Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-07-11 / 28. szám

Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő, Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Tizenötezer gyerek, tizenötezer vézna, sápadt pesti kisgyerek fog idén nyaralni a főváros jóvoltából, tizenöt­ezer kis élet erősödik meg a Balaton partján vagy az ország más pontján. Ez a szám, ez a tizenötezer nyaraló gyerek új fejezet Budapest szociális munkájában. Amikor egy pillanatra megállunk ennél az eseménynél, akkor azért tesszük ezt, mert a szociálpolitika útján végre elérkeztünk oda, hogy komoly dolgot végzünk, nemcsak mutat­ványos játékot, mint azelőtt. A pesti városháza megkezdi azt az utat, amely a nemzetmentés felé vezet. Nem haladhatunk el szó nélkül az ilyen esemény mellett. A gyermekvédelem terén még sokat, nagyon sokat kell fejlődnünk, de ez a tizenötezres szám már biztat, már re­ményt csillogtat előttünk és eljön talán egyszer az az idő, amikor Budapest felsorakozhatik Bécs mellé, ahol a „mindent 'a gyermekért“ elve már régóta győzött. Amerika és Anglia a gyermekvédelem klasz- szikus hazája. A nagy amerikai köztársaság­nak a gyermek a koronázatlan királya, ő az uralkodó (sokszor a zsarnok is egyben), a gyer­mek halad a társadalom gondoskodásának élén. Az európai nagy nyugati államok gyermek­mentési munkájának utolsó hullámverése érke­zett el hozzánk és reméljük, hogy Budapest rövidesen átveszi ezen a téren is azt a tempót, amelyet a kultúra és civilizáció parancsa diktál. De nemcsak a kultúra meg civilizáció paran­csolja nálunk azt, hogy mentsük meg gyerme­keinket, hanem a nemzet és főváros leg­egyénibb, legönzőbb érdeke is. A főváros népe­sedési statisztikája állandóan rosszabbodik: Budapesten nem divat a gyerek. A magyar anyákról Deák Ferenc azt mondta még, hogy évenkint csak egyszer szülnek! hol vannak ezek az idők, hová lettek ezek a magyar anyák? A mai anya bárba jár tán­colni, a korzóra flörtölni s így nem ér rá szülni, vagy pedig hivatalba, gyárba jár dolgozni s akkor még kevésbbé ér rá olyan luxuscikket termelni, mint amilyen a gyermek. A statiszti­kával nem lehet pörbe szállni, nem lehet szemér- metesen letagadni a szomorú igazságokat, a statisztika szomorú adatai ellen harcolni csak egy módon tudunk: ha megvédjük és életképe­sebbé tesszük azt a nemzedéket, amely mégis megszületett, ha meg tudjuk tartani azokat a gyermekeket, akikre a jövendő Magyarország minden terhe, minden munkája vár. óriási feladatok várnak ebben a gyermek­mentési munkában Budapestre. A magyar fő­város az ország lakosságának egy nyolcad- részét teszi ki, természetes szaporodása azon­ban messze elmarad az országos átlagtól. Itt nehezebben élnek az emberek, sósabbak a köny- nyeik, zokogóbb a sírásuk. Nem lokális jelen­ség ez, így van ez minden nagyvárosban és éppen ezért vár fokozottabb munka a városokra. Bécs városa rendkívül fejlett szociális érzékkel gondoskodik a gyermekekről és ha arra a sok mulasztásra gondolunk, amely a magyar fő­várost terheli ezen a téren, úgy elszorul a szí­vünk. Mi még a kezdet kezdetén vagyunk, mi még nem tudtuk teljes mértékben átérezni, mit jelent a gyermek s éppen ezért mozdul meg hangosabban a szívünk, amikor arra gondolunk, hogy ebben az évben már tizenötezer pesti gyer­meket tud nyaraltatni a főváros. Tudjuk: nem tizenötezret, de ötvenezret kel­lene nyaraltatnunk. Tudjuk, hogy nemcsak nyár van, hanem ősz is, tél is, meg tavasz is, amikor a magyar virágoskertnek ezekkel a kis palántái­val senkisem törődik és tudjuk, hogy sehol a világon nincs nagyobb nincstelenség, nincs job­ban rászorulva a gyerek a védelemre, gondo­zásra, mint éppen nálunk. A pesti szülő gyer­meke árvább, mint a bécsi árvagyerek, mert hiába vannak szerető szülei, nem tudnak gon­doskodni gyerekükről, nincs meg az a falat kenyér, az a pohár tej, amely életet, erőt adna annak a kis magyarnak, aki senyved, pusztul és fogy, egyre fogy. Az egyke és az egyse millió és millió gyermeket öl meg a vidéken, erről hasábokat, sőt könyveket írnak, de azt, hogy Budapesten mennyi életet pusztít el ez a szörnyű betegség, arról nem cikkeznek, mert a pesti gyerek gazdátlan, a pesti gyerek szinte üldö­zött vad. A legutóbbi közgyűlés egyhangúan elfogadta az ügyosztályok szaporításáról szóló tanácsi előterjesz­tést. Ennek következtében a határozatot közvetlen a közgyűlés utáni napon felküldték a belügyminiszté­riumba s most a városházán izgatottan várják a mi­niszter döntését. Az izgalom a miatt lett úrrá a tiszt­viselőkön, mert teljességgel bizonytalan, vájjon a miniszter hozzájárul-e a határozatnak rögtöni végre­hajtásához, vagy pedig összekapcsolja ezt az ad­minisztrációs kérdést az új fővárosi törvénnyel? Különböző hírek keltek szárnyra az új ügyosztá­lyok felállításának időpontját illetően. A miniszter már a főváros előzetes érdeklődésére ígéretet tett, hogy az új ügyosztályok felállításához hozzájárul. De ekkor időpontról még szó sem volt. A városházán pedig szeretnék minél előbb, lehetőleg kora ősszel keresztülvinni az adminisztráció reformját s meg­ejteni az azzal kapcsolatos választásokat. Üjabban azonban azt híresztelik, hogy a belügyminiszter csak az esetben hagyja most jóvá a közgyűlési határozatot, ha az új fővárosi törvény elkészülése — amint arra már legutóbbi számunkban rámutattunk — késedelmet szenved. Viszont ha ősszel csakugyan sor kerül a fővárosi Várospolitikai körökben változatlanul élénk az érdek­lődés a fővárosi törvény sorsát illetően. A Független Budapest múlt heti cikkével minden oldalon egyet­értenek, mert tény, hogy soha olyan bizonytalanság nem volt a törvénnyel kápcsolcstbait, mint jelenleg. Maga a kormány van a legnagyobb bizonytalanság­ban a felől, mitévő legyei’ ezzel a megoldhatatlannak látszó problémával. Az ügy elintézésének nehéz volta kényszeríti a kormányt a folytonos halogatásra, mert nem tudja, elhatározni magát a fővárosi törvény alapos reformjára. Az elmúlt héien azonban mégis történt valami, ami _ bár távol esik a fővárosi törvénytől — mégis kapcsolatba hozható a kérdés sorsával. A belügy­miniszter elkészítette ai vidéki törvényhatóságok, jobban mondva a vidéki közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot. Mindig nagy találgatás folyt, vájjon ez a javaslat, vagy a fővárosi törvény revíziója kerül-e eiébb a parlament elé. Mindkét eset nehéz dió volt a miniszter számára, mert radikális terveivel szemben ott találta az autonómiák ellenállásának egységes frontját. A magyar társadalom nem tudja elvégezni azt a feladatot, amely reá várna ezen a téren, az államnak és a fővárosnak kell itt cselekednie. Elsősorban a fővárosnak. Ez a tizenötezres szám azt mutatja, hogy a főváros megérezte azt a nagy felelősséget, amelyet a gyermek ró reája. hisszük, hogy az út, amelyen elindult a fő­város, messzire vezet még, hisszük, hogy a tempó gyorsabb lesz, mert az az autó, amely a mav-i.-ar kultúra haladását jelenti, nem marad­hat el a másik „négy autó“ mögött, amely közös erővel üldözőbe vett bennünket. törvény revíziójára, úgy az ügyosztályszaporításról csak a törvény fog intézkedni s ezt a határozatot a miniszter a készülő törvényes intézkedésekre való utalással jóváhagyás nélküi fogja visszaküldeni a városházára. • A belügyminiszter ugyanis, igen helyesen, nem akarja rövid idő alatt kétszeres választás szenvedé­seinek alávetni az új tanácsnokokat. Mert, ha most felállítanák az új ügyosztályokat és megválasztanák az új tanácsnokokat, a fővárosi törvény revíziójával kapcsolatban ezeket újra általános tisztújítás alá kel­lene venni. Már pedig ennek semmi értelme sem volna. Ezért tehát az ügyosztályok szaporítása most ősszel csak akkor történik meg, ha az új tör­vény előkészítése hosszabb időre eltolódik. Tekintve, hogy a törvény körül a helyzet teljesen bizonytalan, épp ilyen bizonytalan az új ügyosztályok felállításá­nak időpontja is. Egyébként a polgármester most léptette elő fő­jegyzőkké Unger Ferenc és Vigyázó Géza tanács­jegyzőket, akik a behelyettesített elöljárók megürülő helyét foglalták el. Egyidejűleg Szendy Károly_ fő­jegyző, a közegészségügyi ügyosztály kiváló főtiszt- viselője is elsőosztályú főjegyzővé lépett elő. Most azután, mint a tények mutatják, mégis a var­megyéi javaslat előzte meg a fővárosit.^ A tervezet itt fekszik előttünk s ebből következ­tetni lehet arra is, miként akarja a kormány a fővá­rosi törvényi'eviziót végrehajtani. Mert beavatott köreik úgy tudják, hogy ez a két törvény egy kapta­fán készül, nagy vonásokban mindkét törvény egyezni fog, csak épp a számok fognak különbözni s néhány kisebb jelentőségű módosításban fog eltérni a fővárosi tör­vény a vármegyeitől. , A beterjesztett vártnegyei javaslat áttekintésénél megállapíthatjuk, hogy a kormány tényleg komolyan szándékszik végrehajtani azokat a gyökeres intéz­kedéseket, amelyekről a fővárosi törvénnyel kapcso­latban oly sokszor megemlékeztünk. i Mindenekelőtt megszűnik a tanács, mint önhatalmú testület s helyette a törvényhatósági bizottság tag­jaiból választott kisközgyülés intézné a folyó ügyeket, amint azt már korábban is hiresztelték. Mikor hajtják végre az ügyosztályok szaporítását? Ha az új fővárosi törvény késik, úgy napirendre kerül az ügyosztályszaporítás. — Ha a törvény még az idén tárgyalásra kerül, úgy a törvényben történik intézkedés a közgyűlési határozat értelmében. Milyen úiítások lesznek az új fővárosi törvényben? A fővárosi törvény előfutárja, a vidéki törvényhatósági javaslat a Ház ele került. A vármegyei javaslat alapelvei lesznek irányadók az új fővárosi törvenyné is. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. szív- ÉS ÉRBETEGEKNEK TTJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom