Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-16 / 11. szám

XXII. évfolyam. 1927. március 16 11. szám. Független Budapest VárosDolitikai és közgazdasági lap. Várospolitikai és közgazdasági la| 3. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........ 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.00;» korona. Egy es szám ára 40 fillér — 5.000 korona. Főszerkesztő: B. VíRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A Széchenyi-fürdő botránya. Súlyos panamavádak a közgyűlésen. — Petrovácz Gyula jelentése. — Az ügyészség foglalko­zik a pananiavádakkal. SZÉCHENYI. Irta: dr. Posta Sándor. Nagy alkotó! Minő kísértetjárása van itt a Te nevednek? Bronzkarodban az írástekercs nem kígyózik-e szöges korbáccsá, hogy űzze- üsse-vágja a lelketlen kufárokat? A kalmárokat, akik marakodásukban a koncért Budapest fej­lődésének templomából kilopják a szívet, föl­rúgják a tekintély köveit, és a polgári remény­ségek szentélyét lerombolják! A legnagyobb magyar neve és egy ocsmány városházi botrány. Szomorú magyar sorsunk­nak keserű csúfsága! A fürdő iszapja annyi névre fröccsent rá, hogy az épülő népgyönyörűséget jó egynéhánnyal bé­lyegezhetnék meg, és nem kellene, hogy Széchenyi emléke szégyenkezzék. Széchenyi nagysága azonban még ezt is el­bírja, de vájjon Budapest dolgozó, verejtékező, nyomorgó népe bírja-e? Szabad-e bengáli fénnyel, lampionos, fáklyás zenével theatre párét rendezni azért, hogy Bu­dapest népének odakiálthassuk: íme ilyeneket választottál, íme ezek vezetnek téged, íme így gondoskodnak rólad, keserves életed jobbrafor- ditásáról, olcsóbb megélhetésedről, családod és gyermekeid jövőjéről. Szabad-e a városvezetőségnek odáig jutni, hogy nyilvánosan kényszerüljön adminisztrá­ciós sebhelyeinek fölfedésére? Szabad-e a város önkormányzatának legvál­ságosabb idejében a kormány beavatkozását valósággal kikényszeríteni, és megjelenését ünnepelni? Az írás mondja: „Jaj a botrányt okozóknak!“ Kétszeresen jaj ebben a városban, mert ma nem lehet és nem szabad botrányt okozni, hogy az­zal teljék az idő, s telítődjék a sajtó és mérge- ződjék a köztudat. A botránnyal és annak min­den okozójával statáriális rövidséggel és szi­gorral végezni kell! Senki ebben a városban nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy akkor, mikor a ter­heitől ájultan lihegő polgárságnak levegőre van szüksége, a panamabűz dögletességét terjessze. És nem lehetséges az, hogy egy város veze­tésének minden tényezője hivatalosan, féljnva- talosan és nemhivatalosan ezzel az üggyel fog­lalkozzék. Mert nemcsak a Széchenyi-fürdő költségelőirányzatának a túllépése sújtja Buda­pest polgárságát, sújtja a közszolgáltatások túl- magas ára, sújtja az indokolatlanul fönntartásra erőszakolt közüzemek konkurenciája, sújtja a munkahiány, sújtják a betegségek. Azzal, hogy ily sok fórum foglalkozik az ügy földerítésévei, kétségtelenül megállapítást nyer majd az, hogy kik nincsenek benne, esetleg az is, hogy ki a bűnös. De ha csak az illetékes fórum foglalkoznék vele, s a többiek mind ugyanezzel az elánnal, nem bánom ugyanezzel a nyilvá­nosságai, azzal foglalkoznának, miképen lehetne pl. a gázat az önköltségi ár kétszerese helyett olcsóbban adni, miképen lehetne a közlekedés hallatlanul magas árait leszállítani stb., stb., kétségtelen, hogy a dolgozó polgárságnak több haszna lenne belőle, mint abból a kétes gyönyö­rűségből, hogy nini, ma Budapesten minden illetékes a Széchenyi-fürdő ügyével foglalkozik. A legnagyobb magyar alkotó emlékéhez pedig akkor lehet méltó ez a nemzedék, ha alkotásai­nak nemes önzetlenségét, közhasznú tevékeny­ségének céltudatosságát utánozza és nem azzal, hogy egy túliszapos fürdő túldrágára kalkulált márványába aranyozzák ezt a nevet: Széchenyi! Régen íoglalkoztatta a városházát olyan nagy­arányú botrány, mint amilyen a Széchenyi-fürdő ügye, amelynek hullámai napról napra magasabbra csapnak. Eddig tulajdonképen nem volt másról szó, mint óriási hiteltúllépésről, amely érthetően felkor­bácsolta a kedélyeket és csupán a szenzájcióhajhá- szok igyekeztek panamaszagot kölcsönözni az eset­nek. Most azonban a nagymérvű botrány valóban belefulladt a panamába s nemcsak arról van s'zó, hogy-25 vagy 30 milliárd- dal többe kerül a fürdő építkezése, hanem a nyil­vánosság előtt bizonyítékokkal alátámasztva el­hangzott a rettenetes vád, hogy a nagy botrányban súlyos panamák és panamisták húzódnak meg. A múlt szerdai közgyűlés robbantotta ki a vég­sőkig feszült helyzetet, amikor a Gál Jenő sürgős interpellációban terjesztette elő azt az adathalmazt, amely ezzel az esettel kapcsolatban birtokában volt. Rendkívüli érdeklődés előzte meg az interpellációt, amelyről már előbb tudták, hogy nagy meglepetése­ket fog közölni a nyilvánossággal. Meglepetések ugyan nem hangzottak el az interpelláció során, mert amit Gál elmondott, arról már hónapok óta suttogtak a városházán s a szenzáció erejével csak az hatott, hogy Gál ezeket a suttogó híreket konkretizálta és okmányok felolvasásával megerősítette. Megtudtuk az interpellációból, hogy Zsombor Géza demokrata bizottsági tag állító!- , 40 milliót vett rel a Walla-cégtől, hogy a középítés.' bizottságban sza­vazatával elősegítse azt. hogy a Széchenyi-fürdő sok milliárdos munkáját ez a cég kapja meg. Megtudtuk az interpelláció során azt is, hogy ez a vád időköz­ben napvilágra került s) tudomást szerzett arról Buzáth János alpolgármester is, mire bizalmas vizs­gálat indult meg az ügyben, becsületügyi bíróság elé került a vesztegetést ügy, amely végül azzal végző­dött, hogy Perl Gyula, a Walla-cég vezérigazgatója írásbeli nyilatkozatban visszavonta a vádat s kije­lentette, hogy Zsombor Géza sohasem kért vagy kapott tőle pénzt. Szó volt arról isi az interpelláció­ban, hogy Zsombor Géza és Nagy István, mint a köz­építési albizottság tagjai alkalmi egyesülést létesítettek azon célból, hogy a közmunkához jutó cégektől pén­zeket vegyenek fel. Ezt a vádat semmisem erősítette meg s az interpelláló birtokában sem voltak erre vonatkozó bizonyítékok. Büchler József leleplezett egy Aczél István nevű volt huszárszázadost, aki felkereste azokat a cégeket, melyek a legolcsóbb ajánlatot tették az egyes mun­kákra és 4%-ot kért és kapott a cégektől a vállalati összeg után. Megemlítették név nélkül Tarr Béla bi­zottsági tag esetét is, aki a szóbeszéd szerint a Walla- cégtől alvállalatba kapott különféle munkát annak ellenében, hogy a középitési albizottságban a Walla- céget támogatta. Ezek voltak azok a leleplezések, amelyek meglepe­tésszerűen hatottak, de megnyugtatta a kedélyeket az a bejelentés, hogy az összes fórumok, úgy a fürdő- építési bizottság, mint a polgármester és a belügy­miniszter részéről külön-külön egyidejű vizsgálatok indultak meg, hogy a botrány okaira és a panama­vádakra fényt derítsenek. A polgármester Buzáth Jánost bízta meg a vizs­gálat vezetésével s abban részt vesz Szabó Imre tiszti főügyész is. A belügyminiszter külön szakértő bizottságot neve­zett ki a botrányügy kivizsgálására s a bizottság elnökéül a főpolgármestert bízta meg. A bizottságban helyet foglal Almássy-Balogh Loránd műépítész, Dorner Gyula, Joó Gyula miniszteri tanácsosok, Papanek Ernő pénzügyi szakértő és Janda Károly miniszteri osztálytanácsos. A bizottság még külön szakértőket fog bevonni munkájába. Nagy érdeklődéssel kísérték „ Petrovácz Gyula vizsgálatát. aki megbízást kapott a fürdőépítkezési körül felmerült túlkiadások okainak megvizsgálására. Petrovácz 2 nap alatt elvégezte az óriási munkát és a bizottság elé terjesztette megállapításait. Petrovácz jelentése a leg­részletesebben foglalkozik az építkezés minden rész­letével. Megállapításai szerint a fürdő 25 milliárd helyett 55*5 milliárdba fog kerülni és a túl kiadásért a felelősség elsősorban az elhunyt Kubdebó Gyula tanácsnokot illetné. Beigazolódott, hogy Francsek Imre, a tervező műépítész eredetileg 36 núlliárdban állapította meg az építkezés költségeit, ami a mellékmunkálatokkal és a tervező honoráriu­mával együtt pontosan 42 milliárd lett volna. Kabdebó sokallotta ezt az összeget és kijelentette, hogy 25 milliárdból meg lehet építeni a fürdőt. Számításait egy egyszerű félíves papírdarabon ceruzával le is írta s benyújtotta a városgazda- sági ügyosztálynak, amely annak alapján a közgyűlés qlé terjesztette a hitelfedezet ügyét. Petrovácz jelentése mulasztással vádolja az elhunyt tanácsnokot, mert minden ellenőr­zés nélkül, egyszerűen megállapította, hogy elég 25 milliárd, de mulasztás terheli a XI. ügyosztályt is, amely részletes költségvetés nélkül, a ceruzával írt papírlap alapján vitt a közgyűlés elé egy ilyen nagy­szabású beruházást. Megállapította a vizsgálat, hog3^ amikor a kérdés a közgyűlés elé került, illetékes körök már tudtak arról, hogy 25 miili- árdérí nem lehet megépíteni a fürdőt, hanem 17 milliárddal több költség kell a végrehajtás­hoz. Mégis nem változtatták meg az előterjesztést, hanem változatlanul 25 milliárdot kértek a közgyűlés­től. Kabdebó tanácsnok már ebben az időben igen ideges volt, érezte a reá háruló nagy felelősséget s talán ez is oka volt hirtelen halálának. Felelősséggel vádolja a jelentés Francsek Imre tervező építészt is, aki bizottsági hozzájárulás nélkül, saját intézkedésére magasabbra építette a fürdő falait s nagy túlkiadást okozott a fővárosnak azáltal, hogy előzőleg nem vizsc gálta meg az építkezés helyének talajviszonyait. Ki­derült Petrovácz megállapításaiból, hogy az építési bizottság sokkal olcsóbban adta ki a munkákat, mint amennyi a költségvetésben rendelkezésre állott, Hogy mégis ilyen horribilis túlkiadás következett be. ennek az az oka, hogy a bizottság tudta és beleegyezése nélkül nagy- változásokat eszközöltek az eredeti terveken, ivócsarnokot, vendéglőhelyiséget, árkádszerű bazáro­kat és lakásokat építettek, továbbá a tervektől eltérő- lég alápincézték az összes épületeket. Egyéb módosí­tásokat is hajtottak végre az eredeti terveken, ami lényegében hozzájárult az új fürdő tetszetősebb, mű­vészibb és masszívabb kiépítéséhez. A főváros tehát egyáltalán nem veszít semmit sem, mert ha óriási túlkiadások állottak is elő, a befektetésnek teljes ellenértékét megkapja az épületben. Megállapítja a jelentés pontos számítások alapján, hogy a fürdő teljesen készen 55-5 milliárdba fog kerülni, A bizottság eddig ténylegesen 24 milliárd értékű munkát adott ki, tehát még ki sem merítette az ere­detileg előirányzott hitelt. Ebből csiak 17-5 milliárdot fizettek ki a vállalkozóknak s így még 7-5 milliárd áll rendelkezésre a 25 milliárdból. Újabban 1,700 millió értékű munkát adtak vállalatba, melyekre csak 850 millió volt az előirányzat. Árlejtés alatt van 9,SU0 milliót kitevő munka, melynek eredeti előirányzata csak 6,400 millió volt. A még ki nem irt munkák értéke 4,200 millió, a mellékmunkák értéke 9,157 millió. Tekintve, hogy ezeknél a munkáknál is lehet számítani túlkiadásokra. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM KSMS Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom