Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-02 / 9. szám
Vi XXII. évfolyam. 1927. március 2. 9. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... ÍO pengő = 125.00 korona. Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPFAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A beruházó programm, amely itt van előttünk, nem az a programm, amely melegít, lelkesít, elragad. Nincs határozott iránya, nincs vonala, amely egységes koncepciót jelentene, de ha sok minden hiányzik is belőle, kezdetnek kezdet és ha tempója lassú és döcögős is, mégis csak mozgást jelent, mozgást az eddigi tespedés és kábnltság után. Megindul a munka, az élet újból kering, a vér lüktet és munkára lendül sok ezer tétlen kéz, amely eddig csüggedten, vagy pedig ökölbeszorítva pihent kényszerű dermedtségben. Budapest tavaszát jelenti-e vájjon ez a programm? „Uj szelek nyögetik“ Budapestet, ezt a nagyszerű várost, amely most mindennél jobban érzi a vezetés hiányát. Ahogy a beruházó pro- grammot szemléljük, úgy érezzük, hogy ez még nem az igazi tavasz, csalóka napfény ez még, amely után jön még zimankos idő, jönnek még fergeteges, álomba kergető téli napok, de elöbb- utóbb mégis csak erőre kap a tavasz és megújul Budapest levegője a munka életet fakasztó napsugarától. Tétovázó, bizonytalan lépés ez a beruházó programm, ingadozik, mint a nagybeteg, aki először kel föl az ágyból és csak botorkálva tud egy-két lépést haladni, hogy aztán megálljon és megpihenjen. A beruházó programmról nem mondhatunk se jót, se rosszat Jót azért nem. mert ami benne van, nem új, nagyvonalú tervek perspektíváját kívánja megmutatni, hanem egyszerűen pótolni akarja azt a sokféle és sokirányú mulasztást, amelyet az eddigi dologtalan esztendők tespe- dése vetett ránk. Olyan ez a programm, mintha flastrom volna, amely itt is, ott is beragaszt egy-egy sebhelyet, egy-egy rongyos, üszkös foltot, amelyet eddig még csak nem is lepleztünk, ahol pedig újat jelent, ott nem is egészen azt a sürgős és halaszthatatlan újat, amelyet vártunk, hanem olyant, amely talán ráért volna később megszületni, mert lett volna sürgősebb feladata is a városnak. De rosszat se mondhatunk éppen ezért a programmról, amely a maga egészében sem egyéb, mint az a bizonyos szükséges rossz, amelyet le kell nyelnünk, amelyen át kell esnünk. Mert hiszen az első lépések beteges ingadozása még nem lehet lüktető erejű, dobbanó léptű haladás. Az egyes tételek közt talán akadna egy és más kivetni való, de most nem is az egyes kisebb dolgok a fontosak, hanem maga az egész programm, amely végtére mégis csak azt jelenti, hogy— felkelt a betegágyból a nagybeteg város. A vezetés ... Hát persze, a vezetés. Amikor a minden egységes nélkül való, ötletszerűen összehordott programmon végig fut a szemünk, érez- nünk kell, hogy hiányzik valami és valaki, ami és aki életet lehelne a sorokba és számoszlopokba. Nem lüktet, nem beszél, nem biztat ez a programm, nem ragad el és nem fed fel új szépségeket a jövő Budapestjének ködös láthatárán. Színtelen, szürke és levegőtlen, nem alkalmas arra, hogy elkápráztasson bennünket és álmokba ringasson, álmokba, amelyek nagy, csodás jövőről, büszke képekről regélnek. Nincs cél és nincs irány az egészben, látjuk a jószándékot, amely ezerféle, de nem látjuk a kezet, amely ezt a sokféle téglát egyetlen épületbe tudná irányítani. Az ügyosztályok dolgoztak, megjelölték mit akarnak és az ügyosztályok döntöttek is nyomban a felől, hogy mit hajtsanak végre. Nem erdő ez a programm, hanem csak sok fa, különböző fák csoportja, amelyekből nem lehet dúslombú erdő, mert a fák egymástól függetlenül, összevissza tarkállanak az égnek. Mindamellett örülünk, mert örülnünk kell már annak is, hogy végre történik valami. A segítség oly sürgős, hogy el kell tenni a kritikát jobb időkre és hóna alá kell nyúlnunk a tántorgó nagybetegnek, aki első lépéseit teszi most. Ennél a pillanatnál kevés van nagyszerűbb és nem illik szemrehányást tenni, ha bizonytalanul lépked a beteg. Lesz az még máskép is, lesz még Budapestnek ennél tavaszabb tavasza is. Száz millió pengő azonnali beruházásokra. DoIIárkölcsönnel biztosítják az elektromos művek és a vízművek kiépítését, a kislakásos építkezést, a közélelmezési intézmények fejlesztését és az autóbusz-kérdés megoldását. A Független Budapest legutóbbi számában megírtuk, hogy a főváros átdolgozott nagyszabású új beruházási programmja egy évvel az első munkaprogramm megjelenése után elkészült. Ha az abban lefektetett tervek csakugyan meg is valósulnak, akkor Budapest fejlődése és általános fellendülése mihamarabb olyan hatalmas méreteket fog ölteni, mint a sokat emlegetett alkotó korszak idején. A tanács nagy koncepciójú előterjesztése, amely Csupor József dr. tanácsnok és Márkus József főjegyző érdemes munkája valóban világvárosi arányú fejlesztési ja^^latot dolgozott iel és nagy érdeme a kitünően megszervezett előterjesztésnek precizitásán kívül, hogy áttekinthető, világos és ügyosztályok szerint csoportosítva részletezi a tervezett beruházásokat. E helyütt csak általánosságban foglalkozunk a munkaprogrammal, de lapunk más helyén ismételten foglalkozunk az egyes részletek alapos ismertetésével. Az előterjesztés bevezető soraiban rámutat azokra az okokra, amelyek szükségessé tették a beruházó programm elkészítését. Ezek az okok a háborúban s az azt követő nehéz időben rejlenek, amikor is olyan hiányok állottak elő a főváros közintézményeinél s annyira leromlottak az összes közintézmények, hogy a pótlásról és a szükségszerű fejlesztésről okvetlenül gondoskodni kellett. Minthogy a nagyobbszabású alkotások és beruházások részére szükséges költségek a háztartás rendes bevételeiből nem fedezhetők, a közterhek emeléséről pedig szó sem lehet, a befektetések fedezése csakis kölcsön útján történhetik. Miután a főváros pénzügyi helyzete már a múlt év elején a körülményekhez képest elég szilárdnak volt mondható s e mellett az osztendei egyezménnyel a külföldi kölcsönök ügye is rendezést nyert, már 1926. áprilisában előterjesztette a tanács a szükséges beruházásokra vonatkozó és a külföldi kölcsön szerzését célzó programmját. Az a programm közel 384 millió pengőt igényelt, amiből a momentán szükséges beruházások költségei 116 millió pengőre rúgtak volna. Ez az utóbbi összeg megfelelt 20 millió dollárnak. Ezzel szemben az új beruházási programm végösszege 425 millió pengős költségről szól s ebből a sürgősen végrehajtandó befektetések nettó 100 millió pengőt, azaz 17,400,000 dollárt igényelnek. Az új programm tehát végösszegében bővült az elsőhöz viszonyítva, azonban a sürgős beruházások költsége csökkent. Ennek magyarázata az. hogy közben a költségvetés keretén belül számos szükséglet kielégítést nyert. Az új munkaprogramm úgy, mint az előbbi, szintén 10—12 évre tervezi a beruházásokat. Egyébként csak tájékoztató akar lenni, miután a _ tapasztalat azt mutatja, hogy hosszabb időre terjedő olyan pro- grammot, amely a végrehajtás során változást ne szenvedne, összeállítani alig lehet. Különben is köztudomású tény, hogy a gyakorlati életben csaknem nap-nap után merülnek fel újabb és újabb előre nem látott feladatok, amelyek halasztást nem tűrnek és amelyek a programmba már felvett egyes munkáltatokat háttérbe szorítják. A Programm előterjesztésének lényegében tehát az a célja, hogy a közeljövőben kielégítést igénylő beruházási szükségletek arányairól s a végrehajtásukhoz szükséges költségek mértékéről tájékoztatást nyújtson. Ha az előirányzott beruházásokon végigtekintünk, azt látjuk, hogy azok részben még vagyonértéket sem képviselnek, részben gyarapítják pgyan a főváros vagyonát, de csak keveset- vagy egyáltalán, semmit sem jövedelmeznek. Ezzel szemben a beruházások csak elenyésző része olyan természetű, amely vagyont képvisel és állandó jövedelmet is hajt. Miután pénzügyi, elsősorban a főváros, másodsorban a világ pénzpiac szempontjából sem lehetséges a 425 millió pengős beruházás egyszerű végrehajtására gondolni, meg kellett állapítani, melyek azok a leghalaszthatatlanabb szükségletek, melyek már most kielégítendők s ezzel kapcsolatban meg kellett határozni a fedezésükre szükséges kölcsönnek a nagyságát. Itt vezérlő szempontnak tekintette a tanács, hogy a háztartás lehető kímélése okából, csak a legszükségesebb és e mellett a megfelelően jövedelmező, vagy legalább a befektetett tőke törlesztését biztosító beruházások valósíttassanak meg s csak e célból szükséges kölcsön vétessék fel. Kivételt kellett tenni a lakásépítkezésnél. amelyet a közgyűlés már el is határozott. Ezen elv alánján javasolja a tanács, hogy az'autóbuszüzem részére .................. 4,814,000 P-f. a közélelmezési intézmények részére 17,600,000 ,, lakások építkezésére ...... 38,240,000 „ az elektromos művek részére . . 20,000,000 „ a vízmüvek részére . . . ■ .__•_14,400,000 _ öss zesen . . . 95,054,000 P-t vegyen fel kölcsön a főváros. Figyelemmel azonban arra, hogy a befejezett és folyamatban levő különféle építkezésekre a közgyűlés már megszavazott 17.768.000 pengőt, amelyből viszont le kell számítani az építkezésekre engedélyezett és a fentebbi 38.240.000 pengőben már bent foglalt 12 millió pengőt, ennek következtében a felveendő kölcsönt^ még 5,768,800 pengőnyi hitelösszeg fogja terhelni s így nettó 100,S22,800 pengőt tesz ki az az összeg, amely a most felveendő kölcsönnél számításba jön. Ennek megfelelően az azonnali beruházásokra 17.400,000 dollár nettó kölcsön felvétele szükséges, amiből a 2 millió dolláros függőkölcsönt azonnal visszafizetnek. A 17,400,000 dollár kölcsön 50 év alatt fóléyenkint történő sorsolás útján fizettetnék vissza. Az évi annuitás 6%-os kamatozás esetén 6,387,428 pengő, 6V2%-os kamatozás esetén 6,838,339 pengő volna. Legmodernebb gyógyn A ion PIU ATflDllllA BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyr PAJOR-SANATUIiiUM «• hei*e’ naP: intézet sebészi és bei- betegek részére II ■ 1 fill Bl IIfialfi 8 ____ és légfürdők. Ma gánklinikái osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona.
