Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-22 / 51-52. szám
1927. december 22 Független Budapest 9 ÚJ FERTŐZŐBETEG KÓRHÁZAT! Irta Or. CSORDÁS ELEMÉR tiszti főorvos. A hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés szempontjából elsőrangú fontosságú kérdés az, hogy a hevenyfertőző betegeket hol és miképen tudjuk elhelyezni. Ezt az elhelyezést nem úgy értem, hogy a beteg gyógykezelése érdeképen mennyire megfelelően, hanem, hogy a fertőző betegségek ellen való általános védekezés szempontjából a követelményeknek megfelel-e? Ha akár kisebb, akár nagyobb lakásból a fertőző beteget mindjárt a megbetegedés kezdetén a lakásból eltávolítjuk, a lakást fertőtlenítjük és egyes betegségeknél még a környezetnél is a bakteriológiai vizsgálatokat elvégezzük, a védekezés terén a legszebb eredményeket érhetjük el. Azonban az eltávolítás a lakásból csak akkor célsze'rű és megnyugtató, csak akkor nem találkozik a hozzátartozók, általában a közönség ellenkezésével, ha a beteget minden tekintetben megfelelő helyen tudjuk elhelyezni. Erről akarok ez alkalommal egy pár szót szólni, helyesebben mondva: erre akarom a törvényhatósági bizottság tagjainak a figyelmét felhívni. Tudom azt, hogy ehhez a kérdéshez nagyon óvatosan lehet csak hozzászólni, mert kerülni kell azt az eshetőséget, hogy a fertőző kórházunkkal szemben egyébként is fönnálló rosszérzést még fokozzuk, különösen úgy, hogy a tiszti főorvos legyen ennek az előidézője. Azonban a köz érdekében most már ezt az ügyet tovább halasztani nem lehet és a nyilt beszéd többet használ, mint a leplezés. A székesfőváros területén a hevenyfertőző betegségben szenvedőket a következő helyeken lehet elhelyezni: 1. a székesfővárosi Szent László-közkórházban, 2. a Stefánia-gyermek- kórliáz, illetve a gyermekklinika fertőző-beteg osztályán, 3. a Bródy Adél-kórházban, 4. egyes esetekben a katonai körletkórházak e célt szoj- gáló épületeiben. Megjegyzem, hogy az Üj Szent János-kórház skarlát-osztálya december hó 31-én megszűnik. Ez alkalommal természetesen csak a Szent László-közkórházrcl akarok írni. Ami magát a kórházat, a kórházban folyó munkát, az orvosoknak és az ápolónőknek a működését illeti, arról csak a legnagyobb elismeréssel, szeretettel szólhatok. De nagyon jól tudom azt is, hogy amikor az alábbiakat elmondom, a kórház nagyérdemű igazgató-főorvosának, főorvosainak és egész orvosi személyzetének a gondolatait is kifejezem. A Szent László-kórház egy nagy része olyan, amely valósággal szomorú vonlja a székesfőváros közegészségügyének és egész kultúrájának is. Van a kórház területén huszonhat olyan pavilion, amilyeneket a háborúban a harctér a évii ettek s amelyeket talán ma a régi Balkán egyes eldugott helyein találhatunk. Ezek a pavillonok fából épített barakkok, amelyek az útszintje alatt vannak, alápincézve nincsenek. Egy teremben 30—40 beteget helyeznek el. A termekben a fal sok helyen felhólyagzott és leszakadt kátránypapírokkal van fedve. Mi sem természetesebb, hogy ezeket fé'rgektől tisztántartani nem lehet. A pavilonokban laknak az ápolónők és az orvosok is. Érdemes ezeknek a nehéz munkát végző orvosoknak a fabarak szobáit megtekinteni, amelyek mellett a deszkafal egyik oldalán a betegek kórterme van, a szoba másik oldalán, a deszkaial mögött pedig a betegek árnyékszéke. Mint kuriózumot megemlítem még azt, hogy a Szent László-közkórházban bentlakó 19 orvosnak, akik állandóan kanyarós, vörhenyes, dif- teriás, tífuszos stb. stb. betegeket kezelnek, egy, mondd: egy bádogkád áll rendelkezésükre! A legtöbb pavillonban még gázvilágítás van és ócska, rozoga vaskályhákkal igyekeznek a termeket fűteni. Képzelje el magát valaki abba a helyzetbe, hogy a gyermekét vagy a házastársát egy ilyen p a Villonban helyezik el. Érthetők azok a dühös kifakadások és azok a panaszok, amelyekkel a kórház igazgatóságát és a tiszti főorvosi hivatalt elhalmozzák. De a legnehezebb helyzetben vannak a kerületi tiszti orvosok. Az ő kötelességük, hogy a betegeket, ha kell, karhatalommal is a kórházba szállítsák, az ő feladatuk, hogy a beteg hozzátartozóit felvilágosítsák, hogy úgy a beteg érdekében, mint a hozzátartozók, de a főváros egész közönsége érdekében is szükséges a kórházba való beszállítás. A kerületi tisztiorvosok a havi értekezleteken, és külön alkalommal is állandóan panaszolják ezt a tarthatatlan állapotot. Ha most már valaki ezzel szemben azt állítja, hogy hiszen a László-kórháznak megvannak a kőből épített, központi fűtéssel ellátott és eléggé ’megfelelő pavi.llonjai is, erre azt felelhetem, hogy az igaz, azonban ez olyan kevés, hogy a 26 egyéb pavilion kikapcsolásával a László- kórház befogadóképessége abban a pillanatban megszűnik. De továbbmegyek, még ezek a pavillonok sem felelnek meg a modern hygiénc követelményeinek. A Szent László-kórház nagyérdemű főorvosa nagyszerű tervet dolgozott ki, hogy miképen volna lehetséges a László- kórház átalakítása. Gérlóczy professzornak a kórház érdekében folytatott sok harca és utánjárása már majdnem eredményre vezetett, mert a tervek és a költségek mégvoltak, az építést meg lehetett volna kezdeni, amikor a mindent elsöprő világháború azt is meghiúsította. Ez a terv megvalósította volna a hygiéne szabályainak megfelelő felvételt, elbocsátást, fiirösztést, az orvosok lakását, az ápolók ki- és bejárását, a beteglátogatást stb. stb. Nem halasztható tovább, hogy a törvény- hatósági bizottság közgyűlése ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Ha a közegészségügyi bizottság tagjai, vagy a közigazgatási bizottság kórházvizsgáló albizottsága a helyszínén az állapotokat megvizsgálná, akkor a fent vázolt állapot leírását nagyon enyhének találná. Kérek mindenkit, akinek erre befolyása van, hogy a székesfőváros egyetlen fertőző-beteg kórházának a kultúrához méltó állapotba való hozását tegye lehetővé. Dr. CSORDÁS ELEMÉR. MEGJEGYZÉSEK A FŐVÁROS KÖZEGÉSZSÉGI FELADATAIRÓL. Irta NÉMETHV BÉLA tanácsnok. ■t 7 < Az orvosi tudomány fejlődése az egészségügyi köz- igazgatást új feladatok elé állította. A jközigazgatás különösen két irányban fejt ki egészségügyi tevékenységet* Az egy.k a betegek kórházi gyógyítása, a másik a közegészségügyi rendészet. Ezek elsőrendű, fontos közegészségügyi feladatok, amelyeket kifogástalanul ellátni a városi közigazgatás kötelessége. A modern szociálhigiéne azonban ezeknél messzebbmenő új feladatokat hozott, amelyeknek célja az egészség védelme és fejlesztése. Egyik ilyen feladat: a betegség elhárítása. Sok minden történt már ezen a téren és az eredmény a halandóság csökkenésében mutatkozott. Hogy csak a legfontosabbat említsem: azok a járványos betegségek, amelyek régebben valósággal megtizedelték a népességet, ma már biztos) korlátok közé szoríthatók. He már Pettcnkofcr érezte, hogy a betegség elhárítása voltaképen csak negatívum, ami egymagában még nem lehet kielégítő. Ezenkívül még pozitív NEMETHV BÉLA. irányú cselekvésre is vau szükség az egészségi viszonyok általános javítása és a társadalom munka- képességének fokozása érdekében. Ennek ,<a mejgállapítá'snak a nyomán felmerül a feladatok hosszú sora. Ezek a feladatok a modern egészségügyi közigazgatás legszebb és legigazibb problémái. E feladatok fejlődésének útjai ma még beláthatat- lanok. Egyesek megvalósítására már is létesültek bizonyos intézmények. Ilyenek: a nevezett anya- és csecsemővédelem, az iskolaorvosi intézmény, a házassági tanácsadók, a különféle dispensaire-ek. Ezek az intézmények az élet különféle viszonylatában nyújtanak segítséget a gyámolításra szorultak egészségének védelmére és fejlesztésére. Az anyának, amikor életet ad, a csecsemőnek, ha táplálékban szükséget szenved, a. gyermekek az iskolában,, a nemibetegnek, a tüdőbetegnek és környezetének stb. A tüdőbeteggondozó intézetek eleven példái annak a megismerésnek. — amire írásom elején cé'oztam hogy a közegészség szempontjából a beteg gyógyítása egymagában még nem elegendő. Amióta Calmette az első lille-i dispensaire-t megnyitotta, mindenütt belátták, hogy a tiidövészellenes> küzdelemben nem e ég az, ha a tüdővészes) beteget gyógyintézetbe elhelyezik, hanem foglalkozni kell azokkal is, akik gyógyintézetbe nem juthatnak és a tuberkulózist tovább terjeszthetik. Most már mindenütt működnek tüdőbeteggondozó intézetek, amelyek a tuberkulózis terjedésének útjait felkutatják és így a baj terjedésiét lehetően megakadályozzák. A dispensaire-eknek bizonyára fog még szerep jutni az egészségügyi népgondozásnak sok más területén. És ezek az intézmények kitünően fognak beválni, ha együttműködést tudnak fenntartani a beteg érdekeit szolgáló többi egészségügyi és szociális intézményekkel. A sokirányú egészségügyi tevékenységet az egészségügyi ismeretek terjesztésével kell még kiegészíteni. Az egészség védelmében és fejlesztésében talán egyik legnagyobb akadály: a tudatlanság. Ez az akadály a kultúrviszonyok általános javulásával állandóan gyengül de ennek dacára a céltudatos egészségügyi propagandáról lemondani nem lehet. És ebbe a munkába bele kell vonni az összes egészségügyi intézményeken kívül az iskolákat, a sajtót, a filmet, a rádiót, a technika minden alkalmas eszközét és mindent, amit ötlet és lelemény az egészségügyi kultúra szolgálatába tud állítani. A szociálpolitika alapgondolata: ahol az egyén nem képes emberhez méltó létet teremteni, ott a társadalomnak kell az egyént ehhez segíteni. Ez a tétel egészségügyi vonatkozásban is érvényes. Az egés'zségügyi közigazgatás nyújtson segítséget az egészség védelmében és fejlesztésében mindenkinek, aki erre rászorul. A betegség: nyomorúság és a nyomor legtöbbször betegséget is jelent. A túlzsúfolt, nedves lakás, a hiányos táplálék és ruházat a társadalmi elégedetlenség mellett a betegséget is terjeszti. Az ilyen betegek gyógyításához azonban nem elég a tudás, ide szociális érzés is kell, amely a munkának melegséget és lendületet ad és amelyet az egészségügyi közigazgatás nem nélkülözhet, ha jól aka,r megfelelni a hivatásnak. A közegészségügy ilyen értelemben tulajdonképen szociálpolit ka. mint ahogy a szociálpolitikai követelmények nagyobbik fele egészségügyi természetű. Alig lehet kétséges, hogy a jövendő közegészség- ügyének ebben a szociálpolitikai irányban kell fejlődnie. TEINED FPDPKlf oxl.mérwok I LlllCK rCKCIML VÁLLALKOZÓ BUDAPEST, I., Horthy Miklós-út 31. Telefon: ]. 352—74 kizárólagos gyártója Kollár Miklós Budapest, V., Wekerle Sándor-u. 17. Telefon: T. 212—54, 293-45. Fedési munkák és szigetelések Pnth lÓ7^Pf és csí r“pesméster A \/lil J \/A>ÜVl anyagkereshedő. Budapest, VII., Kisdiófa-u. 5. Telefon-hívó: J. 428-03. Minden e szakmába vágó anyagok legolcsóbban kaphatók. Lakás : VI., Ó-utca 14. ÁMON ANTAL és FIAI KÖVEZŐMESTEREK, ÚT-, CSATORNA- ÉS BETON- ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK. FÖLDMUNKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA. Vili., Futó-utca 10. Telefon: J. 303-85. if n ft | t% kőfaragó-mester, kőbánya-tuW la,donos és márványáru telepe elvállal: épület-, síremlék- és ciklopmunkát I Budapest, III., Lajos-u. 77—79. Telefon: 236—27. Halmos István és Fia KÖVEZŐMESTEREK ÉS ÚTÉPÍTŐ VÁLLALKOZÓK Budapest, X., Halom-utca 25. Telefon: ]. 339—52. The Neuchatel Asphalte Company Limited BUDAPESTEN. Iroda : VI., Vilmos császár-út 31. sz. Telefon: T. 2I2 46. Gyár : VI., Váci-út 35. Telefon : L. 914—88. Alapítva : 1873. Alaptőke: 1 millió font sterling Egyedüli tulajdonosa a Val d Traversi aszfaltbányáknak, Neuchatel kantonban, Svájcban valamint a Scafa-San Valentinoi aszfaltbányáknak, Chieti tartományban, Olaszországban. Gyárt és elad: Val de Traversi mas- ixot, raffinált bitument, talszigetelő aszfaltot, stb. K. szít: Traversi természetes tömörített aszfalt utakat és öntött aszfaltból járdákat és kocsiutakat. z ECH KÁROLY ÚTÉPÍTŐ- ES KÖVEZŐMESTER És vasútépítési vállalkozó Budapest, VII., Thököly-út 69. Telep: VII., llka-utca 4 szám; HIRSCH LÁSZLÓ ÚT- ÉS VASÚTÉPÍTÉSI VÁLLALAT 1., BlIDAFOKI-ÚT 22. Tel.:J. 321-17 Raditz Samu asbe tpadló kés ítési vállalat a Hungária hézagmentes nsbestpadlógyár volt boltagja Budapest, IX., Ullöi-út IIVb. szám. Telefon: József 701-V.
