra, kurjantsuk el a régi jelszót a bűnös Budapestről s akkor minden rendben van. A közvélemény és a kormány szigorúan összevont szemöldökkel tekint a fővárosra, mi lettünk a könyelmű tékozló fiú, aki gyámságra szorul, akitől el kell venni az önrendelkezés minden jogát, mert lám, már megint mit csináltunk ezzel a takarmány- és kukoricahiánnyal, amelynek mi vagyunk az egyedüli okai. Az egyetemes sajtó bűnbakja lett a főváros és most szorongva várja, mi lesz a bűnhődése s nem tudja kellőkép levezekelni nagy vétkeit, mert az, ugyebár nem kellő büntetés, hogy nem lesz iskola, kórház meg egyéb, ami kellene. Hogy mit jelent ez a nagy fővárosellenes hangulatkeltés, azzal nem törődnek. Nem számolnak ezzel azok sem, akik állandóan az ajkukon hordják az autonómia védelmének jelszavát s közben indirekt úton izgatnak az autonómia ellen. A készülő új fővárosi javaslat részletei még ismeretlenek s a mai politikai bizonytalanságban talán még maga a kormány sem tudja, milyen reformokat kezdeményezzen az autonómiával kapcsolatban. De a kórus, amelynek örökös pereat-ja ott zeng a fülekben, nem akar elhallgatni, megadja a fővárosellenes hangulat alapját és amikor most a műhelyekben az új törvényjavaslatot faragják, az utcáról beszűrődik a kiáltás, amely halált követel a bűnös fejére. Nem a túlságos érzékenység diktálja azt, A magángazdaság szanálása van mindenütt előtérben. A kormány külön minisztériumot állított fel azért, hogy a magángazdaságot talpraállítsa. A főváros és a vidéki városok pedig kölcsönöket adnak kisembereknek, hogy a gazdasági élet megmozduljon. És mindennek dacára nem látok nagy eredményre kilátást a jelekből. A magyar társadalom mindaddig nem fog gaz- Ereky Karoly. dasági téren érvényesülni, amíg a közvélemény nem lesz áthatva attól a tudattól, hogy egy modern ország legfontosabb polgára az organizáló üzletember. A kormány annyiban hibás abban, hogy a közvéleményt ez a tudat nem hatja át, hogy fenntartja úgy az iskolán, mint egyéb intézményein keresztül a közvéleménynek azt a vezérelvét, hogy a szépművészet, a kultúra és a kenyérkereset vad harca, anyagias, kufár szellemű dolog. Mindaddig, amíg a magyar ifjúság hivatalok után tör, a leányok szemében pedig a színésznői pálya az ideál, addig az ország magángazdasága megjavulni nem fog, bármilyen intézkedéseket tegyen is a kormány. A közvélemény ezen gazdasági programmta- lanságának felel meg a főváros közeledő új szezonja is. Nincs Programm és van Programm. Furcsán hangzik, de így van. A pénzügyi tanácsnok összegyűjtötte az ügyosztály által javasolt beruházásokat és a velük járó kiadásokat és azt találták, hogy a kiadások összege kereken 250,000.000 pengő, a bevételek összege pedig kereken 200,000.000 pengő. Quid nunc? A belügyminisztérium előre kijelenti, hogy nem engedélyez deficites költség- vetést. Egy tehát bizonyos, hogy a 250 millió pengő kiadás terhére felvett legtöbb beruházást törölni kell. Pártpolitikailag ki lehet használni hangulatkeltésre azt, hogy gróf Károlyi- és Wenckheim-palotát kellett vásárolni, a helyett, hogy kórházakat, iskolákat épített volna a főváros, de a szomorú tény marad, hogy 50 millió pengőt törölni kell. Amennyiben tehát- volna is Programm, ezt a programmot pénz híján végrehajtani nem lehet. Az éremnek a másik oldala az, hogy a 200 millió pengős bevétel, amit a főváros a költségvetésben kimutat, szintén redukció alá esketik. A hangulatból azt látom, hogy, a közüzemek bevételeit a főváros politikai pártjai redukálni fogják. A villamos tarifa hogy a főváros tiltakozzék a minden áron való bűnbakká avatás ellen, hanem a főváros komoly létérdeke. Bűnbakok mindig kellettek, szüksége van rá a közvéleménynek és kormányzatnak egyaránt. De most, éppen most, amikor a főváros jövőjéről van szó, amikor készül az a törvény, amely hosszú időre szabja meg Budapest életét és életének lehetőségét, akkor tiltakozni kell az egyetemes rosszindulat és a vádaskodó könnyelműség ellen, mert a kényelemszeretetnek nem dobhatjuk oda a magyaros főváros milliónyi népét, nagyszerű kultúráját és vezérlésre hívatott jövőjét. Igazságot és szere- tetet követelünk a főváros részére, mert megérdemli és ne verjenek bennünket azokkal a vesszőkkel, amelyeket mások hátára szántak. leszállítása, a villamos világítás és gázfűtés olcsóbbá tétele, a közélelmezési intézmények tarifáinak mérsékelése és hasonló, egyéb szociális okokkal megmotíválható tarifacsökkentések mutatkoznak az egész vonalon. Az egyik bizottsági tag úr már azt az ideát is felvetette, hogy a húsfogyasztási adón kívül még a forgalmi adókról is le kell mondani a fővárosnak és így tovább. Ha összegezzük az így kivált redukciókat, ez megint kitesz 40—50 millió pengőt, úgy, hogy az egyik oldalon programmot állítanak fel a lelkes városi politikusok és a másik oldalon elvonják a financiális alapot a felállított tervek megvalósításától. Én tisztában vagyok vele, hogy a politikában ezek a korteshadjáratot előkészítő hangulatkeltő akciók elkerülhetetlenek. A nagyközönség nem képes áttekinteni az összefüggéseket egy 200 milliós költségvetés tételei között. Az, aki csak hangulatot kíván kelteni, egész nyugodtan mondhatja a közönségnek egyidejűleg azt, hogy kijavítjuk Budapest összes útjait, kislakásokat. építünk, rendbehozzuk az összes iskoláinkat, kórházainkat, fürdőket és népszállókat, mert ez nagyszerű hangulatkeltő dolog és ugyanakkor ez elmondhatja a másik népszerű programmot is, hogy leszállítjuk a villamos vasút, villamos világítás és gáztüzelés árát, megszüntetjük a húsfogyasztási adót, eltöröljük a luxus- és a forgalmi adót, általában olcsóbbodást idézünk elő az egész vonalon és leszállítjuk az összes közterheket. A publikum tapsolni fog az alkotó munkáknak is, jóllehet a kettő egymás mellett nem állhat meg, mert a beruházások és az építkezések azt jelentik, hogy a fővárosnak a következő évben 250 millió pengőre van szüksége, a népszerű redukció pedig azt jelenti, hogy a bevételek 150 millió pengőre redukálódnak, tehát 100 miliő pengő fedezet híján ábránd marad. Évről-évre el kell mondani ugyanezt a tételt és a nagyközönség mégsem fogja sohasem fel ezt a tényállást és azokra hallgat, akik invesztíciót ígérnek fedezet nélkül és a közterhek leszállítását ígérik ugyanakkor, amikor fantáziában kórházakat építenek. Olyan a közönség, mint a kezdő fiatal leány, akinek hetet-havat ígérnek, mert tapasztalatlanságában mindent elhisz. A főváros tele van programmal és a Programm kereszttilvihetetlen, mert nincs hozzá financiális erőnk. A közönség eljutott úgy az adófizetésben, mint a közszolgáltatások megvásárlásában a végsőkig. Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy úgy az adót, mint a tarifákat le kellene szállítani, ha a szegénységet vesszük mértékadónak. A programmtalan korszak. Irta EREKY KÁROLY. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. szív- És érbetegeknek uj osztály Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
