Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-11-24 / 47. szám

2 Függeilen Budapest 1926. november 24. Szó ciálácm okrutapúrti 1 ista : Farkas István listavezető. Vanczák János, Kabók Lajos. Horovitz Gábor, Batitz Gyula, Biró Dezső, Kertész Miklós, Knur Pál né, Pászthy Károly, Matós Jenő. Fajvédő lista: Szemere Béla listavezető. Czigány Árpád. A többi még nem ismeretes. Egységespárti lista: Kállay Tibor listavezető, Usetty Béla, Fejér Ottó, Bohn József, Dán Leó. Bittner János, Saijó János, Martin János, Farkas Vilmos. Keresztes Béla. Kereszténypárti lista: Buday Dezső listavezető, Friedrich István. Petrovácz Gyula, Szabó József, Müller Antal, Verebély Jenő, Nagy Ferenc. A többi még nem ismeretes. Zászlóbontó vacsora a VII. kerületi Függetlenségi és 48-as Pártkörben. Búza Barna és Vámbéry Rüsztöm beszéde. — A kispolgárság lelkesedéssel tömörül a kossuthi eszmék zászlaja körül. A VII. kerületi Függetlenségi és 48-cis Pártkör szombaton este a küszöbön álló országos képviselő- választások alkalmából nagyszabású politikai társas­vacsorát rendezett. A Wesselényi-utcai klubbhelyiség- ben többszáz főnyi közönség jelent meg s élükön ott voltak a Kossuth-párt kiváló vezérei is. B. Virágh Géza, a pártkör elnökié szólalt fel első­nek a vacsora után s- üdvözölve a megjelenteket, mindenekelőtt a távollévő Nagy Vinczét és Rupert Rezsőt mentette ki, akik választási agitációs kőr­útjukon Orosházán, illetve Devecserben tartózkodtak. — Két évtized emléke éled fel bennem — mon­dotta —. amikor a mai estét megnyitom, két év­tized emléke, melyet mindvégig a kossuthi esz­mék szolgálatában harcoltunk végig. Húsz esz­tendő múlt el azóta, hogy ez a pártkör és annak vezetősége a VII. kerületben elhintette a kossuthi eszmék első magvait s azóta is hű maghintői ma­radtunk ezeknek a tanoknak. De sajnos, kénytele­nek vagyunk beismerni, hogy amíg mi becsülettel szolgáltuk évtizedeken át Kossuth-kultuszát, addig ezek az eszmék ma sokkal rosszabbul állanak, mint annak előtte. Hol vagyunk a szabad gyüleke­zési jogtól, a szabad véleménynyilvánítás jogától, a sajtószabadságtól, ami pedig alapvető tétele Kossuth tanainak?! Annak, hogy a helyzet ma sok­kal rosszabb, mint annak idején volt, egyedül mi polgárok vagyunk az okai. A polgárság nem tö­rődik saját sorsával. A kossuthi eszmékből sarja- dozott ki néhány év előtt a Kispolgárok Városi Pártja is. Ez a ,oárt csak városi ügyek irányítását tűzte ki céljául, s megalakulásakor begöngyölí­tette az országos politikával foglalkozó Kossuth- párt zászlaját, s félretette arra az időre, amikor a lobogó kibontására újra szükség lesz. Ez az idő most elérkezett s az ország minden polgárá­nak csak egyetlen kötelessége lehet, az, hogy mint egy ember álljon a kossuthi lobogó alá. hogy azt diadalra juttassa. A nagy tapssal fogadott beszéd után Vámbéry Kusztem emelkedett szólásra s ezeket mondotta: — Az én hallgatóim hozzá vannak szokva, hogy humoros dolgokról beszéljek, de ez alkalommal, sajnos, el kell tekintenem a humorizálástól. A hely­zet nem olyan, hogy az embert derűre hangolná. Nem országgyűlési képviselőválasztások, hanem képviselő kinevezések előtt áll a nemzet. A hét év óta megfélemlített s megfizetett sajtó kénytelen elzárni az országot a világ szabad egétől s fél­tucat hazugsággal zárja el a magyar népet az európai eszmék igazsága elől. Féltucat történelmi hazugság az, amit 1919. óta korpotálnak. Sajtó­felvilágosítás, sajtószabadság nélkül minden vá­lasztás szédelgés. Azt mondják, miért nem szer­vezkedik ez ellen a polgárság és a parasztság? Megpróbáltuk szervezkedni a városban is, a falun is, de láttuk, hogy mi volt ennek a következ­ménye. Ha két ember összeállt, már ott volt mö­göttük a csendőr. Ilyen viszonyok mellett kell belebocsátkoznunk az, őszintén mondva, kilátás­talan választásokba, de hát mégis csak becsület­tel fogunk küzdeni. Magyarországon nincs parla- mentárizmus és eltörölték ezt Olaszországban is. Csakhogy amíg Mussolini becsületesen bevallja, hogy nem parlamentáris alapon kormányoz, addig a magyar Mussolinik ezt nem vallják be, mert itt nincs szükség arra a diktatúrára, mellyel Olasz­országban letörték a többség véleményét. Itt a polgárság olyan kezes, hogy nem kell vele nyilt erőszakot alkalmazni s elegendő az a kipróbált választási rendszer, amely a régi gyakorlat sze­rint a kinevezésen alapszik. Ilyen módon fog le­folyni a küszöbön álló választás is, de ezt mégis meg kell küzdeni, mert. ha visszafordulnánk, min­dig akadna Magyarországon egy féltucat jel'íem- telen fráter, aki hajlandó megtenni Bethlennek azt a szívességet, hagy a parlamentben mint ellenzék szerepeljen s a külföld előtt megerősítse a parlal mentárizmus látszatát. — Bethlen ismert vigadói programmját nem kell bírálnom, beszél az önmaga helyett. Csodálatos, hogy ebben a programúiban Magyarország kül­politikájáról egy szó sem volt. pedig fontos volna tudni, hogy Magyarország milyen helyet foglal el a népek családjában? Magyarországnak а XVI. század óta tragikus szerep jutott osztályrészül, melynek talán Trianon volt az utolsó felvonása. А XVI11. századig ütköző pont volt a nyugat és a török birdalom között, а XIX. században pedig a Habsburgok és a Hochenzollernek képviseletében a szlávság és a germánság között jutott számára az ütközőpont szerepe. Most az lenne számunkra az egyetlen feladat, hogy belekapcsolódjunk a most készülő német-francia antantba. Azonban azt lát­juk, hogy Magyarország ismét arra lesz hivatva, hogy ezúttal1 az olasz és román érdekek védelmé­MEINL KÁVÉ „Three Stars“ keverék legfinomabb aromájú faj­tákból összeállítva, hozzáértők és ínyencek keveréke V* kg. К 40,000 ben legyen ütközőpont s el lehetünk készülve arra, hogy fiaink ismét idegen érdekért fognak elvérezni az elkövetkezendő háborúban. Gonosz tréfa van készülőben, amely ellen mindenkinek fel kel! emelni tiltakozó szavát. — Azt mondják, hogy a Kossuth-párt politikája anakronizmus. Anakronizmusnak lehetne talán ne­vezni abban az értelemben, hogy Kossuth olyan korán érkezett politikusa volt korának, mint ami­lyen későn érkezett politikusai korunknak Musso­lini és Bethlen István. Kossuth ideálja, a népek szövetsége, lehet, hogy még a jövő zenéje, de ha a magyarság élni akar, nincs más választása, mint Kossuth Lajos eszméinek megvalósítása. Tör­ténelmi igazság, hogy a reakciónak meg kell buk­nia akár belpolitikai forradalom, akár külpolitikai bonyodalmakból származó háború következtében. Vajha sikerülne e kettős katasztrófa alternatíváját elkerülnünk. Dörgő taps s éljenzés zúgott fel a nagyszerű be­széd után s csak percek múlva kezdhette el be­szédét Búza Barna, a nagy politikai est következő szónoka. Búza Barna ezeket mondotta: — Vallomással kell kezdenem beszédemet, mert kénytelen vagyok bevallani.' hogy 1918-ban vol­tam utoljára e falak között. De örömmel tölt el. amikor látom, hogy milyen szép számmal van itt képviselve a polgárság, talán még zsúfoltabb a. terem, mint 1918-ban volt. Másutt is telve voltak akkor a 48-as klubbhelyiségek és a pártkörök, de sajnos, ha azokba ma ellátogatok, sehol Sem lá­tom - a régi embertömeget. Épp azért kettős az örömöm, hogy ezek a termek nem ürültek ki. mert egész Budapesten ez az egyetlen helyiség, ahol ETERNIT tetőfedővállalat és építési anyagkereskedés SOMOGYI BÉLA Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-u. 34. Tel.: 140—11. Harc Budapestért. Megindult a nagy harc Budapestért. Budapest vá­lasztóinak szavazataiért. Az elmúlt vasárnap ennek a nagy küzdelemnek egyik kiemelkedő napja volt, a pártok siettek felvonulni, hogy a maguk részére hódítsák azokat a szavazatokat és embereket, akik nem állnak valami túlságosan szilárd elvi alapon és így elhódíthatok. Előzőleg kisült, hogy nemcsak a választópolgárok hódíthatok meg, hanem — sajnos — vannak exponált politikusok is, akik ugyanolyan ingatagok, mint a vá­lasztóknak ez a fentebbi csekély hányada. A vá­lasztóknál azonban megesik, hogy az ellenzék hó­ddá el őket a kormánytól, a jelölteknél azonban ez teljesen kizárt dolog és mint az események meg­mutatták. a politikusok meggyőződése minden egyes eset­ben a kormány javára változik meg. Itt vannak például a Horváthok. Bibiti Horváth János és Horváth IV. Károly. Az ő meggyőződésük most, hogy úgymondjuk, — visszaváltozott. A jobboldalon ültek előbb és ahogy változtak az idők, ők is változtak, mint ahogy arról már Horácius is énekelt a maga idejében. Ebben nincs és nem is volt semmiféle feltűnő dolog, ők egy forradalmi, illetve ellenforradaln i mentalitást megúnva. önként jöttek át a rend, a konszolidáció és haladás tábo­rába. Ez természetes folyamat, nemcsak ők voltak így, mások is, sokan, nagyon sokan. A blokk azonban megbukott a tisztújítási válasz­tásokon. amelyeket most az országgyűlési válasz­tások követnek. Ripkáék győztek, a hatalom az övék és ez a tény végzetesen hatott a két Horváth poli­tikai meggyőződésére: elhagyták az ellenzéket, meg- únták a keserű kenyeret és beeveztek a hatalom ki­kötőjébe. Ma már ott iil mind a két Horváth, a bibiti is, meg a ÍV. Károly is a húsos fazék közelében és fütyül a keserű kenyérre. Szilágyi Lajos a kormány budai listájának második helyét foglalta el. Ezzel szemben kijelentette, hogy nem egységespárti, csak éppen támogatja a kor­mányt. Attól tartunk, hogy ez a támogatás kölcsönös lesz. mert nemcsak a kormánynak van szüksége Szilágyi támogatására, hanem esetleg még az is le­hetséges. hogy Szilágyi is igénybeveszi a kormány támogatását a választásoknál. Szilágyi Lajos annak idején belépett a Kispolgárok Városi Pártjába is, egyideig tagja is volt a pártnak, amelyből azonban már közel egy éve kilépett. Ezt csak' azért tartjuk szükségesnek itt megemlíteni, mivel a Kispolgárok Városi Pártja^ ma sem támogatja a kormányt és vi­szont a kormány sem a pártot), a Kispolgárok Városi Pártja ma is a régi és az ellenzéki oldalról nézi a budai hivatalos kormánylistát, amely nem az ő lis­tája. * Ugrón Gábor és Szterényi ugyancsak meggyőződ­tek a választások előtt arról, hogy eddig rossz úton jártak, hogy csak a kormány és csak a kormány az igazi. Nem akarunk az ízlésükkel perbeszállni, de különösen Ugrón Gábortól mégis egyebet vártunk. Most ö is és Szterényi is támogatják a kormányt, amely pedig nem is szorul olyan nagyon rá a támo­gatásra. mint ahogy a két Horváth, a két Szilágyi (Károly és Lajos) és Ugrón meg Szterényi gondol­ják. Nincs jogunkban politikai erkölcsbírákként fel­lépnünk, de bevalljuk, hogy Budapest népe kissé különös szemmel nézi ezt a hirtelen támadt támoga­tási rohamot, amely az urakon erőt vett. És hogy mi a véleménye erről a színváltozásról, azt majd az urnák előtt mondja el Budapest polgársága és mun­kássága. amely nagyon őszinte, amikor szavaz. Szte­rényinek egyébként a szegedi választópolgárság is megmondja majd a maga véleményét az ottani titkos választások során. * A központi választmányban Folkusházy alpolgár­mester kimutatta a foga fehérjét. Általában véve az elmúlt héten sok minden olyan dolgot megtudtunk, ami eddig rejtve volt. Folkusházy magatartásáról majd a közgyűlés választott többsége mond véle­ményt. van azonban a központi választmány ülésé­nek egy másik alakja, akiről már megmondta véle­ményét egy — fegyelmi bíróság. Baránszky Gyulá­ról van szó. akit az ügyvédi kamara az ügyvédi ethikába ütköző súlyos fegyelmi vétségért ítélt el. Baránszky egyáltalán nem érzi azt a morális defek­tust, amelyet az ügyvédi kamara fegyelmi választ­mányának ítélete alapján mindenki mást érez. Ba­ránszky még mindig hangos és még mindig úgy vi­selkedik, mintha semmi sem történt volna. Nemcsak Folkusházy nem akarta tudomásul venni a fegyelmi ítélet következményeit, hanem Baránszky _ sem. mindamellett attól tartunk, hogy Baránszky mégsem lesz sokáig tagja a törvényhatósági bizottságnak. Mert kettejükön kívül vannak mások is. olyanok is vannak még. akik törődnek a közélet tisztaságával, lellemző, hogy az erkölcsöknek ez a meglazulása kereszténypárti oldalon talál támogatásra, ami ismét megmutatja, hogy a tiszta kereszténységnek semmi köze a párttal, amely a nevét viseli. Ilin . pest, IX., Mátyás-utca 18. (Telefon: József 72-51.) A1troit Strenger Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom