Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-14 / 50. szám
XXII. évfolyam. 1927. december 14 50. szám. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3lt5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Az újságírók Sipőcz Jenő szózatának. Budapest polgármestere megmutatta, hogy egész ember, hogy nem egy párt exponense a polgármesteri székben, hanem hagyományosa azoknak a nagyszerű tradícióknak, amelyek ehhez a székhez fűződnek. megmutatta, hogy több, sokkal több, mint Wolffék hitték. ürülünk, hogy megismerhettük az igazi Sipőczöt. És hisszük, hogy a főváros polgárságának is örömére szolgál ez az ismeretség, amely sok reménységet nyújt, új perspektívákat. A szabadság horizontját, amely felé utat mutat Budapest első polgára, Sipőcz Jenő, a — reakciós. MH A kórházak deficitje anyagi romlásba viszi a fővárost. Újra fellángol a főváros és a népjóléti miniszter közt évek óta folyó harc. — A főváros nem engedi a maga igazát. A kórházi ápolási díj körül folyó harc évek óta szembeállítja a fővárost a népjóléti minisztériummal. Ez a harc időről-időre mind hevesebben lángol fel s most oly elkeseredéssel folyik, aminöre alig van példa az önkormányzat történetében. Néhány hónap előtt a Független Budapest ismertette elsőnek Vei ss József népjóléti miniszter szigorú leiratát, amely a legelítélőbben nyilatkozott a kórházak gazdálkodásáról és a kórházak vezetésében érvényesülő szellemről. A népjóléti miniszternek az volt a célja, hogy a lesújtó kritikával s a leiratban foglalt utasításokkal egyszersmindenorra véget vessen ennek az áldatlan háborúskodásnak s a fővárost olyan intézkedésekre kényszerítse, amelyek a kormánynak legjobban megfelelnek. A tanács azonban nem adja be a derekát, és bátran szembeszáll a népjóléti miniszter határozatával. Egyremásra küldi a felterjesztéseket a kormányhoz. amelyben tiltakozik <■_ ellep, hogy a kórházak ápolási dijait a miniszter önkényesen állapítsa meg és elviselhetetlen ráfizetésre kényszerítse a város amúgy is megterhelt pénztárát. Az ellentétek most újra kirobbantak, mert elkészült az 1926/27. évi kórházi záró szám adás, amely azt bizonyítja, hogy a kórházak fenntartásával járó terhek végromlásba kergetik a fővárost. A most megjelent zárószámadás adatai szerint az elmúlt évben ismét 2,529,534 pengő deficittel zárult a kórházak üzeme, amit most a községi háztartás tartozik viselni. A hatalmas deficit oka természetesen az, hogy a népjóléti miniszter ismét önhatalmúlag állapította meg az ápolási díjakat. Mikor a költségvetés elkészült, a fővárosnak napi 5’85 pengőjébe került egy beteg ellátása, de az év folyamán bekövetkezett élelmiszer- és anyagárdrágulás miatt 6 pengőre emelkedett az önköltségi ápolás. Ezzel szemben a miniszter a költségvetési év első felében 4-40 pengőt, a második félévben 5 pengőt engedélyezett. Ilyen körülmények között az első félévben. 1,545,566 pengőt, a második félévben 983,968 pengőt fizetett rá a főváros a kórházakra. A népjóléti miniszter ismert leiratában egyszerűen megtagadta a hiányok megtérítését s hivatkozott az 1902-ik évi szabályrendeletre, amely szerint a kórházak deficitje a kórház-fenntartót terheli. A népjóléti miniszternek erre a megjegyzésére a főváros rámutat ugyanennek a szabályrendeletnek azon pontjára, amely szerint az ápolási díjakat úgy kell megállapítani, hogy azokból az összes adminisztrációs és fenntartási kiadások fedezhetők legyenek. A törvény tehát világosan intézkedik az ápolási díjak összegéről s a tanács mindenkor ennek megfelelően állapította meg az ápolási díjakat. A tanács tehát kijelenti, hogy a népjóléti miniszter nem üt- közhetik meg azon. ha a főváros1 nem viseli el minden kritika nélkül a kormány magatartását ebben a kérdésben. Rámutat arra is. hogy a legutóbb: négy évben 7,887.343 pengőt fizetett rá a főváros a kórházakra, épp ezért ennek a hiánynak a kérdését a népjóléti miniszter állásfoglalása ellenére sem tekinti lezártnak a főváros, hanem azt egy megnyugtató megoldás bekövetkezéséig nyitva tartja. Egyúttal felkéri a tanács újra a közgyűlést, írjon fel ismételten a népjóléti miniszterhez a közel 8 milliós hiány megtérítése érdekében. AJost készült el az 1927. év második feléről szóló kórházi költségvetés is. mert január 1-től kezdve már a kórházak előirányzata is a naptári évhez fog igazodni. Ebben az új költségvetésben 340,071 pengő bevétellel szemben 6,405.530 pengő kiadás mutatkozik. Az előálló 6,065.459 pengős hiányt csak úgy lehet eltüntetni. ha az ápolási díjat 6‘22 fillérben állapítják meg. Természetesen ez az ápolási díj csak papíron van meg, mert hiszen már az év végén vagyunk s a főváros csak a miniszter által engedélyezett napi 5 pengőt számíthatta fel a betegeknek. Miután 975,979 ápolási napot vettek alapul a félévi költségvetés összeállításánál, ez a télesztendő^ is 1 200000 pengős deficitet fog eredményezni a kórházaknál. Legíőbb ideje lenne, hogy ebben az áldatlan, tengeri kígyóvá fajult ügyben a népjóléti miniszter jobb belátásra jusson, és ezzel a- fővárost az elkerülhetetlen anyagi válságból kisegítse. MMnWMI Ahogy azt a Dagro r.-t. elképzeli. 30 millió pengőt akar minden kockázat nélkül keresni a pesti szemétfuvarozáson. Ki» számvetés a német társaság ajánlata körül. nyugdíjegyesületének közgyűlésén felszólalt dr. Sipőcz Jenő Budapest polgármestere is. Néhány év előtt ez még lehetetlen lett volna, de azóta megenyhült a levegő, tisztább lett az emberi látás határa és ami 1924-ben még vakmerő bűn lett volna a. kereszténység ellen, az ma már olyan természetes dolog, hogy fel sem tűnhetik senkinek sem, aki normálisan gondolkozik. Ma már lehet és szabad normálisan is gondolkozni. Ha Wolff Károly ma mondaná el azokat a beszédeit, amelyeket öt-hat év előtt bocsátott világgá a főváros közgyűlési termében, dermedt csodálkozással meredne rá az egész közgyűlési terem s nemcsak a bal-, hanem a jobboldal legszélsőbb széle is ijedten döbbenne rá arra, hogy valami szörnyű távolság tátong a huszadik század és Wolff között, olyan szakadék, amelyet nem lehet áthidalni, csak az Idő pallójával. Hisszük, hogy ma már Wolff Károly sem büszke, ha kezébe veszi régebbi beszédeit, sőt azt sem tartjuk kizártnak, hogy elpirulna, ha valami grammoíonlemezt kellene végighallgatnia, amely Wolff Károlynak a sajtóról és cenzúráról szóló beszédeit harsogná el. Sipőcz Jenő olyan beszédet mondott a sajtóról, amelyért nem kell szégyélnie magút sem ma, sem holnap. A sajtóról és a sajtószabadságról szólott s ki merte mondani, hogy sajtószabadság nélkül nem lehet élet és nem lehet közéleti tisztaságot1 elképzelni. Ezt mondta Sipőcz Jenő, akit Wolffék választottak meg Budapest polgánríesterévé, hogy hirdetője legyen a rectk- ■ dónak és a felelőtlen elfogultságnak Budapest közéletében, mint a főváros legelső polgára. De hiszen ez a hang a mi hangunk! — riadtunk fel, mikor a beszédet hallgattuk és megdörzsöltük szemünket, hogy jól látunk-e. fülünket, hogy nem csal-e. Sajtószabadságról mer, beszélni Budapest polgármestere. Az a férfi, akit* a reakció arra szemelt ki, hogy ő legyen a pesti városházán a sötétség megtestesítője! Mikor Sipőcz beszédét vártuk, ott éreztük Wolff Károly szőrös kezét és íme, mégis a Jákob hangja szólt hozzánk: olyan szöges ellentétben mindazzal, amit Wolff idáig hirdetett, — és hirdet talán ma is — hogy szinte káprázott tőle a szemünk. Sipőcz beszédjének nyomán a szabadság és világosság szellője lengett át a termen, napfény áradt a homályba és üdítő levegő áramlott szerteszéjjel, hogy elűzze azt a dohos illatot, amelyet a pesti városháza oly féltve őrzött idáig, mintha az élet csakis ebben a fülledt, miazmás levegőben volna lehetséges. Sipőcz Jenő hitet tett a sajtószabadság mellett. Nyíltan, férfiasán, habozás és köntörfalazás nélkül, anélkül, hogy erre kényszerítették, vagy nógatták volna. Önszántából állt ki a fórumra és spontán érzésből, tiszta meggyőződéssel vallotta, hogy Budapest polgármestere, a „reakciós“ Sipőcz Jenő, a sajtó teljes szabadságát követeli, mert enélkül, úgy látja, nem élet az élet, mert a sajtó szabadsága nélkül nem lehet tiszta levegőt szívni teli tüdővel. Szerény, csendes, dolgozó ember Budapest polgármestere. A béke embere, nem a harcé. És most mégis hadrakelt és hadat üzent azoknak, akik a — barátai. Azoknak, akik egy táborban vannak vele, azoknak, akik őt szemelték ki harci lobogónak maguk fölé. A szabadságról beszélt Sipőcz Jenő, a sajtó szabadságáról, az emberi szó és gondolat mindenek felett szárnyaló nagyszerű hivatásáról és becsületes szívvel, őszinte megnyilatkozással tett igaz hitet! mellette. Úgy látszik, Sipőcz Jenő nem olvasta cl Wolff Károly összegyűjtött beszédeit. De ha olvasta, úgy annál inkább örülünk Várospolitikai körökben rendkívül nagy feltűnést keltett a Független Budapest múlt heti számának az a cikke, amelynek keretében Némethy Béla tanácsnok közölte munkatársunkkal, hogy egy német tőkecsoport koncessziót kér a budapesti háziszemét fuvarozására. Némethy Béla tanácsnok csak nagy vonásokban vázolta az ajánlat lényegét» mely szerint a berlini Dagro részvénytársaság azonnal bevezetné Budapesten a pormentes háziszemét gyűjtést, ha a főváros a szemétfuvarozásra 15 éves koncessziót ad a társaságnak s erre az időre a vállalkozó tőkecsoportnak engedi át a szemétfuvarozási illeték hozod''kát. Természetes, hogy az ajánlat már az első percben heves s majdnem egyhangú ellenzékkel találkozott. mert könnyű kiszámítani, hogy ennek az ajánlatnak az elfogadása milyen horribilis veszteséget jelentene a fővárosnak s milyen hatalmas1 nyereséget biztosítana a kitűnő üzleti érzékkel bíró berlini tőkéseknek. Ennek a megállapításához nem szükséges más, mint a költségvetés megszemlélése ési nyomban kiderül, hogy milyen kitünően kamatoztatná a Dagro rész- vénytársaság a nagylelkűségét, hogy Budapestet egyszerre modern,, pormentes szemétgyűjtő és szállító berendezésekkel látná el. A költségvetésből ugyanis kiderül, hogy a szemétfnvarozás igen jó üzlet. Tudvalevő, hogy a szemét elszállítása ellenében minden lakó a házbérrel-egyidejűleg szemetfuvaro- zási illetéket tartozik fizetni. Ez az illeték jelenleg a Legmodernebb gyógy- 11. intézet sebészi és bel- U1 » DA IHD 0 All ATflDIIIII BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy. íA JUK-uANA 1 UKIUIvl VAS-UTCA 17.SZ. helye, vízgyógyintézet, napwmm 1 betegek részére es leafurdok. Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő.
