Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-13 / 41. szám
XXI. évfolyam. 1926. október 13 41. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjeleni]! minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő — 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.00 > korona. Egyes szám ára 5.000 korona, шнвянншавишшнипяяншин Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Kezd kialakulni a városháza jövendő képe: a polgármesterválasztás harca hozta létre azt a vegyi folyamatot, amely ezt a kialakulást elősegítette. Álarcos mulatság volt az, ami idáig a városházán történt és ezen a jelmezes mulatságon a polgármesterválasztás jelentette az éjféli tizenkét órát, amikor lehull a maszk és a maga valóságában mutatkozik meg mindenki. Sok kiábrándulást hozott ez az éjféli megmutatkozás, kitűnt, hogy a maszkok mögött nem azok vannak, akiket sejtettünk. Amíg álarcot viseltek, nyilatkoztak, tettek-vettek úgy, ahogy ez éppen nekünk, az alakoskodás nélkül valóknak tetszett, „főztek“ bennünket, miközben az álarc alatt hamis mosoly rejtőzött, suttogtak, enyelegtek, turbékoltak és ígérgettek: gondolták, úgy se fogjuk tudni, ki van az álarc mögött. De most máir tudjuk, mert itt a bál utáni reggel és a hajnali világosság fakó szürkeségében most már ráismerünk mindenkire, akit tegnap még nem ismertünk fel. Lám, a Ripka-párt . . . Hogy jött, hogy beszélt, milyen szerelmes volt a liberalizmusba, demokráciába, mily sokatígérően kacsintott felénk az álarc nyílásán és most kisült, hogy szíve az másfelé húzta, hogy az a szív kezdettől fogva másért hevült és soha, egy pillanatra se volt a miénk. Lehullt az álarc és ott1 találjuk ezt a pártot Wolffék kebelén, amint szerelmes pirulással vallja be azt, amit eddig halálosan tagadott: „Csak téged szeretlek, csak téged imádtalak mindig, te rossz, te csúnya, te édes, te drága!“ Hát . . . gusztus dolga. Nem fáj nekünk ez a csalódás, mert kezdettől fogva gyanakodtunk. Csak éppen, hogy mi nyíltak vagyunk, becsületesek, soha egy pillanatig se alakoskodtunk és így nem hittük el mégsem, hogy lehetnek olyanok is, akiknek egy szava sem igaz, hogy vannak, akik hazugsággal az ajkukon születnek. Mert a Ripka-pártot hazugság szülte, amint ez most nyilván látható. Mért volt szükség a nagy lármára, zászlóbontásra, marokköpködésre és fenyegetőzésre? Ki kívánta tőlük, hogy elszakadjanak Wolfféktól, elvágják azt az utolsó köldökzsinórt is, amely hozzájuk kötötte őket és kihirdessék a szent háborút politikai nemzőjük elleni? Mi nem és más sem, ők jöttek, hozzánk fordultak és szinte brutális erővel követeltek tőlünk szerelmet, odaadást. Mi sohasem lelkesedtünk értük, de hittünk nekik, hittünk, mert Ripka Ferenc nevével jöttek, kit ismertünk és ismerünk, kit szerettünk és szeretünk ma is. Igen, ma is, mert nem tévesztjük össze Ripkát a pártjával. És most ott pirulnak egymás keblén. „Hát visszajöttél, te csapodár? Tudtam, hogy csak engem szeretsz, hogy enyém a szíved, tudtam akkor is, amikor rossz voltál, amikor bántottál, amikor másfelé kacérkodtál!“ És boldogan nézik a választási nászágyat, amely egyesítette őket el nem múló, boldog szerelemben. Helyes, hogy ez így van. Helyes, mert tudjuk most már azt, amiben eddig nem voltunk bizonyosak és főképen azért, mert most már tiszta a kép, a városháza most már álarc nélkül lát mindenkit. A nagy harc választóvize megmutatta, hol az arany és hol az, amit eddig annak hittünk, pozitív és félre nem érthető most már a helyzet és tudjuk most már, hogy — magunk vagyunk, egyedül. Egyedül lenni: nagy erő. Ibsen „Népgyűlölője“ mondja ki ezt a nagy igazságot, megrázó erővel mutatja ki, hogy csak a magára hagyatott erő alkalmas a küzdelemre. Igen, magunk vagyunk, nincs már kéz, amely lefogja gyöngéd erőszakkal a kezünket, nincs már hazug, simogató szó, amely fülünkbe suttogva megbénítja energiánkat, magunk vagyunk, miénk minden erőnk. Magunk vagyunk: most már küzdhetünk. És küzdeni fogunk. Küzdeni, harcolni Budapestért, ennek a városnak a felszabadításáért, harcolni minden erőnkkel és minden szenvedelmünk harcos erejével. Ők összefogtak Budapest ellen, legyőzték Budapestet. Örömujjongva lelkesednek azon, hogy sikerült a város jövőjét, boldogságát, szabadságát és erejét elvenniük, A polgármesterválasztás után még nem nyugodtak meg a kedéilyek s a főváros politikai életében még mindig sok szó esik ennek a nagy esemémmek előzményeiről és következményeiről. Budapest polgársága érthető megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a liberális és demokratikus érzelmű főváros nem szabadult ki a kurzus járma alól és keserűen kénytelen beletörődni abba., hogy a nép általi megválasztott Bárczy István helyett a kormányhatalom önkénye által uralomra segített Sipőcz Jenő ült be .ismét a polgármesteri székbe. Várospolitikai körökben a polgármesterválasztás után különböző fantasztikus hírek találtak termékeny talajra s ezek egyértelmüleg azt rebesgetik, hogy Sipöcz Jenő polgármestersége nagyon hamar véget ér, mert a kormány nem nyugodott bele .felőlije Ripka Ferenc bukásába, A felelőtlen híresztelések szerint, amelyek egyszerre több oldalról a hitelesség látszatával kelitek szárnyra, Sipöcz Jenő rövidesen lemond polgármesteri állásáról és elfoglalja a belügyminisztérium egyik állam- titkári székét, amelyet a kormány már a választásokat megelőzőleg is felkínált neki. Ez esetben az új polgármesterválasztáson a kormány ismét Ripka Ferencet léptetné fel s gondoskodnék arról, hogy ne akadjanak olyan ellenjelöltjei, akikkel szemben Ripka újra megbuknék. Bárczy István a hírek szerint már nem lépne fel újra polgármesterjelöltnek s ez csak megkönnyítené a kormány, illetve Ripka helyzetét. E hírek terjesztői szerint a Wolíf-párt, amely e :®в®авятеиЕ1Мвн8@»®в**Я1вим«ее*»ия1 Ma délután elérkeztünk a tisztújítás második nagy felvonásához, az alpolgármesterválasztáshoz. Az al- polgármestérválasztást nem kevésbbé izgalmas várakozás előzi meg, mint magát a polgármesterválasztást s az esélyek épp oly bizonytalanok, mint voltak az elmúlt heti polgármesterválasztás során. Tizenöt pályázó vonult fel a két alpolgármesteri állás elnyerésére, ami a többi állásokra pályázók számához képest rekordot jelent. A jelölés előtt csupán egy visszalépés történt, Szabó Imre dr. tiszti főügyész jelentette be visszalépését az alpolgármester-jelöltségtől. A tiszti főügyész elhatározása várospolitikai körökben élénk meglepetést keltett, mert Szabó Imre dr. egyike volt azoknak a jelölteknek, akik a legkomolyabb pályázói voltak az egyik alpolgármesteri állásnak s akinek a megválasztását pártkülönbség nélkül örömmel fogadták volna. Nem is tudják magyarázatát adni annak, mi késztette Szabó Imre dr.-t a pályázat visszavonására, hacsak az nem, hogy Szabó Imre dr.-ra pótolhatatlan szükség van a tiszti főügyészi székben s ez a körülmény késztette arra, hogy megmaradjon mai állásában. A kijelölő választmány legutóbbi ülésén tehát tizennégy pályázó közül hatot jelöltek a betöltésre kerülő két alpolgármesteri állásra. A jelölés megtörténte és azt hiszik ebben a mámoros órában, hogy övék most már minden diadal. Budapest a lábaiknál hever. De mi, a „népgyűlölők“ itt állunk meg nem törten, sőt erősebben, mint bármikor, mert most már egyedül vagyunk és a fanatikus igazság hangján hirdetjük, hogy csak most kezdődik az igazi küzdelem, most, amikor lehullt az álarc és világosság van a szemekben és szívekben. pillanatban még mindig a győzelem mámorában úszik s maga Sipőcz Jenő is, aki a sötét reménytelenségből csöppent bele újra a magas pozícióba, ezidő- szerint még hallani sem akarnak a polgármesteri állás feláldozásáról. De a jól értesültek tudni vélik azt, hogy a kiormánynak megvan az eszköze Wolffék és Sipöcz akaratának megmásítására. még 'pedig annak a petíciónak az alakjában, amelyet Gál Jenő nyújtott be a közigazgatási bírósághoz a polgármesterválasztás megsemmisítése tárgyában. A felelőtlen hírek szerint az esetben, ha Sipőc Jenő nem hajlandó szép szerével ott hagyni állását, a kormány gondoskodnék, hogy a petíciónak hely adassék s a polgármesterválasztás ennek alapján megsemmisíttessdk. Az űj választáson a kormány megtalálná a módot, hogy Ripka Ferencet abszolút többséggel választassa meg Budapest polgármesterévé. Hogy ezekből a fantasztikusnak tetsző hírekből mennyi az igazság, arra a közeljövő fog feleletet adni. Mindenesetre jellemző a közhangulatra, hogy a kurzus eltávolítását még az esetben is szívesen látná, ha az bármilyen eszközzel, bármilyen következményekkel történnék meg. Ehhez a hímez csak az a megjegyzésünk, hogy nem tudjuk elképzelni, mi módon akarná a kormány befolyásolni a közigazgatást bíróságot. Egyáltalán nem hisszük, hogy a bírói függetlenség megsértésével akarná a kormány elérni a céljait, minélfogva erős fenntartással fogadjuk ezeket az elterjedt verziókat és csak azért tesszük szóvá őket, mert egyelőre erősen tartják magukat a városháza folyosóin ezek a kombinációk. előtt a választmány, amelynek ülésén Ripka Ferenc főpolgármester elnökölt, magához kérette Sipőcz Jenő polgármestert, akinek véleményét és kívánságát meghallgatta a jövendő alpolgármesterek személye tekintetében. Sipőcz kijelentette, hogy a főváros érdekében leghelyénvalóbbnak találná. ha a két alpolgármesteri állásba a jelenlegi két alpolgármestert, Folkusházyt és Buzáth Jánost választanák meg. A kijelölő választmány rövid tanácskozás után e kívánságnak helyt adva, megejtette a jelölést s első helyen Folkusházy Lajos és Buzáth János alpolgármestereket, második helyen Csupor József és Bérezel Jenő tanácsnokokat, harmadik helyen Liber Endre tanácsnokot és Márkus Jenő volt tanácsnokot jelölte, Az igazság és méltányosság szempontjából van ennek a jelölésnek egy csúnya hibája, melynek ódiuma a kijelölő választmány többségére, a Wolff- és Ripka-pártra hárul. Déry Ferenc dr.-t, aki szintén pályázott, még csak a jelöltek közé sem vettek fel, kizárólag azért, mert a felekezeti gyíílölség most már Ripkáék asszisz- tálása mellett tombol a Wolff-párton. Az alpolgármesteri állások hat jelöltje kői ülbcliil egyforma eséllyel indul a választási haicbn, Hat jelölt küzdelme az alpolgármesterségért. Izgalmak a választás előtt, melynek eredménye teljesen bizonytalan. — Déry Ferenc mellő zése a jelölésnél. мятаттвицгд——и Verziók Sipőcz lemondásáról és Ripka polgármesterségéről, A kormány ragaszkodik Ripka polgármesterségéhez. — Gál Jenő petíciója előtérben. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM VAS-UTCA — óc íénfürdőlt Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. és légfürdők.
