Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-19 / 20-21. szám

1926. május 19 20—21. szám. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPFAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon: József 45—82.) Csődöt mondott az egyesített ügyosztályok mai beosztása. Óriási az elégedetlenkedés a mai beosztás miatt, amely megakasztja a főváros munkáját. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 20 pengő = 250.000 korona. Fél évre ............. ÍO pengő — 125.000 korona. Eg yes szám ára 5.000 korona. здяпвнппвнннвшаянпнмшм Gyönyörű előadásban ismertette Danneberg dr., a bécsi Landtag el­nöke Bécs város közigazgatási, gazdasági és kultúrpolitikáját és akik ott voltak az előadáson, meglepetve látták azt a nagyszerű munkát, amely Bécsben folyt és folyik ma is és amely munka Bécset a világ egyik legnagyobb váro­sává tette. Pedig Bées is egy legyőzött ország fővárosa. Becs is rengeteget vesztett a forradal­makkal, sőt talán még többet is, mint Buda­pest, mert hiszen a császárság bukása és a Habsburgok távozása igazában -csak Bécsre nézve veszteség — mégis, Bécs városa talpra- állt és nagyszerű, modern új berendezkedése ma követendő példa gyanánt áll a művelt világ nagyvárosai előtt. Mi ismertettük és mai számunkban is ismer­tetjük Danneberg dr. előadásának egyes részeit, de akik ott voltak, azok tudhatják csak teljes­ségében méltatni, hogy mi az, ha egy városnak olyan a vezetősége, mint a milyen Bécs városáé. De mivel nem mindenki lehetett ott, kötelességünknek tartottuk az előadások köz­lését, hogy evvel is segítsünk Budapest veze­tését helyes irányba vezetni. Nem mindenki lehetett ott, ez bizonyos. De mégis, lehettek volna sokan olyanok, akik ott lehettek volna és mégsem mentek el, hogy meg­hallgassák a kiváló előadót. így például, hogy csak egyet említsünk: ott lehetett volna Buda­pest főváros tanácsa, amelynek mégis csak érdeklődnie kellett volna, hogy hát mik is azok az okok és intézkedések, amelyek Bécs nagy­szerű fejlődésének részesei. De a tanács nem volt ott, sem egészben, sem egyes részleteiben. És nem volt ott a város ve­zetősége részéről senkisem, mert úgy látszik Budapest vezetőségét nein érdekli, hogy lehet és hogyan kell egészséges várospolitikát csi­nálni. Budapest vezetősége nem vett tudomást arról, hogy a szomszéd főváros egyik vezető- férfia itt van és készséggel nyújt felvilágosítást a bécsi adminisztráció minden egyes részletei­ről, Budapest vezetői Danneberg dr.-ban csak a szociáldemokratát látták, akitől tartózkodni kell, akit nem kell észrevenni és akitől nemcsak- hogy nem lehet tanulni, de nem is szabad, mert... mert... Bécs pusztul. Becs tönkremegy az ő vezetésük mellett, míg Budapest ragyog és virágzik, amint ezt a vaknak is meg kell látnia. Nem kötelező a tanulás, erre nem lehet senkit sem kényszeríteni és az udvariasság sem köte­lező, nem írja elő semmiféle törvénykönyv. Budapest nem akar tanulni, nem akarja meglátni a ragyogó példát, Budapest vezetősége olyan, mint az egyszeri cigány, aki a szénaboglyába dugja a fejét és nem törődik vele, hogy mi tör­ténik egyébként odakint, csapkod-e a vihar, pusztít-e a szélvész. Budapest vezetősége, úgy Játszik, teljesen meg van elégedve magával, úgy látja, hogy itt már tanulni nem kell, nem is le­het, Budapest vezetősége nem veszi észre sem Bécset, sem egyebet. Más példáján tanul az okos, saját kárán tanul a magyar, — mohája a régi közmondás —• és a magyar főváros vezető­sége ragaszkodik ehhez a hagyományhoz, őt •nem izgatja az idegen példa. A törvényhatósági bizottság egy nagy részét azonban izgatja, el­ment Danneberg dr.-hoz is és elment most Bécsbe is és ha Budapest nem is akar tanulni, a közgyűlés egy része tanul és tanulni fog ezen­túl is, akár tetszik ez a mai vezetőségnek, akár nem. De talán jó lenne kissé széjjelnézm és okulni, mert nem jó, ha a közgyűlés okosabb, mint a tanács és félő, hogy sokat, nagyon sokat találnak a bécsi kirándulók olyat tanulni, amit tudniok kellene az itthonmaradottaknak is. Egy évvel ezelőtt, amikor a városházi iigyosztályo kát minden célszerűség és előrelátás nélkül össze­vonták, megjósoltuk, hogy ez a helyzet nem marad­hat fenn sokáig. Azóta mindenki, akinek a város­házához és a közigazgatáshoz bárminemű kapcsolata i van,_ belátta, hogy a közigazgatás régi, bevált be­osztását vissza kell állítani, mert ha ez nem történik meg, úgy rövidesen csődöt mond a főváros egész adminisztrációja. Az összevont ügyosztályokban most már teljes az elkeseredés a lehetetlen helyzet miatt. Az ügyosztályvezető tanácsnokoktól kezdve le a leg­kisebb ideiglenes hivatalnokig mindenki sürgeti a régi állapotok visszaállítását, . az egymáshoz sehogyan sem illő munkakörükben össze nem egyeztethető hiva­talok szétválasztását. A jogügyi ügyosztályban, amelyet tudvalévőén a katonaügyi és illetőségi ügy­osztállyal kapcsoltak össze, különösen most, az új választói névjegyzékek összeállítása alkalmával ta­pasztalható az óriás fejetlenség. A régi jogügyi ügyosztálynak még főjegyzője sincs s egyetlen ember, Szvoboda tanácsjegyzö a lelke az egész ügyosztálynak, aki most három ember munká­ját is. kénytelen egyedül végezni. Némethy Béla tanácsnok, az egyesített ügyosztályok úi vezetője, most tanul bele hivatala új munkakörébe, de már magábanvéve elég dolgot ad ’■ ' az ezrével kiállított bizonyítványok és akták aláírása, meg az előszobájá­ban sorakozó felek fogadása. Ennek a két ügyosztálynak szétválasztása a leg­fontosabb közérdek, mert ha a mai helyzet továbbra is< megmarad, nem­csak egyesek, de az összesség is súlyos sérelmet szenved. Rá kell mutatni a régi szociálpolitikai és közjóté­konysági ügyosztályok mai helyzetére is. A régi idő­ben talán indokolt lett volna a két ügyosztály közös vezetése, mert nem forogtak fenn olyan szociális és kulturális problémák, mint amilyeneket a mai viszo­nyok vetnek fel. Ma azonban a közjótékonysági. lakás­ügyi és szociálpolitikai kérdések egész halmaza vár megoldásra s ezeket képtelen egy ügyosztály, egy vezető ember meg­oldani. Hogy eddig sikerült az ügyeket mégis felszínen tar­tani, a közfigyelmet a problémákra irányítani s meg­akadályozni. hogy a szociális kérdések a közigazgatás nagy útvesztőjével elsikkadjanak, az elsősorban annak a kiváló férfinak az érdeme, aki emberfeletti munka­bírással, embertársai és a köz iránti szereíetből tartja kezében a két összevont, nagyfontosságú ügyosztály irányítását. Hangok hallatszottak, hogy a túlfeszített munka összeroppanással fenyegeti nemcsak az ügyosztály derék tisztviselőit, hanem azokat a nagykoncepciójú terveket is, amelyek végrehajtásra várnak szociális téren. A főváros polgársága egészséges szociálpoli­tikát, a nyomorgó tömegek hatékony segítséget csak akkor remélhetne, ha mind a két nagy problémát ktilön-külön ügyosztály intézi, mert a mai állapot fenntartásával, a legjobb igyekezet mellett is, csak félmunkát végezhet a városháza. Külön lapra tartozik a közgazdasági és közlekedési ügyosztály jelenlegi helyzete. Irtunk már arról, de a közönség a s'aját tapasztalása folytán is tudja, milyen nehezen oldódnak meg egy idő óta a közlekedési kérdések. Példa rá a bérkocsik és az autótaxik ügye, az autóbusz-kérdés elintézésének elhúzódása, leg­utóbb pedig a helyi hajójáratok ügyének elintézet- lensége. Egy év óta, mióta a közlekedésügyi ügy­osztályt a közgazdasági ügyosztállyal egyesítették, egyetlen kérdést sem intézett el az ügyosztály. Természetesen ez a mulasztás nem a hivatal tiszt­viselőinek bűne, hanem a főváros vezetőié, akik úgy­szólván elősegítették az áldatlan helyzet állandósu­lását, a hónapokon keresztül vezető nélkül álló ügy­osztály munkátlanságát. A közgazdasági ügyosztály sem képes felmutatni semmi maradandó alkotást az elmúlt évről. A most elkészült cselédszerző szabályrendelet az egyedüli életjel, mely tanúskodik a közgazdasági ügyosztály létezéséről. Itt sem érheti a tisztviselőket szemrehányás, mert mindenki szívesen dolgozott volna, ha akad irányító, munkára serkentő vezetője az ügyosztály­nak. A főjegyzők, akik az ügyosztályok élén hónapo­kon keresztül állottak, nem mertek nagyobb problé­mák megoldásába belekezdeni, nem mertek felelős­séget vállalni, már csak azért sem. mert azt sem tudták, hogy kettőjük közül tulajdonképen melyikük az egyesített ügyosztályok vezetője, kinek kell áz irányító szerepet betölteni. A közgazdasági és a köz­lekedési ügyosztály szétválasztása elsőendü köz­érdek. Hibás ötlet volt már eredetileg is a két gvosz- tály egyesítse, mert mindkettő homlokegyen ’lenkep tyekkel foglalkozik. A Végül, amiről elsőnek keli volna" n-^e». lékez- nünk, utalunk az építési ügyosztályok a hatatlan állapotaira. Ami ebben a két óriási ifeyetle/cályban végbemegy az a fantasztikummal határos. Összevontak két ügyosztályt, amelyeknek személy­zeti létszáma majdnem pontosan megközelíti a fő­város összes többi alkalmazottainak létszámát. Már ez magában isi világos bizonyítéka annak a fejvesz­tett kapkodásnak, amely annak idején az ügyosztá­lyok összevonását eredményezte. Megtették azt, hogy egyesítettek két ügyosztályt, melyek önmagukban is óriások voltak s melyek közül az egyik' а II. emele­ten, a másik а III. emeleten foglalja el a városháza egyik szárnyát. Ez a két óriási hivatal, amelyet a főváros, vezetőinek pillanatnyi ötlete egyesített. teljesen gazdátlanul áll. A tulajdonképeni ügyosztályvezető gyengélkedő, beteges tisztviselő, akit sokszor hónapokon keresztül nem lát a városháza. Két-három invenciózus mű­szaki főtanácsos serény tevékenységének köszönhető, hogy meg nem akad a munka a fővárosban, hogy a megkezdett építkezések tovább folynak' és nein szakadnak be az utak és csatornahálózatok. A köz­építési ügyosztályon ma az a helyzet, hogy névleg egy tanácsnoka van az egyesített mérnöki hivatalok­nak, aki s'oha sincs a hivatalában, ténylegesen egy féltucatnyi műszaki főtanácsos dolgozik tanácsnoki hatáskörrel, intézkedik és referál a tanácsban a folyó és a készülő munkákról. Amit ezelőtt két tanácsnok végzett, azt most hatan látják el, de ennek ellenére, aki mindenért felelős lenne, nem látható s nem található sehol. ' Igen érdekesí és figyelemreméltó épp ezért a mér­nöki karnak az a memoranduma, amelyet a státus­rendezéssel kapcsolatban intézett a tanácshoz és a törvényhatóságii bizottság tagjaihoz, amelyben a mű­szaki hivatalok régi beosztásának visszaállítását s а műszaki jellegű ügyosztályok régi vezetését kérik. A jogászi túltengést meg kell szüntetni s nem lehe­tetlen, hogy ha kevesebb jogász intézné a .főváros ügyeit, kevesebb lenne a baj és az elégedetlenkedés. A régi 16 ügyosztály visszaállítása érdekében erélyes és eredményesnek látszó mozgalom indult meg. A főváros tisztviselőin és számos érdekelt tanácsnokon kívül a törvényhatósági bizottság tagjai­nak sorában is gyökeret vert a meggyőződés, hogy a közérdek szempontjából az ügyosztályok szétválá­sát mielőbb meg kell valósítani s ha előbb nem, leg­később az őszi tisztújítás alkalmával erre rá is kerti] a sor. Értesülésünk szerint legközelebb különböző oldalról a közgyűlésen is hangzanak el ilyen értelmű kijelentések. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. Magánklinikái osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfiirdök. Várospolitikai és közgazdasági lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom