Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-23 / 47. szám
XXII. évfolyam 1927. november 23 ! 47. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő, Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A bíróság, amely egyedül maradt meg a maga helyén, most ismét tanúbizonyságot adott arról, hogy van még egy pillére a magyar alkotmánynak, amelyet nem tudott elmosni az az árhullám, amely az összeomlással indult el. Ez a pusztító áradat elsöpört mindent, ami hagyomány és szent volt a magyar gondolkozásban, magával ragadott mindent, ami megingatható volt, csak egyet nem tudott elmozdítani a maga őrhelyéről: a magyar bíróságot. Pedig sokszor féltettük a magyar bírót. Emberfeletti erő és jellem kellett ahhoz, hogy ne veszítse el a talajt lába alól amikor az örvény zúgott körülötte és alatta. A magyar bíró ott tudott maradni a maga helyén és ezzel megmentette azt a keveset, ami még megmenthető volt. Az elmúlt héten kimondta a budapesti törvényszék egyik f ellebbvite.li tanácsa, hogy az a városatya, aki hivatása teljesítése közben °lhangzott bírálatával egyéni érzékenységeket sért, nem vonható ezért felelősségre, mert védi az immunitás. Ezzel a határozattal a bíróság egy olyan szabadságjogot állított helyre, amely a legárvább, legszomorúbb sorsra jutott: a szólásszabadságot. Megvédte ezzel a kritika jogát és kimondta, hogy senkit sem lehet üldözni azért, mert a köz érdekében kifejtett önzetlen működése közben elhangzott szavai egyeseknek fájnak. Szinte halljuk az ellenvetéseket: „Ez még nem az igazi szólásszabadság, ez csak kis része annak!“ Az ellentmondóknak igazuk vau, a bírósági határozat még csak a kezdet kezdete, nagyon kis menedék abból a zöld szigetből, amelyet az eltépett, elsülyedt szabadságjogok jelentettek. S mi mégis ünnepiünk, mégis örülünk, mert ez a kezdet olyan hajnalhasadást jelent, amelyet régóta lestünk aggódással, s amelyről nem tudhattuk, jön-e, elkövetkezik-e valaha. A teljes szólásszabadságot a bíróságnak nincs módja helyreállítani. Ez nem is a bíró dolga. De ott, ahol a csendőr, a rendőr és az ügyész korlátlan hatalommal uralkodik az elnyomott szón, ott sokat, nagyon sokat jelent az, hogy a bíró a maga nagy tekintélyével és szinte korlátlan súlyával odaáll a bíráló sző mellé és megvédi azt. Disz eddig a magyar közéletben úgy tanítottak bennünket, hogy beszélni nem szabad, „csak hódolat illet meg, nem bírálat“. Az igazat nem szabad kimondani még akkor sem, ha ez az igazság száz meg száz sebből vérzik is, ha ez az igazság száz meg százezer léleké is. • A kormány egyik közege nemrégiben jött haza Mussolini Olaszországából, ahol a fasciz- mus intézményeit tanulmányozta — belügyi szempontból. A szólásszabadságot nem találta ott a fascizmus intézményei közt, de nem is kereste, mert csak azt akarta meglátni, ami a mai kormányzatnak kedvező. A magyar kormány, amikor a külföldet tanulmányozza, nem Angliába, Németországba, vagy Francia- országba megy tanulni, hanem Itáliába, ahol diktatúra van. Mi ez ellen egy szót sem szólunk, mert az ilyen utazásnak a bírálatához már a sajtószabadság bizonyos minimumára lenne szükség, ez a minimum pedig nincs meg. A bíróság most adott egy minimális minimu- mot a közszabadságokból. Amikor nincs se gyülekezési, se szólás-, se pedig sajtószabadság, akkor boldogan fogadjuk ezt a keveset, ami talán nem sokkal több a semminél, de né- kiiíik már valami. Valami, mert lángralobban- totta az a parazsat, amely a sok hamu alatt meg pislogott: a reménységet. A közgyűlésen szabad bírálni és szabad véleményt mondani, a magyar bíróság megvédi azt a szót, amely a közgyűlési teremben hangzik el a köz érdekében. Más körülmények közt ezt természetesnek találnék, ma azonban örülnünk kell ennek. A közgyűlés egyes nagy pártjai ezen a héten úgy találták, hogy ünnepelni I kell a „jenőket“ s leborultak a „jenők“ nagysága előtt. Mi most a magyar bíróság előtt hajiunk meg, mert szívünk állandóan kész le- borulni a közszabadságok előtt, amelyek nincsenek, de lesznek, lesznek, mert — „vannak még bírák Magyarországon!“ mm Decemberben dönteni kell a Talbot-ajánlatról. Talboték ajánlata megérkezett a városházára. A Talbot-féle centrálé-építésí szerződéstervezet a múlt hét közepén megérkezett a városházára. Borvendég Ferenc tanácsnok vette kézhez a tervezetet a kereskedelmi miniszter kísérő leiratával egyetemben s azonnal bemutatta Búzáik János alpolgármesternek. A városházán a legszigorúbban elzárkóznak a tervezet részleteinek ismertetése elől s mindaddig nem is nyilatkoznak lel ölei, amíg Búzáik ailpolgár- mester, Borvendég tanácsnok és Deutsch Lajos, az elektromosművek vezérigazgatója annak minden részletét alaposán át nem tanulmányozták. Ez a munka 1—2 hetet fog igénybe venni s azután a tanács elé kerül a kérdés, amely állást foglal a centráié dolgában és leszögezi a maga véleményét. A tanács: az alpol- gármsíer, a világításügyi tanácsnok és az lektro- mosmüvek vezérigazgatójának referátumai alapján előterjesztést fog készíteni s azt az illetékes bizottságok, majd a közgyűlés elé viszi. Hogy mi lesz a főváros álláspontja, az e pillanatban még nem állapítható meg. A közgyűlés ellenben két pártra szakadt ebben a kérdésben. x A középpárt körömszakadtáig a kormány mellett marad., ellenben a baloldali pártok s űjabban a Wolfí- párt is már komoly megfontolás tárgyává fogják tenni határozatukat. Wolff Károly jelentette! ki a költségvetés tárgyalása során, hogy a Talbot-ügyben a főváros nem fog fejjel neki menni a falnak. Ez a bejelentés tehát azt jelenti, hogy a Wolfí-párt a centráié-kérdésben nem fogja a feltétlen kormány- támogató szerepét játszani, hanem igen is a főváll szempontjait és érdekeit is megvédi. Ügy értesülünk, hogy a kereskedelmi miniszter leirata szerint a fővárosnak csak december 15-ig kell döntenie állásfoglalását illetően. Határoznia kell arra vonatkozóan, vájjon ragaszkodik-e a budapesti s illetőleg káposztásmegyeri megoldáshoz, vagy pedig hozzájárul-e a kormány bán- hidai terveihez. Arra vonatkozóan is válaszolnia kell a fővárosnak, vájjon csak egyszerű áramfogyasztója akar-e lenni az új centrálénak, vagy pedig saját kezelésébe kívánja-e venni, amely esetben vállalnia kell az annuitásokat. A főváros döntésére; azért van. szükség, mert december 30-án hatályát veszti az az angol törvény, amely a külföldi tőkeköl'csönzést lehetővé teszi. December 15. és 31. között a magyar kormánynak okvetlenül döntenie kell a Talbot-csoporttal való szerződést, illetően mert különben nem lesz módjában a megállapodást megkötnie. Ezek szerint a főváros december első napjaiban kénytelen lesz napirendre tűzni és gyors tempóban letárgyalni a Talbot centráié problémáját. A kormány megakadályozza a Tabán újjáépítését. Liber tanácsnok nyilatkozik Bnd János kijelentéséről. — A közgyűlés elé kerül a tabáni kérdés. Az elmúlt tavasszal a legaktuálisabb és legégetőbb városrendezési problémaként a városházán a Tabán újjáépítésének ügyét kezelték. Az összes bizottságok letárgyalták s jóváhagyták az újjáépítési terveket s mint a Független Budapest" annak üdéjén megírta, komoly tárgyalások is folytak több külföldi s részben belföldi pénzlcsoporttal, amelyek ajánlatot tettek a Tabán rendezésének finanszírozására. Minden jel arra engedett következtetni, hogy a jövő évben csakugyan megkezdődhetik a nagy tabáni építkezés. A tanács az új bérházakban több mint 1,000 lakást tartott fenn a kitelepítésre kerülő tabániak számára s november 1-én már sok tabáni kunyhóból el is költözködtek az új városi házakba a lakók. A tervek programmszerű végrehajtása elé most váratlan akadály gördült. Búd János pénzügyminiszter a parlamentben tartott beszéde során rátért a Tabán újjáépítésének kérdésére is és többek között kijelentette, hogy. a Tabán felépítését jobb időkre kell halasztani. A pénzügyminiszter ugyanis nem tartja helyesnek, - nemzetgazdasági szempontból, — hogy ehhez a nagyszabású építkezéshez külföldről szerezzék meg a szükséges tökét, belföldön pedig nem teremthető elő az az óriási összeg, ami a Tabán újjáépítését lehetővé tenné. A pénzügyminiszternek ez a figyelmeztető bejelentése nagy megdöbbenést keltett várospolitikai és gazdasági körökben, mert ilyenformán nagyon lecsökkentek azok a remények. amelyek a tabáni városrész rendezésére s beépítésére vonatkoztak, elmarad a .nagyarányú lakásépítkezés és az ezzel járó n.agy gazdasági fellendülés is. A „Független Budapest“ munkatársa kérdést intézett Liber Endre tanácsnokhoz, a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjéhez, az új fordulattal kapcsolatban, Liber Endre tanácsnok ezeket mondotta nyilatkozatában: —- Rendkívül nagy meglepetéssel olvastam a pénzügyminiszter kijelentéseit, amelyek oda konkludálnak, hogy a Tabán újjáépítésének céljaira nem engedélyezi külföldi tőke igénybevételét. És miután az ehhez szükséges hatalmas tőkét itthon nem lehet összehozni, ennek következtében arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Tabán beépítésével várhatunk, amíg a gazdasági és pénzügyi liber ENDRE. viszonyok megjavulnak. Nagyon kellemetlenül érintett bennünket a miniszternek ez a kijelentése. annál is inkább, mert a törvényhatósági bizottság, pártkülönbség nélkül, hosszú idő óta^ sürgette a tabáni kérdés megoldását s most végül az erre vonatkozó részletes városrendezési terveket is elfogadták. Pénzcsoportokkal is folytattunk előzetes tárgyalásokat s ne*n is gondoltunk arra. hogy Legmodernebb gyógy» DA IflD C AIIATADIIIAI BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyintézet sebészi és bel- U| . rAŰUIl-úANA 1 UlflUlVI VAS-UTCA 17. sz. helye, vírgyógymtézeLj^ betegek részére ■ ■ nMVU wmini vmwm és légfürdők. Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő.
