Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-30 / 22. szám
XXIIIí évfolyam, 1928. május 30. 22. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap, Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. reá Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Bizonytalanság ül a városházán. A közgyűléseken nincs érdemleges tárgysorozat, a nagy kérdések egyre húzódnak, eltolódnak, nincs kezdeményezés és nincs lendület a főváros életében, szinte úgy érezzük, hogy megállt a nagy gépezet, amelynek robo- gása, munkát hirdető robaja jelenti az egészséget, a fejlődést. A városháza ma azt a képet mutatja, mintha minden rendben volna már, mintha nem lenne szükség a munkára. Az új fővárosi törvényt várja Budapest. A törvény azonban késik, egyre késik, pedig az új törvény életbelépéséig nem lehet rendes munkát várni a fővárostól. A főváros pártjai még most nem tudják, mi lesz az új. törvényben, a főváros hivatalos vezetőivel még senki sem tárgyalt és a városháza nem tud arról, mit akarnak vele csinálni, nem tudja, hogy akarnak róla, az ő életéről dönteni. A törvény készül a belügyminisztérium valamelyik hivatali szobájában s a városháza most azokat a titkokat lesi, amelyek ebből a hivatalszobából esetleg kiröppennek, hogy megtudja, él-e, hal-e. A városháza nem dolgozik, mert a üelügymininisztériumtól várja az életet, nem pedig attól a munkától, amelyet a közgyűlésnek kellene elvégeznie. Azt olvassuk, hogy az ügyosztályok szaporítása már az őszre marad, a nyári szünet előtt ezt sem intézheti el a közgyűlés. A Talbot-ügy- ben sem hallatja most szavát a főváros. Az adminisztráció átszervezése, az új alpolgármesterek és tanácsnokok választása ugyancsak őszre marad. Itt a tavasz és nemsokára itt a nyár is, a fővárosnak nincs programmja és nincs munkája, Budapest ráér, Budapestnek nem sürgős semmi. . Nem emlékszünk, hogy valaha is ilyen bizonytalan, ilyen cél nélküli lett volna a főváros munkája. Félmegoldások, várakozások és bizonytalan tapogatózások jellemeznek ma mindent, ami a városházán történik. E közben pedig gyűlnek a jövő évi kökségvetést előkészítő adatok s már most megmutatkozik az a sok és szinte elháríthatatlannak látszó nehézség, amely a költségvetés elé tornyosul. A deficit réme már ott sotétlik a láthatáron, a kiadások emelkednek, a bevételek pedig csökkennek: mi lesz, hogy lesz, nem tudja senki sem. De ráérünk, maradjon ez is őszre, hisz akkor úgy se lesz egyéb dolgunk! Hiányzik az irányító kéz a főváros munkájából. Nincs egységes vonal, nincs tervszerűség, nincs előrelátás benne, holott talán soha nagyobb szükség nem volt erre, mint most. Nem tudjuk még, hogy milyen lesz az új fővárosi törvény, de akármilyen lesz, egy bizonyos: az, hogy a mai bizonytalanságnál jobb lesz, mert megindítja a munkát és felszabadítja azt az energiát, amely most fásultságban vész el, mondván: Várjunk, hisz úgy sem tudjuk, mi lesz holnap! Az alpolgármesterek csak féllábbal vannak a városházán. A tanács tagjait is a várakozás izgalma üli meg. És ez a hangulat — természetesen — végigvonul az adminisztráció egész apparátusán, mindenki vár, remél, vagy fél, mindenki a holnap esetleges változásait figyeli és nem a mát, a munkát. Minek főzzünk nagy terveket, miért kezdjünk a komoly munkába, mikor esetleg holnap már más van a helyünkön, vagy mi vagyunk másnak a helyén?! És ugyanígy van a közgyűlés is. Az időközi választások sorsa egészen bizonytalan. Száz- huszonöt városatya mandátuma jár le az évvégén, de a közgyűlés nem tudja, valóban lejárnak-e ezek a mandátumok, vagy pedig meghosszabbítják-e azokat, mint ahogy ezt a lapokban olvassuk, egy egyszakaszos törvény- nyél?! Nem lenne sok célja az időközi választások okozta izgalmaknak, amikor minden valószínűség szerint még a jövő év elején új közgyűlést fog választani a főváros, mégis, ebben a dologban is teljes a bizonytalanság, éppúgy, mint minden egyébben. E sok bizonytalanság közt akad azonban néhány bizonyosság is. Bizonyos az, hogy a kereskedelem haldoklik, hogy az ipar a legteljesebb bukás szélén áll, hogy az öngyilkosságok száma — minden rendelet ellenére —- naprólCsordás Elemér tiszti főorvos megdöbbentő jelen-, tése a főváros korházi viszonyairól általános érdeklődés előterébe állította a a kórházügyet. Ezt az érdeklődést felfokozta Vass József népjóléti miniszter képviselőházi beszéde, amelyben egyrészt köszönetét mondott a fővárosnak a magyar népegészségügy fejlesztése érdekében hozott súlyos áldozataiért, másrészt megállapította egy társadalmi akció megindításának szükségességét abból a célból, hogy a főváros ilyen irányú terheú csökkenthetők legyenek. A népjóléti miniszter rámutatott a bajok orvoslásának egyedüli módjára is, amidőn leszögezte, hogy Magyarország vármegyéi közöl egyedül Pest vármegye az, amely eddig nem teljesítette vármegyei közkórház felállítására vonatkozó kötelezettségét. Vass József népjóléti miniszter parlamenti felszólalásának élénk visszhangja támadt. Preszly Elemér, Pestmegye főispánja nyilatkozatot tett közzé a lapokban és ebben közölte, hogy a vármegye kétezer ágyas kórházat fog felállítani. Minthogy Pestmegye ezt a célt állami segítség nélkül megvalósítani nem tudja, kérdést intéztünk Vass József népjóléti miniszterhez az iránt, hogy az új budapesti közkórház felépítésének ügye komoly stádiumba keriilt-e már? Vass József népjóléti miniszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: Örömmel állapítom meg, hogy a képviselőházi beszédemben bejelentett akciót úgy a sajtó, mint a társadalom minden rétege meA Független Budapest legutóbbi számában közölt cikkünk, amelyben hírt adtunk arról, hogy a főváros és a kormány között a Talbot-centrálé ügyében megszakadtak a tárgyalások, politikai és városházi körökben egyaránt élénk feltűnést keltett. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter ugyanekkor nyilatkozott a Talbot-centrálé körül támadt városházi bonyodalmakról és azt a kijelentést tette, hogy bízik a békés megegyezésben. Egyelőre tehát csak a megegyezés némi reményéről lehet beszélni, bár ennek a reménynek a lehetőségét úgyszólván a minimumra redukálja mindazoknak az érdekelt tényezőknek teljes pesszimizmusa, akik ennek a kérdésnek a részleteibe be vannak avatva. Még a városháza illetékes ügyosztályában sem tagadnapra emelkedik, hogy az adófizető polgárság nem bírja már el a terheket, hogy a behozatal egyre emelkedik, kivitel pedig egyáltalán nincs és a kereskedelmi mérleg passzívája szörnyű arányokban emelkedik. Bizonyos, hogy a főváros népének nincsetiensége soha ekkora nem volt, bizonyos az, hogy a magyar főváros lakos* saga a legszörnyübb időknek néz elébe. De ezek nem fontosak. Ezek a csekély bizonyosságok eltörpülnek, ezekkel nem érdemes törődni. Fontos egyedül a politika és a személyi kérdések dolga. A többi nem. legen felkarolta. Ami a kérdés érelemét illeti, erre vonatkozóan nagyjelentőségű Pestmegye állásfoglalása, amelyet Preszly főispán juttatott kifejezésre akkor, amidőn kétezer ágyas kórház felépítését jelentette be. Annyi bizonyos, hogy ezt az építkezést Pestmegye minden állami segítség nélkül nem tudja végrehajtani. Az építkezés pénzügyi fedezetéről már folynak a konkrét tárgyalások és én bizonyosra veszem, hogy sikerül ezt a fontos és sürgősen megoldandó problémát dűlőre juttatni. A népjóléti miniszternek ez a bejelentése osztatlan örömet fog kelteni mindenfelé. A pestmegyei kórház felépítése ugyanis nemcsak nagy terhektől szabadítja meg a főváros adózó közönségét, hanem egyben erőteljesen meg fogja javítani a budapesti kórházi viszonyokat is. A Független Budapest munkatársa érdeklődött a Rókus-kórház elhelyezésének problémájáról is. Beavatott kormánykörökben úgy informálták a Független Budapest munkatársát, hogy a kormány részéről erősen sürgetik a Rókus- kórház kitelepítését és új fővárosi gyiijtökórház létesítését. Ebben az ügyben is beható tárgyalások vannak folyamatban, sőt már ki is jelölték az új Rókus helyét is. Hír szerint az új budapesti gyüjtőkórházat a Tisza Kálmán-iéren fogják felépíteni. ják, hogy a főváros és a kormány között kötendő megállapodás körül súlyos nehézségek vannak, amelyek — legalább is ezidőszerint —- kiküszöbölhe- tetleneknek látszanak. Mint a Független Budapest legutóbbi számában megírtuk: két súlyos nehézséggel kell számolni. Az egyik nehézség az, hogy a Talbot-centrálé a szakértők számításai szerint nem fog tudni annyi áramot termelni, amennyire a fővárosnak szüksége van, tekintve, hogy a Máv. elektri- fikálási igényeit is ki kell elégítenie. A másik és még nagyobb nehézség az a körülmény, hogy a Talbot- centrálé drágább áramot fog termelni, mint amilyen árammal most a kelenföldi telep látja el a főváros lakosságát. Ezekre a nehézségekre való tekintettel legutóbb Vass József népjóléti miniszter bejelenti, hogy már konkrét tárgyalások folynak az új budapesti.közkórház felépítéséről. Most állapítják meg az új kórház költségeinek a fedezetét. — Pestmegye állami támogatással kétezer ágyas közkórházat létesít Budapesten. A főváros és a kormány közötti ellentétekről nyilatkozik a Független Budapestnek Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter. „A dunántúli ceutrálé épül — függetlenül a fővárostól.“ — A szükséges gépek már készülnek Angliában és idehaza is. Ősszel állapítják meg a főváros és a Talbot-centrálé egymáshoz való viszonyát. Legmodernebb gyógy- R. intézet sebészi és bel- UN /•DA IDD C All ATDDIIIM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy■ rAtHlll'wAlln 1 UlHUm VAS-UTCA 17.sz. helye, vízgyógyintézet, napwKm 1 betegek részére Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. ??—-------!
