Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-20 / 29. szám
XXII. évfolyam 29. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........ 20 pengő = 260.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.000 korona. Eg yes szám ára 40 fillér — 6.000 korona.______ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 1/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Legördült a függöny, vége a felvonásnak és a közönség új felvonásra vár. Megkezdődött a nyári szünet, pihen a főváros törvényhozása, hogy előkészülj ön az őszre, amely sorsdöntő jelentőségű eseményeket igér Budapestnek. Különös, tarka, változatos és bizarr volt az elmúlt közgyűlési esztendő. Amikor most visszatekintünk reája, és elvonul előttünk annak a sok eseménynek a képe, amely egy évet jelent a törvényhatóság munkájában, egészen furcsának, egészen groteszknek látjuk a filmet, amely lepereg előttünk. Rengeteg izgalom, sok jó és kevésbbé jó munka fűződik az elmúlt közgyűlési periódushoz, amelynek általános keretét mégis a főváros erősödése és új felvirágzásának reménysége adja meg. Közgazdasági eseményekben gazdag volt az esztendő és a főváros élete erősen mozgalmas volt ebből a szempontból, amelyet a költség- vetés és a zárszámadások adatai ismertté tettek. A húszmillió dolláros külföldi kölcsön fontos állomás lesz a főváros jövendő életében és az üzemi kérdés ideiglenes elintézése is jelentős lépés a nyugalom és stabilitás felé. Politikai szempontból azonban egészen más a kép: itt bontakozik ki az a tarka összevisszaság, amely egyenesen mosolyra kényszeríti az elfogulatlan nézőt. Kezdődött egy izgalmas tisztújítással, amelyen teljes harci fegyverzetben vonultak fel a pártok és végződött egy bizalmatlansági határozattal, amely a tisztújítás során megválasztott és lelkesen ünnepelt tanácsot és tisztikart döfte le. A jobboldali többség viselkedése az, amejy groteszkké teszi a filméit. Hallatlan erőfeszítéssel sikerült „győznie“ a jobboldalnak és1 megbuktatni Bárczy István polgármesterségét, valamint a baloldal által jelölt tanácsot. A jobboldal diadala óriási volt: győzött Sipőcz és győzött a régi tanács. A baloldalt leverték és úgy látszott, hogy minden rendben van: a városháza marad a régi, mert a reakció hadserege meg tudta tartani az addigi pozíciók legnagyobb részét. És még sem volt minden rendben, mert mire eljött a nyár, ugyanezt a tanácsot pellengérre állították és lehetetlenné tették úgyany- nyira, hogy most már kétségtelenül világos az új törvényhatósági restauráció szükségessége. Az építészeti ügyosztályok buktatták meg Sipőczöt és a tanácsot, de csak véletlen, hogy éppen innen indult ki a bukás. Az építési hitel1 túllépések csak tünetei voltak a tanács gazdálkodásának, kiütközései annak a szellemnek, amely a főváros egész gazdálkodását jellemzi. A sorozatos osztályok megdöbbentették a kormányt és a kormány fővárosi pártját s mivel új választások előtt állunk, a kormány városházi expozitúrája úgy látta helyesnek, ha cserbenhagyja saját szülöttét, a tanácsot és orozva leszúrja azokat, akiket ő hozott be hatalmas terrorral és lármás erőszakkal. Hogy van-e ma többség a városházán? Munkaképes-e a közgyűlés? Igen, van többség és van munkaképesség. A baloldal ugyanaz, ami volt és elvi álláspontja ma sem változott. Széni- benáll a tanáccsal, mint ahogy szembenállt akkor is, amikor választania kellett, a különbség pedig csupán annyi, hogy ma már nem áll magára hagyatva ebben a kérdésben, hanem mellette vannak azok is, akik jónak látták annak idején a legszélsőbb reakció mellé szegődni fegyvertársul. Hogy milyen lesz a közgyűlés összetétele az ősszel, az ma még nem tudható. He többség mindig lesz, legfeljebb mindig más és másforma lesz ez a többség. Őszre, vagy legkésőbb télire elkészül az új fővárosi törvény, arne.lv új idők, új harcok elé állítja a fővárost. Kétségtelen, hogy az új törvény megváltoztatja a közgyűlés egész struktúráját és a mai közgyűlés megszűnik. Még néhány hónap és véget ér a mai városházi rendszer, hogy átadja a helyét az újnak, amely — reméljük — jobb lesz, állandóbb és kevésbbé A várospolitika nyári pihenőjét egy kellemetlen, de nem váratlan incidens zavarta meg. A fővárosi üzemekre leselkedők végre előbujtak és furfangos módon igyekeznek hálóikba keríteni a nagyszerű zsákmánynak ígérkező fővárosi vállalatokat és közüzemeket. Beavatottak előtt nem volt titok ez a készülő manőver és a Független Budapest is feltűnést keltő cikkben tett közlést arról, hogy alkalmi szövetkezetek, részvénytársaságok és egyéb alakulatok létesültek azzal a céllal, hogy a nyilvánosság előtt sokat támadott üzemeket a maguk céljaira megszerezzék. Ezeknek az alakulatoknak egyike az „őrszem“ szövetkezet, amely címéhez híven már hónapok óta résen volt, hogy a kellő pillanatban lecsapjon a nagyszerű zsákmányra. Az Őrszem nem először foglalkoztatja a nyilvánosságot, mert a szövetkezet létesüléséről említést tettek már az év elején az egyik közgyűlésen. Az „őrszemek“ azonban akkor még im”' mertek előbujni az ismeretlenség homályából, mert nem találták alkalmasnak a pillanatot akciójuk megkezdésére. Az időt inkább arra használták fel, hogy a háttérben tologatták a kulfeszákat s szították az üzemellenes hangulatot. Ez a munkájuk jól sikerült s elérték azt, hogy a közgyűlés hozzájárult öt üzem teljes megszüntetéséhez, s több kisebb vállalat beolvasztásához. Ez az eredmény csak félig elégítette ki a derék őrszemeket, de miután a közmondás is azt mondja, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, ők is kiléptek az ismeretlenség homályából és megindították a pergőtüzet céljaik teljes sikerhez juttatása érdekében. Céljuk pedig nem volt más, minthogy még több üzem szűnjön meg s ezek, a szerintük felesleges, a kisiparral és a kiskereskedelemmel konkurráló vállalkozások kivétel nélkül a'z ő kezeikbe kerüljenek, ahol' úgy látszik kifogástalanul működnének. Az Őrszem „közérdekű“ terveit és szándékait nem tartotta sokáig titokban, sőt az előkelő tagokból álló vezetőség, amelynek élén KrivoSs Árpád ügyvéd, Bogdán István a „Hangya" volt cégvezetője. Murik Ernő kormányfőtanácsos, a „Futura“ igazgatója, Leszlauer Gyula nagy vágó. Szajkó László és Nagy János csemegekereskedő, továbbá Szalay József miniszteri tanácsos, volt Máv. igazgató álltának, körleveleket küldött szét a törvényhatósági bizottság tagjaihoz, s abban támogatást kértek tervük megvalósításához, mely a felesleges üzemeknek az őrszem szövetkezet részére való átadását célozza. Egyidejűleg a belügyi és a kereskedelmi miniszterhez is terjedelmes beadványt nyújtottak be a kitűnő üzletemberek s ezekben' a beadványokban már nemcsak a kormány támogatását és hozzájárulását kérik, hanem egyúttal a kormány anyagi támogatását i,s bátorkodnak igényelni a nagy koncepciójú vállalkozás számára. A Független Budapest olvasói előtt biznyára nem kelthetett különös) meglepetést ez az esemény, mert éppen mi voltunk azok, akik néhány hét előtt ezeken a hasábokon konkrét közléseket tettünk arról, hogy több alkalmi szövetkezet és egyéb társaság létesült azzal a céllal, hogy ia halálraítélt városi üzemeket megszervezzék, s saját rezsijükben tovább fenntartsák. Ezek az alakulatok azonban csak a kulisszák mögött tettek kísérletet céljuk elérésére s. csak a főváros tanácsánál puhatolóztak akciójuk kilátásai felől. Az Őrszem már sokkal bátrabb volt. ennek a szövekezetnek előkelő vezetői úgy látszik feljogosítottnak érezték magukkat arra, hogy a nyilvánosság előtt is dokumentálhassák groteszk, mint a mostaninak a képe. Groteszket mondunk, mert nem akarunk erősebb és jellemzőbb kifejezést használni a politikai erkölcstelenségre, amely oly gyönyörűen bontakozott ki az 1926—27-iki közgyűlési periódusban. szándékukat. Épp ez a bátorság váltotta ki azt a nagy felháborodást, ami azután a szövetkezet akciójával szemben fővárosszerte megnyilvánult. A legsúlyosabb ténynek azt tartják, hogy a szövetkezet elnöke a főpolgármester veje, s ezt most politikai fegyverül akarják most felhasználni Ripka Ferenc ellenfelei. A közgyűlési pártok mozgalmat indítottak, hogy ebben a megdöbbentő ügyben a nyári szünet ellenére rendkívüli közgyűlés üljön össze és az autonómia leghevesebb tiltakozását fejezze ki ezek ellen az átlászó célzatú kísérletek ellen. A Független Budapest munkatársa beszélgetett az Őrszem-üggyel kapcsolatosan a városi pártok vezető tagjaival1, de megszólaltatta magát Krivoss Árpád dr. ügyvédet, a szövetke,zet elnökét is, aki az akcióval szemben megnyilvánuló koncentrikus támadásokról a következőket mondotta: — Érthetetlen az a lázas izgalom, melyet az Őrszem Szövetkezet ismeretes, ajánlata a törvény- hatóság pártjaiban és tagjaiban egyaránt kiváltott. Mi történt? Alakult egy szövetkezet, mely a kiskereskedők és kisiparosok érdekeit kívánja szolgálni s részükre a szövetkezeti gondolatból származó gazdasági előnyöket biztosítani. A kereskedő és iparostársadalom nagy megértéssel fogadta az új alakulatot, úgy, hogy az ma alig másfél hónapi működés után, több mint 2,500 tagot számlál. A szövetkezet természetesen éber figyelemmel kísérte azt a nagy vajúdást is, mely az üzemi kérdés „megoldásához“ vezetett', amelynek eredménye- képen megszületett a nevetséges egér: néhány jelentéktelen üzem halálraítélése formájában. A megszüntetésre ítélt üzemek átvételére tett ajánlatot, egy minden törvényes kellékkel rendelkező gazdasági szervezet, hogy -az üzemek „felrobbantása“ helyett, azokat konzerválva,, a budapesti kereskedők és iparosok érdekeinek megfelelő módon a köz érdekében hasznosítsa.- Ajánlattal fordult óz „Őrszem“ az illetékes minisztériumokhoz, — tehát nem a fővároshoz. Az ajánlat egyoldalú akaratnyilvánítás lévén, jogviszonyt még egyáltalán nem létesít, nem különösen akkor, mikor az ajánlat elfogadása, vagy visszautasításához annyi alkotmányos szerv hozzájárulása kívántatik, mint jelen esetben. Elfogulatlan szemlélő előtt nem lehet kétséges, hogy az akció szempontjából közömbös, ki át. a szövetkezet' élén. mert az elnöki székben senki sem nézhette volna tétlenül a félmegoldások sokaságát, melyeket a kereskedelem és ipar egyáltalán nem tekinthet régi és jogos panaszai orvoslásának. Ha úgy jártam volna, el, miként az ma divatos es „strohmanokkal“ dolgoztam volna, magamat meghúzva a csendes háttérben, senki sem talált volna eljárásomban kivetnivalót. De mert igazam tudatában nyílt fegyverekkel akartam a kereskedő- és iparostársadalom ügyét szolgálni, egyszerre megindul a nagy égzengés és csatakiáltásoktól hangos a városházi küzdőtér. , ,, — A tendencia világos és átlátszó: személyemen keresztül a főpolgármestert akarják támadni, azok, akik erre alapot eddig a legszorgosabb igyekezet dacára sem találtak. Kijelentem, hogy a fopoigar- miestcr 'sem az őrszem.44 megalakulásáról, sem annak működéséről tudomássá! neny bírt s csak néhány héttel ezelőtt, kerülő úton értesült arról, hogy a szövetkezetnek én .vagyok az elnöke, rm vele az őrszemet illető kérdésekről soha nem beAi „Őrszem“. ügyetlen városi párt sem akar hallani az „Őrszeméről. Mit mond Krivoss Árpád dr., az „Őrszem“ elnöke. Legmodernebb gyógy- il. m ni mn OllllTADIIIll BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyrAJUR-SANAlUKIUM VAS-UTCA 17. SZ. helye, vügyógyintézet, napintézet sebészi és bei- |J| ■ I nuvn wmim vmwm és légfürdők. Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. betegek részére
