Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-21 / 38. szám

XXII. évfolyam. 1927. szeptember 21 38. szám. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.00 ' korona. ___Egyes szám ára^O fillér = 5.000 korona. Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. WI szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 1/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Egység, vagy nem egység ? Irta: Pakots József, orsz. képviselő, törv. hat. biz. tag. Lehet, hogy nincs igazam. Lehet, hogy nagyon rendben van az, hogy a városházi polgári demokrácia úgy szét van töredezve, mint egy rossz fazék. Minek azt összedrótozni? Ki akar még benne levest főzni? Elég ha mindenki meg­főzi a maga kis politikai levesét a saját cserép- fazékjában. Lehet, hogy így a helyes. Bár el kell ismernem, hogy minapi felszóla­lásom e helyen a baloldali polgári ellenzék egy­ségbe sorakozása érdekében, látszólag nagyon őszinte visszhangra talált. A címzettek közül igen illusztris és harcos szellemű férfiak áldá­sukat adták az eszmére és megszentelték a zászlót, mint harcbainduláskor a hadilobogót kenetes egyházi férfiak. Ez történt. És aztán a „nem címzettek“ is megnyilatkoztak. Az ellentábor, a kurzus és a félkurzus sajtója, a Wolfíék és Kozmáék kis és nagy szócsövei. És gúnyosan támadták a kez­deményezést, megfűszerezték a maguk elferdítő információikkal, mintha bizony egy kicsit hara­gudnának miatta. Mát ez is őszinte viszhang volt. És ezek után minek kellene következnie a logika törvénye szerint? Én is, te is, ő is, mind azt gondolnánk: következik a nagy ellenzéki egység. Akik érdekeltek benne, akarják, akik­nek tyúkszemfájást okoz, felszisszennek miatta, szóval mindenáron meg kell csinálni. Minden­áron. Csakhogy itt van a- kis kutya eltemetve. Mert ez a „minden ár“ sehogysem fogadtatik el min­denáron. Csak arra kell gondolni, hogy mennyi személyi szempont kerül mérlegelésre egy ilyen eszme gyakorlati keresztülvitelével. Libabőrös lesz az ember háta csak a futólagos elgondolás­nál is. Mát még ha belemerülnénk a részletekbe. Én ugyan botorul nagyon egyszerűnek képzel­tem el az egész kérdést. Személyi szempont ide, személyi pontok oda, — a lényeg a közös munka, egységes felvonulás, fegyelem. Az egész polgári baloldal közös elhatározással megadja a küzdelem porgramját és annak meghatárolt ke­retein belül küzd a polgárságért, Budapest né­péért, a több kenyérért, több munkáért, több jogért. Egy ilyen egységes harcvonalon belül elmosódnék az a sok árnyalat, amely most a sceptrum minden színében tündökölteti a pol­gári ellenzéket. De hát ez, beismerem, nagyon primitiv elkép­zelés. Elvégre árnyalatnak lenni nem utolsó dolog. Én is egy árnyalat vagyok, a 'szom­szédom is az, sőt a tőszomszédom pláne mi­lyen árnyalat! Az csak az igazi! És ha mint árnyalat gondolkozom, akkor mégis csak más­ként áll a helyzet. Árnyalati létemnek csudás előnyei vannak. Lehetek árnyalati elnök, kikül­dött, résztvehetek a pártközi konferenciákon, a polgármester, főpolgármester által összehívott bizalmas várospolitikai tanácskozásokon, a lapok meginterjúvolnak a'következőkép: X. Y. ár­nyalati elnök az alábbi nyilatkozatot tette mun­katársunk előtt stb. És ez mind csak az ár­nyalat jóvoltából jut reáni. Majd bolpnd leszek, hogy feladjam ezt a kitűnő pozíciót! Minek? Kiért? így gondolkozik az árnyalat és pláne akkor gondolkozhatik csak igazán így, ha teljesen egyedül van. Ha ő egymaga, egyszemélyiben az egész árnyalat. Ha nincs alárnyalata. Mert ez esetben az alárnyalat ugyancsak megkeserít­heti az árnyalat életét. De minek belevilágítani annyira az árnyalatok árnyas életébe? íme leplezetlenül, őszintén, így látom én az egész egység-ügyet. Talán egy kicsit karri- kiroztam, de ez csak formája annak, hogy el­monhassam, amit gondolok. Bár nem okos dolog. Aki egységet akar teremteni, az tegyen úgy, mint a jó fogadós, hajlongjon a sóvárgott vendégek előtt. Nagyon jónak kell lennie annak a vendéglőnek, ahol a korcsmáros go­romba lehet. Bizony az ellenzéki söntés nem a legjobb hely. Odaát, ahol a hatalom fehérab­roszai terülnek, ott aztán megtalálható, ami szem-szájnak ingere. De éppen ezért csinyján kell bánni az elbúsult ellenzéki árnyalatokkal. Uraim, mit 'gondol­nak? Drótozzuk össze a fazekat, vagy Totyog­jon, főjjön mindenkinek külön-kiilön a maga kis pecsenyéje, levese a saját cserepében? Ahogy méltóztatik gondolni? De aztán tessék vigyázni: a választó polgár­ság orra nem bírja ám el a sok különböző étel­szagot s úgy kitelepíti az árnyalatokat a város­házi konyháról, hogy hírmondójuk sem marad. De bocsánat, lehet, hogy nincs igazam. Bánhidán-e, vagy Budapesten? A főváros a mai közgyűlésen foglal állást az elektromos centrálé ügyében. A Független Budapest az utóbbi hetekben ismétel­ten foglalkozott az elktromos centrálé ügyével s be­számolt arról, hogy újabb hírek szerint a kereske­delmi miniszter hajlandó álláspontjának revidiálásá- val Budapest környékén felépíttetni az elektromos központot. Utóbb azután kiderült, hogy ez a hír ebben a formában még nem végleges, mert a kormány még mindig a dunántúli bányatele­peket támogatja s csak végső esetben járulna hozzá a budapesti meg­oldás keresztülviteléhez. Ez a tény a kereskedelmi miniszternél tartott múlt heti ankéten derült ki, ame­lyen a főváros képviselőin kívül részt vettek a köz­ségi pártok vezető férfiai is. Az ankét lefolyásáról a napisajtó részletesen be­számolt és így azt nem kell megismételnünk. Csak rövidesen összegezzük Henman Miksa kereskedelmi miniszter előadását, aki bőven ismertette a centrálé- tigy történetét és mai állását. Ebből kitűnik, hogy a kormány legmegfelelőbbnek a bánhidai meg­oldást tartja, amit nemzetgazdasági okokkal magyaráz. A centrálé áramtermelésénél a gyenge minőségű dunántúli sze­net akarják felhasználni s az ezzel történő áram- termelés csak akkor gazdaságos, ha ott a helyszínén történik. A kormány szakértői szerint az áram Buda­pestre szállítása a távvezetékekben sokkal olcsóbb, mintha a szenet szállítanák ide s itt állítanák elő az áramot. Ismertette a miniszter vázlatosan a centrálé építésének pénzügyi feltételeit is. Ezek szerint a Talbot-csoport körülbelül 3 millió font befek­tetéssel építené meg a centráíét. Ennek ellenében a főváros megfelelő összegű járadékkötvényeket adna a pénzcsoportnak, még pedig vagy 25 évi lejárattal 6-5%-os 90-es árfolya­mon, vagy magasabb kamatozás mellett hosszabb lejáratra ő8-as árfolyamon. A feltételek értelmében a centrálé 33 év múlva a fővárosra háramlanék, de addig is az üzem irányítását a főváros végez­hetné. Az áramot 3-42 aranyfilléres egységáron kapná a főváros és köteles volna ezen az áron legalább évi 100 millió kilowatott átvenni. További 30 millióra opciója lenne a fővárosnak. Az értekezleten a résztvevő várospolitikusok közül többen szóltak hozzá, de természetesen a vég­leges véleménynyilvánítástól mindenki tartózkodott. i A szerdai rendkívüli közgyűlésen nyilatkoznak majd a pártok vezetői részletesen a centrálé ügyéről és ezen dől el, hogy milyen álláspontot foglal a törvényhatóság a kormány álláspontjával szemben. Előre látható, hogy a közgyűlés nagy többsége a főváros érdekeinek megfelelően a budapesti megoldás mellett száll síkra. Hogy milyen sikerrel;, az már kétséges. Minden­esetre a közgyűlés utasítani fogja a tanácsot, hogy részletesen megindokolt előterjesztést tegyen ez ügyben s szakértői útján fejtse ki. hogy a centrálé sehol másutt nem létesülhet, mint Budapesten, vagy a környéken. Politikát kevernek a Tabán újjáépítésének dolgába Párbaj a Tabán körül végkimerülésig. — Novemberben lebontják a Tabán egy részét. — Kül­földi tőkecsoportok vállalják az új Tabán finanszírozását? Mint minden kérdés, amelynek megoldása nagyobb körültekintést és fejtörést igényel, úgy a tabáni kér­dés is kezd végnélküli tengeri kígyóvá fajulni. Nem mai és nem is tegnapi probléma a Tabán rendezésé­nek ügye. Évtizedes nehéz kérdés ez, amely hosszú idők folyamán egyetlen lépéssel sem haladt előbbre a rég várt megoldás felé. Most végül, úgy látszik, mégis komolyan foglal­koznak az illetékes tényezők a Tabán újjáépítésé­nek régi tervével. Bizottságok üléseznek, különféle tervek forrnak, nagy tőkecsoportokkal tárgyalnak s minden jel arra mutat, hogy a Tabán düledezö kunyhóinak helyén rövidesen felépül Budapest legszebb és legmodernebb városrésze. I A komoly megoldás küszöbén természetesen újra olyan nehézségek mutatkoznak, amelyeket a fő­város nem képes kivédeni. Politikát csinálnak a Tabán kiürítéséből és újjá­építéséből, ! mért Budapesten nem történhetik semmi sem a I nélkül, hogy a politika útvesztőjébe ne vinnék az I aktuális kérdéseket. Így történik ez a 1 abán sorsá- j val is, ahol jobb- és baloldali pártok egymással ! vetélkedve izgatják a tabáni .lakosokat és buzdítják őket, hogy álljanak ellene a főváros kitelepítési kísérleteinek. Ilyen körülmények közt érthető, ha a szegény tabáni lakosok ellentállást fejtenek ki s a helyett, hogy beköltöznének a részükre felajánlott egészsé­ges lakásokba, nem hajlandók otthagyni a rozoga vályogodukat. A főváros pedig tehetetlenül áll szem­űén a felhecceit tabániak ellenkezésével. El kell ismemii azonban, hogy némiképen a főváros is hibás abban, hogy a tabániak nem akarnak távozni halálra­ítélt otthonukból. A Tabánban ugyanis Budapest legszegényebb rétegei laknak, akiket részben foglalkozásúk köt e városrészhez, másrészt jövedelmük oly minimális, hogy képtele­nek megfizetni az új fővárosi lakások horribilis lak­béreit. A tanács köteles lenne a tabániak kereseti viszonyainak megfelelő bérért a budai oldalon épült házakban lakásokat kiutalni s ezzel megdönteni a tabániak kifogásait és következésképen ellenálla­sát is. A lakásügyi bizottság múlt heti ülésén hosszasan foglalkozott a tabáni kérdéssel s mindenben hozzá­járult a tabáni albizottság javaslatához. Utasította az ügyosztályt, hogy készítsék el a részletes épí­Leqmodernebb gyógy- 11. n A Ifin O All ATHDIIIAJ BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­’ PAJDR-SANA UK UM VAS UTCA17 sz. helye, vfzgyőgyintézet, nap­intézet sebészi és bel- |J| betegek részére ■ 1 flUUll unilfll WHIMIH és légfürdők. Magánklinika! osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom