Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-17 / 11. szám
XXL évfolyam. 1926. március 17. 11. szám. Függelen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. A fővárosi képviselők, a nemzetgyűlésnek azok a tagjai, akik a fővárost képviselik az ország házában, összegyűltek és tanácskoztak arról, amiről tulajdonképen nincs mit beszélni, annyira világos: a boltbérek és lakbérek felszabadításának lehetetlen voltáról. A szónokok rendre felsorolták azokat az , argumentumokat, amelyek így csokorba kötve még szebben festenek, mint egyenkint, de ügy hisszük, lehetett volna még ötször, tízszer, vagy százszor annyi érvet is felsorakoztatni, mert hisz a felszabadítás ellen szól minden okoskodás, mellette egyetlenegy sem. Azaz, pardon, egy mégis van: a háziuraké, ez feltétlenül szükségesnek tartja a felszabadítást. A háziurak memorandumjukat is átadták, még pedig azzal a megokolással „nehogy egyoldalúan legyen informálva“ az értekezlet. S mégis, mégis megesett az a csúf eset, hogy a nem egyoldalúan informált értekezlet, a memorandum ismeretében, mégis egyhangúlag, a legcsekélyebb disszonanciától mentesen foglalt állást a polgárság mellett és a háziurak ellen, ami annyit jelent, hogy egyértelműleg, minden politikai és világnézleti különbség félretételével, mint egy ember ,áll a főváros 21 nemzetgyűlési képviselője a kormány felszabadító törekvésével szemben. A lakbérek felszabadítása az egyedüli formája a kormány szabadságtörekvésének, minden más téren nem látunk különösebb rajongást a szabadságideálok iránt. A főváros értekezletén felhangzott érvek nem hatják meg a népjóléti minisztert, a szabadság rajongóját, aki a házin rak siájgeroMsi és egvéb szabadság jogait oly elszántan védelmezi, ő méllyen átérzi mindazt, ami a háziuraknak fáj és megszakad a szíve a háziúri nyomorúság láttára. Hogy miért!? Hogy miért kell Budapesten és Magyarországon minden házbérnegyed előtt rettegésbe ejteni a lakosságot és kétségbeejteni a verejtékkel loholó, agyonszanált páriát, a dolgozó kispolgárt? Nem tudjuk, de bizonyára magasabb politikai érdek ez, amely végeredményben kegyesen fordul majd a lakó felé, mondván: nézd, milyen nagyszerű kormányod van neked, lám most is enged a te akaratodnak és nem kerget bele a végső nyomorúság legszélső árkába. Engedni fog a kormány, mert az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek festik, de odáig még sok szó fog elhangzani, sok tinta fog folyni, sok ijedtség ül ki a sápadt arcokra olyan okok miatt, amelyeket a külföldön csodálkozva néznének. Mert a külföldön a kormányok kevésbbé hirdetik a háziurak szabadságjogait, mint nálunk és nem akarják olyan engedményekkel boldogítani az utolsó pillanatig kétségben tartott polgárságot, amelyek nem is engedmények, hanem egyszerűen a józan ész követelményei. A sok argumentum, amely az értekezleten elhangzott, szinte felesleges, mert van egy -mindennél fontosabb tényező, az, amelyet fentebb említettünk: a józan ész, amely magában véve többet mond minden tárgyi érvelésnél. A józan ész a boltbérek felszabadítását értetlenül csodálja, mert a józan ész azt tartja, hogy az állam- hatalmat néki kell vezetnie. De téved a józan ész, mert az államhatalomnak van egy külön józansága, az, amely nem a polgárság érdekét nézi, hanem a politikai érdeket, azt az undorító szörnyet, amelytől iszonyodva fordult el a főváros népe, és amely száműzve volt a főváros nemzetgyűlési képviselőinek értekezletéről is. A főváros képviselői nem politizáltak, pedig egyébként politikusok valamennyien. Megértették a főváros népének lelkét és a tanácskozó- terem falain kívül hagyták a politikát. Amit ők tettek, azt kell tennie a kormánynak is, és ha a főváros képviselői el tudják érni azt, hogy a kormány is megérti az ő mentalitásukat, akkor az értekezlet nem volt hiábavaló. A főváros 21 képviselője megtalálta a politikától mentes politika útját, azt, amelyet a Kispolgárok Városi Pártja irt annak idején a zászlajára, most már A 12-es bizottság sorozatos üléseken foglalkozott az elmúlt héten a stáíusrendezés ügyével, de hosszas tárgyalások ellenére nincs még a kérdés olyan állapotban, hogy a többi illetékes bizottság és a közgyűlés elé legyen terjeszthető. A 12-es bizottságnak ugyanis óriási anyagot kell áttanulmányoznia, a szabályrendeletek egész halmazát kell módosítania, ami rendkívül körültekintő és hosszadalmas munkát igényel. A napokban még volt rá remény, hogy az illetékes bizottságok gyorsan átesnek a státusrendezés tárgyalásán s az egész anyag a március 24-i közgyűlés elé kerül, azonban a fenti körülmények meggyőzték az illetékeseket arról, hogy ez most már lehetetlen. Ennek következtében a legutóbbi pártkonferencia úgy határozott, hogy csak az április közepén tartandó közgyűlés napirendjére tűzik ki a stáíusrendezés ügyét. A főváros tisztviselőit s velük együtt a pártokat legjobban az érdekli, hogy mi törté»lk, e uu .ortinjék а/ohkal az állásokkal, amelyeknek megszüntetését kívánta a belügyminiszter, és mi történjék a nyugdíjba küldendő tisztviselőkkel. A tanács álláspontja, hogy a legélesebben tiltakozik az autonómiába történő mindennemű kormánybeavatkozás ellen, s így tiltakozik az ellen is, hogy a belHat évi szenvedés után végre elégtételt kap az a több száz tanító, tanár, igazgató és egyéb tanerő, akiket a kurzus elvakult gyűlölete fosztott meg kenyerüktől. Mint ismeretes, a demokratikus blokk akciójának következményeként a közoktatásügyi bizottság határozatilag mondotta ki a tanszemélyzeti sérelmek revízióját és egyik legutóbbi ülésén kimondotta, hogy újra tárgyaltatja mindazoknak az elbocsátott tanerőknek fegyelmi ügyeit, akik ezirányú kérvényeiket a tanácshoz benyújtják. 15 ilyen kérvényt be is nyújtottak próbaképpen az elüldözött tanerők a tanácshoz, amely a beadványokat a fegyelmi ügyek újratárgyalásának engedélyezése végett a közktatásiigyi minisztériumba terjesztette fel. Többen viszont a tanács megkerülésével a minisztériumba juttatták az újrafelvétel iránti kérelmüket. A napokban azután a közoktatásügyi minisztériumból több kérvény érkezett le a fővároshoz azzal a határozattal, hogy a kérvényező tanerők fegyelmi ügyeinek felvételét a miniszter jóváhagyta. A városházán nagy érdeklődéssel fogadták a miniszter döntését, a demokratikus pártok körében pedig osztatlan örömet keltett a sérelmek orvoslásának elrendelése. A demokratikus blokknak a^ok a bizottsági tagjai, akik ezzel az üggyel foglalkoznak, azonnal eljártak a városházán az ügyek mielőbbi napirendretüzése ügyében. s intervenciójuk következtében a polgármester rövidesen megbízza az elnöki ügyosztály két kiváló tisztviselőjét, Dulácska Jenő és Felkap Ferenc tanácsosak az van hátra, hogy a kormány is megértse, hogy a lakbér és a boltbér nem politika, hanem az élet minimális feltétele, amellyel nem szabad játszani, mert ez a játék a polgárságra halálosan veszedelmes. ügyminiszter bármely állás megszüntetésére, bármely tisztviselő nyugdíjazására kényszerítse a fővárost. Nagyjában egyezik ezzel a törvényhatósági bizottság nézete is, amennyiben a közgyűlés pártjai szintén ellene vannak a helyettesi állások megszüntetésének, és a 35 évet szolgáló tisztviselők nyugdíjaztatásának. A közgyűlés többsége a státusrendezéssel kapcsolatban csak azokat a tisztviselőket kívánja nyugdíjba küldeni, akik vagy 65. életévüket, vagy 35 éves szolgálatukat és 60. életévüket betöltötték. Ilyen pedig igen kevés van a főváros tisztviselői karában. Nyilvánvaló, hogy a belügyminiszter a helyettesi állások megszüntetését és a 35 év óta szolgáló tisztviselők nyugdíjazását nem csupán takarékossági okokból, hanem elsősorban politikai okokból követeli a fővárostól. A közgyűlés többségi ^ pártjai ezzei szemben arra az álláspontra helyezkednek: hogy a változott viszonyok folytán alkalmatlan városi főtisztviselők eltávolítása végrehajtható lesz a küszöbön álló őszi tisztújítás alkalmával és nem szükséges. néhány hónappal ennekelőtte elhamarkodva tabula rasát csinálni a városházán. jegyzőket a tanügyi fegyelmi ügyek reviziójának lefolytatásával. Hivatalosan nyert értesülésünk szerint az elnöki ügyosztály a revíziót teljes nyilvánosság előtt folytatja le és a tárgyalásokra a tanuk egész seregét hívja meg. A demokratikus blokk kijelölte azokat az ügyvédeket, akik a tanerők ügyének képviseletét fogják ellátni. Az ügyvédek a szocialisták!, a demokrata- és a Kossuth-párt tagjai. Amint a most leérkezett ügyek újrafelvétele megkezdődik, ami csak napok kérdése, azonnal benujt.iák a többi sérelmet szenvedett tanerő kérvényét is a minisztériumhoz. Nemcsak politikai körökben, de a közönség minden rétegében is óriási érdeklődés kíséri a tanügyi sérelmek revízióját s mindenki meg van győződve arról, hogy az új vizsgálat teljes eléstételt nyújt a sokat szenvedett, becsületükben megtépázott tanférfiaknak. Kijelentették munkatársunk előtt, hogy mindazokat a tanerőket, akiket a revízió során ártatlannak találnak, a teljes rehabilitás mellett visszahelyezik régi állásaikba. Azokat viszont, akiket a kurzus kisebb mulasztásokért ítélt állásvesztésre, amennyiben az ítélet igazságtalansága beigazolódik, csak kisebb pénzbüntetésre ítélik. de visszaadják részükre régi állásukat. A stáíusrendezés az áprilisi közgyűlésre maradt. A 12-es bizottság sorozatos üléseken foglalkozott a kérdéssel. — Mi a közgyűlés álláspontja a belügyminiszteri rendelettel szemben. Döntés előtt az elbocsátott tanerők ügye. — A kultuszminiszter elrendelte az újrafelvételt. — Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM EK Magánklinika! osztályon teljes ellátási díj napi 140.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) Főszerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre _ 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. ÍO pengő = 125.000 korona. _________Egyes szám ára 5.000 korona.
