Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-22 / 51-52. szám
1927- december 22. Független Budapest 15 M ÁR NÉHÁNY HÉT ELŐTT beszámolt a „Független Budapest“ városházi rádiója azokról az ünneplésekről, amelyeket Jenő napja alkalmából rendeztek a városháza egyes pártjai. Már mint azok a pártok, amelyek előtt a Jenő névnek bűvös csengése van. Ezek közé tartozik a Kozma-párt is, (egyesek Ripka-párt néven, mások meg kormánypárt elnevezés alatt ismerik) amely nagy vacsorát rendezett saját házi Jenője tiszteletére a budai Vigadóban. Az ünneplők közt megjelent Édes Endre tanácsnok is, aki az U-alakú asztal belső vonalán kapott helyet. De csakis helyet, — ételt nem. Az történt ugyanis, hogy a felszolgáló pincérek valamennyien az asztalok külső oldalain jártak körül, egy sem ke- -füli a patkó belső oldalára. Édes tanácsnok éhes volt, várt, várt, de hiába várt, senki sem kínálta. Amikor már nagyon mérges volt, akadt végre egy pincér, aki egy üres tálat, amelyen még egy, nagyon szerény elégetett ételmaradék szomorkodott magában, a tanácsnok elé tartott, hogy „tessék választani !“ A türelemnek is van határa, pláne az éhes és Édes ember türelmének Édes Endre úgy érezte magát, mintha inzultálták volna, felugrott az asztal mellől és a kijárat felé tartott. Elhatározta, hogy egy pillanatig sem marad tovább is a banketten. Meglátta ezt Sándor Dénes és utána sietett. Mikor megtudta, mért megy el Édes, magyarázgatni kezdte a pincérek viselkedését: — Ügy látszik — mondta — nem tudja a vendéglős, hogy kivel van dolga.- Sőt ellenkezőleg — felelte Édes — nagyon is jól tudta. Én voltam az, aki elvette tőle a vendéglő bérletét és most így állt rajtam bosszút!... A bosszú sikerült. Édes Endre bosszúsan távozott a vacsoráról, amely részére — kozmás volt. * ¥ * A mi városházi rádiókészülékünknek nemcsak leadó, hanem kitűnő felvevő készüléke is van. Ennek az apparátusnak a segítségével sikerült néhány üzenetváltást felvennünk és talán nem vagyunk túlságosan indiszkrétek, ha ezeket a karácsonyi és újévi üzeneteket, amelyek ugyan magán- természetűek. közre adjuk, hiszen a nagy emberek magánügyei is közügyek, mint azt Bismarck mondta. (Bismarckra nyugodtan ráfoghatjuk, úgy sem cáfolhatja meg. A szerk.) Az egyik elfogott rádiógramm a következő volt: Méltóság os GAÁR VILMOS úrnak, mint az igazoló választmány elnökének Budapest. Karácsonyi ajándékukat megkaptam és köszönettel nyugtázom. Önök engem saját kátrányomban meghempergettek, de az ehhez felhasznált kátrányt cégem ezúttal nem számlázza, mert jelszavam a régi: mindent a közért. Tekintve a hideg időjárást, ajándékukat ezúttal nem teszem az ablakba. Szíves figyelmességükért újólag hálás köszönet és hasonló jókat kíván Angyalfi Sándor v. b. t. t., (volt bizottsági tag-társuk.) Egy másik elfogott rádiógrammban az alábbiakat olvastuk: Nagyságos Or. BEDÖ MÓR főv. biz. tag úrnak Budapest. Szeretve tisztelt uram! Nem állhatok ellent a forró vágynak, hogy a közelgő karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából Önt legnagyobb elragadtatás,ómról és legmelegebb szeretetemről biztosítsam. Ó. mily öröm nekem az ön daliás alakját a közgyűlési teremben láthatni. Mily zene füleimnek az ön minden egyes szava, mint rezeg tovább lelkemben minden egyes mondata! Kedves uram, nem tagadhatom, én bámu,- lója vagyok önnek, kmek nagyságát el nem ismerni bűn lenne. Mi úgyszólván egy test és egy lélek vagyunk, ön igazi tőről metszett magyar ember, s csak annyi kettőnk közt a különbség, hogy én — sajnos — ezen epitetonok mindegyikével nem dicseked- hetem. Fogadja, szeretve tisztelt uramt őszinte szívből jövő jókívánságaim és szeretetem kifejezését, mellyel maradok igaz híve és bámulóija Or. Wolff Károly Ü. i. Talán nem szerénytelenség tőlem, ha arra kérem, hogy karácsonyra örvendeztessen meg egy hajfürttel, önnek nem lesz vele kevesebb, nékem meg örök emlék lenne. Kettőzött volna örömem, ha gyönyörű sza*- kállából is küldene egy tincset. Őrizném, mint valódi k.ncset. Wolff s. k„ A harmadik rádiólevél a következő volt: Nagyságos BUDAY DEZSŐ úrnak mint az É. M. E. elnökének Budapest. Ügy a magam, mint a szociáldemokrata párt községi frakciója nevében testvéri szeretettel üdvözlöm Önt az É. M. E. elnöki Székében. Kívánjuk az új esztendő alkalmából, hogy az 1928-as év hozza meg az Ön és a vezetése alatt álló egyesület eszméinek teljes diadalát, aminek érdekében nem szűnünk meg imádkozni. Egyben bejelentem úgy a magam, valamint Büchler. Qonda, Horovitz és Rothen- stein elvtársaim nevében, hogy ezennel belépünk az É. M. E. tagjai közé. hogy az Ön bölcs vezetése alatt harcolhassunk. A tagsági díjakat már előre is mellékelem, abban a reményben, hogy kegyesek lesznek bennünket az egyesület egyszerű harcosai közé felvenni. Testvéri és elvtársi üdvözlettel Biró Dezső. Van még egy elfogott rádiógrammunk, amelyet Sipőcz intézett Bárczyhoz, ennek a levélnek a kulcsát azonban eddig nem tudtuk megfejteni, az azonban máris bizonyos, hogy a levél hangja egyáltalán nejn — lemondó. * * * B AJ VAN MEGINT a pártfegyelemmel, ezúttal a Ripka-párton. A baj a legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen mutatkozott meg Éber Antal és Bódy Tivadar közt. Éber szangvinikus, temperamentumos ember, aki nem hajlandó magát semmiféle pártfegyelemnek alávetni. Beszéde közhen észrevette, hogy Bódy Tivadar tagadólag rázza a fejét, mire haragosan rászólt: — Hiába rázza a fejét a bizottsági tag úr! (Pedig a saját fejét mindenkinek joga van rázni. A szerk.) Bódy visszautasította Éber támadását, amiből egész családi háborúság lett, nagy örömére a többi pártoknak, amelyek megállapíthatták, hogy a Ripka- szorosban sem minden csendes. Eszünkbe jut egy régi történet, amelynek hőse a kis Rudó Emánuel volt, a legszellemesebb újságírók egyike, aki azóta már meghalt. A „Zsornál“ szerkesztőségében történt az eset. A lap főszerkesztője, Bródy Lojzi végigmegy a szerkesztőségi szobákon és látja, hogy egyik munkatársa a kezébe temeti az arcát, úgy tartja a fejét. Bródynak feltűnik a dolog, megkérdezi: — Warum halten Sie sich den Kopf? Mire Radó Emánuel közbeszól,, mielőtt a kérdezett válaszolhatott volna: — Den Kopf kann er sich halten!...
