Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-09 / 45. szám
XXII. évfolyam. 1927. november 9 45. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Felelős szerkesztő : LIPPAV GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—S2. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Kossuth Lajos szobra évtizedekig hiányzott Budapestről. Most ott áll a parlament épülete mellett s most még jobban hiányzik a szobor is, Kossuth Lajos is Budapesten. Kossuthnak ma sincs szobra és Kossuth Lajos ma sem vonult még be a magyar fővárosba. Díszmagyar, kócsagtoll. zászlóerdő, díszruhás hajdúk és díszes szavú szónokok akarták feledtetni velünk, hogy ki volt és ki ma Kossuth Lajos. Ott volt a nemzet a szobortalapzat körül és a bánatos, megtört Kossuth-képmás lenézett a hódoló tömegre. Mi megértettük a bánatot: a szobrásznak igaza volt, amikor lefelé néz ez a szobor, arra a tömegre, amely ott ünnepelt. Mert ez az ünnepség nem Kossuth Lajos ünnepe volt. Ravasz László püspök elmondta, hogy most folyik a magyar történelem átírása, amely azt akarja bebizonyítani, hogy nem Rákóczi Ferenc volt a hős, az ideál, hanem Lipót császár. Ez a történelemátírási tevékenység folytatódott a vasárnapi szoborleleplezéssel, ahol az egybegyűlt hivatalos ünneplők azt bizonyítgatták, hogy nem Kossuth az ideál, hanem Gömbös és Eckhardt, hogy Ferenc József volt a nagy magyar és nem Kossuth. Mert akik ott Kossuth nevével ajkukon csillogtatták díszmagyarjaikat és uniformisukat, távolabb álltak Kossuth Lajostól, mint legnagyobb ellenségei, képmutatóbbak voltak, mint Lipót császár egykori jezsuitái. Mit kerestek ott? Nem féltek attól, hogy a szobor lelép talapzatáról és szétveri őket? Ott voltak azok, akik nem akarnak tudni a népképviseletről, az ezeréves alkotmányról, a magyar parlamentárizmusról, a magyarság akaratának szabad elhatározásáról. Ott voltak azok, akik vasbilincseket raktak a sajtószabadságra. Ha Kossuth Lajos ma írná Pesti Hírlapját, rég börtönben ülne az ő „feszítsd meg“ kiáltásuk mellett. Ott voltak az esküdtbíráskodás és a törvényelőtti jogegyenlőség összes ellenségei és meghamisítok Ott voltak a szólásszabadság, gyülekezési szabadság börtönőrei. Ott voltak a felekezeti egyenlőség gyűlölködő ellenségei és a felekezeti gyülölség kút- mérgezői. Ott voltak azok, akik előtt nincs gyűlöletesebb fogalom, mint a demokrácia, szabadelvűség, szabadság. Ott voltak a tanszabadság ellen harcoló ösz- szes seregek. Mind ott voltak, díszbeöltöztek és ünnepelték Kossuth Lajost. Ajkuk és ruhájuk ünnepelte: hogy szívük mit mondott, amikor ott álltak Kossuth szobra előtt, azt tudjuk cselekedeteikből. Difficile est satiram non seribere. A szobor, amelyet a művész oly szerencsétlenül, olyan megalkuvó megalázkodással tervezett meg, ledegradálása Kossuth Lajos nagyságának. És a történelemátírás, amelyet a díszmagyaros ünneplők sietve folytatnak, sürgős, mert be kell bizonyítani hamar, nagyon hamar, sőt azonnal, hogy Kossuth Lajos ellensége a magyar népnek, hogy Tormay Cecil és Budavári László a nagy magyarok, ők az igaziak. A klérus teljes számban — nem volt ott. Ők legalább őszinték voltak, ők őszintén megmondták, hogy nekik nem kell Kossuth. Ez a távol- maradás becsületes dolog volt: az egyház nem tartotta szükségesnek azt a farizeuskodást, amelyet a többiek jászottak el a szobor lábánál. De ott voltak a Habsburgok, ők ünnepeltek, nekik kell Kossuth Lajos. Épp úgy, mint a többieknek, akik „megjelentek“, mert nem lehetett meg nem jelenni. A Habsburgok megjelentek, pedig Kossuth Lajos nem ment el hozzájuk. A megbocsátás szép erény, ők megbocsátottak, mi is megbocsátunk nekik. De, látva ezt a szomorú, megalázkodott Kossuth-szobrot, volna egy indítványunk: Állítsanak fel eg.v kisebb, de igazabb Kossuth- szobrot. Ez a második szobor álljon Budán, fenn a várban, a budai királyi vár udvarán. Vonuljon be Kossuth Lajos oda, ahol ellenségei voltak, gőgösen, büszkén, oda, ahonnan elindult Magyarország romlása, oda, ahová nem hatoltak el azok a szavai, amelyek megjósolták ennek az országnak szörnyű katasztrófáját. Ez az elégtétel nem Kossuthnak kell, hanem nekünk, szegény, megalázott magyaroknak, akik hiszünk Kossuth diadalában, hiszünk abban, hogy még sem Ferenc József volt a nagy ideál, hanem Kossuth Lajos, a mi megalázott, száműzött Kossuth apánk, akit messzebbre száműztek a mai ünneplők Magyarországból, mint valaha a Habsburgok. M—I A költségvetési vita vége. November í5-én a kormány előtt lesz a főváros költségvetése. Több napos tárgyalás után befejeződött a költségvetés közgyűlési általános vitája s a részletes tárgyalás már elevenebb tempóban folyik. Most már bizonyossággal meg lehet állapítani, hogy e hét végére a költségvetés jogerőre emelkedik s november 15-re pontosan a kormány elé kerti!. A független Budapest múlt heti számában felsorakoztattuk a fórumon szerepelt vezérszónokokat, akik rendkívül érdekes és alapos kritika tárgyává tették a főváros gazdálkodását s hasznos útmutatásokkal szolgáltak a jövő feladataira és irányelveire nézve. A későbbi napok folyamán azonban már ellaposodott a tárgyalás, az érdeklődés is megcsappant s túlnyomóan üres padsorok között hangzottak el a városatyák lendületes szónoklatai. Még az általános vita során rendkívüli érdeklődés mellett Lázár Miklós tette szóvá a tanügyi választások liörül felmerült visszásságokat. Lázár Miklós. — aki a Zilafv.-Sch öber-féle üldözések nek egyik legalaposabb ismerője, mert a demokratikus blokk megbízásából ő gyűjtötte és szedte csokorba ennek a szomorú korszaknak minden fájdalmas adatát — a közgyűlés minden pártjának feszült érdeklődése mellett ostorozta azt a szellemet, amely részben még ma is fennáll, mert hiszen a B-listások mellőzése folytatása azoknak a jogtalanságoknak, amelyeket az elcsapott és nyugdíjba kergetett tanítóság elszenvedett. A lelkek megbékiilését. a polgári társadalom összefogását hirdette az autonómia megcsonkításának fenyegető veszeidelmével szemben, és olyan új fővárosi törvényi szorgalmaz, amely a legszélesebb önkormányzat alapján épüljön fel. Kollinann Jenő dr. a telekértékadó újból való bevezetését sürgette s javasolta, hogy a jövő évben is folytassák, lehetőleg kibővített keretekben, a szellemi sziikségmunka- akciót. Corner Gyula erős szavakkal bírálta a főváros műszaki adminisztrációját s megjelölte azt az utat, melyen a reformot végre kell hajtani. Sümegi Vilmos a kartelek mcgrendszabályozását sürgette s javasolta. hogy ezirányban írjon fel a főváros a kormányhoz. Hasonlóképen szót emelt a névmagyarosítás engedélyezését gátló intézkedések ellen s azt indítványozta, írjon fel a főváros a kormányhoz a lehetetlen rendelkezések megszüntetése érdekében. Zsíros István csatlakozott azokhoz a korábbi indítványokhoz, amelyek, a főváros biztosítási ügyeinek mielőbbi rendezését sürgették. Beszédében nagyrészt ezzel a kérdéssel foglalkozott s különösképen figyelmébe LÁZÁR MIKLÓS ajánlotta a főváros vezetőinek az önbiztosítás rendszerét. Ambrus Gyula pénzügyi kérdéseket tett szóvá s követelte, hogy a külföldi kölcsön fel nem használt 10 millió dollárját kedvezőbb kamatozással gyümölcsöztessék. illetve mielőbb fogjanak hozzá a beruházási Programm megvalósításához. Müller Antal az iparostársadalom érdekeinek fokozottabb védelmét követelte a fővárostól. Piazza Győző városrendezési problémát tárt fel s fokozottabb városrendezési teve.icr. ,'séget követeli. Vörösváry Miklós a fővárosi törvény ügyét tette szóvá beszédében s kifejezte ama kívánságát, hogy a tervezet parlamenti tárgyalása előtt a főváros közgyűlése is beleszólást nyerjen a tervbevett intézkedésekbe. Gál Jenő dr. az autonómia védelmére kelt. Az autonómia fejlesztésének és erősítésének legfontosabb kelléke az,— mondotta — hogy a polgármester minden irányban független legyen, amit úgy érhetünk el, ha a polgár- mestert a törvényhatóság kebeléből választják. A tervezett közgyűlés helyett megfelelőbbnek tartaná, ha 20—30 tagból álló városi választmányt alakítanának. A tanács függetlenségét szolgálati pragmatikával kellene biztosítani. Kifogásolta, hogy a költségvetés nem ad tiszta képet a főváros vagyoni helyzetéről. Követelte a Nova és a Beszkárt közötti szerződés előterjesztését, mert a Nova vagyonához jussa van a fővárosnak isi Az üzemek bürokratikus gazdálkodásának kiirtását követelte s tarthatatlannak bélyegezte azt a helyzetet, hogy minden üzembe kiérdemesült főtisztviselőket dugnak be. Bródy Ernő a Közmunkatanáccsal kapcsolatban az utcanevek kérdésével foglalkozott hosszasabban s indítványt terjesztett élű. mely szerint az utcaelnevezések jogát a főváros ragadja magához a közmunkatanács kezéből. amely többnyire politikai nézőpontból kezeli és ítéli meg az u teáidkor esztel ések ügyét. Ilovszky János az új Duna-hidak megépítését sürgette, továbbá a központi vásárcsarnok kibővítését. Kardi Kristóf takarékosságot követelt, kifogásolta az üzemeknél túltengő személyzeti létszámot s újabb B-listát akar az egész városházán. Beszélt a községi takarék- pénztár megteremtéséről is. Becsey Antal a fogyasztási adók eltörlése mellett foglalt állást s különös szakértelemmel szólt a műszaki közigazgatás hibáiról s a hibák orvoslásának módjáról. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM 5» Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
