Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-25 / 17. szám
1928. április 25. Független Budapest 3 A Független Budapest mult heti számában nagy feltűnést keltett az a cikk, melyben megírtuk, hogy az egyik te- , metkezési vállalkozó 460,000 pengős perrel támadta meg a fővárost és most utólag követeli ezt az óriási összeget a várostól, mert annak idején vállalatát a többiekkel együtt megváltották. Április 26-án, csütörtökön van ennek az érdekes keresetnek a perfelvétele a törvényszéken. Kétségtelen, hogy az ügy csak kedvezően végződhetik a fővárosra nézve, és a bíróság már az első tárgyaláson elutasítja az alaptalan, nyilvánvalóan zaklató célzatú keresetet. Ezt az álláspontot vallja a fővárosi tiszti ügyészség és a Községi Temetkezési Intézet igazgatósága is. A rendkívül érdekes kártérítési üggyel kapcsolatban kérdést intéztünk Adamy Istvánhoz, a Községi Temetkezési Intézet igazgatójához, aki munkatársunknak a következőkben nyilatkozott: — A szóbanlevő pernek semmi jelentőséget nem tulajdonítunk s miután annak komoly alapja sincs, | teljes bizalommal várjuk a bírósági tárgyalást. A temetkezési vállalkozók próbapernek akarták felhasználni ezt a keresetet, de meg vagyunk győződve, hogy már első kísérletük is kudarcot vall. Hiábavaló minden próbálgatásuk, a magán- teme'kezési ipart többé nem támaszthatják fei. A temetkezés nem lehet egyes vállalkozók hasz- nothajtó — s mint a múltban láttuk, sokszor kegyeletsértő eszközökkel dolgozó — vállalata, hanem kizárólag szociális feladatkör, melynek elvégzése a községeket illeti. Nem a kommunizmus alatti intézkedések késztették a fővárost a temet- ! kezési ipar községesítésére, mert fontos közegészségügyi és szociális okokból a tanlács már jóval a konmiün előtt foglalkozott a temetkezési ipar községesítésének kérdésével. A kommün bukása után meg volt adva a mód a régi terv megvalósíA ceglédi vasútvonal kihelyezése s azzal kapcsolatosan a halálsorompók eltávolításának ügye most már komolyan napirenden van. mert ennek a régóta húzódó ügynek a helyes megoldását az illetékes kormánykörök is sürgetik. A napokban a Máv. igazgatósága vaskos kötetet adott ki ,,A ceglédi vonal útátjáróinak megszüntetése“ címen. A kötet 15 vázlatot és rajzos tervet tartalmaz, melyek a vasúti pálya mikénti elhelyezésének alternativ megoldásait szemléltetően mutatják be. Maga a szöveges emlékirat feldolgozza a kérdés egész komplexumát az előzményekkel s a vasúti pályaudvarok távolfekvő kihelyezési tervével egyetemben. Megállapítja a Máv. emlékirata, hogy a ceglédi vasútvonal mintegy Ifi kilométeres pályán szeli át a fővárost s e közben II utcát keresztez. Ezek: a Vasgyár-utca, az Apaffy-utca, a Kőbányaiét, a Pongrác-utca leágazása, a Kerepesi-út, a Tábornok-utca, a Besnyői-út, az Egressy-út, a Thökóly-út, az Erzsébet ki rályné-ú t és a Hungária- körút. Egy-egy forgalmasabb keresztezési ponton óránkint a gyalogos közönségen kívül mintegy 200— 400 közúti jármű és 60 villamos halad át. A Kerepesi- úton még nagyobb mérvű a forgalom, különösen ló- versenynapokon. A 'sorompók előtt naponta 60—70 vonat halad el s ha menetenkint csak 3 percet számítunk, akkor is naponkint 200 percet, azaz 3 és tél órát vannak lezárva az utak. A nagyobb vasúti forgalom idején egy órán belül 15—20 percig keli lezárva tartani a sorompókat. A Máv. már a háború előtt tervbevette a kérdés megoldását, de a változott körülmények között terveit nem tudta végrehajtani. Most azonban a maga részéről is a legnagyobb súlyt, veti arra, hogy ez a több évtizedes kérdés végre megfelelő megoldást nyerjen. Ez három módon lehetséges. 1. A forgalomnak a ceglédi vonal mai helyéről való elterelésével, amely esetben a vonal egy részét teljesen fel kellene hagyni. ÉRELMESZESEDÉSNÉL, GYOMORBÁNT ÁLMÁKNÁL fifSCl If AI >ódos,.vizek vl^lEKiltlll kitűnő gyógyhatásúak. Vezérképviselet: V., Sas-utca 29. Teleíon: Teréz 128—93 tására s azt az érdekelt vállalkozók megfelelő kártalanítása mellett végre is hajtották. Mindenki olyan összegű kártérítést kapott, amely nemcsak az átvett felszerelések ellenértékének felelt meg, hanem azonfelül az iparjog megváltásáért is kellően kártalanította a vállalkozókat. A kapott összegekből mindenki új egzisztenciát teremthetett volna magának. Ezek közé tartozott Gebauer Károlyné is, aki most, évek múltán, utólag ébred arra, hogy rossz üzletet csinált; a kapott pénz azóta elértéktelenedett s ezért most a fővárost akarja felelőssé tenni, Gebauerné keresetében arra hivatkozik, hogy célszerűbb lett volna a községesítéssel szemben a vállalkozók egymiásközti szabad versenyét biztosítani, mert ez, -szerinte, árcsökkenő hatással lett volna a temetkezésre. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz és ismeretes, hogy a megváltás előtt, súlyos, 15 milliós pénzbüntetésre ítéltek temetkezési vállalkozókat árdrágítások miatt. Ge- bauerné különben nem is volt temetkezési vállalkozó, hanem csak halottaskocsikat és temetkezési cikkeket kölcsönző vállalat tulajdonosa s az ő működése nemcsak a megváltás következtében szűnt meg, hanem megszűnt volna a kötelező ravalulo- zásról szóló szabályrendelet életbelépése miatt is, mert nem lett volna kinek halottaskocsit kölcsönöznie. Gebaueruét senki sem kényszerítette a megváltásra, reá nézve a megváltás nemcsak szükség- és kényszermentes volt, hanem valóságos jótékonyság a főváros részéről. Megváltási összegként 3 milliót, akkori értékben 71,428' aranykoronát kapott. Egészen nevetséges az az állítása, hogy hitt a korona értékének emelésében s mert ez nem következett be, most a fővárost akarja felelőssé tenni. Ilyen alapon az akkori időben kötött minden jogügyletet meg lehetne támadni. Ugyanilyen komolytalanok a más alapokra helyezett kereseti igények is, mint az elmaradt üzleti haszon fejében követelt kártérítés. A csütörtöki tárgyalást a legteljesebb nyugalommal várjuk s reméljük, hogy a temetkezési vállalkozók végleg lemondanak ezekről a felesleges, időt és pénzt pazarló kísérletezésekről. 2. A vasút pályaszínének lesiilyeztése útján, hogy telette valamennyi utca akadály nélkül elvezethető legyen. 3. A vasút pályaszínének felemelésével, mely esetben a keresztező utcák mai fekvésükben haladnának a vasútvonal alatt. A pálya elterelése a vasútnak jelentékeny állandó természetű üzemi többkiadásf okozna, új állomásokat és vágányokat kellene építeni. Egy sereg intézményt is megfosztanának a közvetlen vasúti összeköttetéstől. Legjobb esetben is csak a Kerepesi-út és Hungária-út közötti szakaszt lehetne megszüntetni. Végeredményben 12,6U0,Ü00 pengőbe kerülne, ha a forgalmat a mai vonalról elterelnék s ezen felül az út meghosszabbodás miatt évi 900,000 pengővel emelné a vasút önköltségét. Az utasok szempontjából is kedvezőtlen volna az útmeghosszabbodás, mert legalább 20—30 perccel tartana tovább az utazás. A viteldíjakat is ezzel arányban fel kellene emelni, de viszont ez azzal a kockázattal jár, hogy a helyi utasok már Kőbányán kiszállnának s az olcsóbb villamossal folytatnák útjukat. A pályaszín lesüllyesztése a ceglédi vonal helyén a magas talajvíz, a csatornahálózat magas fekvése és a keresztező utak, közművek áthelyezésének óriási költségei miatt ütközik nehézségbe. A költségek 16 millió pengőbe kerülnének, amibe nincs belefoglalva a szükséges hidak költsége. Legjobb megoldásnak látszik a pályaszjn felemelése. Ezt is csak egyes szakaszokon hajtanák végre, kiváftkép a kőbányai alsó- és a nyugati pályaudvar között. A Hungária-körutat egy kissé le kellene siilyeszteni. Az Erzsébet királyné-út felett már 3 és fél, a többi utak felett 5 méter magasan haladna a vasút. A város külső képét nem .zavarná a magas pályán haladó vonat, mert Berlin, Dresda, Breslau, Köln és más világvárosokban is maga s-vasutak épültek. Különben is a Dunahidak miatt Budapesten is több vonat halad magas pályán. A pálaszínemelés a legegyszerűbb kivitelben, két oldalt gyepesített lejtővel 7 és fél millió pengőbe kerülne; támfalakkal pedig 8-9—10-7 millióba. Ha boltozatokat is építenének a nyílások fölé, úgy 18 millióba kerülne a magaspálya. Vashidakkal a költség 19 millióra emelkedne. Bármelyik megoldás mellett döntenének, nem hagyható ügyeimen kívül a fővárosi pályaudvarok jövő elhelyezésének kérdése sem. A nyugati és a keleti pályaudvart meghagynák fejállomásoknak, de ezenkívül- több új átmenő pályaudvart létesítenének. Az összefoglalásban megállapítja a Máv. igazgatósága. hogy a ceglédi vonal útátjáróinak kiküszöbölése megnyugtatóan, csakis egy, a főváros egész vasúti forgalmát felölelő egységes rendezési terv keretében lenne megoldható. Legelőnyösebbnek látszik és a legkisebb költséggel valósítható meg a pályaszín jelenlegi vonalának a legegyszerűbb kivitelben való felemelése 7-5 millió pengő költséggel. Ezt a megoldást ajánlja a Máv. vezetősége is. A beruházási költségek viselése érdekében az az álláspontja, hogy az csak megfelelő megosztással fedezhető. Méltányosnak túrija, hogy mindenki olyan arányban viselje az átépítés költségeit, amilyen mértékben annak előnyeit élvezi. A Máv. az átépítés folytán a felhagyott sorompók fenntartási költségének megszűnése folytán 50,000 pengőt takarítana meg, viszont a pálya átépítése állandó és jelentékeny üzemi kiadástöbbletet okozna számára. Ezért a Máv. már most leszögezi, hogy a költségből csak megfelelő kis részt hajlandó vállalni, ellenben a költségek nagyobb részét a fővárosra hárítja. A részletes tervek kidolgozására félévi időt kér a Máv., míg a munka vérehajtására szerinte a megkezdéstől számítva legalább két évre van szükség. A memorandum alapján most már végérvényesen megkezdődnek a tárgyalások a főváros, a kormány és a Máv. között a halálsorompók megszüntetése tárgyában s legelőször a költségek megosztását igyekeznek majd tisztázni. T eherautópótkocsik T eherautókarosszériák Autóbuszok Gyártja: NAY és RÓNA gép- és szállítóeszközgyár Budapest, X, Kápolna-tér 27-29 Telefon: József 395-80. BENES TESTVÉREK Vegyészeti Gyár Rt., Győr A művészet, technika és magyar munkáskezek gyönyörű alkotása a Spolarich-étterem söröző BUDAPEST. IV. HER., FERENCIEK-TERE 7. SZ. Legjobb magyar konyha! A legszebb kávéház pedig a Spolarich-kávéház BUDAPEST, Vili. KÉR., JÓZSEF-KÖRÚT 37—39. Esténként cigányzene. Expresso kávé. Saját sütő- és cukrászipari üzem. Adamy István. Még legalább két évig megmaradnak a halálsorompók. A Máv, könyvben adta ki a halálsorompókra vonatkozó tanulmányokat. — Most a költségekről fognak tárgyalni, mialatt a halálsorompók nyugodtan gyilkolnak tovább. A halottak feltámadhatnak, de a temetkezési magánvállalatok többé soha Április 25-ikán tárgyalják özvegy Gebauerné 460,000 pengős perét, amelyet nem nyerhet meg, mint azt Adamy István elmondja.
