Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-11-24 / 47. szám

XXI. évfolyam. 1926. november 24. 47. szám. Függőién Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÄRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 260.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.000 korona. ____________Egyes szám ára 5.000 korona.______ Fő szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIFPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) A központi választmány olyan viharokat látott az elmúlt héten, amilyent nem várt senki sem, aki már abban bízott, hogy Budapest életébe végre visszatérhet a munka és az alkotás. Amióta a demokratikus blokk be­vonult a városházára, bevonult oda a munka szelleme és azt az alkotási parancsot, amelyet a blokk hozott a városházára, szó nélkül teljesí­tette idáig Budapest törvényhatósága. Az ellen­felek, jobb- és baloldal, megértették feladatuk fontosságát és minden akadályon, ellentéten, izgalmon keresztül tiszteletben tartották azt a parancsot, hogy le kell küzdeniük a szenvedé­lyeket, mert ezek akadályai a munkának. A központi választmány ülésén mégis szenve­délyek tanyája lett a bizottsági terem. S hogy a rejtett parázs lángra gyulladt, hogy az a nyu­galom, amely eddig a városházán uralkodott, véget ért, annak a jobboldal az oka, amely, egészen érthetetlenül, egyszeriben visszatért azoknak az időknek a mentalitására, amikor még diktatúrát gyakorolt a városházán. A közéletnek vannak meg nem írott, paragra­fusokba nem foglalt erkölcsi házszabályai, ame­lyeknek megtartása legalább is annyira köte­lező, mint az írott szabályok betartása. Amióta a közgyűlés összeült, azóta mindkét oldalon gon­dosan vigyáztak arra, bogy ezeket a meg nem írott erkölcsi ház- és illemszabályokat megtart­sák és ennek az óvatos vigyázatnak lett ered­ménye a közgyűlés munkaképessége. A központi választmány ülésén a jobboldal, Folkusházy alpolgármester segédletével, fel­rúgta a kötelező békét. Hatalmi m'ámorba estek a jobboldalon és kimondták, hogy ők feltétlen urak akarnak most már lenni és nem törődnek a törvényhatóság választott többségének akara­tával, épp oly kevéssé, mintha ez nem is lenne. A jobboldal ezzel a lépéssel visszatért a nyílt diktatúra rendszeréhez. Rettentő szomorú játék kezdődött a magyar közéletben és ez a városházi jelenet csak egyik epizódja annak a nagy tragédiának, amely most végzete felé sodor egy szerencsétlen országot. De ez az epizód elevenbe vág, a mi testünket sebzi meg és védekezésre szorít bennünket. Nemcsak védekezésre, hanem arra is, hogy visszavágjunk. Nyílt provokálás, szándékos, félre nem ért' hető kihívás volt a központi választmányban történt sérelem. A tisztújítás eredménye és Wolfféknak a kormánnyal való egybeborulása mámorossá, elbizakodottá tette a városháza kisebbségét — mert a jobboldal a kisebbség —, amely semmibevevéssel akarja elintézni a nép áital választott többséget. A mai közéleti morálra volt jellemző ez az ülés. A hatalom árnyékában dőzsölök clbizako­dott szabadosságának elfajzott tünete vodt ez, amely gúnyos nevetéssel lázit fel mindent, ami esetleg még morálról, közéleti becsületről mer fantáziáiul ebben a korban és abban a légkör­ben, amely most uralmon van. Cinikus hetyke­ség provokálta a központi választmány ülésén a meggyőződés tisztességét, és mi elszörnyű- ködve, hitetlenkedve kérdezzük: hát ez is le­hetséges?! Idáig rendben folytak a dolgok a városházán, a közgyűlés dolgozott becsülettel, szívvel, len­dülettel. És most mindennek vége lenne? A jobb­oldal megelégelte a munkát és most már dőzsölni akar a hatalomban? Nem akarja észre­venni, hogy a választott közgyűlési többséggel szemben nem egyéb ő, mint elenyésző kisebb­ség? Vigyázzanak az urak. Az erő a népnél van és a hatalom a néptől van. A nép pedig mi va­gyunk. Mi, akiket Budapest küldött a város­házára. Igazán olyan senkik vagyunk, Budapest polgársága és munkássága tényleg olyan quan- tité negligeable, hogy azzal nem kell törődni, abba bármikor bele lehet rúgni?! Nem fenyegetőzünk. De jó lesz vigyázni. A pesti városházáról van szó és Budapest mi va­gyunk. Ha sehol másutt, de Budapesten még van ereje a szabadságnak, a tisztességnek és erkölcsnek. Ezt az erkölcsöt pedig Budapest nem engedi, a főváros népe vigyáz rá, egy­millió ember megköveteli tőlünk és megköveteli tőlük is, akármennyire kellemetlen is ez. Vigyáz­zanak, mert az erő nálunk van, Budapest népé­nél és ezt az erőt nem jó provokálni. Toldi Mik­lós sem törődött a kis gúnyolókkal, amíg egy dárdahegy el nem találta, de aztán rettenetes lett a haragja. Vigyázzanak az urak, ne bántsák Budapest dolgozó, szenvedő, robotoló óriását, amely most még hallgat és tűr. ШММН harcolnak a budapesti huszonöt mandátumért Megindult a választási küzdelem. — Botrányos eljárás a központi választmányban. December hó 14-én és 15-én választja Budapest új képviselőit az országgyűlésbe. A választás kiírása már megtörtént s a városházán minden a legteljesebb rendben várja a nagy politikai esemény eljövetelét. A központi választmány szombati ülésén nagy botrá­nyok közt választotta meg a választási elnököket s miután a baloldali pártok két tagja nem volt jelen s az elnöklő Folkusházy alpolgármester is a kurzust támogatta, természetes, hogy mind a három válasz­tási elnököt a Wolfí-párt akarata és politikája alap­ján választották meg. így a budai választói kerület választási elnöke Joanovics Pál, a pesti kerületek két választási elnöke pedig Bódy Tivadar és dr. Szőke Gyula lett. Budapest főváros, mint köztm^úThású, a három ke­rületben és 200 körzetben 25 képviselőt választ. A jelölő listák már teljesen elkészültek, hogy ezek alapján válasszák meg az új képviselőket, akik a régiek helyébe kerülnek. Budapestet eddig is 25 kép­viselő képviselte a nemzetgyűlésben, akik a követ­kezők voltak: A budai kerületben: Kéthly Anna, Batitz Gyula, Wolff Károly, Bénárd Ágoston, Szilágyi Károly és gróf Andrássy Gyula. A pesti északi kerületben: Sütő József. Propper Sándor, Rothenstein Mór, Pikier Emil, Homonnay Tivadar, Csilléry András, Ugrón Gábor, Sándor Pál és báró Szterényi József. A posti déli kerületben: Buday Dezső, Petrovácz Gyula, Bárczy István. Rassay Károly, Vanczák János. Farkas István, Kitajka Lajos, Jászai Samu, Friedrich István és Szabó József. A pártok listái a következők: A budai kerületben: Demokratapárti lista: Pakots József listavezető, Gál Jenő, Vörösváry Miklós, Rassay Gyula, Halász József, Bokros Béla. Szó cl dl de m ok rat a lista: Peidl Gyula listavezető, Kéthly Anna, Biichler József, Pásztor Imre. dr. Madzsar József, Horváth Pál. Egységespárti lista: Kozma Jenő listavezető. Szilágyi Lajos, Весяеу Antal, Thury Zoltán, Szepessy Ágoston, Kodnár Károly. Keresztény párti lista: Wolíf Károly listavezető, Kossalka János, Kontra Aladár, Liptay Alajos, Visztos Géza, Petaunek József. A pest' északi kerületben: Demokratapdrti lista: Rassay Károly listavezető, Sándor Pál, Bárczy István, Baracs Marcel, Kakujay Károly, Magyar Miklós, Zala Zsigmond. Pető Ernő. Knivovics Károly. Szociáldem okrata lista: Peyer Károly listavezető, Propper Sándor. G3rörki Imre. Rothenstein Mór, Szakasits Árpád, Pikier Emil, Csapó Sámuel, Schröder Ferenc, Gabnay István. Fajvédő lista: Zsilinszky Endre listavezető, Méhely Lajos. vitéz Bánsághy György. A többi még nem ismeretes. Egységespdrti lista: Ugrón Gábor listavezető, Désy Géza, Siegescu József, Bayer Antal, Battenberg Lajos, Bacsinszky Vladimir, Nessi Gyula, Béla Henrik, Horti József. Kereszténypárti Üst a: Ernszt Sándor listavezető, Homonnay Tivadar, Tabódy Tibor, Täufer Gábor. A többi még nem ismeretes. A pesti déli kerületben: Demokratapdrti lista: Bródy Ernő listavezető, Pakots József, Fábián Béla, Hajdú Marcel, Benedek Dezső, Weiler Ernő, Keönlch Boldizsár, Deutsch Mór, Vörös János, Riparics Péter. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap­Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona. és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom