Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-16 / 46. szám
HMM Független Budapest Demokrata indítvány a renegátok ellen. Körmöczy Zoltán az új fővárosi törvényben olyan rendelkezést kíván, amely kimondja, hogy valamely pártból való kilépés mandátumvesztéssel jár. — Minden országgyűlési választó, legyen egyben községi választó is. Scitovszky Béla belügyminiszter a napokban nyilatkozott a készülő fővárosi törvényről s többek között ki j elken tette,, hogy a javaslat csak a jövő év elején kerül a parlament elé s így a községi választások, illetve, azt megelőzően a közgyűlés feloszlatása, csak tavaszra várható. Várospolitikai körökben ennek ellenére változatlan érdeklődéssel s egyre lázasabb izgalommal foglalkoznak a törvény-előkészítéssel kapcsolatos kérdésiekkel. Most, hogy a költségvetés vitájával a törvényhatósági bizottság nagy nehezen végzett, a várospolitika intézőit egyedül az új törvény foglalkoztatja. A pártok bizalmas értekezleteken beszélik meg a tudomásukra jutott, kiszivárgott értesüléseket s előkészítik a nagy vitaanyagot, nehogy váratlanul érje őket a törvény- javaslat esetleges beterjesztése. Minden pártnak meg van a maga speciális kívánsága. amelyet szeretne paragrafusokba foglalva az új törvényben látni. A Független Budapest múlt heti száma rámutatott egy tarthatatlan helyzetre, nevezetesen arra a körülményre, hogy bizottsági tagok nyugodt lelkiismerettel sétálnak át egyik pártból a másikba, amiál fal meghamisítják a választók akaratát, a választás eredményét s hűtlenül visszaélnek a választók megbízatásával. Ennek a tarthatatlan helyzetnek további fennmaradását az új fővárosi törvénnyel kell megakadályozni. A pártok foglalkoztak is ezzel a nagyfontosságű, erkölcsi tekintetben is súlyos problémával s ennek eredménye lett, hogy A Független Budapest néhány hét előtt részlete- j sen ismertette Vass .lózsef népjóléti miniszter leiratát, amelyben az évek óta húzódó kórházi ápolási díj körüli harcban a döntő szót látszott kimondani. A népjóléti miniszter példátlanul súlyos, elítélő kritikát mondott ebben a leiratban a fővárosi kórházak egész adminisztrációjáról, gazdálkodásáról s gyökeres rendszerváltozást követelt. Kifogásolta és megállapította, hogy a kórházak könnyelműen gazdálkodnak. sokallotta az alkalmazottak és az orvosok fizetéseit s még az ellen is kifogása volt, hogy túlságosan sok húst adnak a betegeknek. Végeredményben e megállapítások következményeként kijelentette, hogy 1927. január 1 -étöl csak napi 5 pengő ápolási díj szedését engedélyezi, holott a főváros kimutatása szerint a városnak 5 85 pengőbe kerül egy beteg önköltségi ellátása. A miniszteri leirat késői leérkezése miatt az új kórházi költségvetés cl sem készülhetett és a kórházak július 1-e óta költségvetés nélkül folytatták gazdálkodásukat. Most azonban ennek az állapotnak is véget kellett vetni s miután a népjóléti miniszter szerint 1928-tól már naptári év szerint kell a költségvetést összeállítani,^ az idei második félév költségvetését a közegészségügyi ügyosztály pótlólag elkészítette. MEINL UJTERMÉSŰ TEA A legnemesebb aranylevelű fajták {Golden t.ps) keveréke. A legfinomabb Darjeeling erőteljes izevel, gyönyörű sötét felöntés. — Kb. 1/4 angol font P 4-40 Körmöczy Zoltán demokrata bizottsági tag a legközelebbi közgyűlésen indítványt terjeszt elő ebben a kérdésben Körmöczy Zoltán indítványozza, hogy a törvényhatósági bizottság írjon fel a kormányhoz, hogy még mielőtt a törvénytervezet teljesen elkészülne, gondoskodjék a kormány egy néhány nagyfontosságú rendelkezésnek a javasl'at szövegébe való beillesztéséről. így mindenekelőtt javasolja, hogy mondja ki az új törvény, amennyiben a lajstromos választási rendszer továbbra is fennáll, hogy az a fővárosi bizottsági tag, aki pártjából kilép s olyan más Programm alapján álló pártba lép be. amely pártnak az ő kerületében, az ő listájával rivalizáló listája volt, mandátumát veszti. Ma a belügyminiszter ezt a jogos kívánságot akceptálja, úgy a jövőben következmények nélkül nem hagyhatják el a városatyák hűtlenül elveiket és pártjaik zászlaját. Javasolja azt is, hogy a községi választásokat ne külön választási listák alapján hajtsák végre, hanem községi választójoga legyen mindenkinek, aki országgyűlési képviselői választói joggal rendelkezik. A választók megrostálására semmi szükség, mert akinek joga van az országügyeibe való beleszólásra. az jogot tarthat arra is, hogy a főváros sorsának kérdésében is nyilváníthassa véleményét. Körmöczy Zoltán még egy nagy jelentőségű indítványt terjeszt elő az új fővárosi törvénnyel kapcsolatban. Azt javasolja, hogy a bizottsági tagsági mandátumokat ne az eddigi rendszer szerint osszák fel az egyes kerületek között, hanem a szavazók számának arányában, tehát minden mandátumhoz bizonyos számú választót állapítsanak meg. Felkerestük Néniethy Béla tanácsnokot, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjét, aki a következőket mondotta munkatársunknak a most elkészült csonka költségvetéssel s a népjóléti miniszter leiratával kapcsolatban.- Az a vége nélküli harc, mely esztendők óta folyik a kormány s a főváros között az ápolási díjak miatt, úgy látszik, csakugyan egy második harmincéves háború lesz. A népjóléti miniszter ismeretes leiratában igyekezett hatalmi szóval a maga javára eldönteni ezt a harcot, de a főváros, a maga , igazának tudatában, nem enged jogos álláspontjából s tovább folytatja a küzdelmet. mindaddig, anrg győztes nem marad. A jelek szerint most újabb fordulóponthoz ér ez a hosszú küzdelem. Most készült el ugyanis az idei második félév csonka költségvetése és folynak az 1928. évi költségvetés összeállításának munkálatai is. Hogy milyen okból s milyen körülmények miatt késett az idei költségvetés előterjesztése, az mindenki előtt ismeretes. Miután a népjóléti miniszter figyelmeztetett bennünket, hogy készülő leiratában alapvető rendelkezéseket fog közölni, meg kellett várnunk a leirat megérkezését, ami csak a múlt hónapban következett be s így kórházaink kénytelenek voltak hosszú ideig megállapított hitelkeret nélkül működni. A leirat birtokában azután módunkban volt már elkészíteni az idei másodtik félév hiányzó számadatait. Előre tudtuk, - mert láttuk az eredményeket, — hogy a népjóléti miniszter intencióinak ezúttal sem leszünk képesek megfelelni, hiszen a legutóbbi költségvetés óta erősen drágultak az élelmiszerek s az anyagárak, most meg emelkednek a fizetések. A miniszter által engedélyezett napi öt pengős ápolási díj fenntartása eleve lehetetlennek mutatkozott és számadásaink ezt az élő- érzetünket igazolták is. A második félév csonka költségvetését ugyanis az 1926—1927. évi nyers zárószámadás alapján állítottuk egybe oly módon, hogy előirányzatnak vettük a nyers zárószámadás eredményeinek 50%-át. Ezen az alapon 924,815 ápolási napot vettünk fel, a kiadásokat 6,250,226 pengőben, a bevételeket 278,447 pengőbem irányoztuk elő. Az idei második félév előrelátható deficitje tehát 5,971,779 pengő, aminek eliminálása csak úgy lehetséges, ha az ápolási díjat napi 6-40 fillérben állapítjuk meg. A közgyűlésnek ily irányban teszünk tehát előterjesztést', mert a főváros nincs abban a helyzet1927. november 16. ben, hogy kisebb ápolási díj szedése esetén az előálló deficitet viselje. Az 1926—1927. évi kórházi zárószámadás amúgy is súlyos hiánnyal fog zárulni. Nem akarjuk azonban, hogy a népjóléti miniszternek, ismét kifogásai legyenek velünk szemben s épp ezért elhatároztuk, hogy a jövő évi költségvetést a népjóléti miniszter közegeinek közreműködésével állítjuk össze. Javaslatot terjesztünk a közgyűlés elé s indítványozzuk, hogy a törvényhatósági bizottság kérje fel a népjóléti minisztert, hogy a jövő évi kórházi költségvetés összeállítási munkálataiba való részvételre küldje kj megbízottait. Ami a népjóléti miniszter leiratában foglaltakat illeti, arra vonatkozóan még nem tettük meg észrevételeinket. Mindenesetre rövidesen ezt az adósságunkat is lerójuk. Annyit mondhatok, hogy a miniszter leirata nagy csalódást keltett, mert nein váltotta valóra azokat a reményeket, amelyeket a főváros a vegyes bizottság kiküldéséhez s a bizottság által a helyszínen végzett vizsgálatok eredményéhez fűzött. A leirat nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a kórházak kiadásainak fedezésére szolgáló napi ápolási díj megállapítása a népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik. A főváros ezt sohasem vonta kétségbe, hanem csupán arra mutatott rá, hogy az ápolási díj megállapítása nem történhetik egyoldalúan, hatalmi szóval, hanem egyedül és kizárólag az előterjesztett költségvetés részletes átvizsgálása útján. Az 1898. évi XXI t.-c. kimondja, hogy a kórházak összes kiadásait az ápolási díjakból kell fedezni. Részletesen bírálja a leirat a költségvetés minden tételét, tanácsokkal szolgál, amelynek végrehajtása esetén a kiadások csökkennek, de nem vonja le ezeknek a tanácsoknak számokban jelentkező következményeit, s így nem ad módot annak megállapítására, hogy abból az öt pengős ápolási díjból valóban fedezhetők-e a kórházak összes kiadásai. Ezenfelül a miniszter hatáskörét is túllépte. amikor elrendelte, hogy a községi gyógyszerüzem bevételi feleslegét a kórházi költségvetés bevételei között kell előirányozni, mert a községi üzemek bevételi feleslegének hovafordítása nem tartozik a népjóléti miniszter jóváhagyása alá. p'D V) F-* \7 J udvari fénykéI I pész MŰINTÉZETE IV. KERÜLET, SEMMEL WEIS-UTCA 2. SZÁM Ifj. Wohlmuth Gusztáv aranyozó és hépheretkészííő Budapest, VI., Lehel-utca 16. Telefon: L. 90S-45. Közei hatmillió pengős deficit egy félév alatt. Újabb fordulat a kórházak és a népjóléti miniszter közötti harcban. — Néniethy Béla tanácsnok nyilatkozata. NÉMETHV BÉLA tanácsnok.