Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-27 / 17. szám
XXII. évfolyam. 1927. április 27 17. szám. Várospolitikai és közgazdasági iap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő — 250.000 korona. Fé l évre .............. ÍO pengő = 126.00 > korona. _____Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona._______ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A törvényhatóság Wolff Károly beszéde tette. Wolf beszéde cselekedet volt az autonómia mellett, mint ahogy ■árast Sipőcz Jenő polgármesteri expozéja. Optimizmus a polgármester beszédében. — Nagy Budapestről egyelőre nem lehet szó. mai összetétele nem tetszik a kormánynak. És nem tetszik az sem, ahogyan ez a törvényhatóság dolgozik. Nem tetszik az autonómia, amelyet pedig amúgy se nagyon respektált Bethlen István és most már elérkezettnek látja az időt arra, hogy Budapestre is kiterjessze azt az egyeduralmat, amelyet az országos politikában sikerült biztosítania magának az új választásoknál. Idáig megelégedett a főváros politikai életében azzal, hogy egy látszat-autonómia alapján vezessék az ügyeket, most már a látszatot is feleslegesnek tartja: itt az ideje, -— véli a kormány, — hogy még ezt a látszatot is megszüntesse. És jön az új fővárosi törvény, jön az új választás és nyomában a tisztújítás, amely Bethlen István képére fogja teremteni Budapestet. Wolff Károly engesztelékeny beszéde új hangot, új atmoszférát jelent a főváros életében. A beszéd elhangzása előtt úgy látszott, hogy nem lesz semmiféle akadálya annak a fejszének, amellyel Bethlen István le akar sújtani a főváros életére, de Wolff beszéde olyan változást hozott, amely elvette a létalapját minden erőszakos beavatkozásnak, minden önkényes lépésnek. A mai törvényhatósági bizottság eddigi élete során számos harc folyt le a közgyűlési térem- ben, de akármilyen hevesek is voltak: néha ezek' a harcok, a főváros közélete fejlődött és a közgyűlés elvégezte mellettük azt a nagyszabású munkát, amelyet Budapest megmentése érdekében el kellett végeznie. A mai közgyűlést — pártállásra és világfelfogásra való tekintet nélkül — a főváros szeretete vezette munkájában és ez a szeretet biztosította a munka sikerét. Hogy politikailag milyen volt ez a közgyűlés, az nem fontos, mert politikát nem kevertek a pártok a főváros községi életébe, az alkotó munkában azonban egységes a mai közgyűlés, abszolút munkaképes és munkaakaró. Wolff Károly beszéde ezt a munkaképességet és lázas dolgozni akarást csak fokozta s így megszűnt minden olyan látszat is, amely esetleg alapja lehetett volna a törvényhatósági bizottság feloszlatásának, időelőtti, erőszakos halálának. Az új fővárosi törvény tervezete, mint mondják, elkészült és a kormány sürgősnek tartja a törvény tető alá hozását. Lehet. A kormány nemcsak Budapest szempontjából látja Budapestet, hanem politikai szempontok a fontosak nála, a kormány tehát más összetételű törvény- hatóságot szeretne és más tisztikart. A kormány a saját exponenseit akarja látni a városházán, mert Bethlen István nem ismeri azt a szót, amelyet úgy neveznek, hogy demokrácia. Bethlen nem a népakarat útján akarja boldoggá tenni a fővárost, hanem a maga akarata ‘által, ő úgy érzi, jobban tudja, hogy mire és kikre van szüksége Budapestnek, mint maga Budapest. Hogy az új fővárosi törvény ezt a bethleni akaratot fogja szolgálni, az kétségtelen, de hogy milyen mértékben, az még bizonytalan. Ha azonban az országos politikát nézzük, akkor körülbelül sejtjük, hogy mit akar az új törvényben az a kormány, amely az országos politikában sem tűr meg ellenzéket. A törvényhatósági bizottság életének tartama bizonytalan, mint ahogy az autonómia egész létét is annak kell tekintenünk. Hogy feloszlatják-e vagy. nem a közgyűlést, az közömbös az autonómia sorsára, amely az új fővárosi törvényben fogja megkapni azt a halálos csapást, amellyel a kormány készül lesújtani. A pártoknak ma egy a kötelességük: kivédeni ezt a csapást, megelőzni és lehetetlenné tenni, amint azt Hcliiap — minden valószínűség szerint — befejezi a közgyűlés a főváros 1927. évi költségvetésének tartalmas vitáját s a többség nyilván elfogadja a költségvetést. Sipőcz Jenő polgármester érdekes expozéja vezette be a tárgyalást s az expozéban a polgármester sok olyan kérdésről tett említést, amely a pénzügyi bizottságban tartott beszédéből hiányzott. Az irdekes bejelentések sorozatát azzal a közléssel nyitotta meg a polgármester, hogy a legközelebbi jövőben az összes közlekedési eszközök vezetését közös igazgatás alá vonja s ezzel megvalósítják azt a régi tervet, mely az egységes közlekedési politika megteremtését célozza. Elsősorban az autóbusz és a villamos igazgatásának egységesítése fog bekövetkezni. A közigazgatás egyszerűsítése, illetőleg a közigazgatási relorm kérdésében bejelentette, hogy a kormány foglalkozik a fővárosi törvény reformjával, és a belügyminiszter a polgármester véleményét is megkérdezte. Ö véleményét tisztán a közigazgatási kérdésekre szorította és bejelentette most, hogy a belügyminiszter ezt a fővárosra nézve legfontosabb problémát a törvényhatósággal, a közgyűléssel is meg kívánja beszélni, ennek a véleményét is ki fogja kérni, tehát — Addig is, amíg ez a reform életbe nem lép, — mondta a polgármester, — mi is foglalkozunk a köz- igazgatás egyszerűsítésével és főleg a műszaki adminisztráció kérdése foglalkoztatja élénken a főváros vezetőségét. Az a megoldás, amelyet tavaly kezdeményeztem. nevezetesen, hogy az egyes műszaki ügyosztályok alosztályokra osztassanak, nem bizonyult célravezetőnek, nem pótolta a régi ügyosztályokat, ezzel a kérdéssel tehát a legalaposabban kell majd foglalkozni. E tekintetben tárgyalásra elfogadta Buday Dezsőnek indítványát, amely a különböző műszaki természetű ügyek megfelelő csoportosítását ajánlotta. A polgármester ezek után a főváros pénzügyi jövőjéről beszélt. A főváros vagyona határozottan emelkedett. Adósságot az elmúlt 7 év alatt a. főváros nem csinált, kivéve azt a három millió dollárt, amely volta- képen csak előleg a beruházási kölcsönre és. amelynek értéke de facto megvan. Megállapította ezután a polgármester, hogy amíg békében Budapestnek rendelkezésére állott egész Magyarország, ma egy megcsonkított ország megnyomorított gazdasági ereje áll csak rendelkezésünkre. A régebbi közgyűléseken többször felhangzott a vágy, többször kifejezésre jutott a kívánság Nagy Budapest megteremtésére, nagy alkotások létesítésére. Most azonban ezekkel a tervekkel számolni nem lehet. Nem lehet Nagy Budapestre gondolnunk, és nem lehet nagy alkotásokba belefognunk. Nem felel ez meg a mai súlyos gazdasági helyzetnek. Tisztában vagyunk vele, hogy nem lehet mindig így, ma azonban számolni kellett ezzel a helyzettel. — Újabb kérdés az: is. — folytatta a polgármester, - hogy a megalkotandó intézményeket kölcsönből, vagy közszolgáltatások hozadékából létesítsük-e? A kölcsönnek kétségtelenül megvannak a maga előnyei, de bizonyos, hogy hátrányai és veszélyei is vannak. Viszont a másik dolog, a polgárok áldozatkészségét igénybeveími, szintén igen kénye's kérdés, mert hiszen a főváros polgárságának olyan súlyos terheket kell viselnie, hogy további megterheléssel igen csínyján kell bánni, annál is inkább, mert a további megterhelés a termelés drágítását, esetleg általános drágulást idézhet elő. amelynek pedig súlyos szociális és gazdasági következményei vannak. A helyes álláspont itt az, hogy a polgársággal szemben a legnagyobb kímélettel kell lenni, az áldozatkészséget csak bizonyos határig szabad igénybeveími és azon legyünk, — mondotta a polgár- mester. — hogy polgáraink gazdasági ereje minél jobban megóvassék. Hogy a költségvetésben a kiadások tétele a békével szemben megduzzadt, abban része van egyfelől annak, hogy az élet általában is megdrágult, azonkívül, hogy a főváros több olyan intézményt létesített, amelyek azelőtt nem szerepeltek, emelték a kiadásokat az adókezelési költségek is, melyeket a kormány a fővárosra hárított, továbbá az, hogy a közkórházi ápolási díjak túlságosan alacsonyan voltak megállapítva és végül, hogy bizonyos szociális intézményeket békében alapok tartottak fenn. amely alapok azonban a koronaromlás folytán elértéktelenedtek s így ezeket az intézményeket most a főváros költségvetéséből kell fenntartani. Ami a bevételeket illeti, ezekre három forrás áll rendelkezésre: a főváros vagyona, a főváros intézményei és üzemei, és végül a közszolgáltatások. Kifejtette ezután a polgármester, hogy ami a főváros vagyonát illeti, az a bevételekben egészen kis százalékban szerepel s nem igen számíthatunk itt nagyobb jövedelmezőségre. Éber Antal ugyan azt ajánlotta,.hogy bizonyos vagyontárgyakat, például telkeket, bérházakat értékesítsen a főváros, ez azonban ma a telkek és házak alacsony ára mellett nem nagyon látszik ajánlatosnak. A tanács mindenesetre megállapította a hasznosítható és felesleges telkek listáját, hogy majd esetleg a jövőben Éber indítványa értelmében lehessen eljárni. Ami a fővárosi intézményeket és üzemeket illeti, ezek már sokkal nagyobb összeggel szerepeltek a bevételek közt, ezt az összeget azonban még tovább fokozni nem igen lehetett, mert hiszen ez drágulást jelentene. Ami végül a harmadik bevételi forrást, a közszolgáltatást illette, újra hangsúlyozta a polgár- mester, hogy a polgárság áldozatkészségét még jobban igénybevennj nem lehetett. Mindebből tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a költségvetés kiadási oldalán a legnagyobb takarékosságra kell törekedni. Csak a legfontosabb közszükségletek kielégítésére törekedhetünk és akár kulturális, akár egyéb téren, felesleges kiadásokba nem mehetünk bele. Kérte tehát a közgyűlést is, a szakbizottságokat is, tannsít- sanak a kérdésbe nagy önmérsékletet. A tanács részéről pedig ígérte, hogy a tanács is a legnagyobb takarékosságot fogja érvényesíteni és hiteltúllépések a jövőben nem fognak előfordulni. — Ez azonban — mondotta a polgármester, — nem jelenti a lemondás politikáját. Gondoskodtunk a legfontosabb szükségletek kielégítéséről s arra különös súlyt helyezünk, hogy ezeréves nemzeti magyar kultúránkról való gondoskodásban soha baj ne legyen. Vannak sokan, akik a mérséklet politikájától féltik a főváros presztízséjét. A főváros presztízse azonban nem azon múlott, hogy a- főváros a maga határait minél jobban kiterjessze, nem múlott azon, hogy a főváros zárószámadásai állandóan pluszt, állandóan értékemelkedést mutattak fel, hanem azon, hogy a főváros a maga külföldi tartozásait, úgyszólván. valorizálva elégítette ki és a főváros presztízse biztosítva volt a külföldön is, aminek jele az, hogy a külföld évek óta a legolcsóbb kölcsönt Budapestnek nyújtotta. Megállapította ezután a polgármester, hogy a főváros is kivette részét a szanálás nagy munkájából és nagy terheiből zúgolódás nélkül. Azzal végezte a polgármester beszédét, hogy nem akar diszharmóniát kelteni. Mindig az volt a törekLegmodernebb gyógy- R, „ DA IÁD C AAIATÍIDIIIU BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyintézet sebészi és bel- JJj betegek részére . r AŰUIt-üAilM 9 UlllUm VAS-UTCA 17.sz. helye, vízgyógyintézet, nap■ ■ Mmm0 mw mm wHlR■ ■ ■ ■ mmmmu^wmwm *"w - ... Magánklinika! osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. í Ripkáék múlt heti viselkedése cselekedet volt I az autonómia ellen.
