Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-24 / 8. szám

XXI. évfolyam. 1926. február 24 8. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre .............. 10 pengő = 125.OOj korona. _________Egyes szám ára 5.000 korona. Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Nagy tervek, hatalmas munkák, gyönyörű programmok sora­koznak fel gyors egymásutánban: szinte szem­kápráztató az a tüneményes változás, melyet ez az utolsó félesztendő hozott a városházára. Az ügyosztályok szinte ontják a nagyszerűbb­nél nagyszerűbb tervezeteket, a munka láza uralkodik a városháza minden egyes tisztvise­lőjén s a főváros polgársága szinte bámulva, boldogan dörzsöli meg sziemét, vájjon nem álom-e az, ami a városházán történik. Ez van most. De félév előtt mé'-g nem ez volt. A kurzus diktatúrája megölt minden munkát, minden jószándékot és vakmerő „destruktív“ lett volna az a városi tisztviselő, aki alkotni akart volna. A kurzus öt esztendeje alatt tetsz­halott volt Budapest, nem mozduli és nem lélek- zett, a városháza nem az alkotások színhelye volt, hanem a gyülölség középpontja. Wolffék uralma „gyűlölet-centrálévá“ alakította át Bu­dapestet, hadat üzent a főváros népének és ebben a háborúban hallgattak a múzsák, nem dolgoztak a munkára váró kezek. Pedig ezek a kezek akartak és tudtak volna dolgozni. De nem lehetett, nem volt szabad, amíg el nem jött a feltámadás, amíg a tetsz­halott város fel nem éledt lázas álmából. Most lehet, és a főváros nagyszerű munkás-serege boldogan mutatja meg azt a készséget, szeretet és iehetseget, amely idáig elfojtva, megbénítva húzódott meg abban az éjtszakai sötétségben, amellyel Wolffék borítottak árnyékba minden jóakaratot, minden nemes lendületet. A demo­kratikus ellenzék bevonulása új hajnalt hozott a városházára, kisütött a nap és ebben a verő­fényes légkörben megkezdődött az a gyönyörű munka, amelynek végrehajtását most lélekzet- fojtva, boldog örömmel nézi Budapest.- Maga volt az, aki átadta nekik a város­házát! A nekik, az a demokratikus blokk. És most vitába kellene szállanunk Eckhardt úrral, s meg kellene magyaráznunk neki, hogy nem Vass József adta át nekünk a városházát, hogy nekünk — ha ugyan átadták — a főváros polgársága adott utasítást és mandátumot arra, hogy részt vegyünk a városháza munkájában és meg kellene védenünk Vass miniszter urat az átadás vádjával szemben. De nem védjük, mert a reakciónak azt a fekete várát, amely a kurzus- Budapest volt, nem Vass József árulása adta a kezünkbe, hanem az igazság győzelme, az igazságé, amelynek győznie kellett a sötétségen, 1 gyűlölségen és tudatlanságon. És ha Eckhardt mesternek fáj, hogy a városházán dolgoznak, hogy a város újjá fog születni, akkor ne okolja ezért Vass Józsefet, aki igazán nem tehet erről, aki nem oka semminek sem. Nem. Annak, hogy a városháza dolgozik, an­nak nem Vass József az oka, éppoly kevéssé, mint Eckhardt Tibor, akinek építő eszköze a — fokos. És nem is íog^lkoznánk Eckhardt mesterrel, meg azzal a kijelentéssel, amely oly váratlan gyorsasággal hagyta el fogai rekeszét, ha nem volna oly éles a rendkívüli kontraszt, amely közte éls a — városháza közt van. Hát igen: fáj, hogy a városháza dolgozik és hogy ma már nem a fokos, meg a hordó teteje az úr a városházán. Fáj, hogy a közgyűlés már nem az ekrazit-rejtegetők és uszítok szószéke, hanem az alkotó munkának táplálója. És fáj minden egyéb, hogy Budapest újból lesz. mert dolgoznak azok, akik teljes szívvel akarják, hogy — legyen. A városháza munkáját azonban, szerencsére, nem zavarhatják meg az Eckhardt-féJe fokos- politikusok. És ha fáj, ha ezerszeresen fáj is nekik, hogy itt munka folyik, akkor is dolgo­zunk és alkotunk, mert a kirobbant alkotási lá­zat megfojtani többé nem lehet. Vége a regi „szép“ időknek, a romantikus szegénylegény­világnak, a fokos már nem munkaeszköz a vá­rosházán, elfoglalta helyét a plajbász, cirkálom és papiros. Szinte részegen, mámorosán dolgoz­nak az alkotók, kinyílt a palack szája, amelyben a szellem rejtőzködött és a felszabadult óriást a törpék egész légiója sem tudja többé vissza­kergetni a palackba. Budapest éled, Budapest dolgozik, Budapest lesz és ha ez fáj is nekik, azzal nem törődünk, mert természetes, hogy nekik minden fáj, ami munka és szeretet. De a városháza nagyszerű munkás-seregét ez már nem zavarja, a dolgozók tovább dolgoznak és a polgárság szeretete segíti őket ebben a munká­ban! A polgárság szeretete és a fokos gyűlölete. Ezernél több kistisztviselő ki akar lépni a Fansz-ból. A kilépési mozgalmat a státusrendezéssel kapcsolatos elégedetlenség indította meg. — Az elnökség pótlékokat ígér, ha az elégedetlenkedők garantálják a kilépési mozgalom lesze­relését. Hétről-hétre újabb meglepetések: Budapest új renaissance előtt áll. Nincs a városházának egyetlen ügyosztálya sem, amely ne érezné, hogy eljött Budapest tavasza, hogy felzsendiiít az élet, ragyog a nap és elmúlt a tél, verse­nyeznek a városháza nagyszerű alkotó erői a munkában és csodálatos eredmények mutatják ennek az új lendületnek erejét. Tegnap Liber Endréék hatalmas építési programmjáról be­széltünk, ma. a tiszti főorvos jelentését szem­léljük és a szociális és közjótékonysági ügy­osztály munkájában gyönyörködünk: úgy megy ez hétről-hétre és napről-napra biztatóbban, szebben alakul ki az új perspektíva: a nagy, szép. egészséges és gazdag Budapest biztató képe. És amikor mindezt látjuk, amikor elragadta­tással, boldog örömmel üdvözöljük Budapest ragyogó hajnalát, akkor egy furcsa hang zavar meg bennünket, egy hang — a múltból. A hang a nemzetgyűlés egyik ülésén szólalt meg, még pedig a legzajosabb, legviharosabb ülések egyi­kén, s aki a hangot kibocsátotta, Eckhardt Tibor volt, aki nemcsak nemzetgyűlési képviselő, ha­nem egyszersmind fővárosi bizottsági tag is. A jeles városatya ezekkel a szavakkal inzultálta Vass József népjóléti minisztert: Városházi körökben régen beszélnek arról, hogy a tisztviselők kurzus-szervezete, a FANSz. körül ba­jok vannak. Bár a legutóbbi közlönyben megjelent egy polgármesteri rendelet a FANSz. tagsági díjaid. nak levonásáról, mégis tény, hogy a tagsági díjak befizetése nagyrészt nem fog megtörténni. Két héttel ezelőtt a II. emeleti tanácsteremben zajos tisztviselői értekezlet volt, amelyen fogalma­zók, ideiglenes tisztviselők jelentek meg. s hangoskodva követelték, hogy a fogalmazói kar, valamint a kezelési szakon működő tiszt­viselők lépjenek ki a FANSz.-ból. Az értekezletről előzetesen értesítették a Szövet­ség alelnökét s felkérték, hogy jelenjen meg az érte­kezleten. Az alelnök garanciát kért, hogy a kilépési mozgalmat leszerelik, mert máskülönben a Szövet­ség nem hajlandó az érdekükben eljárni. A mozgalom vezetői kijelentették, hogy a kilépési mozgalom leszerelését nem garantál­hatjuk, mert a fogalmazói és kezelési szakon 1,050 kistisztviselő egyhangúan a kilépést köve­teli. Az első értekezlet elhatározta, hogy a végleges határozat előtt memorandumban kéri a polgármes­tertől a sérelmek orvoslását, a FANSz. elnöksége pedig ígéretet tett a kérelmek támogatására. Az elmúlt héten újabb értekezletet tartottak a tiszt­viselők. Ezen az értekezleten szén vedel mes kiíakadások hangzottak el a FANSz. vezetősége eilen, sőt egyesek hangoztatták, hogy panaszaikkal a ,.Nép­szavához“ fordulnak. A FANSz. elnöksége azt ígérte, hogy szombat délig beszámol a sérelmek orvoslásá­ról s elintézi, hogy a kistisztviselők pótlék formájá­ban megkapják a követelt kiilönbözetet. Szombat délig azonban nem történt intézkedés, bár a helyzet súlyosbodott azzal, hogy a fizetéskülönbözet kiutalásakor levon­ták a genfi segély után járó illetéket és adót, ami jelentékenyen megrövidítette a tisztviselőket. A kistisztviselők most azt követelik a vezetőség­től, hogy záros határidőn belül számoljon be arról, mit végzett a múltban. Milyen intézkedéseket tett a kistisztviselők érde­kében, milyen mozgalmakat indított, hogy a kis­tisztviselők helyzetén segítsen. A Szövetség jövőbeni programmjára a tisztvise­lők nem kíváncsiak. A városházi főbb tisztviselők körében természe­tesen elítélik a kistisztviselők mozgalmát. Hang­súlyozzák, hogy a kistisztviselők kiválása meggyen­gítené a Szövetség erejét s a jövőben még kevesebb kilátással küzdhetnek érdekeik megvédéséért. Mások pedig azt hangoztatják, hogy a kistisztviselőknek igazuk van s a FANSz.-ban megindult bomlási folya­mat egészséges mozgalom, amely hivatva van kiverekedni a városházi tisztviselők vélemény­szabadságát. mert senki sem kényszerítheti a tisztviselőket an a, hogy kurzus-egyesületek tagjai légyének.^ Legmodernebb gyógy- Ц intézet sebészi és bel- |j betegek részére Ir.l * PAJOR-SANATQ lagánklinikai osztályon teljes ellátási < IRII díj napi IM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy Ini VAS-UTCA 17.sz. helye, vízgyógyintézet, nap­és légfürdők. 140.000 korona. --------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom