Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-16 / 11. szám
2 Független Budapest 1927. március 16. maximálisan 55*5 milliárdba fog kerülni a kész iürdö. Hosszú vita folyt a szombati építési bizottságban, vájjon ezek után folytassák-e tovább az építést, vagy pedig várják-e meg a további vizsgálatok végét. A bizottság egyhangúan úgy határozott, hogy az építést folytatja. mert csak nagyobb kár származna abból, ha megállítanák a munkát. x _ Külön szenzációja ennek a nagy vihart támasztott botránynak az a lépés, melyre a belügyminiszter határozta el magát s< amely abban csúcsosodik ki, hogy az ügyészségre bízzák a botrány panamarészének kivizsgálását. Az ügyészség fogja kivizsgálni, kapott-e Zsombor Géza 40 milliót a vállalkozóktól, vagy sem s hogy milyen szerepe volt Nagy Istvánnak, Tarr Bélának és a többi középitési bizottsági tagnak a botrányban. Annak a megállapítása is az ügyészségre hárul, hogy ki kapott újévkor ajándékkosarakat a gavallér vállalkozóktól? Súlyos kihatással lesz az eset a főváros életére, mert a kormány épp a legjobbkor fogja levonni a konzekvenciákat a városháza gazdálkodását és adminisztrációját illetőleg. Szomorú, hogy ezeket a konzekvenciákat a főváros már rég le nem vonta, akkor, amikor hasábjainkon állandóan sürgettük, hogy állítsanak 'felelős vezetőt a középítési ügyosztály élére. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy ennek a mulasztásnak a következményei sokkal hamarabb és/ sokkal súlyosabban következtek be, mint ahogyan mi azt elgondoltuk. A Széchenyi-fürdő botrányát nem lehet az autonómia ellen való manőverekre felhasználni. — A Dolgozó Polgárok Pártjának pártvezetőségi ülése. — A Dolgozó Polgárok Pártja vasárnap délelőtt pártvezetőségi értekezletet tartott a párt Weselényi- utcai helyiségében, ahol nemcsak a párt vezetői jelentek meg teljes számmal, hanem a kerületi szervezetek is. Az ülést Lázár Miklós nyitotta meg, aki rendkívüli hatású beszédben jelölte meg a párt álláspontját a Széchenyi-fürdő ügyével kapcsolatos fővárosi kérdésekben. Megállapította, hogy a Dolgozó Polgárok Pártja tiltakozott első ízben a közgyűlésen Perlék favorizálása ellen és annak a hitének adott kifejezést, hogy a köztisztesség ügyét nem fogják politikának tekinteni ezúttal. Bírálta a tanács működését, szólt a könnyelmű gazdálkodásról, amely legújabban a Wenckheim-palota 16 milliárdos botrányában jutott kifejezésre és követelte, hogy ne palotákat, ne bazilikákat emeljenek a kultúrának, hanem kápolnákat, mert ezek illenek a mi helyzetünkhöz. — Hasonlítsunk azokhoz, akiket képviselünk. — mondta — a foszlott kispolgárhoz, a kopott tisztviselőhöz, a szomorú munkáshoz, akit nyugatról keletre söpör a nyomorúság ciklonja. Utána Vértes Emil szólt, aki önérzettel és jogos örömmel állapította meg, hogy a tisztulási folyamat végre megindult. Csuk attól fél, hogy megállnak félúton és nem végződik teljes eredménnyel az a tisztogatás, amelyre oly régóta várunk. B. Virágh Géza a főváros építési ügyosztályait teszi elsősorban felelőssé a botrányért. A fokozatos felelősség alapján pedig a tanács és végül a polgármester felelősek, utóbbiak azért, mert hosfezú hónapok óta nem tudtak rendet teremteni az építési ügyosztály dzsungeljében, holott a sajtó és a közvélemény ezt állandóan sürgették. Ettől a kérdéstől függetlenül tisztázásira szorul az a szájról szájra járó hír, hogy egyes törvény- hatósági bizottsági tagok vállalati munkák kiadásánál önző célból támogattak ésl támogatnak egyes vállalkozókat. Ki kell deríteni, kik a kijárók és kik a vesztegetők! Ezeknek — ha vannak ilyenek — pusztulniok kell a közélet színteréről. De nem hallgathatja el azt a meggyőződését sem, hogy az egész felbukkant kérdés mellékvágánya egy jól megrendezett politikai manővernek, amelynek végcélja az autonómia teljesl megnyirbálása és a törvényhatósági bizottság újjáalakulása abban a reményben, hogy a Ripka-párt abszolút többséggel kerül ki a választási harcból. Az autonómia védelmében remélhetőleg együtt lesz Budapest népe — világnézeti különbségre való tekintet nélkül. Latinák Jenő teljes világosságot követel, mert a város polgársága nem azért vérzett el a szanálásban, hogy most a város könnyelmű vezetői az elpusztult lakosság utolsó fillérjét is elprédálják. Dr. Posta Sándor a Széchenyi-fürdő építésének történeti előzményeit tárta fel, amikor a MUSZ. tett ajánlatot, hogy felépíti a fürdőt. Akkor ez a városnak csak 6 milliárd- jába került volna, de nem adták oda a MUSZ.-nek az építkezést, mert — mint a város urai ezt megállapították — ez a városnak rossz üzlet lett volna. Fóthy Vilmost megnyugtatja az, hogy az építkezési az ügyészségre került, ámbár még reméli, hogy nincs panama, csak vétkes gondatlanság. Dr. Kiár Zoltán úgy látja, hogy az autonómia ellen akarják fordítani ezt az ügyet.- Ez a tűzvész — mondta viharos tetszés közt — nem alkalmasi arra, hogy rajta bárki a politikai pecsenyéjét megsüsse! Nem kérünk Széchenyi-fürdő helyett új fűvészkerteket, de — Bethlen-udvarokat sem! Bízzák az elintézést az autonómiára. A megjelent nagyszámú közönség zajosan ünnepelte az egyes felszólalókat, akiknek működésétől új hajnalt várnak a mai városházi éjtszaka után. wmKunmmmmmmBMmssBBBimmBB&msgmaBBm „Több munkát, több kenyeret, több egészséget!“ A „Dolgozó Polgárok Pártja“ a piaci árusok között. — Nagygyűlés a Garay-téren, amelyen az összes kerületek piaci árusai is résztvettek. — Lelkes tüntetés a „Dolgozó Polgárok Pártja“ mellett. Pénteken este ^ a Garai-téri Erzsébet-kávéházban tartott^ nagyszabású gyűlést a „Dolgozó Polgárok Partja . melynek napirendjére a piaci ái ások ezernyi sérelmének ügye volt kitűzve. B. Virágh Géza, Posta Sándor, dr. '1hy Vilmos, dr. Kiár Zlotán, dr. Kftllmann Dezső "vhatosági bizottsági t agok, továbbá dr. La- ■^ka főtitkár, Soltész Ignác, László Imre, '1ác, Pataki Emil és a párt vezetöségé- +agja jelent meg a gyűlésen, melyre 'ámban Budapest összes kerüle- T "zonyok, férfiak vegyesen. Pó, 'ból felvonuló po'Ugárok °riasl, . mokokból és a nyilt piacokról c. -n jöttek a gyűlés színhelyére, m - dolgozó rétegnek sok baját ,. B. V,. elnöki megnyitójában utalt a. van alkalmuk találkozni a mosi rekkel. Ismerős arcok tekintenek m. és a mai estét elsősorban azért rendez, pártvezetőség a dolgozó kispolgárok fészke, tatkozzék be és mint a jó orvos, aki betege puiz, tartja a kezét: a polgárság otthonában kutassák m a sérelmeket és hallgassák meg a bajokat és a panaszokat. A Dolgozó Polgárok Pártja a valóságban is az akar lenni, amire a neve utol: olyan párt, amely a kenyereit küzdő polgárság érdekeit tartja szem előtt s azokért harcol. Hivatkozott arra a merényletre amit a legutóbbi közgyűlésen intéztek a piaci es utcai árusok ellen, akiket érdekelt helyről úgy igyekeznek beállítani, mintha a legitim kereskedelem illegitim versenytársai lennének. Ezt a támadást a part hevesen visszautasította s leszerelte. Majd rátért a VII. kerületi piaci árusok legégetőbb és legnehezebb kérdésére: a vásárcsarnok építésének problémájára. Megemlítette, hogy az új beruházó programúiban fel van véve a Garai-téri vásárcsarnok felépítése, de az építést a tanács úgy akarja megoldani, hogy a csarnokot a tér közepén helyezi el s amíg az építkezés tart, addig az árusokat a régi Lóversenytérre telepíti ki. Ez ellllen a leghatározottabban állást foglal s tilttlakozik, hogy bárkit kilakoltassanak a piacról. Fejtegette azt a kérdést, vájjon nem volnla-e helyes külön élelmiszer és külön ipari vásárcsarnokokat létesíteni. Felkérte ezután a jelenlevőket, hogy élőszóvaíll adják elő itt a nagygyűlésen sérelmeiket és panaszaikat, melynek orvoslását a párt minden körülmények között ki fogja harcolni. A piaci árusok nevében azok egyik vezetője Horváth Dezső szólalt fel, aki mindenekelőtt megköszönte úgy a maga, mint társai nevében a párt önzetlllen érdeklődését és munkálkodását a kisemberek érdekeiért. Felsorolta a piaci árusok számtalan sérelmét, követelte a városi üzemek leépítését, mert az üzemek nemcsak a kereskedelemnek ésl az iparnak, de a piaci árusoknak is nagy konkurrenciát okoznak. Örömét fejezte ki a felett, hogy a főváros vásárcsarnokot akar építeni a Gariai-térem. de tiltakozott az ellen, hogy ezen a címen bárkit az árusítók közül a Lóversenytérre helyezzenek át. Követelte, hogy az új vásárcsarnokban csak olyan árusítónak adjanak helyet, aki közvetlenül a fogyasztónak árusít. Az áltermelők megrendszabáilyozását sürgette. Panaszolta, hogy legutóbb a tanács szabályrendeletellenesen kivette az elöljárók hatásköréből a legfőbb vásárfelügyelet jogát, és követelte, hogy a Miigyelctet ruházzák ismét az elöljáróságokra. Á fegyelmi jogot szintén az elöljáróságok hatáskörébe kívánja utaltatni a rendőrség heA SZENT GELLERT SZÁLLÓ ÉTTERMEI BUDAPEST KÖZÖNSÉGÉNEK LEGKEDVESEBB BÁLHELYISÉGEI Délután ötórai tea! Jazz-Band! Minden csütörtökön este kedélyes családi est KÜLÖNTERMEK lyett. Elpanaszolta a forgalmi adó átalányok körüli súlyos méltánytalanságot. A piaci árusok még ma is annyi átalányt fizetnek, mint amikor 3% volt a forgalmi adó. Követelte a kereseti adó revízióját, a tortúrák megszüntetését. Emberséges bánásmódot követelt a piaci árusok számára, akikkel a hatóságok most úgy bánnak, mint a kínai kulikkal. Végül tiltakozott a gombamódra elszaporodott egyesületek ellen, amelyek már a rendészetbe is beavatkoznak. A közönség hangos helyeslésselll kisérte Horváth Dezső beszédét, aki után Latzkó Sándor a piaci árusok egyesületének titkára ecsetelte az árusok kívánságait. Beszédében legfőképen a Garai-téri piac kérdésével foglalkozott. Azt hangoztatta, hogy a vásárcsarnokot nem a Garai-téren kel felépíteni, ahová a tanács tervezi, hanem: a régi Lóversenytéren, aholi a csarnok felépítése megindítaná ennek a kiépítetlen városrésznek a nagyszerű fejlődését. A Garai- tér helyén játszóteret kell létesíteni, hogy ebben a kőrengetegben szabad levegőhöz jussanak a környék gyermekei. Ezzeli megoldást nyerne a piaci árusok helyzete is, mert amíg a Lóversenytéren a csarnok felépül, az árusok ott maradhatnának mai helyükön ia Garai-téren. Ha a főváros eredeti tervéhez ragaszkodna s mégis a Garai-téren létesítené a csarnokot, ez az ottani árusok teljes tönkrejutását jelentenél. A bódék olyan rossz állapotban vannjak, hogy azokat lehetetlen lenne lebontani s a Lóversenytéren felállítani. Megismétlődne az az eset, ami a konjunktúra idején a Szabadságtéren történt, ahol minden puceráj helyett banküzlet nyílt. A Garai-téren minden üzletből szatócsüzlet lenne, ha a piacot ideiglenesen áttelepítenék a Lóversenytérre, s mire a Garai-téren a csarnok felépül, mindenki ,a szatócs- üzletekben vásárolna, a helyett, hogy a csarnokot látogatná. Az előtte szólóval1 ellentétben azt követelte. hogy a hatósági ügyeket centralizálják, nehogy tíz fórumot kelljen megjárni, amíg a szegény polgár az ügyét ed'intézheti. Felvetette azt a kérdést is, vájjon nem lenne-e helyes takarékossági szempontból megvárni azt ;az időt, amikor a Keleti pályaudvart kihelyezik, amikor is a pályaudvar csarnokában egy- kész vásárcsarnok állna rendelkezésre. Ezt a beszédet is nagy helyesléssel fogadták. Dr. Posta Sándor tartott ezután hatalmas beszédet. Azzal kezdte felszólalását. hogy nem felajánlkozni jöttek a kerületbe, hanem azért, hogy közvetlen érintkezés alapján hallgassák meg a polgárok panaszait. Erre a felajánlkozásra nincs is szükség!,, mert 2 évvel ezelőtt, a községi választások előtt elég politikai ágens járt a lakosság nyakára. Rámutatott azokra a szebbnél! szebb ígéretekre, hangosabbnál hangosabb jelszavakra, amelyeket annak idején a különböző pártok hangoztattak a választók előtt. Minden oldalról azt harsogták. hogy leszállítják a vüMámos, a gáz, a villany, a helypénz árát, harcot fogadtak a forgalmi adó ellen s mindenféle egyéb igazsságosztogatást ígértek. Felesküdtek a hadirokkantak, özvegyek és árvák védelmére, de mindebből a sok szép ígéretből és fogadalomból 2 év alatt semmisem lett beváltva. Érezték ennek a felelősségét a törvényhatósági bizottság egyes tagjai, akik különböző pártokból kiválva a Dolgozó Polgárok Pártjában egyesültek, hogy beváltsák azokot az ígéreteket, melyekkel a többi pártok adósai maradtak a polgárságnak. Üj pártot kellett alakítani, mert a többi városházi pártok megalkudtak egymással s elfelejtették a választási fogadalmakat. Ma mindenki arról beszél, hogy politikamentes politika folyik a városházán. Ez nem igaz. Az igazság az, hogy politizálnak a torony alatt, de ami ott folyik, az rossz politika. Jelszavaktól hangos a városháza s ebben a lármában nem hallják meg azokat a jelszavakat, amelyeket az éhet diktál. Nem igaz. hogy nem lehet leszállítani a közszolgáltatásokat, csak jó városi politika szükséges ennek keresztülviteléhez. Beszélt a beruházó programmról és kérdi, tud-e valaki arról, hogy a sok száz milliárdos beruházás során létesítenének-e olyjasinit, ami olcsóbbá tenné az életet. A beruházások között csak olyan/ alkotások szerepelnek:, amelyek búsás jövedelmet hajtanak a városnak', mert az az elv, hogy a közönségről le kell nyúzni az utolsó bőrt is, hogy a városnak nagy jövedelmet és az uraknak biztos tantiémet biztosítA művészet, technika és magyar munkáskezek gyönyörű alkotása a Spolarich-étterem söröző BUDAPEST. IV. KÉR., FERENCIEK-TERE 7. SZ. Legjobb magyar konyha! A legszebb kávéház pedig a Spolarich-kávéház BUDAPEST, VIII. KÉR., JÓZSEF-KÖRÚT 37—39. Esténként cigányzene. Expresso kávé. Saját sütő- és cukrászipari üzem.
