Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-05 / 49. szám
4 Független Budapest Hírek a városházáról. Folkusházy még gyengélkedik. Folkus- házy alpolgármester, amint értesülünk, még gyengélkedik s hivatalába sem jár be. Az alpolgármester mostani betegsége csak múló természetű. Hol késnek a kitüntetések? Már hetekkel ezelőtt kipattant a nagy titok, hogy több tővárosi bizottsági tagot, élükön Body Tivadar dr. alpolgármesterrel, udvári tanácsosokká neveznek ki. A kinevezéseket értesülésünk szerint már felterjesztették a kabinetirodához s előreláthatólag ezen a héten a hivatalos lapban is meg fognak jelenni. Közgyűlés. A főváros legközelebbi közgyűlését szerdán, december 12-én tartja. Az eddigi tervtől eltérően, ezen a közgyűlésen csak Márkus Jenő dr. távozását jelentik be, mig Bódy alpolgármester lemondása halasztást szenved, nyilván addig, amig a villamos tarifarevizió ügye megoldást nem nyer. Márkus Jenő dr.-t a bizottsági tagok rendkívül szívélyes ovációkkal fogják elbucsuztatni. Napirendre kerül az Albrecht- Hildegard-alapból létesülő Kisipari Szövetkezetnek. a tabáni kisajátításoknak, a rakodóparti bérleteknek stb. ügye. Interpellációk is lesznek és jiapirendelőtti felszólalás formájában Kassai Ferenc dr. — mint egy nyílttéri nyilatkozatában megírta — nyilt, határozott válaszadásra fogja felszólítani Bárczy polgármestert a közgyűlés színe előtt, hogy az őt ért támadásoknak a fővárossal kapcsolatos része igaz-e ? Itt csak azt akarjuk tényként leszögezni, hogy Kassai e nyilatkozat dacára a mull hét péntekién hosszabb látogatást tett Bárczy polgármester hivatalában Miután Kassai ezt a látogatását nem konferálta be nyílttéri nyilatkozattal, biztosra vesszük, hogy nem aziránt érdeklődött a polgármesternél, mit fog felelni neki a-közgyűlésen ?. . . Wekerle pénzügyminisztertől rumot kérnek a kávésok. Amióta az állam zár alá vette az ország egész szesztermelését, a fővárosban sem lehet többek között rumot kapni. A fővárosi kávésipartársulat a fővároshoz ford lt, hogy az terjessze elő a Közélelmezési Hivatalnál azt az igényüket, hogy rumot kapjanak. Az ügyosztály csak azt a tanácsot adhatta az ipartársulatnak, hogy testületileg forduljanak Wekerle pénzügyminiszterhez s kérjék tőle, hogy bizonyos mennyiségű szeszt rumkészités céljaira engedjen át a kávésipurtarsulatnak. Ha á pénzügyminiszter a kérést- telj siti, a főváros szívesen kész arra, hogy a szesz-; mennyiség igazságos felosztásáért erkölcsi felelősséget vállaljon. ... Garázdálkodnak a betörők. Sándor László dr. főkapitány kibocsátotta azt az üdvös rendeletet, hogy a házmesterek kötelesek a gondjaikra bízott.. bérpalotában rendőri ellenőrzést gyakorolni s kapuzárás előtt alaposan megvizsgálni minden helyiséget, hogy nem rejtőzött-e el valahol betörő. Ennek dacára a betörések ijesztő módon szaporodnak s a rendőrségen azt mondják, hogy a főkapitányi rendelet a házmesterek túlnyomó többségének lelkiismeretlensége folytán irolt malaszt marad. Most aztán törik a fejüket azon, hogy milyen közigazgatási és büntető eszközökkel lehetne a rendeletnek érvényt szerezni?! flieg hadikölcsönt! Hazafiúi kötelességét tehát tőke nélkül is teljesítheti, ha Kadikölcsön - biztosifást köt a Ttítafenos Biztositó K.-Z.-náf В ид epést, vH., Káro(i)kirá(ij-ut 3. ongij vidéki képviseleteinél. A jegyzett összeg, választása szerint, biztosítási díjjal tiz vagy tizenöt év alatt töríeszthető. Kérjen tájékoztatót! I i A házbérsrófok. (Levél a szerkesztőhöz.) Engedje meg nekem kedves szerkesztő ur, hogy a Független Budapest figyelmét egy olyan körülményre hívjam fel, amely a háziurak béremelési mozgalmával folytatott harc soráh fel sem merült. Magam is azok közé tartozom, akik bizonyos határok között megengedhetőnek tartják a béremelést azoknál a lakóknál, akik a háborús konjunktúrákat ki tudták használni. De ennek ellenértékeképen kötelezném szigorúan a háziurakat arra, hogy a bérpalotákon a legszükségesebb javításokat okvetlenül végeztessék el. Tessék elhinni, lrogy ezen a téren a leglelielellenebb anarchia uralkodik az egész fővárosban. Alig van olyan ház, ahol a legszükségesebb reparációkat elvégeztetnék a háziurak. A legtöbbjében a lakók kénytelenek valóságos harcot vívni a lakhatással, ha csak nem olyan áldozatkészek, hogy a maguk költségén teszik türhetővé a lakást. Nagyon is elférne ebben a tekintetben az alapos razzia s akkor az illetékes körök is rájönnének, hogy a pesti partájok milyen drágán hzetik meg azt a kis gondoskodást, amiben lakbérüket illetőleg részesülnek. B. G. A vízfogyasztás korlátozása. Kormány- rendelettel szabályozták a főváros vízfogyasztását. A főváros illetékes ügyosztálya ugyanis, hogy az esetleges vizmizériákat és vízhiányt megakadályozza, előterjesztést készített, hogy a vízfogyasztást éjjel 12 órától reggel 6 óráig szüntessék be. Érre a korlátozásra azért van szükség, mert pontos megállapítás szerint éjjel csaknem ugyanannyi viz folyik el Budapesten, mint nappal s a háztulajdonosokat, akik átalányt fizetnek a vízfogyasztásért, nem lehet sem kellő ellenőrzéssel, sem megfelelő büntetésekkel arra szorítani, hogy lakóik vízpazarlását megakadályozzák. A főváros vízmüvei már nincsenek olyan állapotban, hogy a kellő ellenőrzés mellett a vízpazarlást elbírhatnák. A műszaki készség a háború alatt a minimumra redukálódott s a vízművek igazgatósága csak a szolgáltatást zavaró hibákat tudja kiküszöbölni. Mindezek folytán az ügyosztály kénytelen volt ahhoz a rendszabályhoz nyúlni, amely legke- vésbbé hathat zavarólag a polgárok vízfogyasztására. Éjjel tizenkét órától reggel hatig a házmesterek el fogják zárni a vízvezetéket és szigorú büntetés terhe a'att kötelesek lesznek a ház- tulajdonosok a korlátozás kellő ellenőrzésére. A kereskedelmi kikötő kisajátítási ügyei. Hosz- szu per ért véget a napokban a pestvidéki törvényszéken, még pedig nem épen kielégítő módon. Emlékezetes, hogy amikor a főváros és a kereskedelmi minisztérium a kilencvenes évek végén erősebben fogott hozzá a Csepelszigeten építendő kereskedelmi és ipari kikötő előkészítéséhez, számos gyárvállalat szerzett ott telket s igy kilátás volt arra, hogy a kikötő körzetében valóságos gyárváros alakul ki. Így telket vettek: Weiss Manfréd, az Első budapesti gőzmalom r.-t., Deutsch Ignác és fia, dr. Bráiner Alfrédné, Gelb M. és fia, Hamburger és Birkholz, Budapesti ásványolajgyár r.-t., Lederer Arthur és Károly, lovag Wahl Oszkár, Luzer Imre, Erzsébet-gőzmalom r.-t. stb. Két-három év előtt az a fordulat történt, hogy az állam kisajátította a Csepelsziget egész déli csúcsát. Az eljárást a pestvidéki törvényszék, mint birtokbiróság intézte és 4 évi előzetes eljárás után most hozta meg elsőfokú Ítéletét. A bíróság a vételekre kimondta, hogy spekulativ vételek voltak s ebből kifolyólag nemcsak hogy nem adja meg a mai telekértéket, hanem valamennyi területet, mint szántóföldet veszi tekintetbe, — és ehhez mérten 1*20—L50 K-val szabja meg a négy- szögölenkinti kisajátítási árat. Ismét kisért az üzentbeszüntetés ? Illetékes helyen azzal az eszmével foglalkoznak, hogy a gyárak üzemét 4—6 hétre be fogják szüntetni. A hadügyi kormányzat és a kereskedelmi minisztérium között a tárgyalások most vannak folyamatban. Uj beszerzési részvénytársaság. Mint értesülünk. az Általános beszerzési részvénytársasággal szemben nagyszabású uj beszerzési társaság van alakulóban, amelynek igazgatóságában a budapesti sajtó számos vezető tényezője, Légrády Ottó dr., Márkus Miksa, Bródy Lajos, Agay Béla dr., Purjesz Lajos és még számos lapkiadó vesz részt, Az előkészületeket Tolnay Simon vezeti PÉNZ ÉS HITEL Vagyonelkobzás a háború után. Wekerle Sándor miniszterelnök a költségvetéssel 'kapcsolatban tartott expozéjában, midőn a vagyonadó alsó határának leszállítását és a maximális kulcs l°/o-os felemelését bejelentette, olyan nyilatkozatot tett, hogy a jövőben a vagyonadónak sokkal mesz- szebbmenő megterhelése várható. Minthogy a miniszterelnök e rendkívül fontos és a kedélyeket már régen nyugtalanító kérdésnek részleteibe nem bocsátkozott, sőt annak még elvi határait sem jelölte ki, nem állapítható meg, vájjon a Németországban már tervbe vett részleges vagyonelkobzásra vagy pedig az ingó és ingatlan vagyon kilerjedtebb és merészebben progresszív megadóztatására célzott-e. Kétségtelen, hogy a részletes vagyonelkobzás a háborút követő politikai küzdelmeknek egyik leghatalmasabb jelszava lesz. Annál is inkább, mert — mint említettük — Németországban a legkomolyabban foglalkoznak vele s mint Edgar Joffénak a Magyar Iparegyesületben tartott előadásából megtudtuk’, igen tekintélyes szakíérfiak bizonyos határon belül a magánvagyon egyharmadának elkobzását javasolják. A részleges vagyonelkobzás nálunk is szóvá tétetett már s a 10.000 kát. holdat meghaladó ingatlan s a 10 millió koronát meghaladó ingó vagyonnak állami igénybevételét hozták javaslatba. Mint a magyar miniszterelnök egyelőre homályos és bátortalan nyilatkozata és az említett előadások igazoljál?, a kérdést a napirendről többé levonni aligha lehet, mert az már a legközelebbi jövőben erős politikai pártok egyik programmpontját fogja alkotni. Véleményünk szerint a tőkeszegény Magyarországon e kérdés eldöntése különös óvatosságot igényel. Mert, bár kétségtelen annak a megfontolásnak igazsága, hogy a háború után a számban es teljesítőképességben megfogyatkozott munkaerőt a legmesszebb- menőleg kímélni kell és a terheknee igazságos elosztásával is meg kell akadályozni a háború után újra megkezdődhető kivándorlást, de másrészről a feltétlenül szükséges tőkeképződésnek nem szabad útját szegnünk. A két érdek kiegyenlitése rendkívül nehéz és egy zseniális pénzügyminiszter összes képességeit igényli. Tőkeszegény mivoltunknál fogva a vagyonelkobzás elvének alkahnazását a maga teljes, kivételt nem ös- merő ridegségében veszedelmesnek Ítéljük. Véleményűink az, hogy a már ezidőszeririt is érvényben lévő s most a Wekerle-féle javaslatban bátonalanul reformált vagyonadót kellene lényegesen nagyobb adókulcs és a progresszivitás elvének sokkal merészebb alkalmazása alapján reformálni. Az adókulcsnak egészen az elkobzásig menő magasságba kellene emelkednie oly esetekben, .midőn nem munka, hanem tisztán helyzeti tlőnvök következtében előálló, meg nem érdemelt értékemelkedésről van szó. Ennek az elkobzást mellőző, merészen progresszív vagyonadónak az elkobzással szemben az volna az előnye, hogy a dolgozó tőkét olyan kezekben hagyná, amelyek a produkció és igy a polgárság ellátása szempontúiból az áfámnál sokkal eredményesebb munkát volnának képesek kifejteni. Másrészről az államot semmi anyagi kár' nem érne, mert a háború által okozott és a háború után szükséges uj befektetések tőketerhének amortizálása szempontjából nem. egv- szersmindenkorra befizetett nagy összegekre, hanem évenként visszatérő magas adóbevételekre van szükség. A vagyonelkobzás mellett még a valutának, a bankjegymennyiség csökkentésének érvét szokták felhozni ; ez az eredmény azonban más módon, különösen kényszereszközökkel is előmozditott nagyobb békekölcsön utján elérhető. Teljesen egyetértünk tehát azzal . az elvvel, hogy nagy vagyonok nagy adóteherrel járuljanak a fokozott állami kiadások fedezéséhez, de a tőkeszegény Magyarországban a vagyonelkobzást veszedelmesnek gondoljuk. egyezzünk hadikölcsönt, mert ezzel hazafias kötelességet teljesítünk ! mert ezzel siettetjük a győzedelmes békét ! mert ezzel tőkénket magas kamatozással legbiztosabban helyezhetjük el 1 mert ezzel a bankjegyforgalmat csökkentjük és hozzájárulunk a drágaság továbbterjedésének megakadályozásához ! mert ezzel előnyöket nyerünk az adó» fizetésnél!
