Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-09 / 19. szám

XXIII. évfolyam. 1928. május 9. 19. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. ■i ni ifwiw mi un i—üwimiiif ni nul l ii ii i—■■■mm ■ni uh Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Rakovszky Iván, a közmunkatanács elnöke programmot adott, amelyet mi is közöltünk. A közmunkatanácsról nincs nagyon jó véleményünk és ezt sohasem titkoltuk: íeleslegesnek, sőt károsnak tartjuk a közmunkatanácsot, amely nem hogy előre vitte, új utakra vezette volna a fővárost, hanem csak kerékkötő volt, amelyen megakadt az a diadal­mas robogás, amely Budapestet a szépség és nagyság országútján hajtotta magasabb célok felé. Most azonban olyan hangot hallottunk, amely megállít bennünket, amelyre felfigyel­tünk, mert az új elnök új szavai azt a remény­séget keltik bennünk: hátha! Hátha eljött az az idő, amikor a Közmunkatanács azzá lett, amivé szánták, hátha virágot hajt az a terméketlen fa, amely eddig csak az életerőt szívta el a föld­ből, a napfényt tartotta távol virágainktól. A hang, amelyen Rakovszky Iván megszólalt, reménységet fakaszt. A magyar főváros most a fejlődés új útjára lépett, most kell lerakni azokat az alapokat, amelyek a jövendő épületét fogják viselni s ehhez a munkához építőmester kell. Fej kell, amely a munkát vezesse és a programúiból, amelyet hallottunk, olyanféle hang csendült ki, amely reményt nyújt arra, hogy megtaláltuk azt a fejet, amely a munkát helyes irányban fogja vezetni. „Ügy érzem, hogy nem politikusnak, hanem esztétikusnak születtem“ — mondta Rakovszky Iván és azok a megjegyzések, amelyekkel a fo­lyamatban lévő,vagy készülőmunkákat kísérte, azt bizonyítják, hogy ebben az érzésében aligha csalódik az új elnök. Budapest a világ egyik legszebb városa lehetne, ha van, akit az erre való törekvés fűt, mert hiszen most kezd csak kialakulni a jövendő. Budapestjének képe és ha Rakovszky Iván tettre váltja azt az akaratot, amely programmbeszédjében fűtötte, ő lehet Budapest új József nádora, akire hálás öröm­mel tekinthet majd vissza a kései kor. A városházán készülnek a város építésének tervei: tisztviselők készítik, nem művészek. Az embernek a szíve fáj, amikor —- hogy konkrét példát ragadjunk ki — a most épülő Lipótvárost szemléli. Egy új, központi fekvésű városrész, amelynek a legszebbnek, a legragyogóbbnak kellene lennie, tele terekkel, fákkal, napfény­nyel, egészséggel és művészi koncepcióval. E helyett sivár maltertömegek, keskeny, végnél­küli új utcák nőnek ki a íöldből, egy új „Csi- kágó“, fájdalmas féregtermelő-telepek, barbár és ízléstelen halmaza annak a hivatalnok-művé­szetnek, amelynél szörnyűbb és kietlenebb dol­got nem ismerünk. Még beépítetlenül állnak a belső Lipótvárosban a hatalmas telkek, még meg lehet menteni egy-egy közteret, egy-egy gyermekjátszóhelyet, vagy kis, intimszépségű terecskét, amelyen egy szobor, vagy szökőkút, néhány művészi szépségű homlokzat ad enyhet az emberiségnek: de jaj, a városházán ehhez nincs meg a kellő hangulat, ott ezzel nem tö­rődnek: ott nincsenek esztétikusok. Fel fog épülni a belső Lipótváros — lehetne, mint mond­tuk, a világ leggyönyörűbb városrésze, mert fekvése és népességének anyagi lehetősége erre predesztinálják — és mire elkészül, felépült az új íiernád-utca és új Nefelejts-utca, mert kis fantázia, szív és művészi érzék kellene ehhez a munkához. A külső Lipótvárosról már szólni sem merünk és itt csak az a reménység biztat némi jóval, hogy Rakovszky, a új elnök meg­emlékezett néhány szóval arról, ami itt történik és megígérte, hogy belenéz a kész tervekbe. Re­méljük, hogy alaposan beléjük néz és nem fogja sajnálni a piros ceruzát, amellyel most még ha­lomra lehet dönteni azokat a sivár utcákat, amelyeket a városháza műhelyei odaterem­tettek. Most van a nagy problémák tavasza. Min­denki tervei, mindenki rombolni meg építeni akar. Itt az új Nemzeti Színház, itt a Rókus- ; kórház problémája. Mi felvetettük, vagy ha még ! nem vetettük fel, itt vetjük fel a tervet: nem lehetne-e az új Nemzetit a Rókus helyén fel­építeni? Muszáj-e a Rókus helyén valami sivár bérpalotának épülnie, nem lehetne-e ott meg­menteni néhány négyszögölet parknak, amely méltó kerete lenne az új Nemzetinek? A hely a legalkalmasabb és a város szépségéhez nagy­ban hozzájárulna, ha a Rókus helyén néhány zöld fa és színes virág enyhítené a mostani Rákóczi-út szomorú kietlenségét s gyönyörű keretbe foglalná a nemzet legelső színházát? A Grassaikovich-telekre épülne a Kamara- színház, mert ez a város legforgalmasabb pontja és a hely megkívánja, hogy hatalmas bérpalo­tát építsenek oda. Nem mehetünk ezen a helyen részletekbe, itt csak örömünknek adunk kifejezést azon, hogy A fővárosi törvényjavaslat sorsa iránt élénk ér­deklődés nyilvánul meg minden oldalon. Az érdeklő­dést erősen fokozzák azok a különböző és sokszor egymásnak ellentmondó hírek, amelyek a fővárosi reform egyes rendelkezéseiről és azok politikai kö­vetkezményeiről szólanak. E hírek közt a legtöbb nem egyéb jámbor óhajtásnál. De nemcsak az új törvény politikai természetű, vagy adminisztratív jellegű rendelkezései felé irá­nyul általános figyelem, hanem a reformjavaslat be­terjesztésének időpontja és parlamenti tárgyalásának külső körülményei is alkalmasak arra, hogy a köz­véleményben ideges érdeklődést keltsenek. Arról van szó ugyanis, hogy — mint a Független Budapest munkatársa a legbeavatottabb helyekről értesül, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A fővárosi törvényjavaslat tervezete el­készült. Végleges szövegezésről természete­sen még nem beszélhetünk, mert hiszen a ja­vaslat tervezetét még be kell mutatnom a mi­nisztertanácsnak. Én a magam részéről min­denesetre arra törekszem, hogy a javaslatot minél előbb a képviselőház elé terjeszthessem. A helyzetet komplikálja az a körülmény, hogy rendkívül sürgős másik törvényjavas­latom, a vármegyei reform is. Ennek a ter­vezete is elkészült és én úgy tervezem, hogy úgy a vármegyei reformot, mint a fővá­rosi törvényjavaslatot még ebben a hó­napban a képviseiőház elé terjesztem. Azt azonban már nem tartom valószínűnek, hogy a képviselőház még a nyári szünet előtt tető alá hozhassa a fővárosi törvényjavasla­tot. A képviselőház munkaprogrammja ugyanis a nyári szünetig megállapítottnak tekinthető. Nagyon örülnék, ha a nyári szü­netig legalább a vármegyei reformot törvény­erőre emeltethetném. a Közmunkatanács új elnöke szép Budapestet akar, hogy olyan ember kezébe került az ezzel az állással járó hatalom, akit esztétikai örömök keresése lelkesít. Budapestnek a természet megadott minden szépet, amit adhatott: embe­rektől függ csupán, hogy a természet adománya ne kallódjon el, hanem a művészet ereje tegye igazán széppé Budapestet, a világ legmüvésziet- lenebb városát. Budapestnek nincsenek közterei. A régi Bel­város szép kis tereit, a Kígyó-teret, Rózsa­teret, Sebestyén-teret, Városház-teret, Hal­teret elsikkasztották a Belváros újjáépítői. Ha Budapesten új szobrot akarnak felállítani, nincs már egyetlen tér se, ahol egy művészi emlék helyet kaphatna. Csináljon tereket, kicsinyeket és nagyokat Rakovszky Iván és akkor' meg­érdemli, hogy ezek egyikén egyszer ő is szob­rot kapjon, ha majd bevégezte munkáját és megteremtette a szép, a művészi, a napfényes Budapestet. a kulisszák mögött a legélesebb harc indult meg a fővárosi törvényjavaslat körül. E harcnak az a célja, hogy Scitovszky Béla belügy­minisztert elhatározásának megváltoztatására bírja. Azok, akik ezt a harcot megindították és a leg­nagyobb eréllyel folytatják, egyrészt arra töreksze­nek, hogy a javaslat tervezetének egyes szakaszait megváltoztassák, másrészt a javaslat beterjesztésé­nek időpontját kitolják. Ezekről a kérdésekről alkalmunk volt beszélgetést folytatni Scitovszky Béla belügyminiszterrel, akit mindenekelőtt arról kérdésiünk meg, hogy a javas­lat végső szövegezésben elkészült-e már? E szerint a fővárosi törvényjavaslat parlamenti tárgyalása őszre marad. Felmerül tehát a kérdés, hogy még újév előtt, vagyis a kisorsolt mandátumok lejárta előtt lesz-e törvény a fővárosi reformjavas­latból és ennek megfelelően mikor kerül sor az új községi választások kiírására? Ezekre a kérdésekre a következő választ kaptuk a belügyminisztertől: — A képviselőház munkarendjét a minisz­terelnök úr állapítja meg, én tehát most még nem tudom megmondani, hogy miként alakul a Ház őszi munkaprogrammja. Annyi bizo­nyos, hogy abban az esetben, ha újévig nem lesz törvény a fővárosi reformból, egyszakaszos törvényjavaslatot viszek a Máz elé a lejáró mandátumok meghosz­szabbítása céljából. Azt ugyanis el akarom kerülni, hogy két vá­lasztás tegyen egymásután Budapesten. Szóvátettük azokat a híreket, amelyek a reform- javaslat egyes tervezett rendelkezéseiről szólanak. Scitovszky belügyminiszter ezeket mondotta: Minden hír, ami a fővárosi reformról el­terjedt, önkényes kombináció. Mindaddig, amíg a javaslatot be nem nyúj­tom a Háznak, csak tervezetről van szó, ame­Scitovszky Béla belügyminiszter Scitovszky Béla belügyminiszter kijelenti, hogy még májusban a Ház elé terjeszti az új fővárosi törvényjavaslatot. Harcok a kulisszák mögött a bizottsági tagok számának emeléséért — A reform új ügyrend­ről intézkedik és az összeférhetetlenséget szigorítja. Scitovszky belügyminiszter részletesen nyilatkozik a készülő reformjavaslatról. Legmodernebb gyógy- ll„ Ql IAQ P A AI ATfiDilllA BUDAPEST, Vili intézel sebészi és bel- Ul, TA ÜUH’uAIIM 1 UII i U EWi VAS-UTCA 17. sz betegek részére Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom