Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-03 / 5. szám
1926. február 3. Független Budapest 3 I Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul vfcК2Й,^”о. Nem lesz városi lakásadó. — Búd János nem járul hozzá Vázsonyi ötletéhez. — Jelentette a Független Budapest, hogy Búd János pénzügyminiszter február elsejétől kezdve elhatározta a^ kincstári házhaszonrészesedés teljes megszüntetését. Január utolsó napjaiban ennek, ellenére majdnem az a veszély fenyegetett, hogy az indem- nitás késői megszavazása miatt a pénzügyminiszter eláll ígérete teljesítésétől és továbbra is fenntartja ezt az elviselhetetlenül súlyos adónemet. Szerencsére sikerült ezt a veszélyt elhárítani, és elkövetkezett az a rég várt, de nem remélt nap, amidőn a kormány végül megszüntette a legterhesebb adók egyikét. A kincstári házhaszonrészesedés eltörlése aktuálissá tette a tervezett városi lakásadó kérdésének előtérbe nyomulását is, amelyről annak idején a Független Budapest elsőnek tudósította olvasóit. Amidőn ugyanis az állam életbeléptette a kincstári házhaszonrészesedést, az új adó szükségességét azzal indokolta, hogy annak jövedelméből kívánja fedeztetni az általa megindítandó lakásépítési akció költségét. Az állam lakásépítési akciója a füstbement tervek közé került, ellenben a házbéradó, mely kezdetben 25% volt, életbelépett s annak sok száz milliárdos jövedelmét az állam egészen más szükségletekre fordította. Ekkor merült fel Vázsonyi Vilmosban az az ötlet, hogy a fővárosnak^ kellene átvennie a házhaszonrészesedés címén szedett adót, s azt községi lakásadó formájában továbbra is fenntartva, valóban annak a célnak kellene szentelni, amelynek érdekében létesült: a lakásínség enyhítésére, nagyarányú lakásépítkezésre. A 12-es kigondolóbizottság sokat foglalkozott a lakásadó tervével, amelyet igen helyesnek tartott annál is inkább, mert általa több mint évi 200 milliárd bevételhez jutott volna a főváros. Lapunk múlt heti számában azonban már megírtuk, hogy a főváros polgárainak nem igen kell tartaniok a községi lakásadó rémétől, mert a kormány, biztos forrásból nyert híreink szerint, nem hajlandó megengedni ennek az állam által megszüntetett adónak községi kezelésben való feltámasztását. Múlt heti értesülésünk, mint a tények igazolják, teljesen hitelesnek bizonyult, mert a parlamentben maga Búd János pénzügyminiszter tett olyan nyilatkozatot, mely szerint a megszűnt kincstári haszon- részesedésnek községi lakásadóvá való átváltoztatásából nem lesz semmi. Egy hozzáintézett konkrét kérdésre ugyanis azt válaszolta a pénzügyminiszter, hogy semmi körülmények között nem járul hozzá a kormány ennek az adónemnek a főváros által tervezett életbeléptetéséhez, mert a kincstári házhaszonrészesedést éppen azért szüntették meg, hogy a városi lakosság indokolatlanul nagy terhein valamit csökkentse- nek. Amit tehát .a kormány az egyik kezével levesz a városi polgár roskadozó válláról, azt nem helyezheti vissza ugyanabban a percben a másik kezével. ЖИМЯШЙЙ88ЯЯИИИИИИИИаЯ«аИИИИИИИИИЯИИИИИИИИИИИИ1ИМ1Я11М1И11ЯТ| РШГГ№ПДГ Hogy akar egy Wolff-párti városatya segíteni a fővárosi lakásinségen. A főváros alakítsa át társasházakká az újonnan épülő bérházakaí és adja el a lakásokat. — Ilyen antiszociális javaslat még nem szerepelt a városházán. A községi demokratikus blokk rövid működésének eredménye, hogy megindult az alkotó munka a főváros területén s ezidőszerint hét hatalmas bérház építkezése van folyamatban. Az egyik bérház a Mester utca 40—43. szám alatt épül, néhány holnapon belül már teljesen elkészül és október végére tető alá akarják hozni azt a 15 pavilonból álló hat bérházat is, amelyeknek föld- és kőművesmunkái csak a minap indultak meg. Őszre tehát körülbelül 1,100 új lakás válik be- költözhetövé a most "készülő városi bérházakban, jelentkező és igénylő azonban már eddig is négyszer ennyi akadt. A fővárosban uralkodó rettenetes lakásinségen csak kis mértékben segít a folyamatban levő lakásépítkezés és épp ezért már mozgalom indult meg annak érdekében, hogy a nyár folyamán a főváros, illetve a főváros tulajdonában levő üzemek újabb lakásépítkezésekkel enyhítsék a lakásnyomort. A lakásépítkezéssel az volt a célja a demokratikus blokknak, valamint a fővárosnak, hogy a hajléktalan és tömeglakásokban összezsúfoltam élő, megszámlálhatatlan családnak otthont juttasson s ezért nem luxuslakások, hanem szerény 1—2 szobás kislakások épífílezéseit vette tervbe. Az épülő házakban létesülő lakások béreit is úgy kívánták megállapíttatiu, hogy azokat a bérlő kisegzisztenciák elviselhessék, sőt továbbmenően az volt a cél, hogy a lakás-szabadforgalom helyreállása után a városi bérházakban szedett lakbérek árnivelláló hatással legyenek a lakbérekre. Most azonban mind a két cél elérését veszéllyel fenyegeti egy indítvány, amelyet a törvényhatósági bizottság jobboldali pártjának egyik tagja készül előterjeszteni a szerdai közgyűlésen. Ez az indítvány olyan természetű, hogy megvalósítása esetén egyenesen kettétörik azokat a reményeket, amelyeket a főváros lakásínségben szenvedő polgárai a városi építési akcióhoz és annak következményeihez fűztek. Nagy István, Wolff-párti városatya, aki foglalkozására nézve okleveles építész, jegyezte be az indít- ványos könyvbe a szerdai közgyűlésen elmondani szándékolt indítványát, amelynek lényege abban csúcsosodik ki, hogy a főváros a most épülő bérházakat ne tartsa meg saját tulajdonában, hanem alakítsa át társasházakká oly módon, hogy az épülő bérházak minden egyes iakását örökáron eladja a vásárláshoz szükséges összeggel rendelkező igénylőknek. Nagy Istvánnak az a terve, hogy az áruba bocsátott lakások árából azután a főváros újabb lakásokat építsen s ezt a műveletet mindaddig folytassa, amíg a lakásínség gyökeres megoldást nem nyert, amely esetben, Nagy István szerint, a főváros egyetlen fillér befektetés nélkül lakáshoz tudná juttatni Budapest minden lakást igénylő polgárát. A közgyűlés előtt érdeklődtünk a különböző pártok vezető személyiségeinél, hogy mi a véleményük Nagy István szóbanforgó indítványáról s majdnem egyhangúan azt az információt nyertük, hogy annak megvalósítása ellen a pártok a legélesebb harcot indítják. Sokan felháborodásuknak adtak kifejezést, hogy valakibein ilyen indítványnak a gondolata megszülethetne, mert mint kijelentették előttünk, összeférhetetlen a főváros presztízsével, hogy a főváros lakáskereskedéssel akarjon a nyomoron enyhíteni. A fővárosnak nem az a hivatása, — hangoztatják, — hogy azokat lássa el lakással, akiknek módjukban van lakást vásárolni, hanem azokat köteles fedél alá juttatni, akiknek egy fillérjük sincs, s a kapuk alatt, legjobb esetben pedig bűzös nyomor tanyákon kénytelenek meghúzódni. A főváros nem nyithat lakáskereskedést. mert akiknek lakásvásárlásra pénzük van, azok magánosoktól is vásáirolhdtnak lakásokat. Nekünk a sok ezer ínségest, a fedél nélkül bolyongó családokat kell ellátnunk tisztességes otthonnal, s ezért semmi körülmények között sem lehet még csak tárgyalásra is venni azt az indítványt, amely az épülő bérházak társasházakká való átalakítását célozza. Egy szoba felépítése körülbelül 15 millióba kerül a fővárosnak, hogy lehet tehát elképzelni, hogy 15—30 milliót képes adni egy szegény munkáscsalád egy vagy két szoba megvásárlására. Néhányan azonban támogatják Nagy István lehetetlen indítványát. A Nagy István mellé álló 2—3 városatya azt hangoztatja, hogy a fővárosnak úgy sincs meg még ezidőszerint sem az építkezések költségeinek fedezetére szükséges . 150 milliárdja, célszerű lenne tehát ezt az összegei: a lakások reflek- tánsaitól beszedni. Szerintünk 15—30 milliót mindenki szívesen teremt elő, ha ezért a pénzért öröklakáshoz jut. Azt igyekeznek érvként felhozni, hogy a jövő háza a társasház lesz, mert a csekély jövedelmezőség miatt a magántőke nem fog építkezni, a súlyos viszonyok pedig csak keveseknek fogják megengedni, hogy családi házat építhessenek. Nagy Istvánék szerint a lakáskérdés megoldása csakis a társasház-építkezés útján lehetséges. Megfeledkeznek azonban arról, hogy lakáshoz kell juttatni azokat a hajléktalanokat is, akiknek semmi reményük és kilátásuk arra, hogy öröklakást lesznek képesek valaha is vásárolni. Nagy István indítványát a törvényhatósági bizottság bizonyára nagy szótöbbséggel elveti és a városi társasház-építkezés ideáját a Wolff-párti városatya kénytelen lesz a többi fantasztikum közé vetni. A Segyjabb ad© s testnevelési pótadé. Hogyan lesz a főváros lakossága miíliárdokkal szegényebb? A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén megint egy új adónem réme ütötte fel fejét. 4,700 millió újabb megterhelést jelentene a tervezett új adónak életbeléptetése a főváros polgáraira, akik a tömérdek adó és illeték fizetése mellett ma már valósággal az éhenhalással küzdenek. Testnevelési pótadó lenne a címe az új adónak, amelynek ötlete egy vidéki törvényhatóságban született meg. A vidéki törvényhatóság az ötletet magáévá tette s körirattal fordult valamennyi társtörvényhatósághoz, így Budapest székesfővároshoz is,- amelybe.ni azt kéri, hogy együttesen forduljanak a kormányhoz és kérjék, hogy egy l°/o-os pókkló törvényhozásilag történő kivetésével mentesítsék a törvényhatóságokat a testnevelési alap költségeinek viselése alól. A fővárosnak tetszett az ötlet és előterjesztéssel lépett a pénzügyi bizottság elé, hogy csatlakozzék a felirathoz, mert a pótadó kivetése esetén a főváros költségvetéséből törölni lehetne azt a 3,600 milliót, amely a testneve-_ lési alap címén a főváros ez évi költségvetésébe elő van irányozva. A bizottság érdeklődése nyomán azután kiderült, hogy az állami egyenesadó 1%-kal való megpótlékolása esetén a főváros még keresne ezen az üzleten, mert az 1%-os póíadóból a szükségelt 3,600 millió helyett 4,700 millió folyna be. Az egyenes állami adó előirányzata ugyanis ez évre 31 millió aranykorona, amelynek 1%-a 310,000 aranykoronát tesz ki. Papírkoronában ez körülbelül 4,700 millió, a főváros tehát ezen az úi adón több mint egy milliárdot keresne. A demokratikus blokk tagjai élénken ellenezték, hogy a főváros csatlakozzék ahhoz a felirathoz, amelyben a vidéki törvényhatóságok a testnevelési pótadó bevezetését kérik a kormánytól, a Wolff-párt és a Ripka-párt többségben jelenlevő tagjai megadták a felhatalmazást a tanácsnak a csatlakozásra. Ha tehát a belügyminiszter és a pénzügyminiszter meghallgatja a törvényhatóságok kérését, Budapest polgárai ismét előkaparhatnak a zsebükből 4,600 milliót, hogy a főváros adóéhségét kielégítsék Strenger «7n|i Sfoctfí ЩЯ7п1л Rezső Ши, ШшШ Budapest, IX., Mátyás-utca 18. (Telefon: József 72-51.) А1ТшаЫ* BUDAPESTI ECSET-, MESZELŐ- és KEFEGYÁR RÉSZVÉNVTÁRSASÁG Budapest, VIII., Mária-utca 46. Telefon: ]. 106-97. villamos Minden nemű SCHWEIGER ZSIGMOND és TÁRSAI Budapest, V., Csáky-utca 17. — Telefon: 186—11. berendezések nélkülözhetetlen a
