Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-06-27 / 26. szám
megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁQH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr.---------------- mii—mi——~n——— mMiiii Sz erkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31*5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. ► Az utolsó közgyűlés után megkezdődik a nyári szünet: a pihenés ideje. Tízhónapi munka után szétoszlik a közgyűlés, szabadságra megy a városháza tisztviselőinek serege és csendes álomba borul az ósdi épülettömeg, ahol Budapest sorsát intézik. Illik ilyenkor visszatekinteni a szezonra, illik mérleget csinálni az elmúlt esztendő eseményeiről, meg is szoktuk tenni , minden esztendőben. Csak azt nem tudjuk, illik-e ez idén is, illik-e mérleget csinálnunk arról a nagy passzíváról is, amely az idei munkát jellemzi? Talán jobb lenne hallgatni. Jobb lenne nem kutatni, mik az eredményei az elmúlt esztendőnek. Mert dicsekvésre nincs okunk, a tehetetlenségről mérleget csinálni pedig nem szokás. De mégis meg kell néznünk, mit alkotott Budapest székesfőváros szépet, nagyot, mégis vissza kell pillantanunk, mert csak úgy okulhatunk a jövőre, ha a múltat vizsgáljuk. Az elmúlt szezon rendkívül szomorú képet mutat. Haladást nem látunk sehol sem és ha azt kérdezzük, mi nagyot, maradandót alkotott az 1927—28-as közgyűlési esztendőben a főváros, úgy csak egy szóval felelhetünk: semmit. Az ügyosztályokban éppúgy folyt a munka, mint máskor, csak az eredmény egyenlő a nullával. Ezt az esztendőt kihagyta a munkanapi árból Budapest. Ha azt keressük, mi az oka ennek az eredménytelenségnek, akkor nem kell sokáig keresgélnünk. Egyetlen oka van: az egyenetlen vezetés, a tervnélküliség, a biztos vezető kéz hiánya. Nincs vonalvezetése a főváros munkájának és éppen ezért nincs is látszatja a közgyűlési sokféle akarásnak, tervezgetésnek és jószándéknak. j Nem a jószándék hiánya okozza ezt a siralmas mérleget. A jószándék azonban nem elég: erő és koncepció kell a kivitelhez, ha ez nincs, akkor a legjobb akarat sem ér egy hajítófát. A városháza nagy változások előtt áll, jön az új fővárosi törvéhy, nagy személyi változások is küszöbön állnak és nem volt hajtóerő ebben a várakozásban, amely a megakadt munkát megindította volna. A várakozás éve volt ez. Mindenki várt, egyre várt, a jövőbe nézett és nem a jelen munkájára. A bizonytalanság lett úrrá a városházán, senki se mert nagy célokat maga elé tűzni, mert jön a holnap, a nagy változás s ki tudja, mi lesz akkor? Minden szem a kormány felé tekint, az új fővárosi törvényt várja és ha ez a törvény esetleg csak tíz év múlva készülne el, akkor tíz évig sem történne semmi sem a pesti városházán. Személyi kérdések izgatják az embereket, mindenki a maga egzisztenciájára, érvényesülésére figyel s ez úgy elfoglalja, hogy nem ér rá a nagy közügyekkel foglalkozni. Az elmúlt esztendő megmutatja, hogyan nem szabad dolgozni. Ez a negatívum az egyetlen pozitívum a városháza idei mérlegében. Az új fővárosi törvény tervezői részére is nagyszerű tanulság ez az elmúlt év, amelynek konzekvenciáit le kell vonniok a törvény alkotásánál. Szabad levegőt, szabad utat kell nyitnia a törvénynek az alkotó munka számára és gondoskodnia kell arról, hogy ez a munka egységes, egy cél irányába törtető és termékeny legyen. Az nem vigasz, hogy annál termékenyebb lesz eseményekben a közgyűlés következő éve. Ez csak természetes folyománya annak, hogy ebben a szezonban semmit sem intézett el a városháza, mindent a jövőre hagyott. Jövő évre maradt az üzemek dolga, az ügyosztályok szaporítása és az adminisztráció újjászervezése, az alpolgármesterek megválasztása és a fővárosi törvény nyomán történő egyéb nagy munka, az elmúlt év a gyámoltalanságé, a tehetetlenségé volt. Egyetlen nagy kérdés volt a közgyűlés előtt: a Talbot-centrálé ügye és ebben a kérdésben sem tudott eredményre jutni a főváros. A Talbot- iigy ma elintézetlenebb, mint valaha volt: a főváros erőt nem tudott mutatni ebben a kérdésben, mert valójában maga sem tudta, mit akar. Wolff Károly híveinek a keresztény pártban mutatkozó jelenségek sok gondot okozijak. Kétségtelen, hogy belső bajok már máskor is voltak a pártban, sokszor kiújultak a személyi ellentétek is, előfordult az is, hogy a különböző felekezetű városatyák ásták ki egymás ellen a csatabárdot, de olyan válság, még nem volt, amelynek annyira mélyreható okai lettek volna, mint a jelenleginek. A Wolff Károly személye ellen irányuló mozgolódások indító rugója a kerületi pártszervezetekben is kereshető, mert a zúgolódó városatyák nem Oldják magukat felszabadítani a kerületek ellenzéki hangulata alól. Az élet nehéz, a gazdasági helyzet sok panaszra ad okot, érthető tehát az ellenzéki hangulat kialakulása. Másrészről pedig az is kényelmetlen helyzetbe hozta a kereszténypárti városatyákat, hogy az új fővárosi törvényre vonatkozó és nyilvánosságra került kormánytervek ügyében a Keresztény Községi Párt vezérkara világos és érthető álláspontját még nem ismertette a nyilvánosság előtt. Ez az „alvó politikai helyzet“ egyre szorosabb gyűrűt von a kormány támogat© Wplff Károly és vezérkara köré. Az elégedetlenkedők úgy érzik, hogy a város- politikai fronton változást kell csinálni, de érzik azt is, hogy ez a változás Wolff Károllyal nagyon nehezen fog menni.' Más támaszkodó pontot keresnek s ezt legjobban Friedrich Istvánban vélik feltalálni, mert köztudomású, hogy amikor a kormány valamelyik intézkedése ellen kellett felszólalni, a kereszténypárti szónok minden esetben Friedrich hívei közül került ki, a többi csoport csak csendben statisztált. Friedrich személyének előtérbe nyomulása gondolkodóba ejtette Wolff Károly szűkebb vezérkarát. Megindult a kulisszákmögötti harc Friedrich ellen, célkitűzéseit helytelen megvilágításba kellett helyezni, hogy mint vezérvetélytárs ne legyen túlságosan veszedelmes. Friedrich nyugodtan fogadta ezt az „akciót“, nem is nyilatkozik róla. Egyik legbizalmasabb híve azonban munkatársunknak így nyilatkozott az ügyről: — Friedrich István már sokkal nehezebb harcokat is megvívott, nem kell félteni őt. Az viszont természetes, hogy az a Friedrich István, aki Magyarországon először választatott az általános titkos választójog alapján, nem szolgálhatja azt a kormánypolitikát, amely a szabadságjogok korlátozása tekintetében még a munkapártot is felülmúlja. — Friedrich, mint városatya, komolyan vette feladatait s ő látja azokat a veszedelmeket, amelyek az autonómiaellenes kormánytervek megvalósulásából származnának. Érthető tehát, ha a És ugyanez a szellem vonult végig az egész év mérlegén: a főváros nem tudja, mit akar, mert nincs akaraterő és határozottság a vezetésben. E nélkül pedig dolgozni, alkotó munkát végezni nem lehet. Itt az aratás, megpendíti a kasza szerte az országban, hogy learassák a termést, amelyet múlt ősszel vetettek. Budapest ebben az évben nem arat, nincs termése, mert nem is vetett. fenyegető veszedelmek ellen védekezni akar a főváros jól felfogott érdekében. Az ő nyílt és bátor állásfoglalása talán nem tetszetős egyikmásik vezérnek, de annál népszerűbb a városatyák és a választók előtt. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a keresztény párt választói nem arra adtak mandátumot a párt tagjainak, hogy szolgai módon kormányparancsokat hajtsanak végre, hanem részben reájuk is bízták a főváros polgárságának érdekvédelmét mindenkivel, tehát a kormánnyal szemben is. — Ha ezt valaki nem akarja belátni, kénytelen lesz a közeljövőben érezni a választók akaratának erősebb megnyilvánulását. Ha tényleg az erők összehasonlítására kerülne sor, nem hinnénk, hogy a demokratikusabb szellemű közéleti férfiak maradnak alul. Ennek a kérdésnek a keresztény pártban is el kell dőlni, — reményeink szerini békésen, — mert Friedrich István nem akar vezérséget, nem keresi az összeütközést, azonban ha ez utóbbi megtörténnék, — biztosíthatjuk az ellene áskálódókat, — a küzdelem elől nem fog kitérni.- Egyszer már nyíltan meg kell mondani, hogy Budapest keresztény választói is mást akarnak, mint ami most az országban és a fővárosban történik. Ezt Friedrich őszintén és kereken hirdeti, szemben az óvatos politikusokkal. Logikus következménye ennek az is, hogy őszre a keresztény pártban tiszta helyzetet kell teremteni, érvényesülnie kell a demokratikus szellemnek (s ezzel az a bizonyos „diktátorság is elintézhető), ha pedig a jelenlegi óvatoskodó politika marad, a .csoportok egymással haragszomrádot játszanak, a párt felőrlődik az apró személyi yagy részlet- kérdések miatt folytatott csetepatékban. Ennek pedig szomorú visszahatása lesz a választásokon. — Véleményünk szerint, ha a Keresztény Községi Párt pozícióját a községi életben meg akarja védeni, azt kell tennie, amit fentebb mondottunk, Meg kell alakítani az erős ellenzéki frontot minden autonómiaellenes törekvéssel szemben. Ezt a frontot s általában a változást meg kell őszre csinálni és meg fogjuk csinálni: ha lehet Wolff Károllyal együtt, de ha kell Wolff Károly nélkül is. „Friedrich nem keresi az összecsapást Wolffal, de ha megtörténik, nem tér ki előle.“ A keresztény pártban őszre új szellemnek kell érvényesülnie, máskülönben a párt felőrlődik. — Eriedrichék programmja: frontalakítás a kormány autonómiaellenes törekvései ellen, demokratikus közszelleni, ha lehet Wolffal, ha kell Wolff nélkül. — Elvi okok miatt bomlik a keresztény párt. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyégyintézet, nap Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. és légfürdők.
