Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-22 / 51-52. szám
6 Függeilen Budapest 1926. december 22. A községi építkezés néhány problémájáról. Irta dr. Bánóczi László. A szociáldemokrata párt, amidőn másfél esztendővel ezelőtt elfoglalta helyét a főváros törvényhatóságában, nyomban hangot adott követelései legsürgősebbjének: azonnal hozzá kell fogni az építkezéshez! Pártunk községi frakciója tisztában volt azzal, amit az uralmon lévő pártok minden bel'- és külföldi tapasztalat ellenére évekig nem akartak tudomásul venni, hogy a magántőke nem vállalkozik, mert természeténél fogva nem is vállalkozhatik a lakásínség és a lakásépítés szünetelésének terhére írható munkanélküliség leküzdésére, egyszerűen azért, mert a fennálló gazdasági és kereseti viszonyok között az építkezésbe befektetett tőke nem hozza meg a kellő kamatokat. A finánctőke sehol a világon nem szentimentális természetű. Nem ott jelentkezik, ahol társadalmi szempontból a legnagyobb szükség van rá, hanem oda fordul, ahol a legtöbb jövedelemre van kilátása. Erélyes föllépésünk eredményeképen közvéleménnyé vált, hogy a lakástermelés községi föladat és nem csekély nehézségek leküzdése árán sikerült is mintegy 1,200 lakást átadni rendeltetésének. Ez a mennyiség azonban távolról sem fedezi a szükségletet, egyáltalán nem elegendő a főváros el- lomhásodott gazdasági vérkeringésének fölfrissítésére és a munkánélküliislég korlátozására. Köztudomású. hogy az effektiv lakásdeficit meghaladja a húszezres számot, nem is szólva a relativ lakáshiányról, az egészségtelen és alkalmatlan lakások roppant tömegéről. A főváros törvényhatósága tehát akarva nem akarva az elé a probléma elé került: miből és milyen formában oldja meg az építkezés financiális és szervezeti problémáját? A hivatalos tényezők ketté választották a kérdést. Abban a hiszemben, hogy a magánépítkezés ma is korszerű megoldási formája a lakástermelésnek. a magánépítkezés támogatásának elveit és módszereit akarják megtalálná, mert annyit kénytelenek konstatálni, hogy önmagától és magára hagyva a magánépítkezés nem teljesíti neki tulajdonított hivatását. A tények erejénél fogva továbbá vizsgálat tárgya a községi építkezés problémája is, és pedig elsősorban a legdöntőbb vonatkozásában: a fedezetet illető részében. A szociáldemokrata frakció álláspontja erre nézve az, hogy egy igazságos alapú, progresszív fölépítésű s kellő hozamú lakásépítési adó a legegészségesebb megoldás, amit nemcsak külföldi példák, pro és kontra, de logikai meggondolások is igazolnak. Ha az építkezés céljára adóforrás nem áll rendelkezésre, csak kölcsön révén lehet a szükséges tőkéket előteremteni. Ámde a kölcsönt is adóból kell visszafizetni, minthogy a házépítésbe fektetett ösz- szegek még hosszú Ideig nem amortizálhatok kizáróan a házak bérjövedelmével. A kölcsönből való építkezésnek tehát megvan az a kátránya az adóból való építkezés fölött, hogy a kölcsönre nehezedő kamatterhek miatt drágább és mivel a kölcsön törlesztése nem történik egy egységes és szociális szempontokat is figyelembe vevő adóból, mint aminő a lakásépítési adó volna, hanem a meglévő adóforrások igénybevételével: az építkezés költségei ilyenformán igazságtalanul oszlanak meg az egyes társadalmi rétegek között, sőt, a városi adórendszerünk közismert antiszociális berendezkedése folytán, a lakásépítés terhei elsősorban a város ama lakosait sújtanák, akiknek az érdekében — szabad foglalkozású intellektuellek, kiskereskedők, kisiparosok, tisztviselők és munkások —- a lakásépítésre elsősorban és túlnyomórészben szükség van. E vitát azonban nem a józan, mondhatnék, mathe- matikai belátás, hanem a pártok ereje dönti el. Az építkezések halaszthatatlan sürgőssége következtében tehát egyelőre bele kell nyugodnunk abba. hogy a főváros a könnyebb végén fogja meg a dolgot és az elvi vita eldöntése előtt igénybe veszi azokat a kölcsön- ajánlatokat, amelyek több ezer lakás fölépítését teszik azonnal lehetővé. Ezek az ajánlatok kétfélék. Az egyik körülbelül 4,000 kislakás megépítését biztosító készpénzt kínál, a többi építkezni akar, ha a főváros telket és közmüvet bocsát rendelkezésükre és 25—30 esztendős bérgaranciát is vállal. Az ekképen fölépült házak I nyomban átmennek a főváros tulajdonába. Az ajánlatoknak ezt a csoportját teljesen alaptalanul nevezték el az elavult ideológiák szerelmesei magánépít- kezésnek. Magánépítkezés az, ahol a magántőke a saját erejét mozgósítja (holott a jelen esetben telket és közművet kér) és maga vállalja a kockázatot (holott a jelen esetben a főváros bérgaranciájára tart igényt). Ezek az ajánlatok — amint ezt már a lakásügyi bizottságban történt első tárgyalás alkalmával kifejtettem — burkolt kölcsönajánlatok, amelyeknél a kölcsönadó kettős nyereséget kalkulál: bankárit és vállalkozóit. Ha a főváros készpénzkölcsönből maga épít, csak a bankári nyereség terheli, a vállalkozóit maga dugja zsebre, illetve az föl sem merül. Kétségtelen tehát, hogy a főváros érdeke azt követeli, hogy elsősorban azt az ajánlatot vegye igénybe, amely egyszerűen és tisztán készpénzre szól. Ha azonban az ily módon rendelkezésre bocsátott összeg nem elegendő a lakáshiány csökkentése és a munkaalkalom-teremtés szükséges mérvének szempontjából, tárgyalási alapul szolgálhatnak, a fönnálló kényszerhelyzetben, az építkezési ajánlatok is. ha az önkormányzatnak módja van valamennyi effajta ajánlat együttes\. tehát az összehasonlítást biztosító elbírálására, ha ezeknek a kölcsönöknek a kamatterhe, a kettős — bankári és vállalkozói — nyereség dacára, nem lépi túl a világpiacon most fölvehető kölcsönök átlagos kamaíterhét, ha biztosítva van az alkalomadtán való konverzió lehetősége. ha az építkezés műszaki, egészségügyi és esztétikai kikötéseit a főváros adminisztratív közegei és önkormányzati szervei is hatályosan ellenőrizhetik, ha a fölépítendő kislakásos telepek a főváros területén az érdekelt rétegek szükségleteinek és a város- fejlesztési szempontoknak megfelelően osztatnak el, és végül, ha az ajánlattevők kellő garanciát nyújtanak abban az irányban is, hogy a munkaviszonyok az építkezés minden ágában kielégítők lesznek, nehogy a munkavállalók kizsákmányolása illegitim haszontöbblet forrásává váljék, éppen azon rétegeké, akiknek érdekében az építkezés megindul. A főváros még a fölsorolt föltételek teljesítése esetén is súlyos kötelezettségeket vesz magára a bérgarancia vállalásával, éppen ezért hangsúlyozni kell, hogy az ily módon termelt lakások kizáróan a szociális lakásszükséglet kielégítésére szolgálhatnak. A középosztálybeli szegények gondozása, Irta Pálos Ödön A világháború előtti időkben ritkán fordult elő, hogy egy középosztálybeli öreg ember a hatósági szegénygondozás igénybevételére rászorult. Ma mindennapos, hogy tönkrement kereskedők, elszegényedett iparosok, nyugdíjas hivatalnokok és özvegyek a hatósági szegénygondozás intézeteibe kerülnek. Ma az Erzsébet Szeretetotthon ápoltjainak létszáma 1,318, akik közül 300 a középosztálybeli és ezek közül 109 a nyugdíjas hivatalnokok és özvegyek száma. Tizenhét év előtt a szegényházban ápolt nyugdíjas hivatalnokok száma 2, az özvegyek száma 3 volt. Ennélfogva bekövetkezett az az idő, amikor a középosztálybeli ápoltak külön elhelyezéséről kell gondoskodni. Erre a külön elhelyezésre azért lenne szükség, mert míg a legszegényebb néposztálybeli ápoltak mindenből kifogyva, jóformán fehérnemű nélkül kerülnek be az intézetbe, addig a középosztálybeliek a legnagyobb nyomorúságban is megtartanak néhány bútordarabot, néhány ruhadarabot a régi, jobb időkből. A tanácsi közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztály vezetője, Liber Endre tanácsnok, végtelen megértéssel és jósággal intézi az öregek minden ügyét. Amikor látta, hogy a szegények egy része, bár alaptalanul, fél a „szegényház“ elnevezéstől, a budai oldalon levő szegényház nevét szeretetotthonra való változtatását javasolta a tanácsnak. Most már valamennyi intézetnek ez a neve. Ugyancsak Liber Endre tanácsnok tette lehetővé, hogy a budai intézetbe belépő öregek a bútorok egy részét bevihessék az intézetbe. Azonban oly sok a felvételre jelentkező, hogy a meglévő intézetek keretén belül róluk gondoskodni nem lehet. Bresztovszky Ede bizottsági tag 1926. június havában a törvényhatósági bizottság pénzügyi bizottságában javaslatot tett egy új, központi szegényház építésére. Az 1,600 ágyas szeretetotthon építése a Maglódi-úton 1927-ben kezdődik meg. Ennek az új intézetnek üzembe vételével szegényházi gondozásba kerülnek mindazok, akik a székesfőváros szeretetotthonaiba eddig hely hiányában nem voltak elhelyezszegényházi igazgató. lietők. A későbbi programmszerű építkezések pedig a székesfőváros eddigi kaszárnyaszerű szegényházainak pótlására új, modern szeretetotthonokat fognak létesíteni. Aki a budapesti rettenetes nyomort ismeri, aki számításba veszi, hogy Budapest 1.000,000 lakosából kb. 8,000 öreg ember szorulna szegényházi gondo- i z.ásrb ?z tudatában van annak, hogy minden újonnan épülő és megnyíló szeretetotthon egykettőre a legjobban rászorult legszegényebb néposztálybeli öregekkel fog megtelni. Jó lenne tehát a középosztálybeli öregek elhelyezéséről az új szegényházak felépítésétől függetlenül külön is gondoskodni. Nagyszerű példát nyújtanak erre a német nagyvárosok, melyek a középosztálybeli szegény öregek gondozására külön intézeteket, öregek otthona (Altersheim) név alatt létesítettek. Minden^ nagyobb német város módot talált arra, hogy segítsen ezeken az öreg nyomorgókon. A segítség módja váltakozó az egyes nagyvárosokban. Van város, ahol csak olcsó és célszerű lakással segítenek az öregeken, van város, ahol az Altersheim ellátást is nyújt, végül van város, ahol szinte fényűzéssel gondoskodnak a középosztálybeli öregek intézeti ellátásáról. Münchenben 1927. május hó 1-én akarják az új öregek-otthonát megnyitni és az ottani városházán úgy számítanak, hogy a 400 szobás Adersheim megnyitása 400 felszabaduló lakást jelent, mert a felvételre jelentkező 400 középosztálybeli házaspár jelenlegi lakását a városi hatóság rendelkezésére köteles bocsátani. Amennyiben Budapest nem hajlandó oly öregek- otthonát építeni, ahol azok teljes ellátást nyernek, az öregek elhelyezését Nürnberg példájára oíy intézetben is meg lehet valósítani, ahol azok csak lakást es bizonyos mértékben betegápolást kapnának. A nürnbergi intézet voltaképem egy kislakásos bérház, mert kb. 100 egyenkint 14 m2 területű szobácskábán helyeznek ott el öreg férfiakat és nőket akként, hogy minden szobácskához egy-egy 4 m2 területű konyhafülke tartozik, ahol az illető öreg ember maga üfg.. A házaspárok két ily szobát és egy konyhafnlWét kapnak. Amikor ez év szeptember havában a németországi szegényházak tanulmányozása alkalmával WossaU Sándor műszaki tanácsossal, Palásthy Béla fővárosi mérnökkel és Beke Hugó fogalmazóval' a nürnbergi Altersheimot is megtekintettük, akkor az ott laké öreg emberek ezt az intézetet valóságos áldásnak mondották, mert olcsó lakbér mellett vagyonuk maradékából vagy különben elégtelen nyugdíjukból ott eléggé megfelelő életmódot tudnak maguknak biztosítani. Az intézetben csakis intelligens öregek vaunak. tehát alig van súrlódás és félreértés. Budapest székesfőváros a múltban is igyekezett a középeurópai nagyvárosokkal mindenben lépést tartani. A szegénygondozás terén Liber Endre tanácsnok szegényház-építési programmjának változatlan keresztülvitele esetén, Budapest most is egyenrangú lesz majd a nyugati nagyvárosokkal. Az elszegényedett középosztály pedig megérdemli, hogy külön intézet vagy külön intézetek felépítése által róla külön gondoskodjanak. Dr. Mellűi Armand bizottsági tag indítványa alabján a székesfőváros tanácsa máris foglalkozik az elszegényedett orvosok és orvosok agg özvegyeinek gondozása, illetőleg segélyezése ügyével. Öregek-otthona (Altersheim) felépítése esetén nemcsuk agg orvosokon, hanem az összes közép- osztálybeli szegény öregeken lehetne segíteni. olnár stvái 1 építész Budapest, I., Horthy Miklós-út 36. szám. Telefon: József 85—48. fi'ííóc vízvezeték.csatornázásésszel- JLtLCöj lőző-berendezések szerelése, lakatosáruk és kovácsoltvas szíjke.ekek gyártása. ROHONCI HUGÓ” °“Imfk EGÉSZStGÜGYI MŰSZAKI BERENDEZÉSEK GYÁRA Budapest, VI., Fóti-út 19. szám. — Telefon: Lipót 908—76. V.CSÉT8 ISTVÁN és építőmester Budapest, VII., Hungária-körút II. Telefon: J. 64-85. J. 58-56. \ MÉRNÖK. KÖZPONTI FŰTÉSI, SZELLŐZTETÉSI, VIZVE- jl J ZETÉKIÉS CSATORNÁZÁSI BERENDEZÉSI VÁLLALATA \ \ Budapest, Vili., Gólya-utca 22. Telefon : József 131-72, \ /-АХ АХ ГЖЖЖ.'ЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖл WIHART FERENC építész építőmester BUDAPEST, VIE, COLLMBUS-UTCA 5/b. SZÁM. Telefon : József 50 -97. SZŰTSJENÖ építési vállalltozó Budapest, Vili., Kertész-utca 24—28. sz. Telefon: József 129—43. HÁJNÁL IMRE építési vállalkozó I Iroda : I. kerület, Attila-körút 47. Telefon: József 81—05. Telep : VI., Reitter Ferenc-utca 22. Telefon : Lipót 915—47. ZŐDY SZILÁRD R. szobrász, művész, tanárképző főiskolai szobrász-tanár Tel. : J, 2-71. Műterem : Mária Terézia-tér 8. OBENDORFER JÓZSEF és FIAI oklev. mérnök, ónítóci ия1Ыкп7пк út-és vasútépítés, kövezőmesterek CJJllCol VallCtlrVUZUn, csatornázás, vasbeton-építkezés, kövezőmunkák. Vili., Ludoviceum-utca 18 sz. - Telefon: József 84-S5. Mérnetli Zoltán építőmester Budapest, VII., Mexikói-út 56. Telefon: J. 76—85. THOLT ISTVÁN oki. mérnök Budapest, II., Donáti-u. 26. Telefon: L. 903-25. Vízvezeték, csatornázás, központi fűtés, derítő telepek.
