Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-07-11 / 28. szám
4 Független Budapest 1928 július 11. I Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul !lll::SofhlLVIo. I A földalatti Budapest rejtelmei. Irta ZAITZ LÁSZLÓ műszaki tanácsos. Hr Zaitz László. A modern városépítésnek a vízvezeték mellett legfontosabb tényezője a helyes elvek szerint megépített csatornahálózat. Mondhatnám kevés kérdés van, amely közelebbről érdekelné a városok lakosságának az egészségét, mint a vízvezeték és a csatornázás. Igaz ugyan, hogy aki a csatornázással kapcsolatos kérdésektől távol áll, közvetlen szemlélet által érzékelhető hatalmas építészeti és mérnöki alkotásoknak hajlandó nagyobb bámulattal adózni. De még ezelőtt sem kétséges, hogy a csatornázás igen magas egészségügyi érdekeket szolgál. A csatornázás főcélja, hogy a város lakosságát a szennyes vizek tömegétől és az abban rejlő fertőzésnek veszedelmétől megóvja. Cikkemben a csatornázás egy különleges fejezetével, a szennyvizek természetével, valamint azok módszeres kezelésével kívánok foglalkozni. Hosszú, évtizedes tapasztalatok és kutatások nyomán, az egyes városok különleges viszonyai szerint a szennyvizek kezelésének olyan gazdag technikája alakult ki, hogy e cikk szűk keretén belül csupán a kérdés körüli főbb elvekre lesz módomban rámutatni. Részletesen szeretném azonban ismertetni a székesfőváros csatornahálózata és szennyvízkezelése körül szerzett gyakorlati tapasztalatokat s lehetőleg egységes képet adni a központi csatornaszivattyútelep jelenleg építés, illetve szerelés alatt álló szennyvíztisztító berendezéséről. A csatornahálózaton lefolyó szennyvíz természeténél, illetve eredeténél fogva tele van mindenféle oldott és oldatlan, szerves és szervetlen anyaggal. A szennyvízben levő, illetve összegyűlendő oldhatatlan anyagok alkotják a csatornaiszapot. Budapest balpartjának összes csatornavizei, vagyis minden egyes lakás elhasznált vízvezetéki vize, a konyha, fürdőszoba mosdóvizei, a klozettek öblítővizei, a gyárak, ipartelepek mosó- és hűtővizei a házicsatornákon, valamint a mellékgyűjtőkön keresztül a Soroksári-út alatt végighúzódó úgynevezett közös főgyűjtőcsatornába ömlenek s itt egyesülve, az Összekötő Vasútihídnál levő csatornázási szivattyútelep iszapkamráján keresztül a gépház szívómedencéjébe kerülnek, ahonnan a szennyvizek a gépházban elhelyezett hatalmas centrifugálszivattyúk segélyével a 2 méter átmérőjű vasnyomócsövön keresztül jutnak a Duna sodrába. Mire a csatornavíz a szivattyútelepre leérkezik, a benne levő anyagok négy részre osztályozhatók: úgymint nehéz, tömő, lebegőanyagok és zsiradékokra. Az első csoportba tartozik minden a vízben oldhatatlan és annál nagyobb fajsúlyú csatornába kerülő anyag, mint aminő homok, föld, kőpor, kövezettörmelék, szén, hamu stb. Ennek mennyisége Budapest balparti részének 800,000 lakosa után évi 4—5,000 m3-nek felel meg. Ezen anyagok egyrésze már a mellék- és főgyűjtőcsatornákban leülepedik, a másik része pedig a nagy víztömeg segélyével a szivattyútelepre sodródik és az ott levő iszapmedencébe rakódik le. A csatornaiszap második csoportjába tartoznak az úgynevezett tömőanyagok, melyek a rácsok réseibe szorulnak és azokat eltömik, úgymint papiros, galy, rongy, bél, továbbá mindenféle konyhahulladék. Ennek az anyagnak a szivattyútelepre lekerülő része a szivattyúkat megelőzőleg elhelyezett szürőrácsokon akad meg, s hogy a rácsok rései el ne tömődjenek, állandóan gondoskodnunk kell a rácsok tisztításáról és a leszedett szemét eltávolításáról. A csatornákba kerülő tömőanyag mennyisége évente cca. 16,000 m3-nek felel meg. A harmadik csoportba tartozó lebegő anyagok, amelyek nem egyebek, mint finoman eloszlott állapotban levő különféle szennyeződések, továbbá a negyedik csoportba tartozó zsiradékok, a centri- fugálszivattyúkon keresztül minden fennakadás nélkül a Dunába továbbíthatók. A csatornavíz szóval magával hozza mindazt a szennyet és hulladékot, amit a kifinomult közízlés a lakásban meg nem tűr és ami a háziszemét kihordás útján el nem távolítható. Bámulatos, hogy mi mindent hoz magával a csa- íornavíz, különösen ha egy nagy zápor alaposán kiöblíti a csatornát. Így például Budapesten kacsát, libát, malacot, élő macskát, farkaskutyát, létrát, pallót, bakamundért, söprűt, a legváltozatosabb touettedarabokat, pénztárcát, sok labdát és bizony eleg — csecsemőt. Minden város csatornázási üzemének legfontosabb feladatai közé tartozik egyrészről a nehéz, leülepedő iszap eltávolítása, tekintettel arra, hogy különben az egész csatornahálózat vizének egészséges keringése megszűnik, másrészről a szivattyúk működésére zavarólag ható tömőanyagoknak szűrőrácsok utján való okszerű eltávolítása. A csatornavíznek ily nagymennyiségű iszaptar talma mellett, ha figyelembe vesszük Budapest mellékcsatornahálózatának kedvezőtlen viszonyait, továbbá a csatornatisztításnak hosszú évtizedeken keresztül való rendszertelen végrehajtását, könnyen érthetővé válik, hogy úgy a 429.000 méter hosszú mellékcsatornahálózat, valamint a 31,000 méter hosszú főgyűjtőcsatornák annyira eliszaposodtak, hogy azok alapos kitisztítását úgy az egészségügyre, valamint a csatornaüzem biztonságára való tekintettel, a legsürgősebb teendőink közé kellett soroznunk. Az eliszaposodáshoz nagymértékben hozzájárult azon körülmény, hogy a Központi Csatornaszivattyútelep több mint 30 éves elavult gépi berendezésével és_ csökkent teljesítőképességű szivattyúival a kis esés és az eliszaposodás következtében amúgy is lassú folyású szennyvizeknek gyorsabb lefolyását nemcsak hogy nem tudták előmozdítani; hanem a gépek kis teljesítménye s az ennek következtében előálló duzzasztás az eliszaposodást még fokozta. A csatornahálózatban ugyanis az évek hosszú során át felhalmozódott iszap egyrésze a lassú folyás következtében lerakodott, idővel kőkeménységűvé vált, ezáltal megszükült a csatornák kereszt- metszete, a lefolyási sebesség még jobban kisebbedéit, s így fokozódott a leülepedési lehetőség. A jelentkező bajok sürgős orvoslása céljából elsősorban a központi telep gőzgépeit a modern kor, igényeinek megfelelő elektromotorral kapcsolt centrifugálszivattyúkkal cseréltük fel. Ezzel előmozdítottuk a szennyvizek gyors és biztos lefolyását s ezáltal meggátoltuk a további eliszaposodást, másrészről pedig gazdaságossá tettük a telep gépüzemét. Az elektrifikálási munkálatok befejezése után azonnal megkezdtük a mellékcsatornahálózat rendszeres tisztítását és hozzáfogtunk az alacsonyan fekvő, tehát a dunaparti, nagykörúti és a közös főgyűjtőcsatornák kitisztításához. A hálózatban való iszaplerakódás mértékére mint jellemzőt megemlítem, hogy 1922-től 1927-ig a tisztítási munkálatokkal kapcsolatban a mellék- és főgyűjtőcsatornákból mintegy 1 millió pengő költséggel 100,000 m3 iszapot emeltünk ki. Az első és alapos kitisztítás után pedig feltétlenül gondoskodnunk kellett az egész csatornahálózat rendszeres karbantartásával a további eliszaposodás meggátlásáról. Főképen arra az ideális állapotra kellett törekednünk, hogy a szennyvíz gyorsan és akadály nélkül a szivattyútelepre folyhasson és a magával ragadott iszapot ne a csatornahálózatba, hanem a szivattyútelep iszapkamrájában rakja le. A csatornatelepre ily módon most már rendszeresen leérkező iszaptömegek helyes kezelése azonban az iszapfogó medence régi berendezése, a helytelenül dimenzionált rácsok és az úgyszólván teljesen hasznavehetetlen, elkopott és rossz iszapkiemelőszerkezet mellett kivihetetlen volt. A régi iszapfogómedencében a csatornavíz szabad folyását az oszlopsorok labirintja gátolta. A medencében túlzott nagy kiterjedésénél fogva a kő, kavics és homokos részeken, tehát az ülepedő anyagokon kívül a lebegő és a könnyen rothadásnak induló szerves alkatrészek is leülepedtek. Ezáltal feleslegesen szaporították az iszaptömeget. Az iszapkezelésre szolgáló ósdi szerkezetű elevátornak csekéiy teljesítménye mellett még az a hátránya is megvolt, hogy minden tisztítás alkalmával az iszapkamra megfelelő oldalát kénytelenek voltunk elzárni és vízteleníteni. Ez a művelet természetesen duzzasztással járt. Modern szerkezetek a vízfolyás és a csatornák normális működésének megzavarása nélkül képesek az iszapot eltávolítani. A régi szemétszűrőrács száraz időben naponta 600—700 kg. úszószemetet tartóztattak fel, míg záporok esetén ez a mennyiség 2,500 kg.-ra is felemelkedett, melynek eltakarítása a legprimitívebb módon, emberi erővel és gereblyével történt. A rács 70 mm. széles ritka hézagain keresztül sok szemét bejutott a szivattyúk szerkezetébe. Ezek a szemétlerakódások csökkentették a szivattyúk teljesítő- képességét, időelőtti kopásokra, rongálásokra és állandó üzemzavarokra adtak alkalmat. Ezeken a bajokon haladéktalanul segítenünk kellett, nemcsak a csatornaüzem biztonságára való tekintettel, hanem az egészségügyi szempontok is parancsolólag követelték, hogy a többi külföldi kultúrváros mintájára Budapesten is a csatorna- iszap lehetőleg egész mennyiségében a Központi Csatornaszivattyútelep kellőkép átalakított iszapfogójában ülepedjék le s onnan megfelelő gépi erővel emeljük ki, az úszórészeket pedig modern rácsok segítségével fogjuk fel s az emberi erő teljes kizárásával távolítsuk el. A létesítendő új szennyvíztisztító-berendezésnél elvben újra a régi mechanikai tisztítórendszert alkalmaztuk, minthogy a székesfőváros szennyvíz- mennyiségének a befogadására olyan hatalmas élővízfolyás, mint a Duna áll rendelkezésre. Vizsgálatok állapították meg különben is, hogy a szennyvíznek a Dunába való beömlése után Budafok táján a Duna vize már épp olyan baktériummentes, mint fent Vácott. Ahol a földmívelésre alkalmas területek kellő kiterjedésben állanak rendelkezésre, mint például Berlinben és Párizsban, ott a szennyvizeknek ez a nagyfelületen való elosztása a földeken történik. Ami az ilyen szennyvizekkel való öntözőgazdaság óriási rentabilitásáról a köztudatban általánosan elterjedt véleményeket illeti, itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy éppen „Berlin 50 éves csatornázása“ című emlékirat részletesen beszámol arról, hogy az öntözőgazdasághoz fűződő vérmes reményeket az eredmény nem igazolta. Az összes európai nagyvárosok között Budapest szennyvíztisztítási módszere volt a legósdibb és kezdetlegesebb. De nem is szabad ezen csodálkoznunk, lm figyelembe vesszük, hogy a telep 35 évvel ezelőtt létesült. A városok fejlődéstörvénye igazolja legjobban azt a kétségtelen igazságot, hogy a kezdeti idők számára alkotott üzemek és közüzemek nem felelhetnek meg a későbbi fejlettség követelményeinek. Sok gondot okoz minden városnak a homokfogókból kikerülő durva csatornaiszap elkezdése, minthogy a benne levő igen csekély organikus anyag s némi zsiradéktartalma miatt is trágyázásra jóformán alkalmatlan. Mindenesetre lakott területeken a csatornaiszapot csupán a benne levő organikus anyagok kirothasz- tása után lehet bármire is felhasználni, mert különben nagyon sokáig fertőző veszedelmet rejt magában. Birminghamben 20 év után kiásott ily iszapnak még mindig penetrans szaga volt. Az egyes városok által a csatornaiszap kezelése körül követett eljárására mint jellemzőket felemlítem, hogy Hamburgban például az iszapból védőtöltéseket készítenek, ahol pedig annak elásására vagy eltüntetésére mód nincs, ott a kellő kiszárítás után szeméttel, tőzeggel vagy szénporral összevegyítik s valamelyik erőtelepnél fűtésre használják fel. Ez a módszer igaz, hogy a leghigiénikusabb, de egyúttal a legköltségesebb is. A tengerparti városoknak külön nyitható fenékkel ellátott iszapszállító hajóik vannak, amelyek segélyével az iszapot a tengerbe süllyesztik. Ez ellen az eljárás ellen is azonban panaszok merültek fel, mert állítólag a csatornaiszap kártékony hatással van a tengerpartokon levő osztrigatelepekre. Mi a külföldi városok sokféle rendszere közül sikerrel csak arra felé tájékozódhattunk, ahol a helyi viszonyok legalább is közelítőleg megegyeztek a székesfőváros csatornahálózatának viszonyaival. A különböző berendezések közül úgy az egyes részletek alapos átgondoltsága, mint a megbízható működés folytán a Hamburgban alkalmazott rendszer nyerte meg legjobban tetszésünket, amelynél a szennyvíz a durva rácson és homokfogón keresztül ömlik a finom rácsszerkezethez. A régi iszapmedence átalakítását az új rendszer szem előtt tartásával úgy kellett megterveznünk, hegy az új berendezés lehetőleg beleilleszkedjék a meglevő építmény kereteibe, hogy a felesleges költségtöbbletet ily módon elkerülhessük. Az építés folyamán legelsősorban is a régi földalatti iszapkamra lejáró házikóját bontottuk le, mely egyúttal a régi serleges iszapkiemelő elevátort is magában foglalta. Azután következett az oszlopsoros, boltozatos iszapkami;a feltárása s a régi portlandcement- habarcsba rakott téglafalazat kirobbantása. Célszerűségi szempontok szóltak a mellett, hogy az iszapkamrák megépítését két részletben hajtottuk végre, mikor is az egyik rész megépítése és üzembehelyezése után a másik rész építési munkálatait végeztük el. Az iszapkezelőépületnek, valamint a gépi szerelései annyira előrehaladott állapotban vannak, hogy az egész szennyvíztisztítóberendezés az ősz folyamán átadható lesz rendeltetésének. A berendezés üzembeállításával egyrészt meg fog szűnni a Dunának éppen a kereskedelmi kikötő bejárata előtt a durvább úszórészekkel való állandó elszennyeződése, másrészt a székesfőváros csatornahálózatának jelenleg kedvezőtlen viszonyait a berendezés nagymértékben meg fogja javítani. Tekintettel arra, hogy a berendezés megtervezését igen beható külföldi adatgyűjtés után hajtottuk csak végre s figyelembe vettük a jelenleg ezen a téren működésben levő legtökéletesebb szerkezeteket, ez a közegészségügyi szempontból annyira fontos új közmű a székesfőváros egyéb mintaintézményeihez, külföldi viszonylatban is, méltóan fog sorakozni. ■Mill TEJ is Ni a legmegbízhatóbb 1 SOPRON-, GYŐR- és VASMEGYEI TEJGAZDASÁGI R.-T. Központi üzem és irodák : I.; Fehérvári-út 33-35. Telefon: I. 305-31. és 1.428-01. tisztít szárazon kosztümöket, öltönyöket, felöltőket, fest minta szerint mindenféle ruhaneműt. Tisztviselőknek nagy kedvezmény! Telefonhívásra minden tételért elküldünk» Gyár: VII., Thököly-út 33. Telefon: ]. 394-41 és]. 446-72.
