Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-06-06 / 23. szám
XXII!. évfolyam 23. szám 1928. június 6. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 34 pengd. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára fiO fillér. Főszerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAV GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45.476. Az útépítés jelentősége ma más, mint azelőtt volt. És különösen egészen más egy nagyváros útjainak jelentősége ma, mint volt — mondjuk — húsz- harminc évvel ezelőtt. Az automobil és a motor felforgatta a világ eddigi rendjét. A fiatal huszadik század csodálatos technikai fejlődése a közlekedés terén produkálta a legváratlanabb eredményeket (és produkálja még egyre, napról-napra, példa erre az új rakétamotor) és ennek a fejlődésnek eredményei elől nem zárkózhatik el senki sem, ha élni akar és haladni. Budapest közlekedése nagyon nagyot változott az utolsó évek során, de még nagyobb változás vár reánk ezen a téren és erre a nagy átalakulásra fel kell készülnünk. A sarkon álló közlekedési rendőrrel nincs elintézve a közlekedési problémák tömege, ez a rendőr csak szimbólum, amely arra figyelmeztet bennünket: vigyázzunk, mert a közlekedési kérdés egyike a legfőbb problémáknak, amelynek mikéntvaló megoldásától függ a város egész jövője, fejlődésének és eljövendő nagyságának létkérdése. A külföldi nagy metropolisokhoz képest Budapest még kisváros. De olyan kisváros, amely már bontogatja szárnyait, már sikerül itt-ott a magasba lendülnie s csak némi jóakarat kell ahhoz, hogy állandóan fenn szárnyaljon a nagyvilág egének horizontján. Budapestnek minden lehetősége megvan arra, hogy Közép- Európa vezető fővárosává avanzsáljon, de hogy azzá lehessen, mindenekelőtt a közlekedési kérdéseket kell megoldania, mert ezek determinálják a város jövőjét. Aki figyeli a főváros életének különböző megnyilvánulásait, annak figyelmét nem kerülhette el, hogy Budapest különösen a külső részeken fejlődik egyre hatalmasabb arányokban. így például a legutóbbi években óriási fejlődésnek indult a budai oldal és ennek az oldalnak is azok a külső perifériái, amelyek egészen távolesnek a főváros középpontjától. Ennek a fejlődésnek magyarázata a közlekedés változásaiban rejlik és természetes velejárója annak a ténynek, hogy ma már nincs távolság, mert a motor új világrendet hozott magával. Ahol azelőtt kecskék legelésztek és szántóvetők dolgoztak, villatelepek nőnek ki a földből, és míg a centrumban alig-alig építkeznek, addig a családi házak százai meg ezrei támadnak máról holnapra. A lakásprobléma megoldása az lesz, hogy az emberek a városon kívül fognak lakni és csak dolgozni jönnek be, s hogy ez a fejlődés nem a fantázia szüleménye, azt bizonyítják Európa és Amerika nagy metropolisai, amelyekben ez a fejlődési folyamat már régebben megindult. Budapest közlekedése rossz, sőt még ennél is rosszabb. Az autóbusznak kellene megoldania ezt a nagy problémát, de az autóbusz késik, érthetetlen módon húzódik ez az ügy, mintha valami mellékes, jelentéktelen dologról volna szó. De van a közlekedési problémának egy — még az autobuszkérdésnél is nagyobb fontosságú — fejezete és ez az utak kérdése. Mint ismeretes, Amerikában minden ötödik emberre — csecsemőket és aggastyánokat is beleértve — jut egy automobil. Mi még itt nem tartunk, de csak még nem. Az amerikai munkás reggel beül a kocsijába, berepül a városba, dolgozik és este megint kiutazik a házába, amely a várostól húsz-harminc kilométernyire van. Ez a fejlődés nálunk is elkerülhetetlen és ezért fontosabb mindennél az utak kérdése, mivel a közlekedésnek ez a hihetetlenül megnagyobbodott fontossága döntő jelentőségű a világ versenyében. Életképesség dolgában az az ország és az a város fog győzni, amelynek jobb a közlekedése, amelynek jobbak az útjai. A főváros felismerte az útépítési kérdés , jelentőségét és nemsokára megkezdi útépítési ; programmjának első részletét. Sajnos, anyagi kérdések útját állják annak, hogy ez az útépítési hadjárat már az első tervezésnél a győzelem biztos reménységét hordja magában: a kezdődő útépítés nem lesz, nem lehet olyan nagyarányú és nagyvonalú, mint amilyennek szeretnénk. Az útépítést nem a mának, hanem a holnapnak tervezzük, ami azt is jelenti egyebek közt, hogy nemcsak azt kell megcsinálni, aminek a hiányát már most is súlyosan érezzük, hanem azt is, amit a fantáziánk diktál. Az útépítésnek nem szabad a fejlődés után cammognia, hanem meg kell azt előznie, irányt kell adnia a város fejlődésének és lehetőséget nyújtani a még csak ezután bekövetkező, még csak sejtésekben élő haladásnak. ; A főváros útépítési munkájának kezdetén ; örömmel nézünk a jövőbe. Sok, nagyon sok tennivaló van ezen a téren s hisszük, hogy a városháza modern gondolkozásé útépítési szakértői mindazt meg is teszik, amit tőlük a magyar főváros jövője megkíván. Hivatott, tehetséges és dolgos kezekben van az útépítés ügye a pesti városházán, s nem a vezetőkön fog múlni, ha nem alkothatják a legszebbet, a legjobbat, a leghasznosabbat. Ha az anyagi kérdést is sikerül úgy megoldania a fővárosnak, mint a személyi munka kérdését, akkor mi sem állja útját annak, hogy Budapest azzá legyen, amivé lennie kell: Közép-Európa legfőbb centrumává, ahová könnyen jut el mindenfelől az idegen és ahová örömmel megy, mert jók az útjai, jobbak, mint máshol. Ha Budapestnek jók az útjai, akkor Budapest — jó úton van. Az 1929-32. évi költégvetésekben oldják meg a fővárosi űtproblémát. Scitovszky belügyminiszter tanácsára három évre osztják el az utak rendbehozatalához szükséges összeget, mert a pénzügyminiszter nem engedélyezi az útburkolási kölcsönt. Amikor a főváros pénzügyi bizottságában a száz új autobuszkocsi megrendeléséről tárgyaltak, minden oldalon nagy aggodalommal beszéltek az auto- buszközlekedés problémájának megoldásáról a miatt, hogy a fővárosi utak rendkívül rossz állapotban vannak. Már akkoriban komoly tárgyalások indultak meg egy nagyobb kölcsön felvételéről, abból a célból, hogy ezzel a pénzzel a fővárosi utakat alkalmasakká tegyék az autobuszközlekedés lebonyolítására. Ezt az úgynevezett útburkolási kölcsönt azonban Búd János pénzügyminiszter éles ellenzése miatt nem lehetett fölvenni és ezzel egyelőre a fővárosi utak megjavításának ügyét is el kellett ejteni. A Független Budapest munkatársa erről a kérdésről olyan információkat kapott, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a fővárosi utak rendbehozatalának ügye már a legközelebbi jövőben komoly stádiumba kerül. Arról van szó ugyanis, hogy az egységes községi polgári párt vezetőségének kezdeményezésére a fővárosi útprobléma ismét az aktualitások közé kerül. A párt vezetősége most nagyszabású útépítési programra kidolgozását szorgalmazza és már konkrét tárgyalások indultak meg az útprobléma megoldásának pénzügyi fedezetéről is. Teljesen beavatott helyről szerzett értesülésünk szerint a fővárosi utak rendbehozatalához szükséges összeget a kormány ellenzése miatt nem kölcsötn- képen szerzik meg, hanem költségvetési előirányzat formájában veszik, igénybe. Minthogy pedig ennek a kérdésnek a megoldásához nagyobb összegre van szükség, nem egy esztendőre tervezik a végrehajtást. Ebben az ügyben az illetékes tényezők már megkérdezték Scitovszky Béla belügyminisztert is, aki azt a tanácsot adta, hogy az utak rendbehozatalához szükséges összeget három évre elosztva vegyék fel a főváros költségvetésébe. Eszerint az útburkolás céljaihoz szükséges összeget — annak pontos megállapítása után — három egyenlő részletben az 1929—32. évi fővárosi költségvetésekbe illesztik be. Ezalatt a három év alatt az utak rendbehozatalával párhuzamosan fogja a főváros fejleszteni az autobuszközlekedést is és ugyancsak ezalatt az idő alatt akarják dűlőre juttatni a földalatti gyorsvasút tervét is. A városházi beavatottak szerint a legközelebbi öt esztendőben példátlanul nagyarányú fejlődés várható Budapest közlekedésügyében. Szombaton dönt a kereskedelmi miniszter a mérnöki munkáról szóló rendeletről, amely egységes frontba állította a fővárosi iparosokat. Eredménytelenek maradtak a közvetítő tárgyalások. — Megmozdultak az országos és a fővárosi községi pártok is az iparosság védelmére. — Június 9-én még egy utolsó ankét előzi meg a döntést. A fővárosi iparosokat rendkívül közelről érdeklő kérdés keriii megvitatásra szombaton a kereskedelmi minisztériumban. Az egész országban óriási felzúdulást váltott ki az a rendelettervezet, amelyet a Mérnöki Kamara dolgozott ki a mérnökök számára fenntartott munkakörről. Ez a rendelettervezet az egész magyar iparnak olyan nagy ellenszegülésével találkozott, hogy a kereskedelmi minisztérium közvetítő tárgyalások megindítását látta szükségesnek. A kereskedelmi minisztérium a budapesti kereskedelmi és iparkamarát bízta meg azzal, hogy az érdekképviseletek között közvetítsen. Bittner János alelnök heteken át tárgyalt a különbözői iparágak képviselőivel, anélkül azonban, hogy bármiféle közeledést lehetett volna létrehozni. Az egész ipar egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mérnöki kamarai rendelettervezet káros, rossz és feltétlenül általános árdrágítást idézne elő. A közvetítések eredménytelensége arra bírta a kereskedelmi kormányzatot, hogy maga vegye kezébe ennek a kérdésnek az elintézését. Úgy határoztak, hogy ankétéi hívnak össze az ellentétek lebonyolítására. A kereskedelmi minisztérium már több ízben volt kénytelen elhalasztani ezt az ankétet, amelynek utolsó terminusául június 9-ét tűzték ki. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek résiére Dr. PAJOR-SANATORIUM Sí Magánklinika! osztályon teljes ellátási dfj napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógy“ helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
