Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-04-18 / 16. szám

Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon; József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Az obstrukció, amely most az Egyesült Fővárosi miatt annyira kiélezte az ellentéteket, elvonja a figyelmet a város egyéb problémáiról, amelyek pedig nem kevesebb érdeklődésre tarthatnak számot, mint a községi takarék ügye. A harci zajban nem hallatszik egyéb, csak a fegyverek zöreje, holott meg kellene hallani azt a hangot, amely csendben, de annál bizonyosabb következetes­séggel újul meg napról napra: a hangot, amely a készülő törvényjavaslatról beszél. Illetékes helyről kapott beszámolónkban a Független Budapest egy másik helyén mondjuk el mindazt, ami e pillanatban a készülő javas­latról elmondható. Mert bizony nagyon kevés az, amit el lehet mondani arról a tervezetről, amely a magyar főváros egész jövendő sorsára döntő kihatású lesz: néhány találgatás, bizony­talan tapogatózás és semmi, de semmi pozití­vum. Még maga a kormány sem tudja, mi lesz a javaslatban, minélfogva — természetszerűleg — még kevésbbé tudják azt a főváros vezetői, akiket ebben a kérdésben még meg sem hall­gattak. Az új törvényjavaslat nem is készülhet el addig, amíg az autonómia képviselőit meg nem hallgatták, amíg a főváros elő nem terjesztette azokat a postulatumokat, amelyeknek benne kell lenniük az új törvényben. A közvélemény egy részébe egészen érthetetlen okokból beléje- férkőzött az a gyanúsítás, hogy az új fővárosi törvényt nem a fővárosért, hanem a főváros ellen készítik, nem az autonómia biztosítására, hanem az autonómia megszükítése céljából. Hogy ez a gyanú egyszersmindenkorra eltűnjék, annak az a legbiztosabb ellenszere, ha a tör­vényjavaslat alapját azokra az elvekre építik, amelyeket az autonómia képviselői tesznek le alapkő gyanánt a kodifikátorok asztalára. Pozitívum, mint mondtuk, még nincsen és így egyelőre indokolatlan minden aggodalom és igazságtalan minden gyanusítgatás. A fel-fel- röppenő hírek inkább csak egyesek óhajait jel­zik, akik ezzel tippet akarnak szolgáltatni a javaslat készítői részére. Ha van, ami aggodal­mat keltő, úgy ez csupán az a körülmény, hogy a főváros képviseletét, az autonómia szerveit még nem vonták be a törvény előkészítő mun­kálataiba, ami ellenkezik az autonómia fogal­mával. Az amerikai zarándoklásból visszatért fő­városi küldöttség, ha nyitott szemmel nézett körül Amerikában, megláthatta azokat az oko­kat, amelyek naggyá, a huszadik század vezető világrészévé tették Amerikát. Ez okok közt leg­elsőnek kellett meglátni az önkormányzati sza­badságnak azt a szinte szélsőségig vitt lehető­ségét, amely Amerikának éltető eleme, leve­gője, lelke, amelyet demokrácia néven szoktak emlegetni, holott nem az, sokkal több annál. Amerika az autonómia hazája: önkormányzata van ott minden közületnek és minthogy ezt az elvet mindenre, minden helyzetben kiterjesz­tette a nagy amerikai köztársaság liberális alkotmánya, Amerika minden egyes polgárá­nak is megvan a maga autonómiája, amely tehetségének és egyéni értékének korlátlan teret enged. Az Amerikát járt küldöttség hiába járt a szabadság és az autonómia klasszikus hazájában, ha nem látta meg, hogy Amerika szédületes tempóját a korlátlan önkormányzati lehetősége hajtja, hogy az autonómia az a motor, amely csodás magasságba emelte Wa­shington népét, mialatt mi itt a porban vergő­dünk a felemelkedés reménysége nélkül. Az új javaslatból csak egyet kívánunk: teljes autonómiát. Ha ez megvan, akkor minden meg­van. Az élni tudásnak, a jövendőnek egyetlen lehetősége a főváros egyéni szabadsága. Ha bilincsekbe van verve a kéz, nem tud alkotni, ha béklyó van a lábon, nem tud haladni. Az új javaslatnak csak egy lehet a kötelessége: le­venni minden bilincset és béklyót, amely meg­öli az ambíciót, a kezdeményezést, az élet lehetőségét. A községi takarék ügye majd elintéződik, akár harc, akár egyesség útján, de akár hogy dől is el, nem életkérdése a fővárosnak. Ha megvan a takarék, úgy nagy erőssége lesz az önkormányzatnak, ha — az új törvény nem veszi el ezt az erőt. Erősödni fog vele a fő­Most, hogy az amerikai küldöttség hazaérkezett, a várospolitika berkeiben újra megindult a zajos élet. A Községi Takar ékpénz ár kérdésén kívül most egyedül a vajúdó fővárosi törvény ügye áll az ér­deklődés központjában. Napról-napra ellentmondóbb nyilatkozatok jelennek meg felelős és felelőtlen té­nyezők részéről s míg az egyik azt jelenti ki, hogy teljesen elkészült és közvetlen parlamenti tárgyalás előtt áll a várvavárt törvénytervezet, addig a másik nyilatkozat cáfolja ezeket a kijelentéseket, azzal, hogy a javaslat még munkában van és bizonytalan, hogy mikor kerülhet az országgyűlés asztalára. Ebben a bizonytalan szituációban az látszik való­színűbbnek, hogy ez az utóbbi tény felel meg inkább az igazságnak és így azt az állítást kell elfogadni, amely a fővárosi törvénytervezet még folyamatban lévő előkészítő munkájáról beszél, mint azt, amely már kész helyzetről számol be. Egyébként úgy áll a dolog, hogy az illetékes fakto­rok még mindig nem tudtak megegyezni a törvény- javaslat legfontosabb alapelveiben sem. Maga a kor­mánypárt a legingadozóbb e kérdés tekintetében s nem tud megállapodni az alapvető intézkedésekben. Beavatott, jól értesült helyen, ahol a fővárosi tör­vény vajúdásának minden fázisáról pontosan van­nak informálva, a helyzetet a követkézőkben ismer­tették a Független Budapest munkatársával: — A fővárosi törvényjavaslat sorsa körül a leg­nagyobb bizonytalanság uralkodik. Több mint egy éve állandóan azt hangoztatják, hogy készül, jön s már itt . is van az új törvény, amely Budapest politikai és közigazgatási életében teljesen új kor­szakot fog teremteni. Hogy az új törvény készülő­ben van s rövidesen tető) alá is kerül, ahhoz két­ség sem férhet. De, hogy mikor lesz a tervekből valóságos tör­vény, s hogy a sok különböző elgondolásból mi kerül be a törvénybe, azt senki, még a kor­mány sem tudja. Ami különböző nyilatkozatok formájában a készülő törvénnyel kapcsolatban eddig elhangzott s a köz­tudatba került, nem egyéb, a politikai pártok és a kodifikátorok tapogatózásánál. Az új fővárosi tör­vény tervezetéből még egyetlen sor sincs leírva, a különböző paragrafusok még csak a pártvezérek és a törvényalkotók agyában vannak megszöve­gezve, de ha szükséges s a helyzet megkívánja, egy hét alatt leírva, kinyomtatva, előterjesztheti a minisz­ter a javaslatot, amelynek elkészülését már hó­napok előtt beharangozták. — Erre azonban mindaddig nem kerül sor, amíg a városi pártvezérek közös megbeszélésre össze város, de mit érnek az izmok, amikor le van kötve a kar, amely munkálkodni akarna. Min­den energiát, jóindulatot és munkaerőt az új törvénytervezet szolgálatába kell állítani, mert itt dől el a jövendő, nem pedig az olyan részlet- kérdéseknél, mint amilyen a községi takarék, amely ugyan vitális érdeke a fővárosnak, de vannak nagyobb kérdések is, amelyek mind­nyájunk egész életére s a főváros minden pol­gárára kihatnak: ezek közt az autonómia és a szabadság kérdése, amely nélkül minden egyéb vívmány elveszti értékét, semmivé lesz, hasz­nálhatatlan cifrasággá. nem ülnek s míg a kormánypárt fix álláspontot nem foglal el a törvény által kívánt rendelkezé­sekre vonatkozóan. Az ugyanis senki előtt sem lehet kétséges, hogy az új fővárosi törvény azt fogja tartalmazni, ami a kormánynak, illetve a kormánypártnak megfelel. Most azonban még ők maguk sem tudják, hogy milyen intézkedések felelnének meg érdekeiknek, milyen intézkedések legyenek azok, amelyek a gya­korlatban nem sülnek el visszafelé. — Eddig csak egy törvénytervezet készült el teljesen megszövegezve, s ez Szabó Imre tiszti főügyész munkája. A tiszti főügyész azonban, aki közismerten megingathatatlan híve az autonómiá­nak, az általa kidolgozott tervezet minden para­grafusában nagy gondot fordított az autonómia védelmére, s így természetes, hogy tervezetét már az első látásra elvetették. Azóta folynak más ol­dalon s más irányban a kombinációk a törvény sorsáról. Üjabban felmerült az a terv, hogy az új törvényhatósági bizottságba egyetlen tagot sem neveznek ki, hanem a tagok felét a polgárság, másik felét pedig az érdekeltségek és testületek szabadon választanák tagjaik közül. A mai helyzet szerint 160 tagból állana a tör­vényhatósági bizottság, tehát a polgárság a jelenlegi 250 helyett csak 80 tagot választhatna. Szó van arról is, hogy a tanácsot, mint testületet megszüntetik, minek folytán megszűnnének a ta­nácsülések s a folyó ügyekben a tanácsnokok re­ferálása után teljes hatáskörrel az alpolgármeste­rek döntenének. A fontosabb ügyekben való határozás joga egy 24 bizottsági tagból álló tanácsra lenne bízva. — Nincs még eldöntve a tisztviselők választásá­nak kérdése sem. Nyílt kérdés, vájjon a tanácsno­kokat', alpolgármestert és a polgármestert továbbra is időszakonkint válasszák-e, vagy pedig a főtiszt- viselői állások egy részére mondják-e ki az élet­hossziglani választást. A kerületek számának sza­porítása is az új törvényben fog eldőlni s ez a kérdés szintén nagy meggondolást s beható tanul­mányozást igényel. . — Mindezekből látható, hogy az új fővárosi tör­vény megszületése nem könnyű, hiszen politikáról van szó. A javaslatot előbb jól megrágják a poli­tikai pártok s ha majd a többségi párt véglegesen megállapodik a maga terveiben, hirtelen előránt­ják a tervezetet, amelyből aztán ahhoz, hogy tör­vény legyen belőle, nem kell sok ceremónia. De hogy mikor lesz a még meg sem született terve­zetből törvény, holnap-e, a közel jövőben-e, vagy csak nagysokára, erre a kérdésre még a legilleté- kesebbek sem tudnának ma pontos feleletet adni. Még maga a kormány sem tudja, hogy mi lesz az új fővárosi törvényjavaslatban Az új fővárosi törvény — politikum. — Csak terveztetések vannak, de kész terv még nin­csen. — A kormány még csak tapogatózik, de máról-holnapra dönthet a javaslat lényegére vonatkozólag. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülök gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, nap­és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom