Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-25 / 17. szám

4

Független Budapest

— Az a körülmény, hogy a termelő, aki ezentúl Budapestre tejet szállít, 00 fillért fog kapni li- lerenkint, nem érinti azt, hogy takarmány. nincs és ennélfogva a tejtermelés mindenhol alászállt és miután a tejáremeléssel csak akkor lehelne több takarmányt beszerezni, ha takarmány volna, takarmány azonban egyáltalán nincsen, ennélfogva a tej- mennyiség az emelt tejárak dacára sem fog emelkedni mindaddig, amíg a zöld takarmány időszaka el nem következik. Ez május hónapra várható s akkor bizonnyal az áremelkedésnek lógják tulajdonítani a tej fel hozatal növekedését. A tejár emelkedését egyébként még azzal is indokolják, hogy a háborús tehéntartás annyi nehézséggel jár, hogy alacsonyabb árak mellett a tejgazdasági üzem nem fizeti ki magát.

• ❖ 4» ♦ ♦ <«► i) Ä 4

A nyári villamosközlekedés,

(A Közúti szénbányát vásárol. — A megállóhelyek redukciója. — Gyökeres reformokat a tolongások és balesetek elkerülésére !)

A főváros közlekedésügyi bizottságának e heti ülésén tárgyalták a villamosok nyári menetrendjének ügyét. Az ülésről szóló hirlaptudósitásokból bizonyos megrökönyödéssel értesült a közönség arról, hogy tartani kell attól, hogy a nyári menetre d nem lesz rendesen lebonyolítható. A hosszú tél háborús közlekedési néhézségei és zavarai után ekként a viszonyok javulása helyett az eddigi állapotnál is rosszabbra van kilátás.

A nyáron megnövekedő villamos forgalmat a szénhiány fenyegeti leginkább, Zipernovsky Károly azonban igen helyesen felvetette a közlekedési bizottságban azt az eszmét, hogy a villamos társaságok függetlenítsék szénbeszerzésüket és vásároljanak szénbányát. Úgy tudjuk, a Közúti máris tárgyalásokat folytat egy szénbánya megvételére és a főváros közleke- kedése érdekében kívánatos, hogy ez a vásár mielőbb létrejöjjön.

A szénbányavétel terve a legjobb bizonyíték arra, hogy komoly eltökéltséggel és találékony hozzáértéssel még a most fennforgó nagy nehézségek kihatását is lényegesen enyhíteni lehet. Valóban nagy szükség is lesz arra, hogy az idei nyáron, amelyet a főváros polgári lakosságának legnagyobb része itthon vagy a villamoson megközelíthető környéken fog eltölteni, kielégítő legyen a közlekedés. A nyáron Zugligetben, Hűvösvölgyben és más környékbeli helyeken lakó közönség számára a szükséges mértékben kell fenntartani a közlekedést s a kirándulók számára is megfelelő forgalomról kell gondoskodni.

Reméljük, hogy a megállóhelyek redukciója is javítani fogja a közlekedést. Helyes intézkedés volt. hogy a közönség tájékoztatására a megszűnő megállóhelyeken előzőleg feltűnő plakátokat alkalmaztak. Hihetőleg a közönség hamar meg fogja szokni ezt a változást és a meggyérült megállóhelyeken nem lesznek az eddiginél is nagyobb tolongások és balesetek. A forgalom zavartalanságának biztosítása ugyanis csak féleredmény lesz, ha nem csökken a megállóhelyeken tapasztalható rendetlenség s az ebből, valamint részben a villamosok közlekedési hibáiból s különösen a kalauzok gondatlanságából, részben pedig közönségünk fegyelmezetlenségéből származó balesetek száma. A megállóhelyeken lejátszódó brutális jeleneteket és baleseteket a redukció egymagd még nem szünteti meg. Nyáron még nagyobb lesz a forgalom s egyszer már ebben az irányban is alapos, okos és helyes reformokat kellene életbe léptetni.

Hírek a városházáról.

Hoszpotzky Alajos utóda. Mint értesülünk, a a kereskedelmi minisztérium vízépítési osztályának vezetésével ideiglenesen báró Wimmersberg Frigyes miniszteri tanácsost fizták meg. A budapesf kereskedelmi és ipari kikötő terveit báró Wimmersberg és az ugyanezen osztályhoz beosztott Sándor Lajos műszaki tanácsos, a kikötő ügyének rági, alapos ismerője fogják tovább folytatni.

Vitaest a lakáskérdésről. A Mérnökegylet építészeti osztályának jövő' hétfői ülésén nagyobb szabású vita kezdődik a lakáskérdésről. A vita folyamán érdekes felszólalások Várhatók. A munkásság álláspontját Garbai' Sándor, a M. E. M. 0. Sz. titkára fogja kifejteni. Valószínűleg felszólalnak az épitó'-anyaggyárak képviselői is, hogy az ellenük elhangzott árdrágító vádakra reflektáljanak. J'elszólal Pickier J. Gyula dr. is.

Enyedi Simon, a főváros gabonaszakértője, aki körülbelül egy éve vált meg a fővárostól, nagy karóért esinált: osztálytanácsosnak nevezték ki a külügyminisztériumba. Enyedi a külügyminisztériumban is élelmezési ügyeket fog intézni s talán állandóbb és eredményesebb lesz ez az elfoglaltsága, mint volt a fővárosnál.

Ne járjunk villamoson! Bizonyos, hogy villamos társaság igazgatója és hozzá magánvállalaté - még nem mondotta soha. azt, amit Scindor Pal a legutóbbi közlekedési bizottsági ülésen :- A társaság szinte azzal a kérelemmel szeretne fordulni a közönséghez, hogy ne utazzék a villamoson.

A beadvány, melyét a Közúti és a Városi vasutak intéztek a fővároshoz, megmagyarázza ezt a furcsa kérelmet: a társaságoknak sem személyzetük nincs elég, sem szenük. A fővárosra vár az a feladat, hogy a szénközpontnál — akár a kormány utján — kisürgesse a villamosok számára a szenet, különben tényleg az lesz a helyzet, hogy ahány villamosmegálló van Budapesten, annyi helyen lesz állandóan a legnagyobb botrány. Igaz, hogy ezen a héten hajtják végre a villamosmegállóhelyek csökkenésére vonatkozó határozatot, de ez csak arra lesz jó, hogy — még nagyobb botrány legyen a megmaradt megállóhelyeken. Ebbe pedig nem lehet csak egyszerűen belc- nyudodni. A fővárosnak mindent el kell követnie, hogy a nyári közlekedést biztosítsa, de a villamos társaságoknak is meg kell tenniök a magukét. Sajnos, nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy a társaságok ereje nagyobb, mint a fővárosé : vessék hát latba ezt az erejüket most is!

A biztosítótársaságok és a tűzoltás költsége. Néhai Gál Károly indítványát most fölkarolta a huszas albizottság és tárgyalást kezdett a biztositó társaságokkal, hogy járuljanak hozzá a tűzoltás évi másfélmillió koronás költségéhez. Az első tárgyalás, mely a múlt héten volt a városháza tanácstermében, nem járt eredménnyel, mert a biztosítók attól félnek, hogy a főváros példáját majd a vidéki városok is követik, ehez aztán nem lesz elég a jövedelmük. A tárgyalás nem biztat valami sok eredménnyel, legalább is nem lényegessel, a legközelebb azonban mégis folytatni fogják.

Előadás a kertvárosokról. Wildner Ödön. dr. tanácsnok, a közoktatásügyi osztály kitűnő vezetője igen érdekes előadást tartott a Rózsadomb és Vidéke egyesületben, a kertvárosokról. Ismertette a kertvárosmozgalom keletkezését, célját s azt a reményét fejezte ki, hogy az ilyen akciónak Budapesten is meglehet az eredménye. Örömmel veszünk tudomásul, hogy Wildner tanácsos fölvetette ennek az akciónak szükségét, hiszen a mozgalom sohasem volna aktuálisabb, mint éppen ma. A háború után tudvalévőén olyan lakásszükség lesz Budapesten, amilyenre eddig még nem volt példa, minden módot meg kell tehát ragadni arra, hogy minél több lakást termeljünk. A kertvárosakció ilyen útja a lakástermelésnek, amellett mérhetetlen szociális és közegészségügyi hatással van. Ma már egyesületeknek és kertvárosoknak kellene alakul- niok kertvárosok létesítésére, mindez azonban nehezen megy mindaddig, mig a hatóság a maga legmesszebb, menő támogatását nem helyezi kilátásba az akcióban résztvevők számára.

A közgyűlés biifféje — házi kezelésben. Az

elmúlt közgyűlésen, a tálsalgóban valaki fölvetette azt az eszmét: mért nem lehetne a közgyűlési terem b ü ff éj é t községesiteni ? Villamost, lóhusárusitást, gázt, sőt műtakarmánygyáirtást is lehet, büffét pedig nem? Vagy talán még eszébe sem jutott senkinek. De akkor, amikor a tővarosnak saját élelmiszerüzeme van, amelynek rengeteg cikke van, és amikor a közgyűlés mai biifféje olyan szegényes, hogy még a legigénytelenebbek igényét ^ sem elégíti ki, igazán megkívánhatja minden bizottsági tag - és tegyük hozza: minden újságíró —, hogy a közgyűlés büfféjét a gazdagabb községi élelmiszerüzem lássa el. Aminek aztán az a haszna és meglesz, hogy a közgyűlés tagjai közgyü- lósről-közgyiilésre megismerkedhetnek az üzem működésével, Végre is, nem kell elrejteni a mi üzemünket éppen a bizottsági tagok elől, akik nem mehetnek ki folytonosan a közvágóhidra vagy nem állhatnak jól sorjában az üzem boltjai előtt, hogy megismerkedjenek az üzem gyártmányaival. De aztán — és ezt a jövedelemkigondoló húszak albizottság figyelmébe kell ajánlani ^— a főváros, úgy halljuk, minden terített asztal után ülésenkint húsz koronát tizet a mostani büffésnek. Az élelmiszerüzemnek bizonyára nem lesz ekkora igénye, de talán valamivel nagyobb lesz a készlete. A sok községesités után lássuk azt, ami ellen igazán senkinek sem lehet kifogása és amire semmiképpen sem lehet ráfizetni : a közgyűlési terem büffé- jének községesitését.

Hájöltom, liogy wv. \ r V • általain gyártott

MODIANO - ClubspecialitéNzn arjiuliiivelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom рои- los megfigyelése.

У éri jegy.

PÉNZ ÉS HITEL.

A reorganizáció.

Pénzügyi körökben mind gyakrabban hangoztatják, hogy voltaképen könnyű volt a háború számára szükséges pénzt előteremteni, annál nehezebb feladat lesz azonban a pénzügyi egyensúlyt teljesen helyreállítani.

Szükségtelen bizonyítgatni, hogy a háborút viselő államok pénzügyi ereje egyaránt horribilis mértékben szenvedett. Ne térjünk ki egyenként a különféle országok várható fináncpolitikájára, mert mindegyik másmás módra lesz kényszerítve. Csupán a nálunk minden valószínűség szerint lényegesen megváltozó pénzügyi politikára terjeszkedjünk ki. Magyarországon eddig a hadikölcsönök mintegy 12 milliárd koronával emelték az államadósságokat és ezt meg fogjuk érezni a jövő állami fináncpolitikájában. E kölcsönök, melyek sem befektetésre, sem pedig olyan célokra nem használtattak fel, melyeknél még csak a kamatok visszatérülése is várható volna, rendkívüli mértékben terhelik állami budgetünket.

Ha meggondoljuk, hogy a háború után mindezek tetejébe szüksége lesz az országnak egy nagy nemzeti békekölcsönre, mely a hadsereg utánpótlásaira, a rokkantaknak biztos megélhetést biztositó rendbehozására és az elfoglalt területek berendezésére fog kelleni, a jövőt valóban nem láthatjuk a legrózsásabb színben. Az állam szükségét látja majd, hogy lényegesen növelje a bevételeit. Ezt pedig vagy közvetett vagy közvetlen módon, az adók emelésével vagy idegen kölcsönök felvételével érheti el. Az első módszer nem igen ajánlatos azért, mert nálunk a nép amúgy is eleget áldozott minden tekintetben a háborúra, továbbá mert az adóátháritás elve alapján a kereskedelmi és ipari cikkeknél az árak emelését fogja eredményezni. Már pedig most nemcsak a háború alatt nélkülözéseknek kitett nép és a visszatérő harcosok számára kell a megélhetést jelentékenyen megkönnyíteni, hanem az elveszett emberanyag pótlására szükségünk lesz kivándorolt hazánkfiaira, akik csak úgy jöhetnek haza, ha mostani állapotaink megszűnnek és a megélhetési viszonyok kedvezőbben alakulnak. Ami az idegen kölcsönök felvételét illeti, az, figyelembe véve a külföldi devizapiac árait, nagyon kevéssel biztat. Tévedés azt hinni, hogy a háború után rövid időn belül visszatérnek a régi állapotok. Hiszen már ma a német és bécsi bankok között létrejöttek kötések a márkára, úgynevezett »béke ár folyamon«,, vagyis a békekötés után szállítandó minden 100 márkáért 135—145 koronát fizetnek, holott a márkát állandóan körülbelül 117'50 koronás árfolyamon jegyezték a háború előtt.

A devizapiacon békés időkben az egyes államok valutaárfolyamai adják a legjobb barométert a jegykibocsátási bankok ércfedezetéről. Ausztria-Magyar- országban a háború kitörése óta az Osztrák-Magyar Bank szünetelteti az ő heti státus jelentéseit, amit az ellenséges és semleges államokban félreértettek s ez kezdte ki legelőször a mi aranyváltóink árfolyamát. A háború eleje óta az összes államok mindenféle módon igyekeztek érc-, de főleg aranykészletüket növelni. Mikor a jegykibocsátási bankok törvényadta joguknál fogva töltették magukat a bankjegykibocsátás előre meghatározott korlátozásain, a készpénzfizetés is az összes államokban illuzóriussá vált. Megdőlt az a pénzügyi alaptétel, hogy az aranyvalutás államokban az aranypénz annyit ér, mint amennyi reá van írva. .Tehát az összes hadviselő- államokban kivétel nélkül devalválódtak a pénzértékek. Régi szabály, hogy a pénz értékmérő. Ma egy kilogramm hús a régi ár háromszorosába kerül, pedig a fogyasztónak ma sem ér többet, mint a háború előtt. Vagyis tígyele r be véve a drágaság egyéb, ismert motívumait is, melyek szintén hozzájárultak az egyes ipari és fogyasztási cikkek árának emelkedéséhez, meg lehet állapítani a papir- és váltópénz (mert aranypénz-forgalmat a háború óta nem ismerünk) értékének csökkenését és a csökkenés mérvét. Gresham törvénye is úgy szól, hogy ahol a megszabott határon túl bocsátanak ki papírpénzt, ott eltűnik a magánforgalomból az aranypénz. Ami az egyes cikkek ármaxiijiálását illeti, ez a pénzértékek devalvációjának is a maximálását jelenti.

A háború után hazánkban meginduló ipari vállalkozásoknak állami védelemre lesz szükségük a külföldi cikkek beözönlése ellen, hogy versenyképesek legyenek. Az államnak tehát amellett, hogy bevételeit vámokból akarja gyarapítani, ügyes vámpolitikát kell folytatnia, hogy hazánk fejlődő iparát megvédje a külföld fejlett, régi iparától. Azonkívül a kormánynak bármily nehezére essen is financiális szempontból, szubvenciókkal és minden lehető módon elő kell segítenie azokat a vállalkozásokat, amelyek kapcsolatot igyekeznek teremteni a Kelettel. Erre feltétlenül kell pénz, mert hazánk predesztinálva van arra, hogy a Kelet forgalmát a Nyugat felé közvetítse és a Kelet szükségleteinek azt a részét, amelyet eddig a nyugati országok fedeztek, a maga kiviteli erejéből törekedjék ellátni s ennek most jött el a- legjobb ideje. Iparunk és kereskedelmünk fejlesztése egyébként is egyik legkomolyabb feladata lesz az államnak, mert teherviselő képességüket csak igy tudja olyan fokra emelni, hogy