Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-16 / 7. szám
XXII. évfolyam. 1927. február 16 7. szám. Várospoiitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............. ÍO pengő == 125.00 * korona. _____Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona._______ Fő szerkesztő: B. VSRAGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József U5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Dolgozó polgárok! Megalakult a „Dolgozó Polgárok Pártja“ Zászlóbontás a Kispolgárok ¥áross Pártjában. Az ű i párt elnöke: a. Ä % Á 'M MiüLÓS. Irta Lázár Miklós, a Dolgozó Polgárok Pártjának elnöke. lia a kora reggel és a késő délután óráiban megállók a körutakon, vagy a külvárosokba torkoló utcák központjaiban és látom a munkába siető vagy munkából jövő pesti kispolgárt, amint gondterhes és álmatlan éjtszaka után, keserű szájízzel, sápadt és gyűrött arccal megy a műhelyébe, üzletébe, hivatalába, vagy azokból jön, reménytelenül, életuntán, amint nézem a polgári munkának ezt a megvert hadseregét, mint egy film vásznán lepereg előttem életem legmegrázóbb, sorsdöntő órája. Az a pillanat, amely mint embert és írót és publicistát eljegyzett a tömegek szenvedésével, amely órának fájdalma, igazsága bennem él, amíg élek. Przemyslben volt, a háború első telén. Későn éjtszaka érkeztem. Ágyúk égzengéséből té-rtcm vissza, égő falvakon át. Lakásom nem volt, a pályaudvar körül ődöngtem, amikor egyszerre .a nagy híd körül mozgolódás, morajlás támadt, olyan ütemes zaj, ami vidéki búcsúsok menetére emlékeztetett. Szent precesszió — gondoltam. A következő pillanatban eszembe jutott, hogy a vashíd mögött torkolnak össze a San innenső partjáról vezető országutak. Már akkor előttem vonult a búcsúsok első csoportja. Mennyien voltak, nem tudom. Teljes óráig tartott a vonulás. Minden fajta katona, csupa sebesült, a hetek óta tartó öldöklésből. Jöttek, vánszorogtak, a földön csúsztak, egymást támogatták, a sánták, a bénák vállába kapaszkodtak, friss, fehér pólya a sérült testrészeken, szétroncsolt fejek, a shrapnell marása húson és csonton, botjaik kísértetiesen kopogtak a kövezeten, ágak, amiket útközben tördeltek az ösvények akácfáiról, reszkető szakálok, vértelen ajkak nyöszörgése, valami szívfacsaró dallam, az emberi nyomorúság Wagneri szimfóniája. Hát nem ugyanez a szívfacsaró kép tárul elénk, ha az ország fővárosában, az utcák bánatos zűrzavarában a pesti kispolgárok munkába menő és munkából jövő csoportjait látjuk ődöngni? Budapest egy évtized óta — körülzárt Przemysl, amelynek dolgozó népét négy oldalról tartják tűz alatt a lelketlen bürokráciának, az önző, kőszívű, irtózatos terheket termelő városházi közszellemnek, a panamának és a munkaalkalmakat és kereseti lehetőségeket megtizedelő gazdasági politikának ágyúparkjai. Emberi, gazdasági és nemzeti szempontból egyaránt boldogtalan, veszedelmes, kétségbeejtő helyzet ez. Hát mi, barátimmal, a Dolgozó Polgárok Pártja élén, mint a prziemysli nyomor végső heroizmusában, az öreg, bozontos magyar népfelkelők, kirohanunk ebből az ostromlott, körülzárt várból, hogy megütközzünk végre a kispolgárság hatalmas ellenségeivel! Ehhez az egyenlőtlen, kemény, megalkuvást nem ismerő harchoz kérjük, követeljük a dolgozó polgárság támogatását. Jussunk van rá, hogy követeljük, mert mindannyian, akik a nagy, becsületes magyar cél érdekében összefogtunk, eddigi közéleti pályafutásunkkal százszor is bizonyságát adtuk, hogy nincs az a rang, méltóság, hutalom, amiért elárulnánk családunkat, testvéreinket, a dolgozó, városi polgárságot. Az arisztokrácia a vérre büszke, mit ősei századokon, keresztül a hazáért ontottak. Mi büszkék vagyunk elődeink verejtékére, ami az örök munkának a glóriája. Ne vérrel, a közös munka verejtékével pecsételje meg szerződését a Dolgozó Polgárok Pártja, Budapest dolgoz^') népével! A fővárosi dolgozó polgárságának életében nagy- jelentőségű esemény zajlott le vasárnap délelőtt a Kispolgárok Városi Pártjának Wesselényi-utcai helyiségeiben. Zászlóbontásra gyülekezett a főváros népe, egy új párt zászlóbontására, amelyre plakátok hívták meg a főváros dolgozó népét. Tizenegy órára volt hirdetve a gyűlés kezdete, de már jóval előbb megkezdődött a polgárság vándorlása a pártkör helyisége felé. Nemzeti színű lobogó jelezte a régi Függetlenségi és 48-as párthelyiség erkélyén, hogy a demokráciáért és népjogért küzdő tábornak ünnepe van ési ünnepi hangulat, reménykedő bizalom költözött a szívekbe, amikor azt a hatalmas eseményt, amelyet az új párt megalakulása jelent, végre megvalósulni látták. A Dolgozó Polgárok Pártja a függetlenségi és 48-as eszmékből nőtt ki, folytatása a Kispolgárok Városi Pártjának és valójában nem is új párt, hanem maga a Kispolgárok Városi Pártja, amely megizmosodott értékes és tekintélyes erőkkel! A párt nevének megváltoztatására azért volt szükség, hogy még inkább kidomborodjék a párt célja és hatalmasabbá legyen az a tásadalmi réteg, amely a párt zászlaja köré csoportosult. Vasárnap óta a Dolgozó Polgárok Pártja szerepel a politikai életben s ez az új név azt igyekszik dokumentálni, hogy az új alakulás nemcsak a kispolgárság, ele általában társadalmi állásra való tekintet nélkül, minden dolgozó .polgár érdekeiért száll síkra. ^ • ' Zsúfolásig telt meg 11 órára a pártkör helyisége, ember ember hátán tolongott, amikor szólásra emelkedett B. ¥érágh Géza, a Kispolgárok Városi Pártjának elnöke, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag. A viharos éljenzés elmúltával megnyitotta a nagygyűlést, üdvözölte a megjelenteket és röviden vázolta az új párt keletkezésének történetét. — A kispolgári érdekek hathatósabb támogatására, a közéleti tisztaság biztosítására, a dolgozó polgárság megélhetésének könnyítésére szövetkeztek most azok, akik a törvényhatósági bizottságban eddig is ezeket a törekvéseket szolgálták — mondta B. Virágh Géza. — Ezután röviden visszapillantott a közelmúlt eseményeire és megállapította, hogy 3 éves fennállásának ideje alatt a Kispogóirok Városi Pártja beváltotta a működéséhez fűzött várakozásokat. Ennek ellenére azonban most begöngyölítik azt a zászlót, amelyre a Kispolgárok Városi Pártjának makulátlan neve van írva s új lobogót bontanak: a Dolgozó Polgárok Pártja felirattal. Ebben a pártban — mondta —- együtt leszek azokkal, akik munkájuk lelkességét, tisztességét és önzetlenségét viszik bele közéleti munkásságukba, és akikkel — úgy érzem — egy éleire kapcsolódtam össze. A dolgozó polgárok, a nyomorgó Kispolgárok, iparosok és kereskedők érdekében akarok egy úton járni velük. Budapestet az iparosok és kereskedők tartják el, ők fizetik a rettenetes adókat, de az ő érdekükben nem történik semmi. Minden drága: a villany, a gáz, a közlekedés, a víz, egyszóval mindaz, amit a város közüzemei szolgáltatónak. Az üzemek tömegje van a város kezében, olyanok, amelyek sértik az iparosok és kereskedők érdekeit. Nagy közvélemény támadt föl arra. hogy ezeket sürgősen le kell építeni. Nem leépíteni, de könyörtelenül meg kell szüntetni azokat, amelyek fölöslegesek és károsak. (Fölkiáltások: „Le a kartellekkel!“) A nagy városi üzemek a közszolgáltatási cikkeket legalább 50%-kal olcsóbban adhatnák, de fölöslegeiket be kell szolgáltatni a főváros pénztárába, a város központi adminisztrációja deficitjének üldözésére. Sehol a világon ilyen nincs. Födözze a főváros milliárdos hiányait becsületes, progresszív adórendszerrel. amely mentesíti a kisembereket. i B. Virágh Géza beszédét a nagygyűlés percekig tapsolta. Közben megérkezett Fóthi Vilmos fővárosi bizottsági tag és átvette a gyűlés vezetését. Bejelentette, hogy Vértes Emil bizottsági tag. a Fővárosi Kereskedők Egyesületének kiváló elnöke (Éljenzés) külföldről táviratilag fejezte ki szolidaritását. Most az elnök fölkérésére az új városi párt elnöke: Lázát* Miklós főszerkesztő, törvényhatósági bizottsági tag viharos tapsok között emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Emlékeznek még arra az orgonavirágos májusra — kezdte Lázár Miklós —. amikor közönyéből. tunyaságából, öt esztendő megalázó rettegéséből. mint Gulliver, akit a törpék leigáztak, talpraállott Budapest népe? Három hónap híján két esztendő múlt el az emlékezetes választási győzelem óta és erre az asztalra fölravatalozhatjuk a demokratikus blokk koporsóiát és teliszór- hatjuk be nem teljestilt vágyaink és reményeink fonnyadt virágaival. A blokk polgári pártjai a városházán ért csalódások, vereségek és kísértések folytán meginogtak és szétfutottak. Azt a harmincéves hatalmas baloldali pártot, amelyet Istenben boldogult vezére valóban a legjobb fundamentumra, a dolgozó polgárságra épített föl, hosszú hónapok óta, fájdalom, belső válság emészti. A betegségéről kiadott orvosi bulletinek eleget foglalkoztatták a nyilvánosságot. Ez a boldogtalan helyzet megbénította a demokraták akcióképességét a városházán. A demokraták másik, szerencsére kisebb csoportja pedig besurrant a kormánypártba. (Egy hang: „A híres Bárczy!“) A párt vezetőségének nem volt kellő lélekjelenléte és elhatározottsága, hogy idejében lerázza magáról a gettholiberalizmus. kullancsait, ezeket a kis agyvelejű s nagyétvágyú parazitákat. Az árulás rendszere . . . — Ügy jártak, mint a megcsalt férj, akinek szégyenét az egész utca tudja, szemébe kacagnak a szomszédasszonyok és ö még mindig bízik hűséges hitvesében, aki pedig hálóingét már régen gazdag szeretőjének ágyában tartja. A demokrata pártnak már az országgyűlési választások előtt le kellett volna számolnia a hatalomnak és az aranyborjúnak e régi. notórius bálványimádóival, akik elvvé emelték az elvtelenséget és 'akiknek egyetlen tradíciója: az árulás. (Fölkiáltások: „Pfuj. Bárczy!“ „Kályhaszállítás!“) De mindezeknél a kerületi kapitányoknál és, pinkanagymestereknel, akiknek a közélet rókalyuk, ahol csak görnyedve lehet járni, morzsákat szedegetve és a zsákmányt szimatolva: megrázóbb Bárczy István páltordu- lása. Fölkiáltások: „Gyalázat!“ „Belopódzott a kormánypártba“ Ez a férfiú nem bennünket árult cl hanem múltját, presztízsét, önmagát és a polgári ideált. Tudja meg, Bethlen István hogy a veszedelem első pillanatában, egy^ Közelgő tói- geteg első mennydörgésekor a patkányok szöknek meg először az ő hajójáról is . . . Má mar odáig züllött a magyar közélet, hogy glorifikaliak, rendszerré emelik az elvtagadást a városházán. Ezt a „rothadt szabadelvűséget“ kell kisöprüzni a dolgozó polgárság soraiból! (Eölkialtasok: „Lemondani!“) A mii hitvallásunk szerint nem lehet_ bilincseket összetörni és ugyanakkor a porkolábokat dicsőíteni; szabadságot hirdetni és rabszolgakeres- kedőkkcl lakmározni; a mennynek ígérkezni es a pokollal szövetkezni! Augiász istállója. — Aggodalommal és szeretettel. _ a tisztesség- szolidaritásával kísérjük a demokraták vezérének és régi harcostársainknak herkulesi küzdelmét, hogy a polgári ellenzék frontját valahaim megtisztítsák az árulás és a panama szennyétől. Mi nem törődünk a jelenlegi bizottsági tagok jókedvével, i rosszkedvével, durcaskodásával. f 1 öi tjeivel, meg Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOD-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, napés légfürdők.
