Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-18 / 33. szám
XXI. évfolyam. 1926. augusztus 18 33. szám. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÄRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ......... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.000 korona. ____________Egyes szám ára 5.000 korona._____________ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) Szent István napja régi fényében tiindöklik megint és magyarok tízezrei zarándokolnak fel Budavárába ismét, hogy megtekintsék a Szent Jobbkezet, amely, mint a régi himnusz mondja: „Drága kincse népünknek, nagy öröme szívünknek“. A Szent Jobb-kéz, „kire magyar óhajtva néz“, biztatást ad, reménységet és hitet, feltámad ezen a napon, kilép az ereklyetartóból és áldásra emelkedik, hogy újból alkosson: újra egyesítse azt a birodalmat, amelyet ugyanez a kéz teremtett meg, kilencszáz esztendővel ennekelőtte. A magyar népnek ez az ünnepe külön ünnepe Budapestnek, ahová felzarándokol az ország мере Szt. István ünnepén. A magyar főváros életének egyik igen jelentős momentuma volt mindig István n-apja és csak a legutóbbi esztendők szomorúsága, a háború és az utána elkövetkezett veszett idők borzalmai tették azt, hogy ez az ünnepség is elvesztette jelentőségét, hogy Szent István napja nem ragyogott azzal a fénnyel, amelyet a Szent Jobbkéz áraszt szerte, nem ragyogott azzal a világossággal, amely a magyar lelkekben' dereng fel Szent István emlékezetének nagy napján. Most újra hajnalodik, vége a hosszú éjszakának és Szent István napja is kezd újból azzá lenni, nmjvé lennie kell: a magyar nép egyetemes ünnepévé, amelynek hirdetnie kell ország-világ előtt, hogy volt itt egy nép, amely kilencszáz év előtt már megalkotta a maga nagy és sérthetetlen birodalmát és hogy ez a nép ma is megvan, él és élni akar és vissza fogja állítani azt a birodalmat, amelyet rabló hiéna-népek akartak szétszaggatni. Szent István ünnepe az oszthatatlan magyar nép ünnepe és a Szent Jobbkéz csodát fog tenni: újból egyesíteni fog bennünket azokkal, akikkel már kilencszáz év előtt egyesített, akiktől balga és ostoba szándékok most elszakítottak minket. Hogy Szent István ünnepe újra régi fényességében tündököl, ez dokumentuma annak, hogy tudjuk, mit jelent nekünk ez a nap, A magyar főváros öntudatosan sietett visszaállítani ennek a napnak varázsos fényét és ezzei Önmaga számára szerzett új értékelést. Ripka főpolgármesternek része van abban, hogy a nagy király emlékezete régi dicsőségében ragyog fel újra ezen a napon, de része van a sajtónak, a főváros egész adminisztrációjának és elsősorban Budapest egész lakosságának ebben, mert a polgárság megérezte, hogy az országnak ez az ünnepe ma sokkal jelentősebb segélykiáltása a magyar léleknek, mint volt valaha is. De ez csak az első lépés. Ennek a napnak Budapest életében még az ideinél is sokkal hatalmasabbnak kell lennie. Ügy kell ragyognia, hogy az egész világ felfigyeljen ezen a napon, hogy idevonzza a külföldet, hogy a Szent Jobb egyesítő ereje szállja meg azokat a népeket is, amelyek gyűlölettel és idegenkedéssel néznek bennünket, olyan hatalmas kiáltásnak kell lennie ennek az ünnepnek, hogy szava az Adriától a Kárpátokig terjedjen és azokon is túl- repülve, az egész világnak odakiáltsa a magyar igazságot, hogy felébressze a lator lelkiismere- teket is, és — ami még ennél is nagyobb, meg nehezebb, — felkeltsen itthon a megnyomorított, megcsonkított országban is minden olyan lelkiismeretet, amely ma szunnyad és nem érti meg, hogy nem szabad széjjelszakadnunk, hanem egyesülnünk kell, mert csak így tudunk megélni. így tudjuk széttörni azokat a rabszolgabilincseket, amelyeket Trianon rakott Szent István népére. Alig hat hét választ már csak el bennünket a küszöbön álló- általános tisztújítástól, amely a várakozások szerint új korszak megindulását fogja jelenteni a főváros életében. Nemcsak személyi változások lesznek a választás nyomán, de megváltozik az egész rendszer is, mely hat év óta irányította ennek a lerongyolt városnak a sorsát. Budapest népe épp ezért reménykedve várja szeptember végét, és türelmetlenül lesi a tisztújítást, amely a jobb jövő felé fogja vezetni. A várospolitika kezd lassan megélénkülni és misem természetesebb, mint, hogy az egyetlen téma, a közelgő tisztviselőválasztás előkészületei. Mint megírtuk, a demokratikus blokk elhatározott szándéka, hogy szeptember 29-én, szerdán, tartja meg a polgármestert választó közgyűlést, és utána gyors egymásután lefolytatja a többi tisztviselői választásokat is, úgy, hogy október második felében már az új városházi tisztviselői kar kezdi meg a nagy fővárosi kérdések tárgyalásait. Az ellenpártok részéről viszont akció indult meg, hogy a választás időpontját í>—2 héttel eltolják, még pedig azzal az alattomos szándékkal, hogy ezáltal meghiúsítsák, vagy legalább is megnehezítsék Bárczy István polgármesterré való választását. Tudvalevő ugyanis, hogy Bárczy István október első napjaiban tölti be 60-ik évét, és miután a törvény szerint hatvan éven túl már csak előzetes minisztertanácsi engedély alapján lehetne megválasztani. A demokratikus blokk éppen azért ragaszkodik ahhoz, hogy szeptember 29-én legyen a választás. A kétségbeesett Wolff-párt és Ripka-párt azonban, amelyek érzik, hogy Bárczyval szemben jelöltjüket csak csúfos vereség érheti, a választási terminus kitolásával Bárczy jelölését szeretnék megakadályozni, mert bíznak abban, hogy a kormány nem adja meg az engedélyt 60 éves Bárczy jelölésére, vagy ha igen, úgy csak nagyobb politikai ellenszolgáltatások árán. Magától érthetődik, hogy az ellenpártok taktikázása nem lehet eredményes, mert a demokratikus blokk minden akadályt legyőzve, szeptember végére összehívatja a Bárczy Istvánt megválasztó tisztújító közgyűlést. Demokratikus körökben és a városháza tisztviselői karában, a tisztújításra pályázók jelöléseivel kapcsolatban, figyelemreméltó és jogos kívánság hangzott el. A kurzus uralomra jutása idején és uralma alatt bevezették Wolffék azt a rendszert, hogy a pályázó tisztviselők neve mellett feltüntették az illetők vallását is. Ez azelőtt sohasem volt szokásos, mert a tisztviselőket választó bizottsági tagok nem a tisztviselők vallási viszonyait, hanem képzettségét és tudását vizsgálták. A vallás feltüntetésével Wolfféknak az volt a céljuk, hogy tudomására hozzák pártjuk tagjainak, hogy a jelöltek közül kik szenvednek „rendezetlen“ vallási viszonyok közt és hogy azokat egytől-egyik kibuktassák a tisztújítás során. Kezünkben van az 1920. évi általános tisztújítás jelöltjeinek hivatalosan kinyomtatott névsora. A többÓ, dicsőséges Szent Jobbkéz, ki már annyi csodát tettél, tégy ismét csodát, egyesíts bennünket, szegény magyarokat, hogy benned és I általad megtisztulva megértsük, mit jelentesz Te nékünk, hogy feltámaszthassuk régi nagy fényességedet: Szent István birodalmát, azt a nagy momentumot, amely a Te dicsőségedet hirdette kilencszáz esztendőkig és hirdetni fogja az idők végezetéig, amíg csak magyaréi a hármas halom és négy folyó országában, a Te megszentelt, szomorú, szegény országodban! száz tisztviselő között akadt néhány zsidó vallású pályázó is, akik mind régi, éredemes tisztviselői voltak a fővárosnak. Egyetlen egyet sem választottak meg a zsidó jelöltek közül Wolffék az 1920-as tisztújításnál. így például kibukott Sohr Manó főjegyző aki akkor 26 éve szolgálta a fővárost, Schubert Ernő tanácsjegyző, aki 18 éve, Bodrog Jakab tanácsjegyző, aki 21 éve, Pichler Ottó tanácsjegyző, aki 18 éve, Müller Emánuel tanácsjegyző, aki 21 éve szolgálta a fővárost. A fogalmazók közül Веке Hugó és Lengyel Mihály zsidó vallású tisztviselők pályáztak a jegyzői állásra. Az előbbi 11 éve, az utóbbi 8 éve állt annakidején városi szolgálatban. Természetes, hogy Wolffék egyiküket sem választották meg és mindkét tisztviselő ma is csak szerény javadalma- zású fogalmazó, míg Zilahi-Kiss Jenő, aki egy évvel később lépett a főváros kötelékébe, mint Веке Hugó, már az alpolgármesterségen is túl van. Hogy Веке Hugó és Lengyel Mihály még ma is a városházán működnek, azt annak köszönhetik, hogy a fogalmazókat élethossziglan választják és nincsenek kitéve a választás viszontagságainak. Ha a fogalmazók is választás alá kerültek volna, ez a két megőszült fogalmazó sem robotolna már a városházán a köz javára. A Wolff-pártnak gondja volt arra is, hogy vezető állásban egyetlen zsidó vallású tisztviselő se maradion. Zoltán Menyhért dr. árvaszéki ülnök, aki akkor 25 éve szolgálta a fővárost, az 1920. évi tiszt- úiításnál addig viselt állásán kívül pályázott az árvaszéki elnöki és elnökhelyettesi állásokra is. Mivel zsidó volt, 25 évi szolgálatának elismeréséül Wolffék még az árvaszéki ülnöki állásából is kibuktatták. Majdnem hasonló sors érte Schwarcz Ferenc dr. árvaszéki fogalmazót, aki zsidó létére árvaszéki ülnöki és jegyzői állásra mert pályázni. Örülnie kellett, hogy megmaradhatott fogalmazónak és még ma sem vitte ennél többre. Ügyészi állásra egyetlen zsidó tisztviselő pályázott, Fuchs Jenő dr. tiszti alügyesz, aki 8 évi szolgálattal rendelkezett. Természetes, hogy még az aliigyészi állásból is kibuktatták. A legnagyobb fajvédelmi tisztogatást az or\osi szakon végezték. Tíz zsidóvallású kerületi orvos nyújtotta be pályázatát a kerületi orvosi állásokra névszerint Sípos Mór Me?ei Béla, Vajda Vilmos, Herceg Lipót Lajos, Lenclvai Sándor, Zahler Emil. Frommer Zsigmond, Bergsmann Ignác, Steinberger Adolf es SuUauer Ödön Volt közöttük olyan, aki 21 éve működött mint kerületi orvos, a legteljesebb megelegedesrp. de a Wolff-féle tisztújítás egyetlenegyet sem választott meg újra a zsidó kerületi orvosok közül. A tisztviselők valláskülönbség nélkül erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy a kurzus idején rendszeresített vallásmegjelölést a mostani tisztúji- tásnál újra alkalmazzák. Remélhetőleg erre nem is kerül sor, mert a közgyűlés nem egyházi, vagy hitközségi tagokat, hanem dolgozó tiszviselőket akar választani. Felekezeti kérdés nem szerepelhet a tisztújításnál. Wolffék 1920-as tisztűjításánál a felekezeti kérdés volt a legfőbb szempont. — Megkezdődtek a tisztújítás előkészületei. Legmodernebb gyógy- 11 intézet sebészi és bel- |J Ir PAJOR-SANATORIUM КЖ: BSS^S till nu VII ип11П-“И1|“|Пж ~ és légfürdők. betegek részére Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 150.000 korona. Várospolitikai és közgazdasági lap.
