Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-29 / 35. szám
4 Független Budapest 1928. augusztus 29. I Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul üli:; „Mindenütt több a park és a sétatér, mint Budapesten.“ Molnár László főtanácsos beszámol a „Független Budapestének külföldi útján szerzett tapasztalatairól. Molnár László. A főváros főtiszt viselői közül voltak többen, akik nem üdülésre, hanem tanulmányutakra használták tel nyári szabadságukat s így a pihenésre szánt időt is a munkának szentelték. Ezek közé tartozik Molnár László műszaki főtanácsos, a III. ügyosztály helyettes vezetője is, aki Rüde Károly kertészeti igazgatóval beutazta Északeurópát s az ottani nagyvárosok közmüveit, nyilvános kertjeit, parkjait és sétatereit tanulmányozta. Molnár László tanácsnokhelyettes a napokban tért haza messzi útjáról, melynek eredményéről, tapasztalatairól elsőnek a Független Budapestben számol be. Nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: Nyári szabadságom egy részét hasznos célokra kívántam felhasználni s ezért Rüde Károly kertészeti igazgató barátommal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk az északi országok városait. Én különösen a közművek tanulmányozására akartam időmet szentelni, mig a kertészeti igazgató természetesen az ő ügykörébe tartozó intézmények érdekelték elsősorban. Több hétig tartó útunkró! gazdag tapasztalatokkal érkeztünk haza s most dolgozzuk fel hatalmas jegyzeteinket és a külföldi városokban beszerzett ismertetéseket. Bejártuk többek között Stockholmot, Oslót, Koppenhágát, Hamburgot, Berlint és még egy sereg nagyobb északi és németországi várost. Mindenütt azt tapasztalhattuk, hogy sokkal többet áldoznak parkokra, mint nálunk, a legkisebb városban is több hatalmas park, számos díszes sétatér van. A Skandináv államokban virágok helyett inkább díszfákat és bokrokat ültetnek a hatalmas pázsitágyak mellé. A közönség is védi a növényeket, nem úgy, mint nálunk. Ott nem kell parkőrök százait beállítani, hogy a virágokat és pázsitot megvédjék a suhúneok pusztításától. Stockholmban például, ahol sokkal több s összehasonlíthatatlanul nagyobb kiterjedésű park és sétány van, mint Budapesten, csak 20 őr van, de ezek egyenruhás, délceg emberek s nem topron- gyos öregek, mint nálunk. Nagy gondot fordítanak ezekben a városokban a gyermekjátszóterekre. Minden harmadik utcánál van egy tér, s minden téren homokos és pázsitos játszótér. A játszótér közepén nagy vízmedence van, ahol melegebb időben a gyermekek egész serege lubickol, de persze ki van függesztve egy tábla, hogy a medence használata csak a szülők veszélyére történhetik. Sok játszószer is van a tereken, amiről szintén a város gondoskodik. Ahol az időjárás nagyon változó s meglehetős sűrűn esik, nem kell félteni a gyermekeket a megázástól, mert a tereken a hatóság gondoskodik fedett helyről is, ahová a közönség az eső .elől menekülhet. Csak nagyon kevés helyen láttuk a táblát, hogy tilos a fűre lépni, egyébként a gyerekek és a közönség szabadon tartózkodhatik a pázsiton.- Láttunk sok szép rendezett parkot s feltűnt, hogy külföldön a fákat seholsem kerítik körül hir- detéses vasrácsokkal, mint nálunk. Azért a városi fasorok ott is ki vannak téve a pusztulásnak, mert a nagy autóforgalom miatt a benzinfüst sokat árt a növényeknek, így az út- széli fáknak. Azt is hallottuk, hogy az északi városokban két pártra oszlik a közönség a fasorok létesítése körül. Az egyik párt állandóan helyesli és sürgeti a fasorok ültetését, ha arról van szó, hogy azokat nem abban az rucában ültetik, ahol üzlete vagy lakása van az illetőnek. De amint valakinek a boltja vagy a háza előtt fát akarnak ültetni, az egész utca felzúdul és tiltakozik ellene, mert szerintük a fa lombja elsötétíti a lakást s az üzlethelyiséget. E miatt azután állandó harc folyik egy-egy utca lakói és a hatóság között. Rade igazgató különben a látottak alapján most nagy előterjesztést fog a tanácshoz benyújtani a parkok modern rendezése és új sétányok létesítése ügyében. Árverési hiénák alkonya. A főváros véget vet az árverési hiéna-rendszernek. Az adóba elhurcolt lakásberendezési tárgyakért úgyszólván alig folyik be pénz a fővároshoz, mert a mai rendszer csak arra jó, hogy az adóst tönkretegye és a hiénát gazdagítsa. — Üi ötletekkel próbálkoznak az árverések körül. A dologházutcai Gazdasági Hivatalról, jobban mondva a telepén lefolyó árverésekről sok, színes riport jelent már meg a napilapokban. A közönség előtt csak annyiból ismert ez az intézmény, hogy ideírni coljuk a szegényemberek minden megmozgat- ható holmiját, utolsó párnáját is, ha nem tudja az adóját kifizetni. Van ilt mindenféle lakásberendezési tárgy, a legfinomabb szalongarnitúrától a legrozogább ágyig, iroda- és üzletberendezés, és a legkülönfélébb árucikkek, mert ha kereskedő, vagy ipa- i os tartozik az államnak vagy a fővárosnak, nemcsak a lakásberendezését hordják ide a dologházutcai raktárakba, hanem egész boltját és műhelyét is. A legszomorűbb azután az, hogy ezek a holmik sohasem kerülnek többé vissza tulajdonosaik birtokába. A hatóságok kíméletlenül megperdítik a dobot ‘i sok értéktárgy felett és sok drágaság potom pénzért a jól ismert árverési hiénák kezére kerül. Gyönyörű szobaberendezéseket árvereznek e! 50—100 pengőért és értékes szőnyegek kerülnek az árverési hiénák karmai közé olyan áron, amiért csak hulla- dékrongyot lehetne kapni. Ezeken az állapotokon eddig nem lehetett változtatni, mert az árveréseken a hiénákon kívül senki sem vett részt, sőt egy legutóbbi polgármesteri rendelet azt is eltiltotta, hogy az ott foglalatoskodó fő- váiősi alkalmazottak a maguk hasznára árverezzenek egyik vagy másik dobra került tárgyra. Így a hiénák csoportja kjpnkurrensektöl mentesen, egymással összejátszva, legtöbbször közös számlára, nevetséges áron vásárolja össze a tönkretett polgárok minden vagyontárgyát. Az illetékes városházi faktorok eddig vagy nem tudtak, vagy nem akartak tudomást szerezni ezekről a tarthatatlan állapotokról. Most azonban a városházán is felfigyeltek erre a közérdekű kérdésre, s rájöttek arra, hogy clöhh-utóbb segíteni kell az állanotokon és változtatni ezen a hiéna-garázdálkodáson. Rájöttek ugyanis arra, hogy az árverések mai rendszere nemcsak a polgárok tömegét juttatja koldusbotra. hanem a fővárost s az államot is megkárosítja.^ Azok a lefoglalt tárgyak, amelyek az árverési raktárba kerülnek, olyan potom pénzért kerülnek eladásra, hogy a befolyó jövedelem az adókövetelés egv hányadát sem fedezi, tehát sem az állam, sem a főváros nem kapja így meg követelését, ellenben teljesen tönkrejuttatja azt a polgárt, akitől az adótartozás fejében minden ingóságát elvitték. Ezek a szerencsétlenek pedig csak ritkán jutnak abba a helyzetbe,' 'hegy isméit adófizető alanyokká emelkedjenek. A városházán tehát felvetették az eszmét, hogy megreformálják az árverések rendszerét, mégpedig oly módon, hogy a hiénák garázdálkodásának végei vessenek. Az egyik terv szerint a jelenlegi szóbeli árverések helyett írásbeli versenytárgyalást tartanának. Az árverési csarnokban minden tárgy meg lenne számozva s el lenne látva a becsértéket feltüntető cédulával. Az árveréskor az érdeklődők között blankettákat osztanának szét. amelyre mindenki felírná annak a tárgynak a számát, amelyre árverezni óhajt cs a felkínált árat. A blankettát azután borítékba helyezné, lezárva átadná a végrehajtónak, aki a felbontott ajánlatok alapiján a legtöbbet ígérőnek ítélné a. tárgyakat. Természetesen gondoskodni kellene az árverések nagyobb nyilvánosságáról is. Egy másik lerv szerint értékesebb tlárgyak elárverezése esetén, ha még a minimumot sem ígérik meg, a fővárosnak kellene megvennie a tárgyakat s azokat niabb árveréseken adnák azután el. Ezekről a tervekről folyik most a tárgyalás s mindenesetre örvendetes volna, ha az illetékes köröknek sikerülne olyan megoldást találni, amely véget vet az adótartozások fejében lefoglalt értékek elherdálásának. Budapest, V. bér., Vilmos császár-úf 76, szám. Telefon 62—51. Budapest székesfőváros útjait special-Impregnol-ola- jaíval szabadalmazott eljárás szerint portalanítja. Hikker Gyula Réz-, vasbútor-, sodronyágybetét gyára, Szálloda, kórház és penzió teljes berendezések. Budapest, VII., Holló'utca 3. szám. Minlaraktár: VII., Dohány-utca G. (Izr. templom mellett.) TELEFON: Gyár: József ^24 — 12. Mintaraktár: József 361 í)7. s ZODY SZILARD R szobrász, művész, tanárképző főiskolai szobrász-tanár Tel.: ]. 2-71. Műterem: Mária Terézia-tér 8. MŰMÁRVÁNY!! >■ ■ . , első magyar műmárványNeunauser dános készítő mester, rabitz- és I1UUIÍUUÜ«,I UUIiUU stuccó munka-vállal kozó Üzem : Budapest, X., Kelemen-u. 21. Tel.: ]. 391-19. I IIIIII■III■IIHT1 SCHWARCZ DEZSŐ, kőfaragó VII., Gizella-út 25. (bejárat Hungária-körútról is). Telefon : (lakás Uka-u. 33.) J. 3^5- >6. Müheiv és telep : Hívó J. 392-35. Mindennemű kőfaragó munkák és síremlékek készítése. Szentessy Mihály Budapest, IX., Márton-utca 9. Telefon: J. 373—92. aszta'os és kárpifosáru gyára ÉPÜLETASZTALOS MUNKÁK ajtók, ablakok, kapuk, kirakatok, üzletberendezések, lakás és irodaberendezések gyártása I. rendű szolid kivitelben HENCZ KÁLMÁN IX., Erkel-u. 17. Alapítási év 1909. — Telefon: ‘'ózsef 359 — 73. FEHER LÁSZLÓ fakereskedő Budapest, X., Kerepesi-út 25. Telefon : ]. 310—60. NEUMANN ES TARSA fatelítő és faburkolati vállalat Városi iroda: Budapest, IV., Múzeum-kőrút 27. Tel.: J. 361-59. Gyártelep és gyári iroda : VII., Egresi-út 34-, Telefon: J. 392-70. PALAGYI GYULA R.-T. BUDAPEST, VII., ANGOL-UTCA 33. SZÁM. Iskolák, kórházak, internatusok, szállodák stb. teljes berendezése. Épületasztalosság. TOKÉ GYÖRGY ácsmester és fefőemelési vállalkozó BUDAPEST, VI., HUNGÁRIA-KÖRÚT 79. SZÁM. Telefon: Lipót 975—62. FARKAS LAJOS mérnök Magas-, mély-beton- és vasbeton építési vállalkozó. Budapest, VII., Kolumbus-u. 11/a. Telefon: ]. 396-78. SCHAFFER KAROLY oki. mérnök, vasút-, út-, beton-építési vállalkozó, kövezőmester Budapest, VIII., Aggteleki-u. 17. Telefon : ]. 325-88. AMON ANTAL és FIAI KÖVEZŐMESTEREK, ÚT-, CSATORNA- ÉS BETON- ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK. FÖLDMUNKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA. VliS., Futó-utca 10. Telefon: J. 303-85. Peril Simon első újpesti kövezőmester ÚJPEST, SZABADKAI-UTCA 9. SZÁM Elvállal mindennemű kocka-, terméskő- és keiamitburkólát készítését.
