Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-12 / 41. szám
XXII. évfolyam. 1927. október 12. 41. szám. független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő == 250.000 korona. Fé l évre............... ÍO pengő = 125.00i> korona. Eg yes szám ára 40 fillér = 5.000 korona. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 1/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. útja: szavazzunk gyorsan, ész nélkül a kor- i mányra és még gyorsabban, még inkább ész nélkül dobjuk cl azt a bizonyos autonómiát, i A közszolgáltatások árait sorozatosan szállítják le. Kilátás van a fogyasztási adó eltörlésére is. — Még a leszállítás után is drágák maradnak a közszolgáltatások. A községi választások közeledése immár nem szóbeszéd csupán, hanem legkomolyabb valóság. Ha másból nem, meg lehet ezt állapítani már abból is, hogy a városházán egymásután hangzanak el kortesbeszédek. amelyek egyenesen a polgárságnak vannak címezve. A pártok vezérei egymással nemes versenyre kelve, akarnak a költségvetési vita során minél több jót és szépét kivívni a polgárság számára s még inkább versenyeznek abban, hogy melyikük tud több terhet levenni a lakosság vállairól. Kétségtelen, hogy ez a küzdelem csak a polgárságnak jelent hasznot, mert valami keveset a sok Ígéretből és akarásból mégis csak beváltanak. Ezért a pesti polgár talán nem is bánna, ha minden évben odajárulhatna a szavazó- urnához, mert szavazataiért mégis csak ki tud csikarni minden alkalommal egy kis előnyt s le tud alkudni szörnyű terheiből egy keveset. A tavaszi választások előtt azonban mégis különös meglepetésként hat az, ahogyan a kormány, illetve a kormány pártja viselkedik. Az ellenzék évek óta elkeseredetten harcol a lakosság terheinek könnyítéséért, de ez a harc — sajnos — meddő volt sokszor, mert megbukott a kormány városházi pártjának mérges ellenzésén. De vannak még csodák és a bölcs rabbi Akiba nagyon meg lennie lepve, ha most élne, mert igenis, van új dolog is a nap alatt. Az történt, hogy felállt Kozma Jenő és elmondott mindent, de mindent, amit csak egy ellenzéki vezér elmondhat, követelt mindent, amit eddig csak mi követeltünk és kivágott egy olyan temperamentumos ellenzéki filippikát, amilyent még talán Kiár Zoltán is megirigyelne tőle. Szükség van a polgárságra: arra is kell nézni egy keveset, amerről a szavazatok jönnek. De nemcsak Kozma Jenő lett ellenzéki. Tes- J sék, itt a belügyminiszter leirata, van ennél keményebb kritika? Elképzelhető erősebb támadás a főváros politikája ellen, mint a miniszteré0! Az más dolog, hogy a belügyminiszter I ebben a dologban a sanda mészáros szerepét játssza, aki tulajdonképen az autonómia felé j vág. amikor ellenzéket játszik, ez most nem számít: fő, hogy nemsokára itt lesznek a választások és a kormány el akarja foglalni a városháza eddig bevehetetlennek bizonyult bástyáit. Vagy itt a harmadik nagy ellenzéki: Vass József. Az ő leirata egyenesen szenzációs. Nincs egy talpalatnyi hely a közkórházak költségvetésében, amelyet meg nem taposna a népjóléti miniszter, nincs az a jóságos családapa, aki jobban vigyázna a mi érdekeinkre, mint éppen ő, aki mia'tt annyit harcol évek óta a főváros. A milliárdokat, azokat nem fizeti meg. Ó nem. De tanácsot azt ad, mert van szíve, i amely értünk vérzik, csakis értünk. Kettős a játék, két díjért verseng a kormány. Az egyik: a szavazat, a polgárság kegye, amelyet gyorsan előrángatott kedvezésekkel, gyámkodó támogatással akar előcsalogatni a bizalmatlanság odújából. A másik, a fontosabbik,— az autonómia gyengítése. Minden rossz, látjátoc feleym zümtükkel, amit az autonómia csinál, minden dolog ártalmas, ami nem felülről jön, de minden áldássá és jólétté válik, ha a kormány csinálja. A főváros könnyelmű, megbízhatatlan, pazar és ledéréletű, a kormány azonban — hála Istennek — vigyáz ránk, ő az a bizonyos őrangyal, aki kézenfogva vezeti a kiskorú polgárságot, és vigyáz életünkre, amelyet az autonómia oly könnyelműen tesz minden pillanatban kockára. Legyünk boldogok, mi boldogtalan pestiek, ezt akarja a kormány. Oly könnyű a boldogság A várospolitika hangos mostanában a polgárság i érdekeinek védelmétől. A világítási üzemi bizottság- j ban kezdődött meg a harc az üzemek ellen. s folytatódik a pénzügyi bizottságon át a közgyűlésen is. A villany árának 10%-os leszállítása vezette be a terhek enyhítésének sorozatát, amit remélhetőleg követni fog a többi is. Az árleszállításokat minden megerőltetés nélkül végrehajthatják az üzemek, mert nem lehet olyan alacsonyan megállapítani a közszolgáltatások diját, hogy ne maradna bőséges haszon az üzemeknek. Most következik soron a gázárak mérséklése. amit megnehezít az a körülmény, hogy a vízgázgyártás megkezdésével a régi áron jobb gázt szolgáltat az üzem. A legnagyobb harc mégis a villamos tarifa ellen irányul. Az egész közgyűlés, pártkütönbség nélkül egyetért abban, hogy a mai drága jegyárakat fenntartani nem szabad, A belügyminiszter a mai számunkban közölt leiratában is követeli a villamosjegy árainak leszállítását. A pártok egyrésze az egységes jegyrendszer visszaállítását követeli 20 filléres áron, a gyermekjegy árát pedig 10, vagy 12 fillérben akarják megállapíA jövő évi költségvetés pénzügyi bizottsági vitája során éles kritika hangzik el a Ióváros gazdasági politikájáról és ügykezelési rendszeréről. A szónoKok bírálata abban egyezik meg. hogy a tűrhetetlen állapotoknak véget kell vetni és az új költségvetési év gondosabb gazdálkodásra buzdítja a főváros vezetőit. Ezekben a kritikáktól hangos napokban nagy döb- benést váltott D a belügyminiszter leirata, amely az idei költségvetés jóváhagyásával kapcsolatosan minden eddiginél szigorúbb és lesujtóbb véleményt mond a főváros vezetőségének működéséről s az egész adminisztráció ténykedéséről. Annál figyelemreméltóbb a miniszter kritikája, mert teljességgel ellíenzéki álláspontra helyezkedik és minthogy most tárgyalják az új költségvetést, az módot nyújt a miniszter kívánságainak respektálására is. A belügyminiszter leirata csak a végén egyetlen sorban közli, hogy az 1927. évi költségvetést jóváhagyja. M'előtt azonban ezt a jóváhagyást közli, dörgedelmes megállapításokat szögez le a költség- vetésről. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a költségvetés egyáltalán nem alkalmas inai formájában az elbírálásra, mert nem tartalmazza a zárszámadási adatokat. Bőségesen gondoskodik a költségvetés a személyi és dologi kiadásokról, de ezzel szemben a bevételi oldalon sehol sem tűnik ki. hogy a főváros óriási vagyona miért hajt olyan kevés jövedelmet.. Különösnek tartja a min'szter. hogy a kiadások az előző tani. Csak egy aggasztó van ennél a kérdésnél és pedig az, hogy a kormánypárt a iegyárleszállításí létszámreduk- cióvaj akarja összekapcsolni és 500 villamos- kalauzt és váltókezelőt akar elbocsátani. hogy a bevételi veszteség egy részét a személyzeti kiadások ilyen módon való apasztásával egyensúlyozza ki. Ezt az antiszociális és embertelen tervet senki sem támogathatja, mert 500 ember kény értei enné télele ma a legnagyobb lelkiismeretlenség. Kérdéses az is, vájjon célravezető-e az egységes jegyrendszer visszaállítása, mert amíg a 20 filléres jegy az utasok egy részénél 4 filléres olcsóbbodást, a másik részénél azonban, amely szakaszjeggyel utazna, ugyanilyen drágulást jelentene. Az árleszállítást, épp ezért nem lenne szabad összekombinálni a jegy rendszerrel, mert ez csak félmegoldást s valószínűleg rossz megoldást eredményezne. i A fogyasztási adok eltörlésére szintén komoly kilátás van a mostani költségvetési vita során. Az összes pártok egyetértenek abban, hogy a drágaság mérséklését akkor lehet csak remélni, ha ezek az antiszociális adóterhek eltűnnek a polgárság életéből. Épp ezért minden párt meg fogja szavazni a fogyasztási adók megszüntetését is. így aztán esetleg mégis csak tűrhetőbb lesz a szegény. meghajszolt pesti ember élete. évvel szemben 17 millió pengővel szaporodtak, holott alig irányoztak elő nagyobb beruházást. A bevételek viszont csak az adószerű közszolgáltatásoknál emelkedtek. A kiadások és a bevételek egybevételénél seiiol sem látta a belügyminiszter a takarékosságra és okszerű gazdálkodásra irányuló elv komoly érvényesülését. Az üzemek költségvetései egyáltalán nem elégítették ki a minisztert, mert semmi részletezést nem tartalmaznak s így sem gazdálkodásuk ellenőrzésére, sem bírálatára nincs alkalom. Az üzemek hozzájárulása egyáltalán nem kielégítő s hibáztatja a miniszter. hogy többszöri felszólítása ellenére még mindig késik a főváros üzemi politikájának reformja. A Beszkárt-tal' kapcsolatban lehetségesnek látja a miniszter a tarifák leszállítását, mert a mai magas jegyárak teljesen indokolatlanok. Kevésnek találja a belügyminiszter az ingatlanvagyon utáni jövedelmet. Ezentúl a költségvetésben az ingatlanok becsértékéi is fel kell tüntetni. Nagyon kevés a főváros jövedelme a rétek és szántóföldek után. Jobban járna a főváros, ha azokat megtartaná házi kezelésben és a fuvartelep szükségletének fedezésére használná. Kifogásolja egyes kiadási tételek állandó emelkedését, különösen az egyesületek és intézmények segélyezésére fordított összegek emelkedését találja feltűnőnek. Elismeri a miniszter ugyan az egyesületek támogatásának méltányosságát, de nem tartja azt összeegyeztethetőnek sem a főváros anyagi helyzetével, sem az adófizető polgárok jövedelmével. á belügyminiszter súlyos vádirata a fővároshoz. Ellenzéki álláspontra helyezkedik a belügyminiszter, hogy jogcímeket találjon az autonómia megnyirbálására. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM 5SK Magánklinikái osztályon teljes ellátási dfj napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők. amely annyi kárt okoz. És akkor, meglássátok, egész bizonyosan boldogulunk. Megboldogulunk.
