Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-09-12 / 37. szám

1928, szeptember 12. Független Budapest 3 A főváros munkaprogrammjáról. Irta Joanovich Pál. a kér, községi párt ü. o. alelnöke. Lapunk múlt heti számában közöltük a tör­vényhatósági bizottság több jeles és különféle pártállású tagjának véleményét arról, mit tarta­nak pártjuk legközelebbi és legfontosabb munka- programmjáriak. Ezúttal Joanovich Pál dr.-nak, a Keresztény Községi Párt ügyvezető elnöké­nek, a közgyűlés egyik legnépszerűbb tagjának lapunk részére írt' érdekes cikkét adjuk. A törvényhatóság közgyűlé­sének és bizottságának munka- programmját kell, hogy képez­zék: 1. a törvényen alapuló kötelezettségek teljesítése; 2. a már hozott, de sajnos, igen gyakran még végrehajtatianul heverő közgyűlési határozatok végrehajtása és 3. a főváros összességének, nemkülönben az egyes támogatásra szoruló réte­geknek érdekeit szolgáló célok megvalósítása. Ily felosztás mellett legelső­sorban elintézendő feladat, amelyre a törvény záros határ­időt tűz. ki, a budget § megalko­tása, melynél irányelvnek kell lenni, hogy a fővá­rosnak nehéz áldozatok által megteremtett pénzügyi konszolidációja fel ne boríttassék. A költségvetést úgy kell megalkotni, —■ s ez már, hála a rendezett zárszámadásoknak, nem lehetetlen, — hogy előre nem látott kilengések, meglepetések sem a bevételi, sem a kiadási oldalon ne legyenek, vagyis hogy a költségvetés, a zárszámadások tanúságainak felhasználásával, szigorúan reális legyen, s ne dolgozzunk a mindenesetre kényelmes approxi­mativ számokkal. A költségvetést vagy úgy kell megállapítani, hogy a bevételeket kell a tervbevett kiadásokhoz igazítva becsületesen és őszintén elő­irányozni, de be is szedni, vagy pedig az elérhető és reálisan megállapítható bevételek keretei között kell elhelyezni s honorálni a mutatkozó szükséglete­ket. Minden más módon való megállapítás ugrás a sötétbe, tehát irreális s végét kellene már szakítani oly költségvetési felállításnak, amely lehetővé teszi azt, hogy az évközben, incidentaliter jelentkező, na­gyobb kiadási igények az egyes címeken vagy rova­tokon „várható“ bevételi feleslegekre utaltassanak, illetve, hogy felmerülhessenek oly kiadások, ame­lyek ily módon eldugottan, alaposabb megtárgyalás nélkül nyerjenek, talán más fontosabb szükségletek számításba vétele és kielégítése előtt, fedezetet. Sürgősen meg kell állapítani, — mert erre van már régebbi közgyűlési határozat is, — illetve minél egyszerűbben s áttekinthetőbben rendezni kell a tisztviselői és altiszti kar, vala­mint a tanszemélyzet státusát. Megfelelő elővigyázattal és körültekintéssel sza­bályozni kell az illetményeket, úgyhogy a meg­élhetés a legalsó fokon is biztosítva legyen. Ren­dezni kell ennek kapcsán az ideiglenes, havidíjas, napidíjas és órabéres alkalmazottak jogviszonyait, hogy végre-valahára megszűnjék az anomália, hogy ily alkalmazottak évtizedeken át ezen állapotukban maradjanak; szigorúan és időpontszerűen kell meg­határozni, hogy az ily ideiglenes alkalmaztatást mikor és mely feltételek beálltával kell a végleges alkalmazással felváltani, vagy esetleg felmentéssel likvidálni. Joanovich Pál. Feltétlenül szükséges a modern szolgálati prag­matika megalkotása. Megelégedett s magát jog­biztonságban érző tisztikartól \fokozott munka várható, ami ismét csak a köznek válik előnyére. A közlekedési eszközök — a Beszkárt, autóbusz, fogaskerekű, sikló — harmonikus együttműködésé­nek biztosítása képezze a helyes közlekedési poli­tika tengelyét. Égető kérdés s ezt elmellőzni nem lehet, a vitel­díjak revíziója a főváros, de legfőkép a közönség érdekeinek bölcs szem előtt tartásával. A közszotgáltatások árai új megállapításra szorul­nak, hogy végre ez a kérdés is eliminálható legyen. E kérdéshez azonban nagyon óvatosan kell és sza­bad nyúlni s mindenesetre figyelemmel kell lenni nemcsak arra, hogy a lakosság terhein könnyítsünk, hanem, hogy a város is megtalálja számításait. A város alatt mindig a közt értem, mert ha a város károsodik s jövedelmei nagyobb mérvben csökken­nek, a köznek kell a hiányt pótolni, vagy pedig le kell mondania egyes igényeinek teljesüléséről. Ennél a kérdésnél csakugyan az aranymérleget kell alkal­mazni. A lakáskérdés égető vonatkozásainak gyökeres megoldása el nem odázható. Elsősorban — tekintettel a statisztika szomorú adataira — arra kellene törekedni, hogy megközelít- hetőbb helyeken, a városi kultúra határain belül, esetleg rövidebb' élettartamú, tehát könnyebb és olcsóbb építési módon, azonban semmiesetre sem a Mexikói EBANO BITUMEN modern asphalt- és makadam-burkolatok és felület kezelési munkálatokhoz, bazalt- és kiskocka-burkolatok kiöntéséhez évserfktápr18elet BURGHARDT EMIL Budapest, VII., Erzsébet-körút 39. Tel.: J. 410-51. higiénia és a kultúra rovására, szükséglakások teremtessenek. Megfontolandó^ nem szolgálná-c a lakásínség enyhítését, ha a főváros az ő lakbéres alkalmazottainak lakbérek helyett természetbeni lakásokat adna, illetve ily lakásokat létesítene? Ta­lán még üzletnek sem lenne rossz s megszűnnék az az anomália, hogy a lakás, mely az alkalmazottak­nál tulajdonképen természetbeni rendes illetményt képez, az egész vonalon állandóan megváltási ösz- szeggel nyer kielégítést. Elismerem, hogy nehéz kérdés, de megoldható. Gondoskodni kell, hogy a tőkeszegény, kispénzű lakosság —- ideértve a mun­kásságot is — saját, kertes hajlékhoz jusson. Erre a célra előnyösen felhasználhatók lennének a város tulajdonában levő, egyéb célokra nem igényelt, vagy csak tehertételt jelentő, semmi hasznot nem hozó telekkomplexumok a perifériákon (pl. a kőbányai szőlőtelep, amelyre nézve már van — szabad ezt a kifejezést használnom: elamerikázott? — egyhangú javaslat és határozat, vagy pl. a kamaraerdő részei Budán. Ily telkeket 150—200 ölre felparcellázva, telekbér fizetése ellenében lehetne az egyes igény­lőknek mintegy örökbérbe adni; az igénylők kölcsö­nös szavatossága mellett, vagy más alkalmas módon létesülhetnének kertes telepek, úgyhogy a kisember nagyobb tőkebefektetés nélkül saját fedele alatt nyerhetne elhelyezkedést. A Gellérthegy oldalán kisajátított tabáni telke­ken meg keli teremteni az új modern város­negyedet. Ez a kérdés is megoldható a város megterhelése nélkül, megoldása esetén azonban a városra kiszá­míthatatlan előnyök hárulnának. A drágaság leküzdésére irányuló harcot intenzí­ven meg kell indítani. Van határozatunk a nagy elosztó vásárcsarnok létesítésére vonatkozólag, amely hivatva lesz a termelőt, a legális kereskede­lem egyfokú közbeiktatásával, a fogyasztóval köz­vetlen érintkezésbe hozni. Meg kell szűnnie az indo kolatlanul befurakodott, szükségtelenül sok közvetí­tőnek, mert nem lehet egészséges állapot, hogy a főzelék, a burgonya, a hús s egyáltalán az élelmi­cikkek talán A kilogramm vagy annál is kevesebb kvantumán négyen-öten is keressenek. Ezt tartom az egyedüli panaceának, amelytől eredményt lehet várni. Jelszó legyen: a termelőt összehozni a fo­gyasztóval minden felesleges közbeékelődés nélkül. Ezt előmozdíthatja új csarnokok létesítése, a piacok rendezése, szervezése oly helyeken, ahol azokra szükség van. Vásárcsarnoki palotákra nincs szükség, valamint olyanokra sem, .amelyeknek nincs felvevő körzetük (pl. Batthyány-tér). Közüzemeink ügyét — amely sajnos, minden eddigi határozatunk ellenére eddig nem véglegeztetett — dűlőre kell juttatni. Csak azoknak a közüzemeknek van létjogosult­ságuk, amelyek vagy monopolisztikus ügykörrel bírnak, vagy a közt szolgálják árszabályozó vagy szociális működésükkel. Városi üzemeink létjogosultságát nem abból a szempontból kell bírálni, hogy érintik-e vagy sem a nagytőke vagy egyes nagy vállalkozók érdekeit, hanem kizárólag és egyedül abból a szempontból, szüksége van-e a köznek reájuk s nem ártanak-e a két kezük munkájából élő rétegeknek. A nagy tőkét a konkurrenciára kell utalni ár és minőség tekinte­tében s az így kcfqjlődő áldásos versenynek a la­kosság fogja hasznát látni. Ilyen megoldás mellett, azt hiszem, sem a munkásoknak, sem a kereskedők­nek, sem pedig az elsősorban védelemre szoruló ter­melő iparosságnak panaszra nem lesz oka. Az utak és utcák ügyét szerető megfontolással kell kézbe venni. Lehetetlen továbbra is tűrni, hogy utakat a leg­nagyobb forgalmi időszakban, legtöbbnyire ötlet­szerűen építsenek, idejét múlta, elavult módsze­rekkel; hogy utcákat elkészültük után több ízben, sorozato­san egymásután újra megbolygassanak. Hányszor kívántuk már az egyes intézmények (gáz, elektro­mos, vízmű, posta, telefon stb.) harmonikus együtt­működését. Ezt a kérdést gyökeresen kell meg­oldani. Bár a tisztaság óriási lépésekkel haladt előre, bár a közvilágítás is mindjobban fejlődik: e téren még sok tennivaló van. Fürdővárosnak nevezzük Budapestet. De hogy ezt joggal tehessiik, még sok tennivaló van. Az idei nyár feltárta a hiányokat. A Duna jobb- és balpart­ján elterülő város lakói a Duna hűs habjaiban, für­dők híján, nem nyerhettek enyhülést, igaz, hogy nem nevezhetném eminensen városi feladatnak a Duna-uszodák létesítését, erre a magántőke inkább hivatott, de itt egy zokszóval kell odakiáltanom a város vezetőségének: miért engedi a Kelenföldi villanyostelep sok ezer köbméter hűtővizét, melyet a Dunából vesz s mely 35 fokra felmelegszik, vissza- ömleni a Dunába!? S miért nem foglalkozott a már 6—7 évvel ezelőtt benyújtott indítványommal, högy ott egy egyszerű, egészséges strandfürdőt létesít­sen a téli kikötő vizével is kapcsolatosan!? Itt na­ponta ezrek és ezrek üdülhetnének, oly csekély költség mellett, hogy áldás lenne a kevésbbé tehe­tős lakosságra nézve s Budapesten tudvalevőleg ezek képezik a nagyobb részt. Gyermek-játszótereket, parkokat kell minél na­gyobb számban létesíteni. A Duna jobboldaláról — mert a szelek 90%-a 1X1 próba meggyőzi Önt, hogy a DERBY MUNKARUHA utolérhetetlen árban és minőségben ! Kérjen ajánlatot! „DERBY“ MUNKARUHAÜZEM: Budapest, VII., Síp-utca 16-18. sz. Telefon: lózsef 365-48 Wesselényl-utca sarok, egy perc a Rákóczi úttól, autóbusz megállóhely. Tulajdonos SACHS CIPÓT, a Gutmann J. és Társa cégnek 30 évig volt főnöke. nyugatról jő —-a malmokat és gyárakat, amelyek az uralkodó szélirány mellett a város levegőjét meg­fertőzik, át kell telepíteni. A főváros muzeális kincseinek összegyűjtése igen becses anyaguknak, valamint a jelenleg ládákban elhelyezett anyagnak napfényre való hozatala s hozzáférhetővé tétele fővárosi múzeum létesítésével elsőrendű kultúrfeladat. Ennyiben tudom hamarjában összefoglalni azt az anyagot, amit programúinak gondolok, s hogy mindez megvalósítható legyen, megértéssel és szeretettel vetélkedjünk egymással a munkában. B ACZO ANDOR oki. mérnök, vas- és vasbetontervező Budapest, VIII., Bérkocsis-u. 17. Műterem Telefon: József 361-15, József 344-19. ADDRESSOGRAPH MULTIGRAPH Képviselet: Addressogr. & Mult. Co. V., Gróf Tisza István-utca 22. Telefon : T. 230-86. amerikai címírógép amerikai sokszorosító és házinyomdagépek BEKE PÉTER PÁL HEGEDŰK — LANTOK — GITÁROK GORDONKÁK — NAGVBŐGŐK Budapest, Vili., Dobozi-utca 31. szám. (Saját házában.) Speciális műterem művészi kidolgozású és' luxus-hangszerekben. Eladás nagyban és kicsinyben. A központi melegvízellátás gázkészülékekkel a legkényelmesebb és legtakarékosabb Prof. JUNKERS ÖNMŰKÖDŐ ÁTFOLYÓ VÍZMELEGÍTŐI (autogeizer) ilyen célra a legmegbízhatóbb és a legmegfelelőbb legelsőrendű minőségű ké­szülékek. Minden szerelőnél kaphatók. Gyár: JUNKERS & C°- DESSAU Felvilágosítással szolgál a vezérképviselet: Ungár László, Budapest, VII., Damjanich u. 26 b. Telefon : József 419-72.

Next

/
Oldalképek
Tartalom