Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-24 / 47. szám
XXI. évfolyam. 1926. november 24. 47. szám. Függőién Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÄRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 260.000 korona. Fé l évre.............. 10 pengő = 125.000 korona. ____________Egyes szám ára 5.000 korona.______ Fő szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIFPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) A központi választmány olyan viharokat látott az elmúlt héten, amilyent nem várt senki sem, aki már abban bízott, hogy Budapest életébe végre visszatérhet a munka és az alkotás. Amióta a demokratikus blokk bevonult a városházára, bevonult oda a munka szelleme és azt az alkotási parancsot, amelyet a blokk hozott a városházára, szó nélkül teljesítette idáig Budapest törvényhatósága. Az ellenfelek, jobb- és baloldal, megértették feladatuk fontosságát és minden akadályon, ellentéten, izgalmon keresztül tiszteletben tartották azt a parancsot, hogy le kell küzdeniük a szenvedélyeket, mert ezek akadályai a munkának. A központi választmány ülésén mégis szenvedélyek tanyája lett a bizottsági terem. S hogy a rejtett parázs lángra gyulladt, hogy az a nyugalom, amely eddig a városházán uralkodott, véget ért, annak a jobboldal az oka, amely, egészen érthetetlenül, egyszeriben visszatért azoknak az időknek a mentalitására, amikor még diktatúrát gyakorolt a városházán. A közéletnek vannak meg nem írott, paragrafusokba nem foglalt erkölcsi házszabályai, amelyeknek megtartása legalább is annyira kötelező, mint az írott szabályok betartása. Amióta a közgyűlés összeült, azóta mindkét oldalon gondosan vigyáztak arra, bogy ezeket a meg nem írott erkölcsi ház- és illemszabályokat megtartsák és ennek az óvatos vigyázatnak lett eredménye a közgyűlés munkaképessége. A központi választmány ülésén a jobboldal, Folkusházy alpolgármester segédletével, felrúgta a kötelező békét. Hatalmi m'ámorba estek a jobboldalon és kimondták, hogy ők feltétlen urak akarnak most már lenni és nem törődnek a törvényhatóság választott többségének akaratával, épp oly kevéssé, mintha ez nem is lenne. A jobboldal ezzel a lépéssel visszatért a nyílt diktatúra rendszeréhez. Rettentő szomorú játék kezdődött a magyar közéletben és ez a városházi jelenet csak egyik epizódja annak a nagy tragédiának, amely most végzete felé sodor egy szerencsétlen országot. De ez az epizód elevenbe vág, a mi testünket sebzi meg és védekezésre szorít bennünket. Nemcsak védekezésre, hanem arra is, hogy visszavágjunk. Nyílt provokálás, szándékos, félre nem ért' hető kihívás volt a központi választmányban történt sérelem. A tisztújítás eredménye és Wolfféknak a kormánnyal való egybeborulása mámorossá, elbizakodottá tette a városháza kisebbségét — mert a jobboldal a kisebbség —, amely semmibevevéssel akarja elintézni a nép áital választott többséget. A mai közéleti morálra volt jellemző ez az ülés. A hatalom árnyékában dőzsölök clbizakodott szabadosságának elfajzott tünete vodt ez, amely gúnyos nevetéssel lázit fel mindent, ami esetleg még morálról, közéleti becsületről mer fantáziáiul ebben a korban és abban a légkörben, amely most uralmon van. Cinikus hetykeség provokálta a központi választmány ülésén a meggyőződés tisztességét, és mi elszörnyű- ködve, hitetlenkedve kérdezzük: hát ez is lehetséges?! Idáig rendben folytak a dolgok a városházán, a közgyűlés dolgozott becsülettel, szívvel, lendülettel. És most mindennek vége lenne? A jobboldal megelégelte a munkát és most már dőzsölni akar a hatalomban? Nem akarja észrevenni, hogy a választott közgyűlési többséggel szemben nem egyéb ő, mint elenyésző kisebbség? Vigyázzanak az urak. Az erő a népnél van és a hatalom a néptől van. A nép pedig mi vagyunk. Mi, akiket Budapest küldött a városházára. Igazán olyan senkik vagyunk, Budapest polgársága és munkássága tényleg olyan quan- tité negligeable, hogy azzal nem kell törődni, abba bármikor bele lehet rúgni?! Nem fenyegetőzünk. De jó lesz vigyázni. A pesti városházáról van szó és Budapest mi vagyunk. Ha sehol másutt, de Budapesten még van ereje a szabadságnak, a tisztességnek és erkölcsnek. Ezt az erkölcsöt pedig Budapest nem engedi, a főváros népe vigyáz rá, egymillió ember megköveteli tőlünk és megköveteli tőlük is, akármennyire kellemetlen is ez. Vigyázzanak, mert az erő nálunk van, Budapest népénél és ezt az erőt nem jó provokálni. Toldi Miklós sem törődött a kis gúnyolókkal, amíg egy dárdahegy el nem találta, de aztán rettenetes lett a haragja. Vigyázzanak az urak, ne bántsák Budapest dolgozó, szenvedő, robotoló óriását, amely most még hallgat és tűr. ШММН harcolnak a budapesti huszonöt mandátumért Megindult a választási küzdelem. — Botrányos eljárás a központi választmányban. December hó 14-én és 15-én választja Budapest új képviselőit az országgyűlésbe. A választás kiírása már megtörtént s a városházán minden a legteljesebb rendben várja a nagy politikai esemény eljövetelét. A központi választmány szombati ülésén nagy botrányok közt választotta meg a választási elnököket s miután a baloldali pártok két tagja nem volt jelen s az elnöklő Folkusházy alpolgármester is a kurzust támogatta, természetes, hogy mind a három választási elnököt a Wolfí-párt akarata és politikája alapján választották meg. így a budai választói kerület választási elnöke Joanovics Pál, a pesti kerületek két választási elnöke pedig Bódy Tivadar és dr. Szőke Gyula lett. Budapest főváros, mint köztm^úThású, a három kerületben és 200 körzetben 25 képviselőt választ. A jelölő listák már teljesen elkészültek, hogy ezek alapján válasszák meg az új képviselőket, akik a régiek helyébe kerülnek. Budapestet eddig is 25 képviselő képviselte a nemzetgyűlésben, akik a következők voltak: A budai kerületben: Kéthly Anna, Batitz Gyula, Wolff Károly, Bénárd Ágoston, Szilágyi Károly és gróf Andrássy Gyula. A pesti északi kerületben: Sütő József. Propper Sándor, Rothenstein Mór, Pikier Emil, Homonnay Tivadar, Csilléry András, Ugrón Gábor, Sándor Pál és báró Szterényi József. A posti déli kerületben: Buday Dezső, Petrovácz Gyula, Bárczy István. Rassay Károly, Vanczák János. Farkas István, Kitajka Lajos, Jászai Samu, Friedrich István és Szabó József. A pártok listái a következők: A budai kerületben: Demokratapárti lista: Pakots József listavezető, Gál Jenő, Vörösváry Miklós, Rassay Gyula, Halász József, Bokros Béla. Szó cl dl de m ok rat a lista: Peidl Gyula listavezető, Kéthly Anna, Biichler József, Pásztor Imre. dr. Madzsar József, Horváth Pál. Egységespárti lista: Kozma Jenő listavezető. Szilágyi Lajos, Весяеу Antal, Thury Zoltán, Szepessy Ágoston, Kodnár Károly. Keresztény párti lista: Wolíf Károly listavezető, Kossalka János, Kontra Aladár, Liptay Alajos, Visztos Géza, Petaunek József. A pest' északi kerületben: Demokratapdrti lista: Rassay Károly listavezető, Sándor Pál, Bárczy István, Baracs Marcel, Kakujay Károly, Magyar Miklós, Zala Zsigmond. Pető Ernő. Knivovics Károly. Szociáldem okrata lista: Peyer Károly listavezető, Propper Sándor. G3rörki Imre. Rothenstein Mór, Szakasits Árpád, Pikier Emil, Csapó Sámuel, Schröder Ferenc, Gabnay István. Fajvédő lista: Zsilinszky Endre listavezető, Méhely Lajos. vitéz Bánsághy György. A többi még nem ismeretes. Egységespdrti lista: Ugrón Gábor listavezető, Désy Géza, Siegescu József, Bayer Antal, Battenberg Lajos, Bacsinszky Vladimir, Nessi Gyula, Béla Henrik, Horti József. Kereszténypárti Üst a: Ernszt Sándor listavezető, Homonnay Tivadar, Tabódy Tibor, Täufer Gábor. A többi még nem ismeretes. A pesti déli kerületben: Demokratapdrti lista: Bródy Ernő listavezető, Pakots József, Fábián Béla, Hajdú Marcel, Benedek Dezső, Weiler Ernő, Keönlch Boldizsár, Deutsch Mór, Vörös János, Riparics Péter. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy- VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, napMagánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona. és légfürdők.
