Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-21 / 38. szám
XXII. évfolyam. 1927. szeptember 21 38. szám. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.00 ' korona. ___Egyes szám ára^O fillér = 5.000 korona. Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. WI szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 1/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Egység, vagy nem egység ? Irta: Pakots József, orsz. képviselő, törv. hat. biz. tag. Lehet, hogy nincs igazam. Lehet, hogy nagyon rendben van az, hogy a városházi polgári demokrácia úgy szét van töredezve, mint egy rossz fazék. Minek azt összedrótozni? Ki akar még benne levest főzni? Elég ha mindenki megfőzi a maga kis politikai levesét a saját cserép- fazékjában. Lehet, hogy így a helyes. Bár el kell ismernem, hogy minapi felszólalásom e helyen a baloldali polgári ellenzék egységbe sorakozása érdekében, látszólag nagyon őszinte visszhangra talált. A címzettek közül igen illusztris és harcos szellemű férfiak áldásukat adták az eszmére és megszentelték a zászlót, mint harcbainduláskor a hadilobogót kenetes egyházi férfiak. Ez történt. És aztán a „nem címzettek“ is megnyilatkoztak. Az ellentábor, a kurzus és a félkurzus sajtója, a Wolfíék és Kozmáék kis és nagy szócsövei. És gúnyosan támadták a kezdeményezést, megfűszerezték a maguk elferdítő információikkal, mintha bizony egy kicsit haragudnának miatta. Mát ez is őszinte viszhang volt. És ezek után minek kellene következnie a logika törvénye szerint? Én is, te is, ő is, mind azt gondolnánk: következik a nagy ellenzéki egység. Akik érdekeltek benne, akarják, akiknek tyúkszemfájást okoz, felszisszennek miatta, szóval mindenáron meg kell csinálni. Mindenáron. Csakhogy itt van a- kis kutya eltemetve. Mert ez a „minden ár“ sehogysem fogadtatik el mindenáron. Csak arra kell gondolni, hogy mennyi személyi szempont kerül mérlegelésre egy ilyen eszme gyakorlati keresztülvitelével. Libabőrös lesz az ember háta csak a futólagos elgondolásnál is. Mát még ha belemerülnénk a részletekbe. Én ugyan botorul nagyon egyszerűnek képzeltem el az egész kérdést. Személyi szempont ide, személyi pontok oda, — a lényeg a közös munka, egységes felvonulás, fegyelem. Az egész polgári baloldal közös elhatározással megadja a küzdelem porgramját és annak meghatárolt keretein belül küzd a polgárságért, Budapest népéért, a több kenyérért, több munkáért, több jogért. Egy ilyen egységes harcvonalon belül elmosódnék az a sok árnyalat, amely most a sceptrum minden színében tündökölteti a polgári ellenzéket. De hát ez, beismerem, nagyon primitiv elképzelés. Elvégre árnyalatnak lenni nem utolsó dolog. Én is egy árnyalat vagyok, a 'szomszédom is az, sőt a tőszomszédom pláne milyen árnyalat! Az csak az igazi! És ha mint árnyalat gondolkozom, akkor mégis csak másként áll a helyzet. Árnyalati létemnek csudás előnyei vannak. Lehetek árnyalati elnök, kiküldött, résztvehetek a pártközi konferenciákon, a polgármester, főpolgármester által összehívott bizalmas várospolitikai tanácskozásokon, a lapok meginterjúvolnak a'következőkép: X. Y. árnyalati elnök az alábbi nyilatkozatot tette munkatársunk előtt stb. És ez mind csak az árnyalat jóvoltából jut reáni. Majd bolpnd leszek, hogy feladjam ezt a kitűnő pozíciót! Minek? Kiért? így gondolkozik az árnyalat és pláne akkor gondolkozhatik csak igazán így, ha teljesen egyedül van. Ha ő egymaga, egyszemélyiben az egész árnyalat. Ha nincs alárnyalata. Mert ez esetben az alárnyalat ugyancsak megkeserítheti az árnyalat életét. De minek belevilágítani annyira az árnyalatok árnyas életébe? íme leplezetlenül, őszintén, így látom én az egész egység-ügyet. Talán egy kicsit karri- kiroztam, de ez csak formája annak, hogy elmonhassam, amit gondolok. Bár nem okos dolog. Aki egységet akar teremteni, az tegyen úgy, mint a jó fogadós, hajlongjon a sóvárgott vendégek előtt. Nagyon jónak kell lennie annak a vendéglőnek, ahol a korcsmáros goromba lehet. Bizony az ellenzéki söntés nem a legjobb hely. Odaát, ahol a hatalom fehérabroszai terülnek, ott aztán megtalálható, ami szem-szájnak ingere. De éppen ezért csinyján kell bánni az elbúsult ellenzéki árnyalatokkal. Uraim, mit 'gondolnak? Drótozzuk össze a fazekat, vagy Totyogjon, főjjön mindenkinek külön-kiilön a maga kis pecsenyéje, levese a saját cserepében? Ahogy méltóztatik gondolni? De aztán tessék vigyázni: a választó polgárság orra nem bírja ám el a sok különböző ételszagot s úgy kitelepíti az árnyalatokat a városházi konyháról, hogy hírmondójuk sem marad. De bocsánat, lehet, hogy nincs igazam. Bánhidán-e, vagy Budapesten? A főváros a mai közgyűlésen foglal állást az elektromos centrálé ügyében. A Független Budapest az utóbbi hetekben ismételten foglalkozott az elktromos centrálé ügyével s beszámolt arról, hogy újabb hírek szerint a kereskedelmi miniszter hajlandó álláspontjának revidiálásá- val Budapest környékén felépíttetni az elektromos központot. Utóbb azután kiderült, hogy ez a hír ebben a formában még nem végleges, mert a kormány még mindig a dunántúli bányatelepeket támogatja s csak végső esetben járulna hozzá a budapesti megoldás keresztülviteléhez. Ez a tény a kereskedelmi miniszternél tartott múlt heti ankéten derült ki, amelyen a főváros képviselőin kívül részt vettek a községi pártok vezető férfiai is. Az ankét lefolyásáról a napisajtó részletesen beszámolt és így azt nem kell megismételnünk. Csak rövidesen összegezzük Henman Miksa kereskedelmi miniszter előadását, aki bőven ismertette a centrálé- tigy történetét és mai állását. Ebből kitűnik, hogy a kormány legmegfelelőbbnek a bánhidai megoldást tartja, amit nemzetgazdasági okokkal magyaráz. A centrálé áramtermelésénél a gyenge minőségű dunántúli szenet akarják felhasználni s az ezzel történő áram- termelés csak akkor gazdaságos, ha ott a helyszínén történik. A kormány szakértői szerint az áram Budapestre szállítása a távvezetékekben sokkal olcsóbb, mintha a szenet szállítanák ide s itt állítanák elő az áramot. Ismertette a miniszter vázlatosan a centrálé építésének pénzügyi feltételeit is. Ezek szerint a Talbot-csoport körülbelül 3 millió font befektetéssel építené meg a centráíét. Ennek ellenében a főváros megfelelő összegű járadékkötvényeket adna a pénzcsoportnak, még pedig vagy 25 évi lejárattal 6-5%-os 90-es árfolyamon, vagy magasabb kamatozás mellett hosszabb lejáratra ő8-as árfolyamon. A feltételek értelmében a centrálé 33 év múlva a fővárosra háramlanék, de addig is az üzem irányítását a főváros végezhetné. Az áramot 3-42 aranyfilléres egységáron kapná a főváros és köteles volna ezen az áron legalább évi 100 millió kilowatott átvenni. További 30 millióra opciója lenne a fővárosnak. Az értekezleten a résztvevő várospolitikusok közül többen szóltak hozzá, de természetesen a végleges véleménynyilvánítástól mindenki tartózkodott. i A szerdai rendkívüli közgyűlésen nyilatkoznak majd a pártok vezetői részletesen a centrálé ügyéről és ezen dől el, hogy milyen álláspontot foglal a törvényhatóság a kormány álláspontjával szemben. Előre látható, hogy a közgyűlés nagy többsége a főváros érdekeinek megfelelően a budapesti megoldás mellett száll síkra. Hogy milyen sikerrel;, az már kétséges. Mindenesetre a közgyűlés utasítani fogja a tanácsot, hogy részletesen megindokolt előterjesztést tegyen ez ügyben s szakértői útján fejtse ki. hogy a centrálé sehol másutt nem létesülhet, mint Budapesten, vagy a környéken. Politikát kevernek a Tabán újjáépítésének dolgába Párbaj a Tabán körül végkimerülésig. — Novemberben lebontják a Tabán egy részét. — Külföldi tőkecsoportok vállalják az új Tabán finanszírozását? Mint minden kérdés, amelynek megoldása nagyobb körültekintést és fejtörést igényel, úgy a tabáni kérdés is kezd végnélküli tengeri kígyóvá fajulni. Nem mai és nem is tegnapi probléma a Tabán rendezésének ügye. Évtizedes nehéz kérdés ez, amely hosszú idők folyamán egyetlen lépéssel sem haladt előbbre a rég várt megoldás felé. Most végül, úgy látszik, mégis komolyan foglalkoznak az illetékes tényezők a Tabán újjáépítésének régi tervével. Bizottságok üléseznek, különféle tervek forrnak, nagy tőkecsoportokkal tárgyalnak s minden jel arra mutat, hogy a Tabán düledezö kunyhóinak helyén rövidesen felépül Budapest legszebb és legmodernebb városrésze. I A komoly megoldás küszöbén természetesen újra olyan nehézségek mutatkoznak, amelyeket a főváros nem képes kivédeni. Politikát csinálnak a Tabán kiürítéséből és újjáépítéséből, ! mért Budapesten nem történhetik semmi sem a I nélkül, hogy a politika útvesztőjébe ne vinnék az I aktuális kérdéseket. Így történik ez a 1 abán sorsá- j val is, ahol jobb- és baloldali pártok egymással ! vetélkedve izgatják a tabáni .lakosokat és buzdítják őket, hogy álljanak ellene a főváros kitelepítési kísérleteinek. Ilyen körülmények közt érthető, ha a szegény tabáni lakosok ellentállást fejtenek ki s a helyett, hogy beköltöznének a részükre felajánlott egészséges lakásokba, nem hajlandók otthagyni a rozoga vályogodukat. A főváros pedig tehetetlenül áll szeműén a felhecceit tabániak ellenkezésével. El kell ismemii azonban, hogy némiképen a főváros is hibás abban, hogy a tabániak nem akarnak távozni halálraítélt otthonukból. A Tabánban ugyanis Budapest legszegényebb rétegei laknak, akiket részben foglalkozásúk köt e városrészhez, másrészt jövedelmük oly minimális, hogy képtelenek megfizetni az új fővárosi lakások horribilis lakbéreit. A tanács köteles lenne a tabániak kereseti viszonyainak megfelelő bérért a budai oldalon épült házakban lakásokat kiutalni s ezzel megdönteni a tabániak kifogásait és következésképen ellenállasát is. A lakásügyi bizottság múlt heti ülésén hosszasan foglalkozott a tabáni kérdéssel s mindenben hozzájárult a tabáni albizottság javaslatához. Utasította az ügyosztályt, hogy készítsék el a részletes épíLeqmodernebb gyógy- 11. n A Ifin O All ATHDIIIAJ BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy’ PAJDR-SANA UK UM VAS UTCA17 sz. helye, vfzgyőgyintézet, napintézet sebészi és bel- |J| betegek részére ■ 1 flUUll unilfll WHIMIH és légfürdők. Magánklinika! osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő.
