Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-22 / 51-52. szám
12 Független Budapest 1927. december 22. Elfogadhatatlan a kormány ajánlata a villamos centrálé ügyében. Újév után közgyűlés elé kerül a Talbot-ügy. A szakbizottságok még ebben a hónapban letárgyalják a világítási ügyosztály most közreadott jelentését. — Mi a főváros mai álláspontja? Hosszú titkolózás után végre világosság derült a titokzatos Talbot-iigyrc, amely hónapokon keresztül lázas izgalomban tartotta nem csupán a városi, de a gazdasági, valamint a politikai köröket is. Meg kell állapítanunk, hogy a titokzatosság leple olyan időben hullott le erről az ügyről, amikor már teljesen befejezett helyzet előtt állunk, amikor tehát a tények megismertetése nem járhat az ügyre nézve sem előnnyel, sem hátránnyal. Mindenesetre elítéljük azt a rendszert, amely a minden áron való titkolózás gyanús álláspontjára helyezKedik, mert épp a közvélemény tájékoztatása s annak nyomán a helyes vélemények kialakulása tereli a kérdéseket mindenkor a helyes irányba. A Talbot-ügyben nem ez történt. Két-flórom beavatott személyiségen kívül semki sem volt tisztában az ügy lényegével s ez a helyzet teremtette azt a kényszer-állapotot, hogy most már a főváros aláveti magát a kormány követeléseinek. Az utóbbi napokban már teljesen megérett a kérdés. A tanács elkészítette vélemény es jelentését az ügy egész komplexumáról, majd a pénzügyi bizottságban az összes pártok követelték, hogy végre hiteles formában hozzák nyilvánosságra a Talbot-ügy rejtelmeit és a főváros állásfoglalását. Ennek következtében a tanács pub'ikussá tette nyomtatott előterjesztését. amely a világítási ügyosztály nevében Borvendég Ferenc tanácsnok, az Elektromos művek nevében pedig Deutsch Lajos vezérigazgató javaslatát tartalmazza. A főváros energiafejlesztési program mi a. A hatalmas előterjesztés nagy részletességgel ismerteti az egész centrálé-ügy történeti előzményét. Megemlíti, hogy már évek előtt tervbevették a budapesti áramtermelő központ kiépítését, de a teljesen kidolgozott tervek végrehajtása a háború miatt halasztást szenvedett. Most a 20 millió dolláros kölcsönből 20 millió pengőt biztosítottak a kelenföldi telepe bővítésére s ennek az összegnek a fel- használásával a beruházások már megindultak. Afind- ezéket azért mondja el a jelentés, hogy igazolja, miszerint nem áll fenn a kormánynak az a kijelentése, hogy a főváros nem gondoskodott megfelelő energiafejlesztési programmról, Ezzel szemben leszögezi a tanács, hogy a fejlesztési Programm megvolt és megvan most is, és a telepeknek, valamint a hálózatnak eddigi fejlesztése szigorúan ezen Programm szerint történt s a programúi teljes megvalósítására a főváros pénzügyi ereje elegendő is. A Talbot-ajánlat. Ezek után tér át a Talbot-ügy ismertetésére a jelentés. Még a múlt évben tett ajánlatot a The Power And Traction Finance Co. Ltd. cég nevében Gerard J. Talbot a kereskedelmi miniszternek, hogy Várpalotán elektromos centrálét épít a Budapest—Hegyeshalom-i vasútvonal elektrifikálá- sára. Az ajánlat szerint a cég a várpalotai körzetben felépítette volna a 60,000 kilowatt teljesítő képességű centrálét. megépítette volna a kelenföldi telepig, illetve ellenkező irányban Győrig a távvezetéket, megépítette volna a vasútvonal elektromos fővezetékét és az összes berendezéseket, szállította volna a villamos mozdonyokat, a szükséges áramot, ajánlatot tett továbbá arra, hogy a a főváros kelenföldi elektromosíelepe. a dunántúli bányacentrálékkal együttesen szállítaná az áramot a vasútvonal részére is. Ezáltal nemcsak a Máv. és a főváros járna jól, hanem érvényesülne a gyenge minőségű szenek fel- használásának elve is. bőséges árammal lehetne ellátni a Dunántúl egész vidékét s ami a legfontosabb, kiküszöböl tetn ék a távvezeték alkalmatlan rendszere is. A kereskedelmi miniszter álláspontja. A kereskedelmi miniszter azonban a főváros és az egyéb beérkezett magánajánlatokkal szemben a Taibot-csoport pótajánlatát tartotta ismét a legalkalmasabbnak a részletes tárgyalásra. A tárgyalások rövid idő alatt igen előrehaladott állapotba keriilteK s már arról kezdtek tárgyalni, vájjon a főváius csak egyszerű áramvásárlója legyen-e a centrálénak, vagy pedig a főváros saját kezelésébe adják-e át a telepet, amely esetben a főváros tartozott volna viselni az annuitások terhét. Ilyen irányban azután megindultak a kormány és a főváros vezetői között a tárgyalások, de arra vonatkozóan sohasem kérték ki a főváros véleményét vájjon helyesli-e ál.ta'ában a centrálé létesítésének tervét s hajlandó-e egyáltalán szerepet vállalni annak megvalósításában. A kormány az első perctől kezdve hatalmi szóval igyekezett eldönteni ezt a kérdést, ami végeredményben sikerült is. Hiába érvelt később a főváros a távvezetékes rendszer ellen, hiába sorolt feb megdönthetetlen érveket a mellett, hogy ha már erőközpontot akarnak létesíteni, építsék meg azt Budapest közelében, hiába fejtette ki súlyos aggodalmait az egész tervvel szemben, ezeket még mérlegelés tárgyává sem tették a kormány részéről. Bánhida mellett Ilyen előzmények után a múlt hónapban megküldte a kereskedelmi miniszter a fővárosnak az ügyre vonatkozó összes tervezeteket és iratokat. Azonban már a leiratban előrebocsátotta, hogy a szakértői vélemények alapján egyedül a bánhidai megoldást tartja megvalósíthatónak. Hivatkozott arra a miniszter, hogy a szakértői számítások ■ szerint a budapesti megoldás lenne a legdrágább, de Budapest ellen más aggodalmai is vannak a miniszternek. így pl. a centrálé itteni felépítése évente mintegy 150,000 métermázsa koromnak, hamunak és pernyének, igen tetemes mennyiségű kénsavnak a főváros levegőjébe való bejutását eredményezné. ami a főváros tisztasága, közegészsége s oly sokat hangoztatott fürdőváros jellege szempontjából! teljesen megengedhetetlen. A gazdasági és szociális szempontból egyaránt aggodalmat keltő centralizációt józan decentralizációnak kell felváltania, ami távol tart, illetve eltávolít a fővárostól mindent, ami nem okvetlenül helyhez kötött s így természetesen elsősorban a vezetéken utolérhetetlen gazdaságossággal továbbítható villamos energia termelését is. De ugyanezt követeli a csonkaságunkban sem lebecsülhető honvédelmi érdek is, Az elektromosművek pontosan kimutatták, hogy mennyivel drágábban szerepelnek a Talbot-költség- vetésbén a berendezési költségek, mint amennyiért a főváros építi kelenföldi telepét. A fővárosnak a telep tervezése ellen is vannak észrevételei, és pedig a víz elégtelensége, a használni szándékolt tüzelőanyag alkalmatlan volta, úgyszintén a kazánberendezés elégtelensége miatt. A főváros tehát egy ilyen kockázatos üzemet nem vehet át a maga kezelésébe Egyoldalú a kormány szakértői véleménye. Kritizálja ezután a jelentés a kormány szakértőinek véleményét a budapesti megoldást illetően s sorra megdönti ezeket a tendenciózus álláspontokat. Megcáfolja azt az állítást is, mintha Káposztás- megyeren többe kerülne a centrá'é építése és üzemvitele, mint Bánhidán. A szakértők szerint ugyanis a rostélytiizeléses rendszerű centrálé Bánhidán 32-6 millióba, Káposztásmcgyeren 41 millió pengőbe ke- riine, míg a szénportiizeléses rendszer szerint Bánhidán 36'4 millió. Káposztásmcgyeren 50'2 millió pengő volna az építési költség. Ezzel szemben a főváros hiteles számításokkal kimutatta, hogy a budapesti megoldás nemcsak nem drágább, hanem még 1,240,000 pengővel olcsóbb is. Ezzel a megállapítással a Budapest ellen felhozható érvek egyik legsúlyosabbika dől meg. Megcáfolja a főváros azt is, mintha hadiérdekek szolgálnának a budapesti elhelyezés ellen. A bánhidai centrálét tehát semmi körülmények közt sem veszi saját kezelésébe a főváros, ellenben hajlandó ilyen kérdésről tárgyalni, ha a kormány váratlanul megváltoztatná álláspontját s mégis Budapest mellett döntene. Drága az áramszolgáltatás is, Ezek után a főváros részére nem marad más hátra, mint hogy a másik kényszerítő megoldásról, az áramvásárlás ügyéről tárgyaljon. A mai körülmények között ez csak áldozatok árán volna lehetséges, mert a főváros áramszükséglete évi 355 millió kilowatt óra s ha ebből 100 milliót a főváros máshonnan vásárol, úgy saját telepei nincsenek kellően kihasználva. Kénytelen lenne tehát évente 253,000—373,000 pengőt ráfizetni a vásárlásra, ! mert itthon olcsóbban tudná a modern kelenföldi telepen az áramot termelni. Eltüntethető volna' ez a deficit az esetben, ha a főváros koncessziót kapna 35 kilométeres körzetben az árameladásra. A világítási ügyosztály más javaslata. Végső konklúzióként tehát azt javasolja az ügyosztály. hogy a főváros válassza két rossz közül a kevésbhé rosszat és szerződjön, mint egyszerű áramvásárló. A feltételek szerint a főváros évente 100 millió kilowatt óra áramot vásárolna 3‘42 aranyfilléres egységáron és biztosítékot kanna arra vonatkozóan, hogy a Lánchídtól számított 35 kilométeres körzetben a centrálé másnak áramot nem ad el. A főváros fenntartja magának a jogot, hogy még további évi 30 millió kilowatt óra áramot igényelhessen, amire nézve legkésőbb 1928. év végéig kel kötelező nyilatkozatot tennie. Ezt a 30 millió kilowatt órát 4'5 aranyfilléres egységáron kapná a főváros, ha azonban még további mennyiséget is igényelne, úgy a további árammennyiségért ismét csak 3‘42 aranyfillért kell fizetnie. A feltételek szigorú biztosítékot követelnek az áramszolgáltatás biztosítása és egyenletessége szempontjából, majd kimondja, hogy a telep 30 év múlva a távvezetékekkel a Máv. és a főváros közös tulajdonába menne át, viszont a Budapesten eszközölt létesítmények a főváros kizárólagos tulajdonává válnak. termelendő áramból évi 100 millió kilowatt órát a főváros vegyen á>t 5 aranyíilléres egységáron. A főváros álláspontja. Az ajánlat beérkezése után azonnal megindultak a tárgyalások a fővárosnál az iránt, vájjon hajlandó-e a 100 millió kilowatt-óra áramot átvenni. Közben más pénzcsoportok is érdeklődtek a tervezett centrálé iránt, mire a kormány nyilvános versenyt írt ki a telep megépítésére. Ezen a versenyen a főváros is résztvett, de ajánlata csupán az áramszolgáltatásra irányult, míg a hegyeshalmi vasútvonal elektrif kálási munkálatait s a szállítandó 55 villamos mozdonyt kikapcsolta ajánlatából. A főváros ajánlata rámutatott arra, hogy a vasútvonal árammal való ellátásához nincs szükség a bánhidai. telep megépítésére. E helyett Mtflyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság Budapest, V., Gróf Tisza István-utca 8. TELEFON : Teréz 293-63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70. amely nem engedheti meg, hogy a főváros amúgy is rendkívül exponált szűk körzetébe legyenek összpontosítva mindama sebezhető szervek és üzemek, amelyek az ország ipara és közlekedése javarészének percek alatti teljes megbénítását teszik lehetővé. Ebben a leiratban kötötte ki a kereskedelmi miniszter, hogy a főváros legkésőbb december 10-ig adjon érdemleges választ álláspontját illetően. Meddő a harc Budapestért. A tanács, mint ismeretes, nem volt abban a helyzetben, hogy egy ilyen nagyfontosságú kérdést az autonómia szerveivel ilyen rövid idő alatt le,tárgyaltathasson. Közben a világítási ügyosztály és az elektromos- művek vezetősége teljes részletességgel áttanulmányozta a leküldött terveket s ezekből megállapította. hogy a helykérdés további vitatása teljesen céltalan, mert azt a kormány a maga részéről már eldöntötte. Minthogy egyéb, üzemtechnikai szempontból is nagy aggodalmai vannak a fővárosnak a Bánhidán létesülő centrálévaií kapcsolatosan, a főváros minden további nélkül egyszerűen elveti azt a megoldási ajánlatot hogy a cemtrálét a főváros vegye sajúvt kezelésébe. De visszautasítja a főváros ezt a megoldási módot azért is, mert a telep saját kezelésbe való vétele elviselhetetlen terheket jelentene. A centrálé építési és berendezési költségei ugyanis, a Talbot-csopor't számításai szerint lényegesen drágábbak, mint amennyibe normális körülmények között egy ilyen üzem létesítése kerülhet. Az elektromosművek álláspontja. Az elektromosmüvek igazgatósága nevében Deutsch Lajos vezérigazgató hasonló értelmű előterjesztést tett. Jelentéséhez csatolta mindazokat a számításokat. amelyekkel álláspontját megdönthetetlenül alátámasztotta. . Ezek a számítások ugyanazok, mint amelyekre Borvendég Ferenc tanácsnok utal jelentésében s azt igazolják, hogy Budapesten 30%-kal olcsóhban lehetne a centrálét felépíteni. A távvezetékes rendszert az elektromosmüvek szakértői is alkalmatlannak mondják. Ezen a, héten a Talbot-ügy már a világítási üzemi bizotság elé kerül s karácsony után a pénzügyi bizottság is letárgyalja. A közgyűlés, azonban csak januárban kerül abba a helyzetbe, hogy ezzel a nagy kérdéssel foglalkozhassék.
